Miatta megnéztem a Halász doktor c. rövid kis tévéjátékot. És tényleg lenyûgözõ a játéka. Elképesztõ. Annyira finom és puha, és olyan sokszínû, annyira tökéletesen reagál minden rezdülésre, hogy hirtelen nem jut eszembe másik magyar színésznõ, aki ezt utánacsinálná.

Domján Edit kapcsán a tanulság röviden.

Adva volt egy szép és rendkívül tehetséges lány, akire Kaló Flórián felfigyelt. Persze, eleinte nyilván õ is nagyon tehetségesnek érezhette magát attól, hogy a legtehetségesebb színészlány férje lett. De sajnos nem tudott örülni a felesége sikereinek, nem tudta elégé értékelni azt, hogy Edit karrierje szárnyal. Domján Edit azt mondta a végén: "az utolsó TÍZ ÉVBEN nagyon sokat szenvedtem."... vagyis nagyjából akkortól, amikor Pestre kerültek és õt felkapták és körülrajongták. A férje már akkor sem tudott megnyugtató módon mellette állni.
A férfiak versengõbbek, sajnos, és Kaló Flórián sem tudta elviselni, hogy háttérbe szorul Edit mellett.

Editet egy még okosabb, szintén rendkívül tehetséges lányra cserélte - viszont Detre Annamária karrierje elsikkadt, egyik legnagyobb dobása az volt, hogy õ szinkronizálta Isaurát. Leginkább gyerekekkel, gyerekszínházzal foglalkozott.

Bennem felmerült a kérdés - vajon azért alakult ez így, mert Detre Annamáriának tényleg ez volt az "útja" és "ennyi telt tõle" - vagy azért, mert õ (okulva Domján Edit életébõl) úgy gondolta, hogy nem "tolakszik" Kaló Flórián elé, és "engedi" hogy annak sikeresebb legyen a színészi pályája - neki a színészkedés mellett még úgyis ott van a pszichológia.

Mindenesetre ez a kérdés sok pár életében felmerülhet, fõleg, ha hasonló karriert futnak be. Pl., hogy a színészeknél maradjak: Theron és Townsend kapcsolata ráment, Cruise maga alá gyûrte a partnereit... ha a feleség népszerûbb és sikeresebb, akkor ember legyen a talpán, aki azt elviseli. Kaló Flóriánnak mindenesetre nem sikerült.

A tanulság tehát - nem elég megszerezni, nem elég birtokolni egy tehetséges lányt (nõt). A vele való kapcsolat könnyen válhat nyomasztóvá és keserûvé annak, aki úgy érzi, lemarad tõle.

Ráadásul az nem kiút, ha valaki az egyik tehetséges nõt egy másikra cseréli. Mert ugyan az elsõt halálra sebezheti vele, de õ maga akkor is csak annyit fog érni, amennyit a saját erejébõl elér.

Ez persze vica versa mindkét nemre, minden emberre érvényes. MINDENKI ANNYIT ÉR, AMENNYIT MAGÁBÓL KI TUD HOZNI, senkinek az értékét nem a párja, családja, elõdei, rokonai stb határozza meg.

A másik tanulság, hogy ugyan nehéz levetkõzni az IRIGYSÉGET, de azt mondja a Biblia: A búsulásban kegyetlenség van, és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység elõtt? Valamint: És látám én, hogy minden dolgát és minden ügyes cselekedetét az ember az õ felebarátja iránt való irígységbõl rendeli; annakokáért ez is hiábavalóság és lélek-fájdalom!
Az irigység agresszív, azzal szemben a Biblia a szelídséget állítja: A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása.

Meg kell tanulni ÖRÜLNI a másik ember sikereinek és TÁMOGATNI azt, aki okosabb és sikeresebb - aki erre nem hajlandó, az nagy kárt és sok szenvedést okozhat.

Domján Edit halála erre erõs figyelmeztetés.

csak hogy erre senki nem kíváncsi már, és a moderátorok úgyis kitörölnek megint :-DDD

Nem látomás meg érzelmek alapján írtam, öregem, hanem UTÁNAJÁRTAM A TÉNYEKNEK ÉS ÉRVELTEM.

Én is így gondolom.
Szerintem az rég rossz, ha valaki meg tudja indokolni hogy miért szerelmes a másikba, mondjuk mert gyönyörû, mert kedves, stb. Úgy gondolom, ha szerelmesek leszünk, akkor az illetõ egészébe szeretünk bele, és nem tudjuk pontosan mi vonz hozzá, mert az megfoghatatlan. És talán ezt a megfoghatatlant nevezzük kémiának. :-)

Még az jutott eszembe Domján Edit kapcsán, hogy az az egy nagy kár, hogy nála tehetségtelenebb, rá irigy és vele rosszindulatú emberek ítéletét tartotta meghatározónak önmagára nézve.
Azt mondják (pontosabban Bagdy Emõke írta, nála olvastam), hogy az öngyilkos ember valaki mást szeretne megölni, aki nagy fájdalmat okozott neki; de annyira azonosul önmagában azzal, akire haragszik, hogy saját magán hajtja végre az ítéletet.
Tehát Domján Edit azonosult azzal a megvetõ ítélettel, amivel más megvetette (nyilvánvalóan a férje) - és annyira azonosult ezzel a személlyel (nyilvánvalóan a férjével) - hogy csak úgy tudott elszakadni tõle, hogy meghalt.

