Bizony van, s magam is nagyon örültem annak, hogy felfedeztem. Tényleg két olyan ember, aki maradandót alkotott és eltelhet 100 vagy 1000 év, a legjobb Holmes és Poirot alakítás már végleg az övék. :) És már csak emiatt sem baj, sõt, ha az ember könyv lapozgat, õket látja lelki szemei elõtt... Valószínûleg Doyle és Christie is pont így képzelte el õket, szerintem legalábbis hevesen bólogatnának a végeredményt látva. :)

Igen, én is láttam a My fair Ladyt, még DVD-n is megvan. Számomra is üdítõ õt máshogy is látni, egy teljesen más karakterként. És annyira szeretem, ahogy énekel... Audreyval nagyon aranyosak együtt. :) Nem tudom, láttál-e Jeremyvel civil interjúkat például. Ott is olyan más... :)

Nos, azzal vitatkoznék, hogy Suchet munkásságának 90%-a Poirot lenne. Szerintem még a felét sem éri el, ha beleszámoljuk a színházat is. (pláne a narrációkat és szinkronmunkákat) A porton elérhetõ munkássága maradjunk annyiban, hogy enyhén szólva is hiányos. Nekem több, mint 50 különbözõ filmje, sorozata megvan (úgy, hogy a Poirot nem számoljuk, ami egyébként szintén megvan), de még így is nagyon sokat nem tudtam megszerezni. És akkor még ott van a színház... Azért Suchet csinált sok mindent, párhuzamosan Poirot-val együtt is. Õ egyszerre több mindennel szokott foglalkozni, csak egyetlen munka "nem elég neki". :) Amíg az utolsó évadot csinálta, mellette készítette a hangoskönyvét (komplett Biblia, most húsvétkor kerül a boltokba), meg forgatott filmet is. Plusz nem olyan régen jelent meg a könyve is, amit még promótált is, stb. Szóval sokoldalú bácsi. :) Nemsokára adásba kerül a Szent Péter nyomában címû dokumentumfilmje is, ami a Szent Pál nyomában folytatása... Suchet elutazott Izraelbe, Törökországba, Olaszországba a forgatás kedvéért... :)

Igen, a VIII. Henrikben õ Wolsey bíboros, s mint tudjuk, ez a szerep elég fontos. :) Nagy melóm volt megszerezni a (dupla) DVD-t, de sikerült. Suchet, mint ismeretes, vallásos ember, úgyhogy az ilyen egyházi karakterek szerintem különösen jól állnak neki. Most viszi turnéra a The Last Confessiont. Olyan szívesen megnézném egyszer élõben színpadon is, varázslatos lehet ezt "testközelbõl" is látni. Reménykedtem egy Feketekávéban Londonban, de sajnos nem Suchet játssza a karaktert az új bemutatóban. Valószínûleg a turné miatt... Talán lesz másik szereposztás is, esetleg vendégjáték, s pont szerencsém lesz, láthatom... Vagy ha rögzítenék az elõadást a Digital Theatre számára... No nem mintha az elõzõ két darabot (Utazás az éjszakába, Édes fiaim) meg tudnám nézni, de lehet remélni, hogy elõbb-utóbb kiadják vagy letölthetõvé válik ingyen is... Úgy, hogy meg is tarthassam a felvételt... :)

Valóban. Teljesen más bajusz nélkül. Számomra így sokkal jobban tetszik is. És már attól is teljesen át tudják változtatni, ha ráadnak valamilyen parókát... :) A nagyon bongyor haj szerintem nem áll neki jól... (pl. Viktória és Albert) Jean-Pierre Thibodoux-ként (The In-Laws) viszont elõnyös a haj a fején. Mondjuk kopaszon (is) olyan kis kedves, helyes ember. Sokszor emlékeztet engem Kulkára. Fõleg fiatalabb korában... :)

Azt hiszem, hasonlóan mûködünk, ha Brettrõl és Suchetrõl van szó. :) Magam is hasonlóan lelkes leszek, ha láthatom õket valamiben. Visszaverik belém a jókedvet, ha el lennék kenõdve. Tegnap délután is Suchet rángatott vissza hangulatilag... :)

