kbr 2018 jan. 30. - 08:43:34
(3/3)
Több, mint 3 órán keresztül odaszegez a produkció, mindenki remekel.
Redfield 2016 okt. 18. - 06:21:45
(2/3)
Bizonyos részek (fõleg olyan is, ami a regényben hangsúlyos, katartikus) itt kimaradtak, valószínûleg direkte, illetve nem csodálkozom, hogy Szvidrigaljov még önmaga elõl is õrzött titka és vágya pusztán utalgatva volt, sajnálattal tölt el a gondolat, hogy valószínûleg sem tévé sem színház nem áll még készen ilyen súlyos tartalom, a regényhez hû bemutatására. Ugyanakkor maximálisan elégedett voltam a mûvel, valóban, engem is végig lekötött, remek, kifinomult adaptáció, a koreográfia (fõleg a kocsmajelenetben) emlékezetes, de végig úgy simul a darabhoz és a karakterek játékához, mint egy jól szabott öltöny. Raszkolnyikov itt szinte teljesen átjön, ellentétben Orosz Ákos megformálásával, de tegyük hozzá, hogy ez egy kicsinyke kis terem és itt még suttogni is szabad, illetve, hogy valószínûleg a társulat sokkal jobban össze van szokva és a rendezõ is törekedett, hogy amennyire lehet, hûen adja vissza a regény magaslatait és mélységeit.
10/10
FElepHánt 2015 jún. 07. - 15:21:30 10/10
(1/3)
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

BÛN ÉS BÛNHÕDÉS---Horváth Csaba---Forte Társulat---Szkéné

Mindenki olvasta, mindenki szeret, - de hogyan versenghet a színházi elõadása a remekmûvel? A rendezõ és Garai Judit átirata százszázalékosan szövegcentrikus, hûen követi a cselekmény fordulatait, minden momentumát hozza az eredetinek. Látszólag ez ellentmond a Horváth Csaba-i "fizikai színház" koncepciójának, ez a hozzáállás azonban hatalmasat fejlõdött az elsõ bemutató, a Tavasz ébredése óta. Akkor is volt szöveg, de igen kevés, késõbb a Toldi, A mi utcánk, az Irtás igazolta, hogy az epikus mûvek színpadi megjelenítésének új formái alakultak ki.
Tökéletesen körülírt, nagyszerûen játszott karakterek: Fehér László Marmeladov-ja adekvát gesztusain túl, a szokott részeg-sablonokat mellõzve lenyûgözõen hiteles, Dunyása szerepében Zsigmond Emõke a személyiség belsõ ellentmondásait a kiváló színészi játék mellett káprázatos akrobatikával is érzékelteti. Õrülési jelenetében a talajon vergõdve, kígyózón forogva, követhetetlen kombinációkkal rajzolja meg lelkiállapotának végletességét.
A legkisebb epizód isfontos, Blaskó Borbála kontyos háziasszonya komikai remeklés, Nagy Norbert decens bõrzakójában az egyetlen "rendes ember"-t hozza, Horkay Barnabás Pap-ként, Hegymagi Máté túlmozgásos Házmesterként emlékezetes. Mindenkinek több szerepe van, a pontos rendezõi értelmezés és az alakítások sokszínûsége azonban tökéletesen
megkülönböztethetõvé teszi a figurákat.
Kétszer két óra, érdeklõdésünk egyetlen pillanatra sem lankad, Horváth Csaba koreográfikus stílusa minden mondatot találó mozgáselemekkel hatványoz, a padlat szivacslapjai ezer variációban tagolják a teret, a ritmus pontosan követi a feszültség fokozódását. Porfirij vizsgálóbíró rafinált taktikája minket is az õrületbe kerget, Kádas József laza könnyedség mögé rejti a célratörõ akaratot, gyönyörû munka!
Pallag Márton, a szenvtelen Raszkolnyikov a kihallgatás képei után a Háy Anna Szonyájával folytatott vívódó párbeszédben teljesedik ki. Krisztik Csaba, aki most rókalelkû eleganciával hódít, kemény elutasításában részesül, Szvidrigaljov, az orosz lélek abszurditását hordozó Andrássy Máté azonban megalázó módon kényszeríti térdre. Földeáki Nóra két anyaszerepében tág spektrumú dinamikával jellemez, karizmatikus jelenlétével uralja a színpa-
dot. A produkció legnagyobb erénye az abszolút kiegyensúlyozottság, egyenrangú szereplõk példásan összeforrott együttesét láthatjuk. Ökrös Csaba kórusai oroszos szenzibilitással sûrítik az atmoszférát.
Minden darabjával újat hoz: emberi lelkünk dosztojevszkiji mélységei lehengerlõ érzékletességgel manifesztálódnak Horváth Csaba Forte Társulat-ának revelatív újdonságában.