Csakhogy másképp is lehetett volna. Amikor nálunk járt Tony Curtis, azt mondta, az életben azt tanulta meg, hogy NEM FONTOS, HOGY A KÜLVILÁG MIKÉPP ÍTÉLKEZIK RÓLAD - te éld a magad életét. Elhiszem, hogy Tony Curtis számára ez a felismerés felért egy forradalommal; mindenki számára óriási felismerés, de a színészek számára különösen nehéz ezt megérteni és belátni, hiszen az egész életük, karrierjük a külvilág visszajelzéseire épül.
De valóban ez az igazság - nem az a fontos, hogy a külvilág mit gondol rólad, hanem az a fontos, hogy te mit gondolsz a külvilágról. Nem az táplál valakit, hogy a külvilágtól milyen visszajelzések és reakciók érkeznek róla, hanem az, ahogyan õ reagál a külvilágra.

Konkrétan Domján Edittel kapcsolatban még az a momentum érdekes, hogy a férje a halála elõtt nem sokkal megígérte, hogy újra megkéri a kezét.
Hogy ennek Domján Edit nem örült meg, az szerintem teljesen érthetõ; a férje számára már nem volt visszaút. Hiszen éppen elég sok ideje és lehetõsége volt arra, hogy megbecsülje Domján Editet. Ha otthagyta és új nõvel kezdett, akkor miért is akarja most azt otthagyni? Talán csak nem rájött arra, hogy az új nõt sem bírja megbecsülni? De most már tanulja meg a másik ember megbecsülését azzal, akit magának választott.... ha visszament volna a megszokott, kényelmes kis kuckójába, semmit sem változtatott volna a viselkedésén.
Viszont Kaló Flórián életben maradt, és még rengeteg ideje maradt arra, hogy tanuljon és fejlõdjön. Domján Edit viszont azzal, hogy öngyilkos lett, elzárta maga elõl a személyes fejlõdés lehetõségét. Pedig neki is szüksége lett volna rá. Az abszolút érthetõ, hogy a rengeteg munka annyira kilúgozta, hogy képtelen volt önmagára figyelni. Éppen ezért lett volna szüksége még sokkal hosszabb életre, hogy belássa - önmagát kell megtanulnia értékelni, nem függhet a külvilág véleményétõl. Ráadásul az a külvilág, ami megvetette és amitõl függõvé tette magát, tehetségtelenebb, értéktelenebb, rosszindulatúbb és irigyebb volt nála. Õrültség volt ennek ítéletét önmagán végrehajtani....

Jó, de azért maradjunk annyiban, hogy ezt most csak te látod/érzed így, de valójában nem tudhatjuk, hogy pl Annamária miért éppen 1973-ban ment arra a szakra.
Nyilván az igazság valahol a publikus történet és a között van amit írtál, de tudni nem tudjuk.

Persze, természetesen nekem is mindegy, hogy mit gondolsz a szerelemrõl, hogy az most csak kémia, vagy mégsem az, vagy hogy szerelemnek nevezhetõ-e a "se veled se nélküled" kapcsolat vagy sem ... ezen biztosan nem fogunk összeveszni. :) A szerelmen végképp nem érdemes, nem is lehet vitatkozni. Egy biztos: a szerelem érzelem, ezért végletesen szubjektív, kívülrõl maximum csak azt lehet megítélni, hogy jó hatással van-e a szerelmes életére vagy rossz hatással.

Én viszont folytatom azzal, amit még kiguberáltam a netrõl. Tehát, még annyit tudtam meg Detre Annamáriáról, hogy: "pályafutása közben summa cum laude elvégezte az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának pszichológia szakát, majd 2 évig a Magyar Tudományos Akadémia tudományos munkatársa volt." http://www.detreannamaria.tk/ Tehát SUMMA CUM LAUDE diplomázott, és az MTA tagja volt! Vagyis ez a nõ az átlagot messze felülmúlóan okos. Egy ilyen nõ fix, hogy nem viselne el maga mellett egy buta pasit. Detre Annamária MTA tagsága és summa cum laude diplomája nagyon meggyõzõ bizonyítéka Kaló Flórián értelmességének is.