Columbo-t én is szeretem, szívesen nézem az õ történeteit is, kiskoromban nagyon szerettem, aztán volt egy idõszakom, amikor egyáltalán nem kötött le, most pedig megint rákaptam. :)

Jeremy és David olyan sok mindenben hasonlítanak, mégis olyan különbözõek. Szerencsére David magánélete kiegyensúlyozott és boldog, nem vált megszállottjává úgymond az általa megformált figurának. Brett az utolsó éveiben már a privát életben is mondható, hogy átlényegült Sherlokká. Nagyon sajnálom, hogy így alakult az élete, pedig fantasztikus színész volt, megérdemelte volna, hogy jobban, érdemesebben, tovább...

Ezúttal is hoztam egy képet. Most Shylock szerepében látható, mégpedig Shakespeare: A velencei kalmár elõadásból. :)

Van ilyen kép? Ez nagy örömmel tölt el, mert a két férfiú iránt nekem is mindig nagy szeretet gyúl ki az fanatik lelkemben, de együtt még nem sikerült látnom õket. Fantasztikus! :-)

Tudom, hogy mindkét színész sokkal nagyobb személyiség annál, hogy skatulya lakókká tegyük õket, csak sajnos amióta õket láttam, bármit olvasok is a kedves jó öreg Poirot és a cinikusan zseniális Holmes tekintetében, nem tudom megakadályozni, hogy elmém eme két nagyszerû férfiút vetítse ki a képzeletbeli vászonra, és hõseink rajtuk keresztül elevenedjenek meg. Ezt a gombot az agyamban már nem tudom, és nem is akarom kikapcsolni.Jó ez így, nekem jó.

Pedig láttam õket másként is, Jeremy Brettet láttam a My Fair lady Freddy Eynsford-Hilljeként, talán ez volt számomra a legsokkolóbb, mert hát nagyon-nagyon más, mint amit megszoktam, és a színészet-azon magas fokon, amelyen Suchet és Brett dolgozik-éppen errõl a sokoldalúságról szól. Hogy az ember, a színész, a felismerhetetlenségig meg tudjon változni egy karakter kedvéért.

És Bár Suchet életmûvének 90%-át kitölti a kedves jó Poirot, azért megtekinthetõ õ másként is, és erre szükség is van, ezért különösen örültem, mikor felfedeztem õt a VIII. Henrikben, Thomas Wolsey kardinális szerepében.
A kis bajuszkája nélkül teljesen más az arca, az egész karaktere.

Nem tudom, mi van ebben a két pasiban, amivel mágnesként tudják birtokba venni a lelkemet, ha úgy rám zuhan ez a misztikus varázslat, akkor esetenként leülök, és megnézek nyolcat az epizódok közül, zsinórban, és aztán rendben is vagyok. :-)

Esetleg még Columbo-t is a sorba vehetném, de azért õ lényegesen kisebb varázst képvisel számomra.

Talán mert mindkét ember csodálatos életerõt sugároz magából, Brett a természetben történõ analitikus barangolásai közepette, vagy amikor kémiai kísérlet során képes Wattsonnal megfulladni a szobában, hogy egy tézist bebizonyítson.

Suchet pedig az életigenléssel, amivel a legapróbb dolgokat is rajongással tudja övezni, elég egy minõségi bonbon, vagy egy gasztronómiai szempontból nagy igényességgel elrendezett halfilé a tányéron,és akkor már érkezik is a kis bájos mosoly, a csillogó szemek, és minden klappol. ja, és a mai napig nem értem, hogy azon a gyûszûnyi nagyságú sétapálca végen hogyan tud órákig elüldögélni a szabadban, mert nekem bizony feltörné...
Igen, ezt szeretem bennük, hogy megmutatják az élet szép oldalát, az izgalmat, a rejtélyt, és mindkettõnek nagy szíve is van, mert megtehetik, mert nem tartoznak az állami rendõrség vaskalapos, kategórikus, szûklátókörû kötelékébe.

