10/10
FElepHánt 2013 dec. 10. - 11:32:30 10/10
(1/1)
FeHér ElepHánt Kulrutális Ajánló Portál www.toptipp.hu

Szörnyû emlékeink is vannak az „ülõs” darabokról. A vitathatatlan nagyságok, Schilling és Zsótér elõadásai as szószátyár unalomba fulladtak. Igaz, éppen az Örkényben imádtuk az Arab éjszakát, több Schimmelpfennig opusz is okozott kellemes meglepetést. De hogy gyerek-darab színészei szimplán székekben ücsörögjenek, mozgás, jelmez és díszlet nélkül?!? -
az példátlan merészség.
Mácsai Pál koncepciója ennyire vészes elõjelek ellenére fényes diadalt arat. Elvileg felolvasószínház, a példányok ott zizegnek a játszók elõtt, ám az eleven artikuláció, a sajátságos effektusok, a szikrázó lendülettel átélt szituációk hiánytalan élvezetet generálnak.
Ficza István narrátori méltósággal kezdi Czigány Zoltán történetét, melyet Farkas Ádám, még mindig e.h., értõ kezekkel dramatizált. Megismerjük a Puszta Pizzéria legújabb csemegéit, mulatunk a Vajda Milán – Pogány Judit páros faluvégi beszólásain.
A traktor nehézkes beindítása, a lódobogás, a miniszteri Audi suhanása mind-mind a színészek test- és száj-zörejei által jönnek létre, tökéletes és költségkímélõ megoldás! Kerekes Viktória és Debreczeny Csaba is alkotói humorral vesznek részt a komédiában, gyerekek, felnõttek azonos örömére.
Több ezres állományú hangjátékgyûjteményünk bizonyítja, mennyire fontosnak tartjuk ezt a manapság méltatlanul elhanyagolt mûfajt. Végre nem vonja el figyelmünket a divatosan eluralkodó látvány-dömping, szárnyal a fantázia, talán még az olvasásnál gyakoroltnál is intenzívebben. Zenét hallgatunk így, kikapcsolódva a vizuális ártalmakból. Itt viszont, jóízû ráadásként, látjuk a nagyszerû elõadókat, élvezzük a pompás gesztusokat és a heves mimikát.
Máthé Zsolt irányításával gyakran zümmögõ kórussá is alakulnak, a végjátékban pedig az elementáris invenciójú Kákonyi Árpád kánonját éneklik, a higanymozgású muzik-kobold sajátkezû vezényletével.
A produkció középpontjában a táltoslovak Hacsek és Sajó-i kettõse áll. Gálffi László örökké értetlenkedõ, mindent félreismerõ Csoda, akinek aztán az éleseszû Kósza, Znamenák István próbálja elmagyarázni a valóságot. A két színész ragyogóan lovagolja meg a kínálkozó lehetõségeket, szeretnivalóan botladoznak a humor ösvényein. Könnyed játékkedvük nem csökkenti a szokatlan föladat teljesítésének bravúros virtuozitását.
Hozza a nagy mûvek korszerû olvasatát, jeleskedik zenésebb alkotásokkal is, megadja módját a népszerû komédiáknak és most íme, iskolásoknak, valamint az õket kísérõ boldog felnõtteknek nyújt, vakmerõ mûfaji húzással fergeteges örömöt: Mácsai Pál színháza kozmikus sebességgel szárnyal.