Téma: City Zen

oszlanyiakos 2009 ápr. 01. - 00:27:55
(1/1)
Általában csak a produkciót szoktam véleményezni, de most a kivételt teszek:
I.
Kedves Thália Színház!

Ha lehetne, akkor a mûsor kezdési idejét ne változtassák naponként és végkép nem az utolsó percekben.
El kellene azon gondolkozni, hogy mennyire éri meg a színháznak, ha olyan társulatot tart bizonytalanságban (semmibe vesz, összezavarja), ami miatt kedden is telt ház van (ennek, a gazdasági válság idején, különösen örülnie kellene).
Hangosítás: nem ártana komolyabban venni! A produkcióval való zenei együttmûködés igen fontos. Dob ütemek után az enyhe fémes hang nem éppen megnyerõ dolog, fõként ha a dob a produkció legfontosabb zenei kísérõje.
Jegyvásárlás is hagy maga után kívánni valót.


II.
Kedves City Jazz!

Zene: tánccal összehangolt dobolás volt hallható, ami mostanában eléggé ritka, ha sikerül. Látom, hogy a rendezõ próbált egy kis keleti zenét is becsempészni. Javaslom a következõket meghallgatni (dob terén inspirálható lehet):
- Kenji Kawai -tól Kugutsuuta aratayo ni kamutsudo hite és a Kugutsuuta kagirohi ha yomi ni mata muto (itt elméletileg letölthetõ: http://animemusic.gportal.hu/gindex.php?pg=27153435)
A záró dobolás igencsak pergõ volt, jól ritmizált a pergõ tánccal.

Koreográfia: táncos témában hellyel-közzel benne vagyok és azon a véleményen vagyok, hogy jól észrevehetõ részekkel igen csak összerakott darab volt, bár én nem az ennyire tagolt táncot részesítem elõnyben (a folytonos össze mosodást szeretem). A különbözõ magasságú táncosok jó koreográfiája külön érdem.
Tánc: felnõttekhez képeset is igen csak jó tánc volt látható. Ebbõl a fiatalabb táncos generáció csak tanulhat.
Ruházat: ötletes, mozgást nem zavaró.
Fény: szép volt a világítással való játszadozás.
Történet: a mai 30-as - 40-es korosztály minden napjainak jellegzetességei voltak észrevehetõk.


Véleményem szerint egy populista társadalom "kritika" (a kritikát nem rossz értelemben kell gondolni) a mû, amit manapság kortásnak is hívnak. A szép az egészben, hogy nem ráébreszti az embert, hanem gondolkodtatóba ejti.
Alig várom a következõ munkájukat!