Szóval kösz a képet, kellett ez, nekem legalábbis nagyon bejönnek õk, akár együtt, akár külön-külön is. Mondjuk összeengedve kicsapták volna a biztosítékot valószínûleg, és természetesen az idõsíkok is mások.
És bocs, ha kis monológomat szentimentális patetizmus veszi körül, de az ember kevés dolgot enged be mélyen a szívébe, és ez a két pasi ott tanyázik. :-)

Egy fotó a '60-as évekbõl, amikor David Suchet még zsenge ifjú volt, dús hajkoronával. Éppen a Macbethben alakít - valószínûleg már akkor is nagyon jól és tehetségesen. :)

Tudom, csak ezt ennyire részletesen nem akartam írni, mert akinek írtam, nem olvasta a könyvet és még a filmet sem látta. :) Én mindezt letudtam ennyivel: "Kiderült Poirot színjátéka" :)

***spoilert tartalmazhat*** (de csak annak, aki nem ismeri)

Nem csak a bajusz álbajusz, a haja (már amennyi van) ugyancsak paróka a könyv szt...legalábbis "egy ideje már". A Függönyben mutatott teljesen-nyomorék-magatehetetlen-beteg-vagyok imázs egyébként, mint tudjuk, szándékos túljátszás az elsõ perctõl majdnem az utolsóig: a csel része, ami részben Hastingsnek, részben a külvilágnak (benne a tettesnek is) szól. És ha akarna (és ha AC akarná), még élhetne egy ideig, de nem akar. (Gyógyszer-jelenet!)

Jaj elnézést! A videónál a 44. perc 30. másodpercénél van kifejezetten a Kingsley-McKellen-Suchet, amit írtam. :) Amit elõbb írtam, az csak McKellen-Suchet. :) (mondjuk az sem rossz :))

Szép jó reggelt,

nos, ha nem zavar, akkor jó. Ez esetben szívesen megosztom veled, hogy rám milyen hatást gyakorolt az utolsó rész - és miért.
Igazából tényleg javaslom megnézésre, legalább egyszer, még ha nem is most rögtön. Személy szerint két okból is így gondolom. Az egyik, hogy ez is Agatha Christie [Poirot] munkásságának része, ebbõl kifolyólag fontos (forduló)pontja is a nyomozó életében. Igencsak elgondolkodtató, kicsit megosztó és ami nagyon fontos és második pontként említeném: nagyon jól sikerült feldolgozásról beszélhetünk.
Én is nagyon féltem, ódzkodtam attól, hogy megnézzem. Pechemre belenéztem az angol verzióba - belepörgettem - és még nagyobb pechemre megnéztem a Being Poirot-ot is, ami a sorozat egyfajta kis dokumentumfilmje és bemutatta az utolsó forgatási napot is, ahová persze bevágták azt a bizonyos jelenetet is, szóval hiába nem akartam látni, mégis sikerült. Elszomorított, de inkább azon eredtek meg ekkor még a könnyeim, hogy David Suchet elsírta magát.

