Katinka versenysúlya
felment már 100 kilóra
túl sokat beszéltünk róla
beszéljünk rímekben -oksa

Itt a magyar vizsla Barnabás
benéz az ablakon -mint bárki más
kölyökkutya nagy a mancsa
párkányon már a tappancsa
konyhaablak -finom illat
jó az orra -vadászszimat

"Mi lesz ebédre Irmuskám?"
"Tejfeles tokány"
"Jól borsozd meg, Irma!"
"Más se hiányozna.."
http://www.youtube.com/watch?v=o7aAnQpWViQ

Á, ezt csak le szeretném írni, még az eddigiekhez. A lényeg, hogy tulajdonképpen mindegy, milyen szemszögbõl nézzük, és pontosan milyen okokat, mozgatórugókat nevezünk meg. Ezt lehet nevezni a személyiség dezintegrációjának, a tudatalatti romboló tendenciái uralomra jutásának, a bûntudat miatti önbüntetésnek, önsorsrontásnak, önvigasztalásnak, akárminek.... a lényege a következõ:
Az alaphelyzet egy olyan szituáció, ahol a személyiséget rengeteg külsõ elvárás, stressz fenyegeti, egy olyan helyzet, amit "megszoksz vagy megszöksz". A személyiség tudatosan minden erejével azon igyekszik, hogy teljesítsen, mindent belead - de semmilyen erõfeszítés nem hozza el a várva várt felszabadulást, csak egyre több és több stresszt. A hiábavaló erõfeszítés miatt a személyiség tudatos része egyre inkább meggyengül, elvékonyodik, kezd szétesni. És egyre nagyobb hatalma lesz a tudatalatti mûködésnek - ami kiegyensúlyozó szerepre törekszik. A tudatalatti érzékeli azt, hogy a személyiség olyan helyzetben van, ami neki NEM JÓ. Ezért igyekszik elhárítani az útból az akadályt, bármi legyen is az. Ebben az esetben az akadály maga a tudatos személyiség. A tudatalatti kiegyensúlyozó törekvése miatt tehát a személyiség önmagára támad, önmagát akadályozza, önmagát kormányozza egy olyan helyzetbe, ahol az eddigi útját, irányát, céljait, tevékenységét fel kell adnia, és kénytelen visszatérni egy olyan állapotba, amikor önmaga építésére koncentrál.
Pl. Xtina és Britney esetében a hízás oka a sztárlét miatti eltúlzott várakozásoknak való kényszerû megfelelés, és az ez alóli felszabadulásra törekvés; erre természetesen tudatosan nem törekedtek, de a tudatalatti útját állta, kicsit lazításra, pihenésre kényszerítette õket;
Katinka esetében a házasság miatti csalódás, amit tudatosan nem akart feladni, de a tudalatti mégis sikeresen elszabotálta;
vagy pl. Hamlet esetében a szellem kívánságának való megfelelés okozott egy olyan gyötrelmet, hogy Hamlet már az õrület jeleit mutatta és sikeresen elszabotálta a kérés teljesítését - addig halogatta a döntést, amíg meg nem halt.
Bármilyen szörnyû, de sokszor a legdurvább baleseteket is meg lehet magyarázni azzal, hogy azt a személyiség szinte "bekívánta" magának. Persze tudatosan nem, de tudat alatt mégis. Persze nem lehet és nem is szabad minden bajt és problémát ezzel magyarázni és ezzel elintézni, de néha talán mégis be lehet vonni az értelmezésbe. Pl. az IHM-es Zolinak nagyon csúnya autóbalesete volt. És nem volt képes felállni, újrakezdeni, tovább folytatni az életét, egyszerûen feladta az egészet és kész. Ha ez az egész IHM-ezés, tévés szereplések, karrier, család az õ saját belsõ motivációjából fakadt volna, akkor akárhogy is, de feláll és folytatja. De nekem van egy olyan gyanúm, hogy ha nem is igyekszik felállni, akkor tudat alatt már jó ideje igyekezett ettõl az egésztõl, vagy legalábbis ennek a nagy részétõl megválni. (Tudatosan persze dehogy).
Persze a szörnyû rombolással járó, drasztikus váltás csak akkor következik be, ha tudatosan nem vagyok hajlandó belátni, észrevenni az apróbb figyelmeztetõ jeleket (hogy nem érzem jól magam ebben a helyzetben, itt valamit változtatni kellene) - tehát ha tudatosan nem váltok, hanem addig rohanok, amíg neki nem csapódok a falnak. Ha még akkor sem váltok, akkor az egész ház rámdûl, és kész, alatta maradok, finito.
De ha legalább akkor megfordulok, amikor a tudatalatti már forradalmi lázadást szított ellenem, akkor még mindig nyerhetek.


