Tudtam, hogy meg kell nézzem, hallgassam ezt a darabot. Szerencsém volt, mert Mészáros Márta rendezésében, értelmezésében a jól ismert, fülbemászóan csengõ dallamok mögötti világot is láthattam. Botos Éva lenyûgözõ volt, játéka és hangja hosszan emlékezetes marad. Nagy-Kálózy Eszter alakban és hangban is szépen hozta Dietrichet. Köszönet a szép estéért az összes alkotónak, közremûködõnek.

Van 4 db eladó jegyem a Városmajori Szinpad 2 elõadására: augusztus 7. péntek 20.00 óra Hair c. musical, valamint augusztus 22. szombat 20.00 óra, Edith és Marlene c. elõadásra. A jegyek eredeti ára 3500 Ft/db. 2500 Ft/db-ért elvihetõ. Akit érdekel itt jelentkezhet: galjul01@gmail.com

Üdv! Off-szerû Nagyon régen láttam az Edith és Marlene-t, Kútvölgyi Erzsébettel és Hernádi Judittal, csodálatos élmény volt, köszönet érte. Nos, nem hiszem, hogy õk híján voltak/vannak annak, amit "énekesi kvalitások"-nak neveznek:-)

Botos Éva elképesztõen jól játszott, fantasztikusan énekelt. Telitalálat volt a személye Edith Piaf szerepére. Gratulálok!

FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu
EDITH ÉS MARLENE  Mészáros Márta Centrál Színház

Pataki Éva pompás ötlettel párosította a két teljesen különbözõ karaktert, de már a szövegkönyv is a sokkal izgalmasabb és egyedibb habitusú és sorsú Piaf felé billenti az arányokat. Az eddigi színpadra állítások, énekesi kvalitások hiányában, nem tudták a fõszerepet
eenek megfelelõen realizálni. Mészáros Márta most találta meg Edith-jét, aki totális zsenialitással uralja a produkciót. Dicséretes Nagy-Kálózy Eszter professzionális helytállása,
a rezonõr ellentétességben sugárzó eleganciával, következetes keménységgel hozza a napfényes oldalon sikerért küzdõ Dietrichet. Piaf felfedezõjét, majd menedzserét mértéktartó egyszerûséggel Marton Róbert játssza, ám drasztikusabban is hiteles rendõrnyomozóként. Acélos testét bevetve, elõször világbajnok bokszoló szerepében jeleskedik, majd az öregkori utolsó szerelmet, Theót, a görög fiút alakítja Nagy Dániel Viktor bravúrosan
énekel merev tartással, iszonyúan feszengve: "rosszul"! Ahogy a kupolában ügyetlenkedõ bohócot is csak a legjobb artista tudja eljátszani, erre a suta énekelgetésre is csak egy egyébként fantasztikus hanggal és elõadókészséggel megáldott színész képes!
Még nincs mikrofon, az utcán ténfergünk, dúdolva bejön és szól az az éles, közönséges, naturálisan angyali hang. Bodros a haja, nevetségesen csámpázik, a domború homlok szemeinek szúrósságát emeli ki. Hogyan tud a csodaszép Botos Éva egy ilyen kis szürke ve-
rébbé válni?!? Ez a belépõ már egy fejbe kólintó felütés! Szikrázó dialógus az utcatündér Kecskés Kariná-val, (de jó újra színpadon látni!!!) és máris a mikrofon elé állhat.
"Álmaimban látlak én"- suttogja a Fábri Péter fordította sanzont, érzelmes és finom, míg hátralépve, piafi élességgel fokoz. Jobb, mint az eredeti! Magyarul ugyan nem ropognak a francia "rrr", de a vibrátómentes hang süvítõ szuggesztivitása legszebb emlékeinket is
felülírja. És eljátssza a kételyt, az örömöt, a szemtelen útszéliséget, õrületes ellentmondásosságában állítja elénk a teljes kitárulkozás önpusztító vonásait. "Mon Dieu", Istenem, adj nekem még egy percet..., a drága Papa Te Deuma, aztán a siker észvesztõ forgataga:
"Pádám, pádám, pádám..." A káprázatos éneklés tébolyító szuggesztiója áttöri a racionalitás gátjait, tombolva ünnepel a hangkulisszák színpadi és a közönség nézõtéri tapsorkánja.
- Minek is nevezhetõ az a kivételes adottság, ahogy szavanként, szótagonként vált stílust, hangszínt, dinamikát, artikulációt, ezer titkot rejtve a legszimplább dallamba és szövegbe, mennyei magasságokba röpítve azt?!?
A 90-es évek közepén találkoztunk vele elõször, még fõiskolásan játszott az Egyetemi Színpadon, aztán üdítõ felbukkanások kétes környezetben, éneklésének csodája a Varrjunk, ne varrjunk? próbálkozásban, a felejthetetlen piros esernyõs jelenet a Robert Zucco-ban, a Grönholm-módszer pompás karakter-alakítása. Ennyi. Majd' húsz év alatt!!! Így bánunk egyedülálló tehetségeinkkel?!? A színész rossz színházak, rossz rendezõk, az egész béna struktúra foglya. De félre bánat: végre most teljes fegyverzetében lép elénk a színész, az énekes, a tüneményes Botos Éva.
Szegény Piaf megszenvedi a new yorki show-business-t, megadóan lengeti mûszálas plexi-fátylait, Marlene siet a segítségére, még a közös mûsorban is bekonferálja riválisát. Az önpusztítás évei jönnek, alkohol,morfium, egyetlen kiút a szerelem lenne, de az is elveszik,
a leépülés stációi túlzások nélküli, arányos megjelenítésben elevenednek, halódnak meg.
Botos Éva színpadi létezésében a tudatalatti örvények feszítõ energiája a tudatos építkezés kontrolljával alkot termékeny szintézist. Egy dobbanva dübörgõ szíve van, ezer arca, ezer gesztusa, éneklése érzelmi K.O., piafi figurája glóriás varázslat.
Edith Piaf sohasem járt Budapesten. - Íme: megérkezett!!!

Botos egy zseni!!!