De akkor a Függönyrõl is még néhány gondolat...
SPOILERT TARTALMAZHAT *** Számomra Mr. Suchet - talán nem meglepõ módon - itt is brillírozott. Egyszerre volt szívszorító látni õt ennyire elesettnek és betegnek, viszont ezt némiképp ellensúlyozni tudta az a kedves humor, amit belecsempésztek: nem tudtam nem mosolyogni, sõt, nem elnevetni magam, amikor Hastings kapitánnyal arról beszéltek, milyen jó is (vagy nem) leselkedni a kulcslyukakon át... :) A történet egyébként végig elég keserédes, számomra végtelenül megható az a kapocs, ami a két barát között van, annak ellenére is, hogy "marakodnak", pontosabban Poirot a házsártos. :) De el is hangzik a részben, hogy Poirot egy kicsit Hastings apja volt, észhez térítette, amikor erre szüksége volt - és itt most volt is. Ha nincs Poirot, Hastings végzetes hibát követ el, s a detektív ezt olyan szeretettel tette, hogy jó volt nézni, még akkor is, ha utána kicsit rá is förmedt. :)
Így, hogy már "minden mindegy" volt, Poirot merész dologra szánta el magát és kiterítette a kártyáit a tettes elõtt, négyszemközt. Akirõl végül is lehullt az álca, s aki Hastingset is majdnem sikerrel a bûvkörébe vonta. A tettes nem számított - pontosabban számított, csak elszámította magát - a detektív valóban meglepõ lépésére, amit beszélgetésük elején közöl is vele. Nem árulom el mi az, de megdöbbentõ.
Ezután jött megint egy olyan jelenet, ami számomra úgymond "hatalmasat ütött". Kiderült Poirot színjátéka és az, amikor a detektív megszabadul a bajuszától. És nem azért volt számomra olyan hatásos ez a jelenet, mert láthattam Poirot arcát a jellegzetes kis bajuszkája nélkül - mert hát láttam annyi más filmjében és sorozatában és már csak emiatt sem találom ezért furcsának a bajusza nélkül - hanem azért, mert kicsit én beleláttam ebbe mást is: az utolsó jelenetekben felfedte magát a színész is, David Suchet, s ezzel egy kicsit magáról is lerántott egy leplet: megmutatta, hogy õ az a zseniális férfi, aki éveken keresztül alakította a kis belgát. És jó érzés volt, hihetetlenül jó érzés volt látni õt így, ott, akkor. Nekem. :)
Amikor "elõször" távozik Poirot, számomra nem volt annyira megrázó. Meg is lepõdtem, hogy nem sírtam el magam. Aztán ugrunk 4 hónapot és Hastings lakásán vagyunk, aki megkapja Poirot levelét. Na, innentõl datálódik számomra a "visítva bömbölõs" sírás. Persze nem azonnal, de ahogy haladunk a levéllel... Itt meséli el Hercule az egész történetet, elejétõl a végéig, s szép lassan felnyitja barátja szemét, akit persze sikerül elámítania, mert bár gondolt õ sok mindent, ezeket nem. :) Aztán ismét bevágják a távozást, amikor Hastings még elköszön barátjától, lemegy, majd visszarohan... :(
Írtam már az Othello-jelenetrõl korábban, az is nagyon tetszett nekem az említett okokból kifolyólag.
SPOILER VÉGE ***

Orla Brady szimpatikus kis nõ egyébként, bár én nem láttam õt annyira vonzó teremtésnek, mint Poirot. Nyilván nem vagyok férfi, de valamiért akkor sem. :) Maga a színésznõ egyébként nagyon helyes, szép dolgokat nyilatkozott anno David Suchetrõl: http://spengernews.blogspot.hu/2013/05/orla-brady-elvezte-poirot-kalandjait.html

Nagyon szívesen a fotót, van még pár ebbõl az elõadásból. Sõt, a neten nemrég láttam a darab mûsorfüzetét is, eljátszottam a gondolattal, hogy meg kellene vásárolni, de aztán lebeszéltem magam. :) Egy idõben lelkes gyûjtõje voltam a színházi mûsorfüzeteknek és brossúráknak. Fõleg azoknak, amiket láttam is, nyilván, mivel egyszerûbb volt hozzájuk jutni. Egyébként szerintem is fantasztikus Iago lehetett, mondjuk Ben Kingsley is remek színész. Nos, a Kingsley-Suchet féle Othello igencsak jó kritikákat kapott anno:

"Kingsley nem használ sminket, ennek ellenére rendkívül hangsúlyos módon arabnak tûnt. [...] Michael Billington többek között megjegyezte, hogy Suchet követte azt a "freudi vonalat", ami szerint Iago mélyen szerelmes Othellóba és közben Desdemonára mániákusan féltékeny". Míg a kritikus Yorkshire Post rámutatott arra, hogy "a két kis ember, sötét szemmel, kopaszodó fejjel és szakállal - Suchet és Kingsley - kihasználják fizikai hasonlóságukat, mely arra utal, hogy Othello és Iago két fél és ugyanakkor egy egészet alkot." :)