És még egy - a személyiség számára pusztító, romboló helyzet, amibõl a tudatalatti "forradalom" igyekszik kiemelni a személyt, mindig egy olyan helyzet, ami tele van külsõ elvárással; és a "forradalom pusztításainak meggyógyítása" mindig csak úgy lehetséges, hogy a személyiség elkezd saját magára, a maga autonóm létének kiépítésére koncentrálni.

Ez a dal elég jól leírja, tudatossá teszi a tudattalan folyamatokat: http://soundcloud.com/pwrdesign/vad-fruttik-emberg-p
És "társadalmi méretben" ez persze ugyanaz, tényleg, mint a forradalom: http://www.youtube.com/watch?v=D0IU-D2YKpQ

És mi köze a vizsgadrukknak a depresszióhoz? Milyen szakra jártál? :)

a depresszió okozhat fogyást is és hízást is
h melyik a gyakoribb azt megint csak nem tudom
a depresszió is úgy mint a stressz
idegi/agyi "dolog"
különféleképpen reagálnak az emberek..

vizsgák alatt mikor nyomás alatt voltam
én pl ettem..ezzel nyugtattam magamat
mikor elmúlt a stressz magamhoz tértem és leadtam

Egyébként magunkat büntetni, a saját sorsunkat rontani, önnön sikereinket megakadályozni rendkívül sokféleképpen tudjuk. A kilókkal való játék csak az egyik módja ennek. És az az érdekes, hogy általában rendkívül pontosan eltaláljuk, hogyan akadályozzuk magunkat - hogy minél elõbb ráébredjünk általa, hogy változásra szorulunk. Pl. ha a Káin sztoriból kivesszük Istent, akkor annyi marad, hogy Káin, miután ölt, elköltözött egy sivatagos területre. Miért ölt? Mert az dühítette, hogy a szerinte lusta öccse sikeresebb nála. Miért gondolta ezt? Mert az anyja, a drágalátos Éva belehajszolta a teljesítménykényszerbe. Mivel? Azzal, hogy azt mondta: (Végre) férfit kaptam az Úrtól - Káint! Mintha bizony nem Ádámot kapta volna férfiként az Úrtól... Éva hízelgett Káinnak és olyan pozícióba helyezte, ami nem az övé (úgy tett, mintha õ lenne a családban az egyetlen igazi férfi, tehát Ádámnak is fölérendeltje) - ennek Káin állandó munkával akart megfelelni, ez Istennek nem kellett, erre lebaltázta az öccsét és elfutott egy sivatagba. Isten nem mondta neki, hogy oda kell mennie - önként költözött. És ez milyen jó volt, mert pont olyan helyzetbe került, ahol tökéletesen megakadályozta önmagának, hogy a korábbi teljesítménykényszeres életét folytassa. És ott mélyen el tudott volna gondolkoznia azon, hogy mi is innen a kiút.... Ha egy rossz helyzetet, egy csúfos kudarcot, bukást "vonzunk be" magunknak, az mindig jó arra, hogy elgondolkozzunk rajta, miben kell megváltoznunk. A "hullámvölgy" tulajdonképpen segítség, a kudarc tulajdonképpen lehetõség. Sok rákos beteg utólag hálás és azt mondja - ha ezen nem mentem volna át, sose vettem volna észre, hogy értelmetlen az életem.

Aha. És??