A másik információ, ami érdekes: "1973–tól 1976-ig a Budapesti Gyermekszínház tagja volt, egyidejûleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának pszichológia szakára járt". vagyis: 1973-tól járt az ELTE pszichológia szakára, és emellett nem tudok elmenni szó nélkül..... vajon mi vette rá ezt a fiatal színésznõt arra, hogy pont 1973-ban, Domján Edit halála után iratkozzon be az ELTE pszichológia szakára? Különös egybeesés.
Énszerintem nem nehéz kitalálni a lelki motivációt.... ha ezt összevetem azzal, hogy a Palacsintás király bemutatója 1973-ban volt, de ugye a filmek hosszadalmas, akár egy évi utómunkálatot is igényelnek a bemutató elõtt, tehát a felvétel valószínûleg inkább 1972-bõl származik.... akkor szinte biztosra vehetem, hogy Kaló Flórián valóban kapcsolatban állt Detre Annamáriával már 1972-ben is, méghozzá nagyon komoly kapcsolatban. A búcsúlevélben, amit soha nem fognak nyilvánosságra hozni, szerintem errõl volt szó.
Szerintem Detre Annamária azért iratkozott be a pszichológia szakra, mert úgy érezte, hogy kizárólag csak így képes elviselni és feldolgozni annak a terhét, ami Domján Edittel történt, és aminek (akaratlanul) õ is okává vált.
És a pályatársak meg a média azért terelték a hangsúlyt Szécsi Palikára, és a hozzá fûzõdõ "romantikus" "lobogó" szerelemre, azért színezték és nagyították és torzították a sztorit ebben az irányban, mert VÉDTÉK AZ ÉLÕKET. Szécsi Palika már meghalt, õ már nem tudja azt mondani, hogy ennek a híres love storynak a fele sem igaz, és nem volt köztük olyan ellenállhatatlan izzás, mint amirõl regélnek....
De a pályatársak nem akarták vádolni és terhelni a Kaló-Detre házaspárt még annál is jobban, mint ahogyan a saját lelkiismeretük megterhelõdött.
Egy ilyen helyzet lelkileg - hát..... nem irigylem Detre Annamáriát azért a kínért, amin nyilván átment.
Egy hasonló esetrõl tudok, ahol az "új nõ" is öngyilkos lett: "Hughes még ebben az évben elhagyta Plath-t szeretõje, Assia Wevill kedvéért. Plath nem sokkal késõbb öngyilkosságot követett el. Ekkor Hughes évekre felhagyott a versírással, ehelyett Plath hagyatékát gondozta. A közvélemény jelentõs része mélyen elítélte, mert felelõsnek tartotta felesége haláláért. 1965-ben megszületett Shura Hughes, Assia Wevill és Ted Hughes közös gyermeke, de a kislány nem érte meg ötödik életévét sem, ugyanis anyja, 1969-ben – Sylvia Plath-hoz hasonlóan – magára nyitotta a gázcsapot, és mindketten meghaltak." http://hu.wikipedia.org/wiki/Ted_Hughes

Most már megértem, hogy miért van így tálalva az ügy. Noha az eredeti verzió sokkal drámaibb, romantikusabb, szerelmesebb és izgalmasabb, de a túlélõk védelme érdekében tényleg jobb elhallgatni azt, hogy valójában mi okozhatta Domján Edit halálát.
És hát persze, ez a retusált verzió a Szécsi Pál kultusznak is jót tesz. Ez romantikusabbá teszi Palika alakját, nem egy szerencsétlen alkoholista képe ugrik be róla, hanem egy tragikus hõsszerelmesé.


A képen Detre Annamária, valamivel késõbb.

Detre Annamária 1971-ben. Ahogy látszik, Bessenyeivel játszott, tehát tehetséges is volt, szép is volt, okos is volt. Kaló meg felkarolta... azt nem tudom, mikor házasodtak össze, de a Palacsintás királyban már együtt játszottak. http://www.port.hu/palacsintas_kiraly/pls/fi/films.film_page?i_film_id=29041

Szerintem ez nem igaz. Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy kitaláljam, valójában mi történhetett.
A tények, amikbõl következtetni lehet:

1. Domján Edit nagyon jó tanuló, jó eszû lány volt.
2. Beleszeretett az "évfolyam eszébe", tehát a fõiskolán is a legokosabb (és nem a legmutatósabb) sráccal jött össze. Amin nem is csodálkozom - szerintem szörnyen irritáló, ha a férfi butább a nõnél (erre még visszatérek).
3. Mivel nyolcadik után rögtön fõiskolás lett (pontosabban egy év alatt rakta le az érettségit) - és Kaló Flórián is egyidõs volt vele, ezért szerintem mindkettejüknek ez volt az elsõ szerelme. Nagyon ragaszkodtak egymáshoz, nagyon is fontosak voltak egymásnak (lásd: amíg Kalót nem engedték vissza Pestre, addig Edit is vele maradt Szegeden).
4. Pesten aztán õrült hajtásba került, egyszerûen kiszipolyozták. Hiába ünnepelték, a hódolat nem pótolhatta azt, hogy nem volt ideje sem önmagára, sem a férjére.
5. A férje kevésbé lett felkapott, kevesebb elfoglaltsága és több szabad ideje volt. Ugyan mivel erõsíthette a sebzett férfiöntudatát? Szerintem ez vezethetett a váláshoz - Domján Editet szörnyen megbánthatta a férje azzal, hogy nem tartott ki mellette.
6. Tény, hogy Kaló Flórián második felesége Detre Annamária, aki 16 évvel fiatalabb nála, ráadásul a színiakadémia mellett az ELTE bölcsészkarát is elvégezte. Tehát nem csupán sokkal fiatalabb, hanem ráadásul okos lány is volt... persze nem biztos, hogy Domján Edit életében már kapcsolat volt köztük, de mindenesetre el tudom képzelni, hogy Domján Edit fülébe jutott, hogy a férje fiatal csinibabákkal szórakozik.
Erre mi lehet a reakciója egy megbántott, elhagyott, megcsalt exfeleségnek? Hogy oké, ha te így, akkor én is így - ha te fiatal csinibabákkal szórakozol, akkor majd én is, csakazértis egy fiatal, jóképû sráccal vágok vissza...
Énszerintem ez a Szécsi-"szerelem" motivációja.
Ugyan mibe szerethetett volna bele Edit? A férje OKOS, de nem túl jóképû fickó volt. És ez vonzotta Domján Editet...
Szécsi Palika viszont egy jóképû, de nem túl okos "nõkbálványa" volt. Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy úgy vágott az esze, mint a beretva...Ha pedig érezhetõen butább volt Editnél, aki ráadásul rendszeresen végignézhette, hogy Palika milyen tökrészegen, ráadásul a szörnyû korkülönbség miatt inkább a pótanyjának érezhette magát és Palika a számára egyáltalán nem nyújtott semmiféle biztonságérzetet, nem lehetett tisztelni semmiért, amiért egy nõ tisztelhet egy férfit - akkor ott szerintem szerelemrõl szó sem lehet.
Nem véletlen, hogy pár hónap után kiadta az útját. Rájöhetett, hogy ilyesmivel nem tud visszavágni Kalónak, mert számára ez nem örömteli, inkább megalázó és nyûgös. Akár teherbe esett tõle, akár nem, nem fontos - errõl különben is Diana jutott eszembe - utólag annyira híresztelték, hogy Dodi gyermekét várta... akár igen, akár nem, tökmindegy. domján Edit azt viszont biztosra tudta, hogy sose lesz újra húsz éves, és akár megvolt Detre Annamária, mint kapcsolat, akár nem - õ nem bír versenyezni egy huszonéves csinibabával és nem is akar. Kaló helyett persze akadna más; de mivel õ erõsnek és magabiztosnak tûnik, ezért más pasik azt hiszik róla, majd õ lesz a támaszuk. Csak õ maga tudja, hogy belül milyen erõtlen, fáradt, kiégett és összetört. Soha nem volt senki, aki neki segített volna, mindig õbelé kapaszkodtak mások. És ebbõl elég.