És ha már Ben és David, feltétlenül ajánlom megtekintésre ezt a 36. perc 45. másodpercétõl (legalábbis elsõre): http://www.youtube.com/watch?v=rP7p-thZxJA --> Shakespeare szövegeket adnak elõ és mutatják be benne a bennük rejlõ lehetõségeket. A jelenet szereplõi: Ian McKellen, David Suchet és Ben Kingsley. :) A szakállas bácsi, aki magyaráz, õ az instruktor és a mûsor "vezetõje", ha úgy tetszik. A bizonyos jelenetnél éppen Davidet dicsérik. Nem véletlenül... :D Én nagyon szeretem ezt a sorozatot, megint csak megmutatja a színészek másik arcát és nem mellékesen olyan piszkosul fiatalok még itt... David például már-már kísértetiesen emlékeztet Kulkára, amikor anyumnak pedig megmutattam ezeket a felvételeket, hát ki volt feküdve, hogy David Suchet milyen jóképû egy pasas. :)

Jaj, megint hoztam egy Othello - Iago képet. :)

Szia!

Örömmel veszem, ha megírod nekem a Függöny-nyel kapcsolatos véleményedet, mert érdekel. A véleményed és a befejezõ történet is, bár én még mindig ragaszkodom ahhoz, hogy nem kívánom megnézni, amiatt, ami a végkifejlet:-( Igen, bizony, gyáva vagyok... De lehetségesnek tartom, hogyha Te meséled milyen érzéseket, gondolatokat váltott ki belõled, az kevésbé fájdalmas, mintha látom magát a filmet... Nem tudom... Max. odabiggyesztesz egy Spoiler-t nehogy valaki belekössön abba, hogy elárulsz valami, a történet szempontjából lényegest.

Orla Brady-t, (aki Poirot életében a romantikus vonalat képviseli a grófnõ szerepében) Cathy-nek láttam az Üvöltõ szelek egyik feldolgozásában, és ott sikerült neki a "micsoda nõ" szerep, mert lássuk be, jól megkergítette szegény jó Heathcliff-et:-)

Jujj, köszi a képet, Poirot tuti meggyõzõ Iago lehet, még a fotón is látszik, mennyire megy neki az intrikus szerep és arckifejezés, olyan finomkodó, gunyoros, gonoszkodó, meg még sok minden, amitõl annyira kifejezõ. De - bár Kingsley veretesebb, komolyabb szerepeket szokott kapni, illetve vállalni, mint Fishburne, azért Othello szerepe testhezállóbb egy fekete színésznek, azt hiszem. Te mit gondolsz? (De ugyanilyen fura volt mikor fekete színésznõ jelenítette meg Nancy-t az egyik Twist feldolgozásban. Nekem a musicalben látható színésznõ a "legnancybb".)

Szervusz!

Köszönöm, hogy leírtad a véleményed. :) Nos, A nagy négyes könyvben nagyon más, de szerintem így is jó, tudtam élvezni, ahogyan a Herkules munkáit is, bár az is sok kritikát kap(ott) a rajongóktól. Poirot szerelmi élete nekem még mindig homályos egyébként, illetve ez a szál egy kicsit furcsa is volt. A grófnõ, aki a "micsoda nõ" akar lenni, hát... Nem tudom. :)
A francia buldog engem nem zavart különösebben, jókat mosolyogtam Hercule grimaszain és erõltetett mosolyain.

A Függönyt akkor nem akarod megnézni? Egyszer szerintem érdemes lenne, nagyszerûen sikerült és bár a végén bõgtem, mint egy kisgyerek, de ezt látni kell. Suchet fantasztikusat alakít, méltón fejezte be a sorozatot. Többet egyelõre nem írok róla, nem akarom leírni, mi volt benne, megvárom, te mit válaszolsz. :) Annyit azonban elárulok, hogy Suchet itt a szemeivel megint olyanokat produkál, hogy nem hagy hidegen. :)