Nézd, mutatok még két sztár-példát, és azokból talán jobban érthetõ lesz, pontosan mire gondolok:
http://www.femina.hu/vilagsztar/christina_aguilera_nightclub - ebbõl az derül ki, hogy Xtinát verte a férje - tehát valóban volt oka, lett volna oka védekezni a testi-lelki bántalmazások ellen. De nem a házassága alatt hízott el, hanem utána. Amikor már nem kellett védekeznie semmiféle sértegetés ellen. Dehát miért akkor? Mert szerintem akkorra felfogta, hogy õ is hibás volt, és azzal büntette magát, hogy olyanná vált, mint egy elefánt.
http://www.origo.hu/zene/20020701britney.html# - Britney is akkor kezdett el hízni, amikor szétmentek Timberlake-kel. Nem akkor, amikor el kellett viselnie Timberlake esetleges sértéseit, bántó viselkedését. Akkor hízott el, amikor már nem kellett védekeznie Timberlake ellen. Miért akkor? Mert szerintem SZÉGYELLTE MAGÁT, és a hízás az önbüntetés, az önszabotázs eszköze volt.
Legalábbis ez az én véleményem. Hiszen fájdalmas kudarc az, ha valaki ennyire elhízik. Abban mi lenne vigasztaló, ha azt látja, hogy akkora a segge, mint Brazília? (Hacsak nincs a hízásnak orvosi oka, pl. pajzsmirigy alulmûködés, gyógyszer-mellékhatás etc). Aki reflektorfényben él, úgy teheti legkönnyebben tönkre a karrierjét, ha elhízik. Az ilyen emberek még könnyebben érzik úgy, hogy méltatlanná váltak az elismerésre, a rajongásra. Talán a legszívesebben elbújnának - ha elhíztam, akkor már úgyse kellek senkinek, szabaddá válhatok, végre önmagam lehetek. De ezzel nem a bántás ellen védekezik, szerintem, hanem a SIKER ELLEN.

Szerintem nem védelem, hanem ÖNBÜNTETÉS. (No persze ki hogy látja...)
Nyilvánvaló, hogy PONTOSAN TUDJA, hogy szarul érzi magát a hájtól. És szeretne is tõle megszabadulni - de amíg nem hagy fel az önbüntetéssel, a kilók sem fognak leolvadni.
A házassága elõtt nem volt különösebb oka önmagát büntetni, nem furdalta a lelkiismeret, hogy valamit elrontott. De azóta nyilván úgy érzi, hogy valamit nagyon nem jól csinált - és az interjúban el is ismerte - "50-60%-ban hibás vagyok". Ami tökéletes és reális helyzetértékelés, bár mindenki ilyen józanul látná önmagát és ilyen nyíltan, egyenesen fogalmazna, mint õ. Ez máris jó esély arra, hogy rendbejöjjön. Mivel elismeri a felelõsségét.

A másik ok talán - hogy a házasságban olyan helyzetbe került, ahol az addigi megszokott élete fenekestül felfordult, és képtelen volt kontrollálni, átlátni, irányítani a maga számára azt, amibe került. És ha valaki nagyon szorong, akkor regresszív, dezintegrált állapotba kerül, visszaesik olyan viselkedési szokásokba, amiket már rég megtanult irányítani.

"védelemként -puha párnaként használják a túlsúlyt"

vagyis párnát növesztenek maguk köré
ezzel tudat alatt védik magukat
így már érthetõ? :))

Aha. Szóval te ezt így hallottad.. én meg azt hallottam, hogy mielõtt valaki leír valamit, gondolja át, és akkor rögvest nem ír hülyeséget :) Mert a fogalmazványodat bizony így lehet érteni. Ha nem erre gondolsz, akkor fogalmazz másképp.
Ha valakit LELKILEG MEGSÉRTENEK, ha BÁNATOS, attól pont olyan eséllyel fog FOGYNI, MINT HÍZNI. Ha hallottál a depresszió tüneteirõl, ott a fogyást hangsúlyozzák, gyakoribb, mint a hízás.

azt írtam h veri a férje? :)
ezerféle irányból érhet bántás
és nemcsak fizikai bántalom jöhet szóba..
nem vagyok pszichológus
de ezt pont nem rég hallottam
h a hájnövesztés ebbõl is fakadhat..

És egy kis okoskodás a témában :)

Az elõbb leírt férfi hozzáállás szélsõségesen, vicces formában megfogalmazva.

Egy csúnya gonoszkodás...