Szerintem ez sokkal inkább valós motiváció lehet, mint a Palika iránti "lángoló szerelem" és egyéb süket blabla. Egyáltalán mi az, hogy "se veled, se nélküled"? Olyan nincs. József Attiláról is azt írta Asperján egy helyen - várta Kozmutza Flórát, aki abban a pillanatban a számára a leggyûlöltebb és legszeretettebb nõ volt. Hát ilyen nincs. Valakit vagy a legjobban gyûlölök, vagy a legjobban szeretek - de a kettõ együtt nem igaz. Az viszont fix, hogy Kozmutza Flóra a Rózsadombon lakott.... miközben József Attila valami szegénylány Klárát dugott, aki persze odáig volt érte ... de hát ugye Klárika, aki csak szimpla ápolónõ volt, szóba se jöhetett, olyan vonzó volt Kozmutza Flóra a Rózsadombról. Nahát ha ez szerelem, akkor én vagyok XVI. Benedek 17. reinkarnációja. Az efféle csimpaszkodás nem szerelem, hanem csimpaszkodás.

Nem olvastam, sajnos, de naná hogy nekem is szimpatikus :) Csak ezt a megjegyzést olvastam valahol. Hogy még õ is azt érezte, kinézik, mert "felkapaszkodott"... és csodálkoztam, hiszen minden színész "felkapaszkodott", mert a saját képességei alapján emelkedett ki és nem azért, mert beleszületett a készbe. Pont az efféle "felkapaszkodott" embereknek van joga arra, hogy lenézzék azokat, akik a családjuk miatt parádéznak (pl. Hilton).

Kedvelem Kaló Flóriánt, mindig nagy szeretettel emlékezett és beszélt Editrõl.

25 négyzetméteres lakásban? Te jó ég... Persze, lehet hogy mivel egyedül élt, ez éppen így volt jó. Egy nagyobb lakásban jobban szembesül az ember a magánnyal. Már az, aki magányosnak érzi magát.

Olvastad Brando önéletrajzát? Mert nekem abból nem az jött le hogy különösebben zavarta volna ki mit gondolt róla. Nehéz embernek tartották, csak mert nem hódolt be az akkori hollywoodi trendeknek. Azt mondta, ha az emberek hajlandóak nkei sokat fizetnek azért, hogy szerepeljen egy filmben, hát hülye lenne nem szerepelni. Én nagyon csípem Brando-t! :) Ha elfogyott a pénze, forgatott egy filmet, majd a pénzbõl élt mint marci hevesen egy évig. Nem sokra tartotta Hollywood-ot, de tisztában volt vele hogy mit köszönhet neki.

Egyetértünk. :) Ezért nem értem miért jegyezted meg hogy Burtonék házasok voltak. A papírnak nincs jelentõsége.

Örülök, hogy tisztáztuk. :-)

A lényeg az összeillõség, a kapcsolatok hossza és az elkötelezettség komolysága.

Még Marlon Brando sem tudta feldolgozni a saját helyzetét. Mindig azt érezte, lenézik, mert nem elég elõkelõ.
A hirtelen támadt népszerûség terhét sajnos nem tudom érzékelni, de tény, hogy sokan beleroppantak a "bálvány" pozíciójába, mondjuk Elvistõl... nem is sorolom, meddig.

Még egy dolgon lepõdtem meg - hogy Domján Edit, az ország egyik legünnepeltebb színésznõje 40 éves korában egy 25 négyzetméteres lakásban lakott (plusz egy macska és egy kutya).
Közben a filmeken (pl. az Esõs vasárnap-ban) az albérletben lakó tanár is meglehetõsen terebélyes belvárosi lakásban él....