Az mindenesetre aranyos volt, hogy AC felemlegeti benne Shakespeare Othellóját. Idéznek belõle és Poirot egybõl tudja, kitõl származik: Iago. Ezen hatalmasat elmosolyodtam. Azért volt ez "vicces", mert David játszott Iago-t színpadon és egybõl megjelent elõttem az a néhány fotó, amit láttam róla az elõadáson, ahol játszotta a karaktert. :) (A hozott kép a londoni Othello elõadás egyik pillanatképe, ahol Ben Kingsley alakította a címszerepet, David Suchet pedig Iago-t :))

Szia! Megnéztem A nagy négyes-t, az Elefántok nem felejtenek-et, meg a Herkules munkái-t, március harmadika óta... A négyes története szerencsésen összeállt az elmémben a történet végére, mert egy ideig csak kapkodtam a fejem. Az elefántos rész némiképp az Öt kismalacra emlékeztetett, legalábbis az elején. Mert itt is egy ifjú hölgy kéri meg Ariadne-t, hogy derítse ki mi történt a szüleivel, akárcsak az Öt kismalac-ban Poirot-t a fiatal lány. A Herkules munkáiban megint csak tetszett, ahogy Poirot méltatlankodó képeket vágott, és egész megjelenésébõl sütött a helytelenítés, ha valami megbotránkoztatót tapasztalt. (Mon Dieu, hogy ültethetnek egy kutyát asztalhoz?:-) Sajnos ennél az utolsónak említett történetnél rendre elterelte a figyelmemet a lényegrõl a francia bulldog rémes fogsoríve:-( Pedig ez volt az elsõ történet - legalábbis számomra - ahol megjelent Roszakov grófnõ, és némi információt nyerhettem Poirot szívszerelmérõl...

Szervusz! :) A nagy négyes nekem tetszett, kíváncsi leszek a véleményedre majd, ha sikerült neked is megnézni. A kedvencem az lesz, amikor Poirot lerántja a leplet az egyik nagy csavarjáról, bár a könyvben teljesen más volt, de a megvalósításon mosolyogtam. Tündéri ez a pasas. :)
Öregítették a többieket? Hát, nem tudom, szerintem az idõ megoldotta. :) Én azon ámuldozom mindig, hogy Suchet azon kívül, hogy megõszült és összeszedett egy-két apróbb ráncot, semmit nem változott. Ehhez képest a többiek... Pauline Moran például hihetetlenül sokat öregedett. A sorozatban még fiatalították is. Én nézegettem a színésznõrõl képeket és hihetetlenül "aszott" néni lett belõle. Szerintem a sminkesek sokat dobtak rajta ahhoz képest, de ezt én mondom. :)
Találtam korábbi fotókat Sheila és David "fotóalbumából" is, na, hát Sheilán is látszik az idõ vasfoga. :O Helyes kis nõ volt anno, most meg egy teljesen másik asszony pillant vissza a fotókról (lásd az elõzõ kommentben beszúrt kiss-photo :)). Érdekes, de a pasik általában olyan szépen tudnak öregedni, mondhatni elõnyükre változnak sokszor, a nõk meg általában pont fordítva. Fura. :)
A "problémádra" van egy javaslatom: nézd meg a férjeddel közösen a Banki melót. :) Neki is jut egy kis Statham, neked is egy kis Suchet. ;)

Hoztam megint egy képet róla, ezúttal a Tarzanból. És örülök, ha nem zavarnak a fotók. :)

Az Elefántok nem felejtenek sem okozott csalódást magyarul sem, David fenomenális volt és ismét csak élveztem a mimikáit és a mozdulatait. Zoë Wanamaker jelenléte pedig mindig üdítõ számomra, ragyogó színésznõ, aki remekül tudja kamatoztatni a komikai vénáját még itt is. Elõzõ nap ledaráltam vele nem is tudom pontosan, hány My Family epizódot és mindig mosolyra fakaszt. David Suchet és õ pedig ritka jó viszonyt ápolnak, aminek különösen örülök, hiszen nagyon helyes nõ (lehet). Szívesen megnéztem volna õket együtt az Édes fiaimban színpadon is együtt. Sajnos nem lehet leszedni sehonnan a Digital Theatre felvételt, pedig de örülnék neki. A MAAN-t bezzeg feltették... Sajnos Suchet nem tartozik annak a korosztálynak a legnagyobb kedvencei közé, amit pl. én is képviselek, ergo az õ munkáihoz nehezebb is hozzájutni.

