FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

CUPIDO ÉS A HALÁL Halastó Kórus Göttinger Pál Bárka
60 ember énekel, repertoárt épít, CD-t csinál, míg végül, lassúdad töprenkedés után elha-
tározza: operát fog elõadni, barokkot, úgy igazában. Választ egy XVII.-századi színdarabot,
az ifjabb Gibbons zenéjéhez némi Locke-muzsikát társít, közösen lefordítja a szöveget, ta-
lál egy invenciózus rendezõt, Göttinger Pál-t /Mario és a varázsló, Pokol, Mágnás Miska/,
aki az Irish Coffee-n túl, elkötelezetten járatos a zenés mûfajok világában. Gigászi erõfeszi-
téssel, rengeteg munkával, páratlan lelkesedéssel hozzák tetõ alá a darabot. Hát ha tetõ-
nek nevezhetõ a majd' négy évszázados Törökfürdõ lyukacsos kupolája..., de éppen ez az
extrém környezet teremti meg a produkció varázsos atmoszféráját. A medence homokját,
mely vízként funkcionál, éppúgy az aktorok lapátolták ide, mint ahogy a szellemes jelme-
zek "varrodá"-juk munkáját dicséri. Halas Dóra és Sztojanov Georgi hangszerelése híven
követi a korabarokk protokollt, minden szereplõt más-más kamaraegyüttes kisér, így a sza-
bad muzsikusok játszanak, a színészek zenélnek is. Nényei Pál férfiasan borongó csellózá-
sa biztos alapja a Kétségbeesés figurájában nyújtott komiko-pesszimista játékának, az elõ-
dás motorja, a vibrálóan cikázó Sztojanov Georgi Inasa keményen akcentuált hegedûszó-
lóval is elkápráztat, végig a zenekar lelke, akinek még arra is telik, hogy egyik hisztérikus
kirohanását, a színfalak mögött felkapott felkapott hangszerén briliáns futammal tetõzze.
Gyönyörû dallamíveket rajzol Ney Andrea oboája, Palojtay Dávid fagottjátéka bársonyos
basszus-alapot épít, Csongrádi Gábor egyszál gitárjával szinte vonósnégyes illúzióját kelti.
De a Cupidót kísérõ tündérzenében, a furulya-trió tagjaként, még a rendezõ is beszáll...
Az üdítõen merész és adekvátan nagy port felverõ diszkó-képben, Rubik Ernõ startfejes-
bajnok szájdob-virtuozitása élénkíti a zenei szövetet. A szólószoprán Szebeni Gabriella
törülközõs harcosként is találékony belépésekkel küzd, Juhász Orsolya éneklése verse-
nyez, a Halál-t játszó Vívó Zoé által testére festett, idillikus természeti kép szépségével.
Göttinger Pál-nak minden szituációra akad ütõs ötlete, minden szerepre megtalálja embe-
rét, alkati vonásokból formál jellegzetes gesztusokat. A homok-víz képletet sokszálúan ké-
pes kibontani, fröcskölünk, úszunk, lebegünk, de még egy vadevezõs kalandra is futja. A
csodálatát angolul artikuláló Miss Polonyi Artemisz énekét kajakos lovagja, a zenei irányi-
tásban is meghatározó Tóth Árpád kíséri elíziumi hárfázással, a vízipisztollyal halált osztó
rosszcsont Cupidot Bognár Krisztina személyesíti meg, aki lénye "random"-üzemmódján
kívül még vaksiságát is képes érzékeltetni. Nézze el nekünk mindenki, akit képtelenek va-
gyunk nevesíteni: amikor a kórus megszólal, szárnyal és dübörög a kupolás akusztikában,
az a katartikus csúcspont és abban minden egyes hang egyedi érték, ahogy a résztvevõk
sokoldalú munkája is, amelybõl a felejthetetlen produkció katedrálisa épül.
A végén, fülünkbe zümmögve hangsátort borít ránk a kórus. Mint a buddhista lámák, akik
a vízesés zúgásába együtt kiáltják titkaikat, itt is a létezõ összes hang megszólal, a félre-
hajlítottakat nem számítva, legalább 3-szor 12! Az élõ anyagként lüktetõ hangfürt Cage
cluster-eire emlékeztet, szüntelen hullámzásal, örök változásban teremti meg a testet-
len röpülés mennyei élményét, irányított, de rögtönzés: nincs két egyforma finálé, errõl
remélhetõleg nemsokára újra meggyõzõdhetünk...
Ezt a svéd mintára kifejlesztett "kórusimpro"-t maga a közösség építi fel, miközben az kö-
zösséget épít. Nem a felülrõl kényszeritett mozgalmit, nem az alulról okádó ordas eszmé-
két, hanem az önként összeálló, szabad emberek mûvész-társulását, amely most egy ope-
raelõadás keretében vérbeli kortárs színházat hozott létre.