Nem hinném, hogy ebben az esetben lényeges hogy házasok voltak e vagy sem. :-)

A példáid házaspárok voltak, Burton-Taylor többszörösen is.

De, ennek a ferdítésnek oka szerintem egyszerûen a PLETYKA természetrajza. És az a közöny, amirõl anikoponthu írt.

Az Elisabeth c. musical egy dalszövege ez:

De mégse higgyed úgy, a földi lét valódi íze fontosabb netán.
A tény nem érdekel, mert a tény, ha árad, úgyis deprimál csupán!
Elisabeth a sztár, csak õ a téma jó sok éve már.
De azt, hogy õ ki volt, nem árulhatja el se könyv, se film, se jó tanár.
Mily tiszteletreméltó, mily fényes itt a kép,
mi más maradt a múltból, csak ósdi hulladék?!
GICCS!
http://www.youtube.com/watch?v=bLWDtRjUzTs

Abban a darabban is sok szó esik a szenzációéhes közönségrõl, ami áruvá teszi a királyi pár életét, és giccses mûtárgyként teszi magáévá a BÁLVÁNYt.

Ó, igen, Soós Imre...Nagyon szeretem. Azt hiszem nála is több dolog játszott közre, hirtelen lett ugyan sztár, de biztosan nem volt teljesen egészséges lelkileg sem. A halálának a körülményeit még mindig nem tisztázták.

Én is úgy gondolom, hogy (kivételes) nem a szenzációéhes sajtó az oka annak, hogy az embereknek elõször a Szécsi Pállal való kapcsolata jut eszükbe. Rövid, de intenzív és meghatározó szerelem volt az övék, ami a "se vele se nélküle" alapokon nyugodott, ahogy Burton és Taylor vagy Latinovits és Ruttkai Éva kapcsolata. Edit és Szécsi Pál két érzékeny és sérülékeny ember volt, nem tudtak segíteni egymáson.

aha

Szerintem az öngyilkosságról valószínûleg a színészek túlérzékeny idegrendszere is tehet. Ha ismered a régi színészeket, akkor talán hosszabb névsort is tudsz, nekem még Soós Imre, Latinovits, Schütz Ila ugranak be. És az a fiatal erdélyi színésznõ, aki a Tamara fõszerepét játszotta.

Elég sokat tudok Editrõl, mert mindenkinek utánaolvasok, akit kedvelek. Anyukámék is sokat meséltek róla, és másokról is, mivel a 60-as években nem volt olyan darab Budapesten, amit a szüleim ne láttak volna. :-) És mivel kisgyerekkorom óta szeretem a régi filmeket, a legendás színészeknek mindig utánaolvasok, legyen az magyar avagy külföldi. Jobban ismerem a 40-50-60-as évek színészeit, színésznõit és filmjeit, mint a mai "sztárokat". :-)Így Editrõl is tudom már régóta azt, amit tudni lehet róla.

Erre írtam válaszul: "soha nem hallottam még róla. persze nem is jártam utána..."

Hogy miért Szécsirõl és nem Kalóról linkeltem? És miért beszél mindenki Szécsirõl és nem Kalóról?
Mert:
"Ez a románc volt az utolsó szerelem D.E. életében...illetve nagy felhangja volt Szécsi '75 áprilisi öngyilkosságának."

"Pedig így van, és ezt én, így 1 évesen bizton állíthatom. :-DDD"

MIT?

Na, azért a harmadikról mégis - a cikk címe: Miért lett öngyilkos Domján Edit?
Ha valóban elolvastad volna a második szöveget, az életrajzát, akkor olvashattad volna azt is, hogy azt mondta: "Az utolsó TÍZ ÉVBEN nagyon sokat szenvedtem." Vagyis harminc éves korától. Hol volt akkor még Palika??
Viszont volt kegyetlenül sok munka, ami felõrölte, kilúgozta, és ami bizonyára eltávolította tõle a férjét. (Aki talán már régen csalta, mire ténylegesen elváltak).

Látom, te is a Szécsi-kapcsolatról linketél be szövegeket (majd elolvasom, most nem) - és nem a házasságáról...

soha nem hallottam még róla. persze nem is jártam utána...

Nem rád gondoltam, hanem úgy általában a köztudatra. Az a furcsa, hogy még tévében is ezt emlegették (a Bodrogi-házaspár: hogy õk milyen szép pár voltak Palikával, nem értik, Edit hogy dobhatta el magától az életet, amikor milyen jól megvoltak Palikával...) - szóval az a furcsa, hogy sem a tévébõl, sem sehonnan nem is hallottam még soha (és gondolom, velem együtt te sem hallottad) - hogy õ nagyon hosszú ideig volt Kaló Flórián felesége, gyakorlatilag majdnem egész felnõtt életében; a Szécsi Pállal való viszony csak egy rövid ideig tartó kapcsolat volt ehhez képest, és nyilván nem is valami harmonikus, ha Palika iszákos volt, ráadásul jóval fiatalabb Editnél. Szóval nem értem, hogy lett kifelejtve Domján Edit életrajzából Kaló Flórián, és hogy lett kihangsúlyozva Szécsi Pál.
Ehhez picit hasonlóan torzult József Attila életrajza, akinek hat évig volt élettársa Szántó Judit, József Attila a feleségeként emlegette, a halála után is õ volt az elsõ, akinek a nõvérei szóltak stb stb... mégis el van felejtve, és Kozmutza Flóra van hangsúlyozva, akihez nem sok köze volt (csak hát hozzá írt verseket, nem Judithoz).