OFF Azt hallottuk, hogy a BBC elhalászta a Christie-jogokat az ITV-tõl és ezentóúl a BBC gyárt Christie-s mûsorokat? 2014 végén a Miss Marple-t is befejezik (vagy ha úgy tetszik, elkaszálják, azt nem tudom, hogy a BBC akarja-e folytatni, esetleg újraforgatni a részeket - lévén, hogy az ITV nem igazán volt regényhû és össze-vissza használt mindenféle elemeket különbözõ más Agatha könyvekbõl). Lesz viszont helyette a Bûnszövetkezetben, 6 részben. Tommy és Tuppence fõszereplésével. Tommy karakterét már tuti, hogy David Walliams alakítja, Tuppence-re még nem találtak megfelelõ színésznõt. ON

A kép, amit hoztam, kicsit vicces. David és Zoë csókkal üdvözli egymást, Sheila pedig (Mrs. Suchet :)) mosolyog és nem szól semmit. :)

Szia!

Tegnap este elkezdtem nézni A nagy négyest, és kis híján megállt bennem az ütõ, hogy esetleg az általam kevésbé preferált epizód megtekintésébe fogtam bele:-( De néhány perc elteltével megnyugodtam, mert megjelent a kis kedvencünk, ráadásul ragyogóbb formában, mint Miss Lemon, Japp, és Hastings kapitány. Nekem úgy tûnt, mintha õket elõre öregítették volna a befejezõ rész kedvéért.
Off Sajnos néhány újabb perc múlva abba kellett hagynom a Suchet-mesét, mert jött a férjem, és rá kellett hangolódnom egy férfias Statham történetre. (Végül is megértem a férjem, mert egy idõben szorgalmasan nézte velem, a Poirot filmeket, de aztán megunta szegénykém, hogy mást sem lát a tévében, csak egy tojásfejet:-)
De majd magányosan végignézem A nagy négyest is, számomra új a történet, mert ezt nem olvastam még.
Spoileres
Bár a sakkasztalos megoldás kicsit vadnak, hogy ne mondjam MacGyver-esnek hatott számomra:-), inkább a mérgekhez vagyok szokva Christie-sztorik esetében... Persze a "mérges" gyilkolászások egy idõ után unalmasak lesznek, tudom.

Marple történetekbõl a Paddington 16.50-t szeretem, ha éppen nem Poirot nézek.

Nagyon örülök a változatos Suchet fotóknak, úgyhogy csak így tovább, köszi:-) Különben is kellemesen illusztrálják a mondanivalót:-)

Akkor te rögzíted adott hétvégén a részt és a következõ héten nézed meg? Én egyelõre kitartok és próbálom tévébõl nézni. Bár egyre gyakrabban vagyok menthetetlenül fáradt/álmos... A nagy négyes egyébként sok kritikát kapott, mert nem teljesen könyvhû, de majd meglátod, ha megnézed. Engem nem zavart, szórakoztatott. Mondjuk tényleg akadt 1-2 furcsa megoldás benne, de nekem ez még belefér. :)
Én nem olyan régen szereztem be a díszdobozokat. A Napi Ász-féle kiadványok is megvannak, de az minden, csak nem teljes gyûjtemény, ráadásul a lejátszóm már nem is olvas VCD-t. Azt meg már írtam is, hogy nem igazán szeretek gépen filmet nézni.