Én ugyan nem "emlegetem mindig" a kapcsolatukat, sõt nem is írtam róluk, csak feltettem egy képet és azt írtam, Szécsi Pál is a kedvencem.

Igen, épp 80 éves lenne. Milyen furcsa - neki a fõiskolán már tanára volt pl. Bessenyei Ferenc.

Milyen furcsa, hogy mindenki már csak erre a rövid kis kapcsolatról tud Szécsi Pállal. Ahogy elolvastam az életrajzát, meghökkentem: "Az osztály esze, Kaló Flórián is hamar észreveszi, és korán szerelemmé érik a baráti segítség." - tehát a fõiskolán egymásba szeretnek, '54-ben összeházasodnak, együtt költöznek Szegedre, aztán együtt is maradnak ott, mivel Kaló Flórián elköveti azt a bûnt, hogy '56-ban elmond néhány verset (akárcsak Gobbi Hilda...). Emiatt Kaló nem dolgozhat Pesten, Domján Edit vele marad Szegeden. Aztán mégis együtt költöznek vissza, és '69-ig házasok. Akkor válnak el, az életrajz szerint ennek leginkább az az oka, hogy Edit sikeresebb, rengeteget dolgozik, gyakorlatilag megállás, pihenõ nélkül.
Szóval '69-ben elválnak, akkor még jön pár rövidke viszony, ami nem tesz jót neki; '72 elején megismeri Szécsit, februártól októberig van viszonyuk, de Palika sokat iszik, szakítanak. Karácsony napján pedig meghal. A búcsúlevelét is Kaló Flóriánnak írja.

Tehát Domján Edit a fõiskola óta Kaló Flórián párja, szerelme, felesége volt, mégis mindenki a Szécsi Pállal való viszonyát emlegeti, mintha az olyan valami óriási szerelem, döntõen meghatározó kapcsolat lett volna. Pedig nem.
Nem tudom, miért torzították el ennyire a sztorit, vagy hol ferdült el ez ennyire... talán egyszerûen csak a pletyka, a szenzációéhes, felszínes, de valójában nemtörõdöm emberi természet az oka...

A képen a szegedi színházban Domján Edit és Kaló Flórián.

Bölcs, hogy nem firtatják a származását, mert a tehetségét és mûvészetét illetõen annak nincs is semmi jelentõsége. Az, hogy Edit ezt hogyan élte meg, persze már más kérdés.
Szécsi Pál is nagy kedvencem, õ is korán távozott..

Itt van az életrajza röviden: http://www.szineszkonyvtar.hu/contents/a-e/domjanelet.htm - a származását nem firtatják. ezen meglepõdtem.
Én csak a Labda c. tévéfilmben láttam, azon bizony látszik, hogy már nem fiatal. A szerepe szerinte egy naiv, jószándékú, de rosszul döntéseket hozó, kicsit meggondolatlan nõt játszik, aki csetlik-botlik, sodródik a környezete nyomása alatt. Hát, ha a szerep visszahat a megformálójára, akkor ez egy nagyon szerencsétlen szerep volt.

.

.

.

Még egyszer a Képzelt riport szövege:

És mi arra születtünk, hogy a Föld sebeit begyógyítsuk
Életünkön át, életünkön át.
Arra születtünk, hogy mindig menjünk, meg ne álljunk,
Induljunk tovább, induljunk tovább.

Holnapodnak minden kulcsa két kezedben van,
Nyitott szemmel álmodom, de nem vagyok magam.

Arra születtünk, hogy tiszta szívvel szerethessünk,
S boldogok legyünk, boldogok legyünk.
Arra születtünk, hogy mégse dobjuk el hitünket,
Hogyha szenvedünk, hogyha szenvedünk.

Mint a mécses világítson egész életed,
Fordulj felém, ha megérted, mit mondok neked.

Arra születtünk, hogy napsugárba kapaszkodjunk,
Nem baj, hogyha fáj, nem baj, hogyha fáj.
Arra születtünk, hogy tiszta legyen még a szívünk,
Játsszunk még tovább, játsszunk még tovább.
http://www.youtube.com/watch?v=sEUsISE7F7I

Ami a lényeg - nem arra születtünk, hogy folyton azt lessük, mit KAPhatunk a környezetünktõl, onnan milyen visszajelzések érkeznek, mennyire közönyösek és rosszindulatúak és gonoszok és nemtörõdömök mások.... kit érdekel? A maguk baja, maguknak okoznak ezzel rosszat. Az élet élvezete nem attól függ, hogy mások mit szólnak hozzá :) Egyáltalán nem kell hozzá semmiféle külsõ elismerés.

Ami ennél jobban kell - az mondjuk egy kis virág, amiért az ember felelõsséget vállal....ha tudom, hogy valakinek éppen ÉNRÁM VAN SZÜKSÉGE - és nem nekem valaki másra.... lehet akár egy kiskutya is, vagy a galambok a téren - ha adok, ha mással jót teszek, az annyi örömmel és fénnyel képes betölteni, hogy elfelejtem a keserû panaszt külvilág miatt.

Az élet olyan, mint Münchausen báró mocsara. Amíg arra várok, hogy valaki más húzzon ki, lassan belefulladok. De ha SAJÁT MAGAMAT HÚZOM KI, a saját hajamnál fogva, akkor kimenekülök belõle.
Ezt a fajta gondolkodást sosem késõ elkezdeni. Azt mondják, ha valakinek már csak 3 nap van vissza az életébõl, még meg tud gyógyulni....
Az élet sokkal könnyebb, viccesebb és örömtelibb, ha másoktól nem várok semmit.
Ha mások közönyösek, ha mocskolódnak, akkor CSAK MAGUKAT ADJÁK. ENNYIT ÉRNEK. EZ VAN BENNÜK, EZ JÖN ELÕ BELÕLÜK.
Ugyan mi szükségem lehet mások mocskára? Mi vagyok én, szeméttelep? :)
Ugyan miféle elismerést tud nekem adni más?
Nem kell, hogy mások tápláljanak, hízelegjenek, vigasztaljanak. Minderre sokkal alkalmasabb vagyok ÉN.
És, ha már mástól nincs szükségem semmire, ha mástól nem akarok elszedni semmit, AKKOR fogok tudni ADNI.

.. és végül egy vicces, bár tanulságos barbi :)

...

még egy-két tanulságos képecske..

Szerintem abban, amit te írtál, és amit kata3 írt, pont egyforma a hiba. Nézd csak, õ azt írta: "Az önértékelésben sokat segíthet a környezet, hiszen onnan K A P visszajelzést az ember."
Te pedig a közönyrõl írtál - vagyis a külvilág magatartásáról, ami nem adja meg azt, amire az embernek szüksége lenne. Tehát, a közönyös környezettõl az ember semmit sem K A P.
A megoldás éppen ebben van. Ugyanis egyetlen ember sincs, aki ne élte volna át azt, hogy nem adják meg neki azt, amire szüksége van, hogy nem tudja megszerezni, amit akar, hogy a környezete semmibe veszi, nem értékeli stb. Ez többé vagy kevésbé mindannyiunk közös élménye.
Ahhoz, hogy az ember elkerülje azt a rémisztõ helyzetet, ahol nem jut hozzá ahhoz, amit a környezettõl vár, többféle stratégiát választhat:
1. olyan dolgokkal vértezi fel magát, amivel "piacképes" lehet, amit áruvá tehet ahhoz, hogy hozzájusson a maga számára szükséges javakhoz. Ilyen "piacképes áru" a fiatal test - ami ugyebár, a természet rendjébõl következõen, csak x évig "szavatos". Ilyen áru a vagyon, a fizikai erõ, a jó modor, a szolgálatkészség stb stb.... de ezek mind igen könnyen elveszíthetõ árucikkek.
2. megpróbálhatja magából kiölni az embert, és zombiként tengõdve azt is hazudhatja, hogy "nekem így is jó, nincs szükségem semmire". Ez öncsalás, és csak idõ kérdése, hogy mikor ér tragikus véget.
3. lemond arról, hogy áruvá tegye magát. Lemond az adok-kapok játékról, és azt mondja: a magam számára legfontosabb személy, akitõl kaphatok valamit - az ÉN VAGYOK, SAJÁT MAGAM. Igenis, sok mindenre szükségem van, LEGINKÁBB SAJÁT MAGAMRA. Ezért nem vagyok hajlandó magamat árucikké tenni, magammal üzletelni, magamat odadobni, csakhogy ezen az áron a környezet elismeréséhez jussak. A legfontosabb elismerés, amire szükségem van, saját magamtól jöhet. Ha én nem ismerem el és nem értékelem magamat, akkor senki más sem tud. Minden erõmmel, amim van, elsõsorban önmagamat kell táplálnom; ami ezen felül megmarad, az AJÁNDÉK, amit SZABADON ÉS ÖNKÉNT adok másoknak, nem azért, hogy õk viszonozzák, hanem csak úgy, poénból. Ha megtanulom önmagamat ellátni, autonóm módon létezni, ha már nincs szükségem arra, hogy mások elismerjenek, akkor annyira megkönnyebbülök és felszabadulok, hogy tényleg egy csomó fölös energiám marad mások elismerésére és támogatására.

Talán ez így túlságosan bonyolultnak és zavarosnak hangzik, és talán nem is tudom megfogni a dolog igazi velejét.
Hogy könnyebben érthetõ legyen, mire gondolok, mutatok két videót. Mindkét videóban egy-egy cigány fiatalember beszél, nagyjából azonos korúak. Az egyik állami gondozásban nõtt fel, a másik otthon. A volt állami gondozott egyedül él, nincs családja - aki otthon nõtt fel, annak felesége és három gyereke van. A volt állami gondozott egy risszrossz kis házikóban lakik külterületen - aki otthon nõtt fel, városban él. Akárhogy is nézem, a volt állami gondozott semmilyen módon nem indult elõnnyel az életben - mégis, majd kicsattan a boldogságtól. Aki otthon nõtt fel, az pedig sír, vádaskodik, és azt hangoztatja, hogy a környezet nem törõdik vele, nem kapja meg azt, amire szüksége van, és hogy õ már nem bírja a szenvedést, a legjobb lenne kint a temetõben, mert õ már életében annyit szenvedett, hogy megfáradt benne.
Az egyetlen különbség köztük, hogy a volt állami gondozott megtanulta, hogy NE VÁRJON A KÖRNYEZETÉTÕL SEMMIT. És erre a bölcsességre nem a jómód, hanem a kényszer és a szükség tanította meg. De megtanulta, és most boldog. A másik embernek ezt az egyetlen, egyszerû alapelvet kellene megértenie, hogy õ is boldogulni tudjon. De egészen addig, amíg arra vár, hogy a környezete miképpen támogatja vagy nem támogatja, a környezetének mit kéne neki megadnia, addig biztosan boldogtalan marad.
A két videó: http://indavideo.hu/video/Boldogsagos
http://www.youtube.com/watch?v=99WgR24jWcw