OFF Én Marple-t sosem szerettem igazán, nekem a történetek vontatottabbak és kicsit fárasztóbbak, mint Poirot esetében. Nem is nagyon néztem korábban, most is "kényszerbõl" ülök a tévé elé, mert még mindig a legszínvonalasabb mûsor ez. Amúgy nincs bajom vele, csak engem nem köt le annyira. Viszont abban egyetértek, hogy Joan Hickson volt eddig a leghitelesebb számomra is. Az újak közül viszont én jobban kedveltem Geraldine-t, megmondom õszintén. Igaz, hogy elég más felfogású Marple, de nekem õ volt a szórakoztatóbbik. Sajnálom is egy kicsit, hogy lecserélték. Julia is jó, de ha kettõjük közül voksolnom kell, akkor én Geraldine-ra szavazok. :)

A millió dolláros hotelt megkaptam nem is olyan régen DVD-n, majd egyszer én is meg akarom nézni végre. :) ON

Ha már krimik. Suchet játszott már a másik oldalon is. Látta valaki már azt a Meghökkentõ mesék epizódot, amiben õ a fõszereplõ és azon mesterkedik, hogy eltegye a nejét láb alól? :)

[A képért elnézést, de ezt még muszáj betennem. Természetesen ezen is Suchet látható, megint csak más fizimiskával. Gondoltam, teszek be néhány kevésbé ismert szerepérõl képet, hogy akik nem annyira ismerik a munkásságát, láthassák, mennyi arca van. :) Ha zavar benneteket a "picsspam", szóljatok és takarékra teszem magam. :) ]

Láttam már õt 1-2 szerepben, de nem tûnt még fel. Majd legközelebb megfigyelem. :)

Van (szerintem) még 1-2 szép szemû színész, de érdekes módon õk mind kék szemûek. az is tény, hogy ennyire kifejezõ szempárt ott sem pipáltam. Egyszerûen megnyugvás belenézni, még ha csak képernyõn keresztül is... :)

Hoztam egy képet róla megint, ki ismeri fel? :D

Szia!

A négyesrõl majd akkor tudok nyilatkozni, ha megnéztem... De én is úgy vagyok vele, hogy már Suchet/Poirot puszta megjelenése is örömmel tölt el:-), a történetek az i-re a pontot szolgálják.
Bizony, megvan mind a 12 évad, a 13.-ra most gyúrok:-) Még nem láttam ugyan az összes évad összes epizódját, mert idõnként más sürgõs megtekintenivalóm is akad, de párhuzamosan mindig beiktatok egy-egy részt. Ráadásul vannak kedvenc epizódjaim, amelyeket többször elõveszek, ahelyett, hogy olyasmit néznék meg, amelyiket még nem láttam.

(Off Monk-ot, nem Monk-ként, láttam a 13 kísértet-ben. Akkor nem Tony Shalhoub pillantásától kaptam frászt:-)

Még mindig Off Joan Hickson volt a kedvenc Miss Marple-m. Mint sok más embernek. De azért Julia McKenzie is megragadt az emlékezetemben, mert amikor megláttam az Egy botrány részletei címû film epizódszerepében, egybõl az jutott eszembe, hogy jé, õ Miss Marple.
Láttam egy Helen Hayes fõszereplésével készült Christie sztorit, a Tükrökkel csinálják-ot, abban Tim Roth volt az obligát ismert színész. Deviáns szerepben, szokás szerint. Helen Hayes magyar hangja idegesített, mert annyira csicsergõsre vette a figurát, hogy az valami rémes. Viszont le a kalappal az idõs angol hölgy elõtt, ahogy láttam, 85 éves volt a Tükrökkel csinálják forgatása idején.
Elkezdtem nézni a Millió dolláros hotel-t, Tim Roth miatt. Egy percnyi meg néhány másodpercnyi a szerepe benne. Jujj... Ha már Wenders, azt hiszem, maradok inkább a Berlin felett az ég-nél.

Bocsi a sok-sok off-ért. Csak - ahogy egy kedves barátnõmnek szoktam mondani - mindig eszembe jut mindenrõl mindenféle:-)

OFF Monkot nem szeretem, de lehet, ha több filmjét láttam volna a színésznek, akkor egyetértenék, mert lennének vele kapcsolatban nagyobb ismereteim - a szemeivel is. :D ON

(A képek a Sabotage!-ból vannak.)