Írtam egy másik topikban a nõk önértékelésérõl: http://forum.port.hu/viewtopic.php?post_id=2917911&highlight=2917911#2917911 (ha nem tudod megnyitni, az "Én is szép vagyok"-ban keresd.

Az önértékelésben sokat segíthet a környezet, hiszen onnan kap visszajelzést az ember.
A halált mindig nehéz megérteni. Az öngyilkossági hajlam (mint az italozásra való hajlam is) örökölhetõ. Mondom csak a hajlam. Hogy tényleg megteszi-e az már nagyon sok mindentõl függ.

Fényképet sajnos nem találtam Dobai Lenkérõl, csak a sírjáról képeket egy másik honlapon: http://www.macse.org/gravestones/byname.aspx?i=D&l=Dobai-Sz%C3%A9kely&id=3584

Hát, végül is ebbõl az derül ki, hogy nem a hippik találták fel azt a jelszót, hogy "Élj gyorsan, halj meg fiatalon!" "Harminc fölött ne bízz senkiben!" és nem csupán az URH tette fel a kérdést: "Ha elmúlik a fiatalságom, mi marad nekem?" http://www.youtube.com/watch?v=RSLCX02OJKc
http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/9452/urh/ketezer-zeneszoveg.html
Már Villon errõl regélt: http://epa.oszk.hu/00000/00022/00527/16442.htm
"Ki szán? S ha lettem ilyen árva,
mért ne fogjak magamra kést?
Eltünt szépségem, ifjuságom,
mely diadalt adott nekem"
Ami ebbõl érdekes, az egyrészt az öngyilkosság gondolata. Már Villon szerint is ez - természetes...
Másrészt, hogy valójában mit adott neki az ifjúság - diadalt, vagy más szóval hatalmat. És hogy más fölött hatalma volt, fontosabb minden egyébnél. Hatalom nélkül senkivé vált.
Gyanítom, a lõcsei szépasszony is úgy gondolkozott, hogy a külseje hatalmat biztosít a számára, amivel megKAP és elér mindent, amit csak akar. Sajnos az nem jutott eszébe, hogy nem azért születtünk, hogy kapjunk, hanem hogy ADjunk is, felelõsséget vállaljunk magunkért, és saját magunk fölött tanuljunk meg uralkodni, nem mások fölött.
http://www.youtube.com/watch?v=sEUsISE7F7I

Mi értelme az életnek? Sajnos ez a két hölgy erre a kérdésre azt válaszolta, hogy semmi.

Kár hogy nem maradt fel róla fénykép.

...véletlenül megnyomtam egy gombot...szóval:
én sem értem, miért olyan szörnyû elérni a 40 évet, én is elértem idén, semmit nem éreztem, igaz, az furcsa, hogy mostantól 4-gyel kezdõdik az éveim száma. Aki e kor után nem érzi magát nõnek többé, annak komoly önértékelési gondjai lehetnek, és ennek nem feltétlenül a környezete az oka. Nem egyformán tûrjük a fájdalmat, a szenvedést, az elégedetlenséget, és nem mindenki szeret élni. De mindig nehéz megérteni, ha olyasvalaki dobja el magától önként az életet, aki szép, fiatal, tehetséges, sikeres. Mert azt gondoljuk, ettõl már biztosan boldog is.

Az én szüleim is látták õt majdnem minden szerepében.
Aki öngyilkossággal fenyegetõzik, az általában soha nem teszi meg, vagy ha igen, akkor gondoskodik arról minden alkalommal, hogy idõben megtalálják és megmentsék, ahogy a nagyapám tette mindig. Viszont aki komolyan gondolja, az sosem mondja, csak megteszi. Sajnos erre is van példa a családunkban.
Én sem értem ezt a 4

Itt a kép róla (nem mintha bárkit is érdekelne... :)) Csak különösnek találtam, hogy más is épp erre az elhatározásra jutott, mint Domján Edit.

különös, de ezzel a tettével nem volt egyedül...

Figyelemre méltó Hoepfnerné Dobai Székely Lenke 1884-1924 sírtáblája (147). Mint fiatal lány is nagyon szép volt. Postáját „A Szepesség legszebb kisasszonyának” címezték. Sajnos 40 éves korában öngyilkos lett. Férje nagyon szerette, mûvészi értékû sírkövet állíttatott neki.
http://www.locseitemeto.eoldal.hu/cikkek/a-locsei-evangelikus-temeto_-mint-nemzeti-kulturalis-emlekhely.html

A férfiakra is hat ez az évszám, emlékezz pl. Ákos 40 c. számára http://www.youtube.com/watch?v=z3yHzQ21EHI