Nem hiszem, hogy „a szocializmusban felnőtt generációk rosszindulatú sokasága” (?) természetesnek veszi a sok ostobaságot, amit felsorolsz, lakjanak bármilyen messze a templomtól(?).
Mint már írtam, ez a primitív leegyszerűsítő gondolkodás csak a Te agyad sajátja.
Egyébként, ha Te egy történelmi időszakot, adott esetben a Horthy-korszakot az akkori játékfilmeken vagy híradókon keresztül vélsz ismerni – sőt még hivatkozol is rá –, akkor szerintem nem kéne irogatnod a témában.
Az okos ember előnye, hogy butának tettetheti magát.
A fordítottja már sokkal nehezebb.
Neked sem sikerült.

Az általad írtak a szegények akkori anyagi helyzetet jellemzik, nem annak a kezelését, és különösen nem az általad tőlem idézett dolgokat. Ennek alapján a tiéd ugyanaz a marxista gondolkodásmód, amit e film is céloz, és a szocializmusban felnőtt generációk rosszindulatú sokasága természetesnek vesz:
- A vagyoni különbségek rosszak, ezért a gazdagok vagyonát el kell venni.
- A gazdagok, akik ezt érdemlik, következésképpen gonosz, tisztességtelen emberek, amiért előrébb mertek jutni.
- A kommunizmus a legjobb, a legfejlettebb társadalmi rendszer, az előző rendszerek rosszak, a múlt végképp eltörlendő.
- Az állam feladata minden problémát megoldani, így minden kialakult állapotért és megoldatlan problémáért a kormány a hibáztatható.

A kommunisták képződését és nagyobb népszerűségét a templomoktól távolabb eső helyeken Békés vármegye egykori főispánja, gróf Beliczai Miklós figyelte meg, és írta le Főispán voltam és kubikos című emlékirataiban. Érdemes elolvasni. Ezen kívül sokat írt az akkori szociális politikáról is, amit az emlékirat írásának és e film készítésének idején, az 1950-es években a kommunista propaganda igyekezett elfeledtetni, hogy hatalmi legitimitását igazolja.

Ha viszont megnézel egy Horthy-korszakbeli filmet, filmhíradókat, olvasol akkori újságcikkeket, éppen a kommunista propaganda ellentétét láthatod: a vagyoni különbségek nem képeznek okot gyűlölködésre és ellenségeskedésre, sokkal inkább együttműködésre. Ahol nem volt szocializmus és marxista agymosás, ott a mai napig ez a természetes.

Ezt a primitíven leegyszerűsítő szöveget honnan vetted?
„A gyűlölködés, uszítás, áskálódás, ármánykodás, kárörvendés csak a szocializmusban kinevelt generációval vált általánossá a magyar nép körében. Ma is leginkább az a generáció műveli munkahelyeken, boltokban, lakógyűléseken, stb. Nyilvánvalóan a Horthy-korszakban is voltak ilyen emberek - leginkább a templomoktól távoleső helyeken.” ?????
Hollós István: Magyar szociális problémák (1939): A lakosság 0,6%-a részesedése a nemzeti jövedelemből 20%. Csak összehasonlításként: ebben az időben Németországban a lakosság 0,7%-ának részesedése 9,8%.
Féja Géza írja (Viharsarok. Az Alsó Tiszavidék földje és népe; Athenaeum, Bp., 1937):
„Egy iskolában a megkérdezett gyerekek tejet havonta csak egyszer láttak, és azt, hogy mi a vaj csak egyetlen gyerek tudta.”
Írhatnék többet, de egy filmes fórum nem az a hely, ennyi is elég a Horthy-rendszer „sikeres” politikájáról.

Nagyon szomorú, hogy eltűnt a kisparasztság. Az a szomorú, hogy az utódaikból föld, ész, tudás, műveltség, értékrend és erkölcs nélküli, a hatalomnak kiszolgáltatott, könnyen irányítható, uszítható proletárok lettek.

Lehet, hogy a kisparasztok "szegények" voltak - a mai anyagias felfogás szerint, de mindent megtermeltek maguknak, amire szükségük volt, vagy kereskedelem révén meg tudták szerezni. Megvolt a magukhoz való józan paraszti eszük is, ami a szocialista prolikról már nem mondható el.

A Horthy-rendszert nem lehet hibáztatni az akkori társadalmi helyzet kialakulásáért. Az ok a túlnépesedés volt az korábbi, kielégítő birtokviszonyokhoz képest. Az Horthy-korszak felelős gondolkodású vezetői igyekeztek a különböző társadalmi rétegek, marxista kifejezéssel "osztályok" közötti konfliktus keltése nélkül, inkább azok összefogásával egy nemzeti eszme alatt megoldani a kialakult helyzetet: progresszív adóztatással, szociális intézkedésekkel, az oktatás fejlesztésével, ONCSA-programmal, és az uszító kommunisták elfogásával. Nem volt könnyű helyzetük, hiszen az elszakított országrészekből rengeteg menekült érkezett, akik éveken át szükséglakásokban, barakkokban, vasúti kocsikban laktak, mégsem lázadoztak a gazdagok (marxista szóhasználattal burzsoázia) ellen, hanem szorgos munkával dolgoztak saját és családjuk jobb jövőjéért. Volt min dolgozni, mivel a megmaradt országrész infrastruktúrája, ipara szintén csonka volt, újra kellett szervezni. Néhány reményteli év után pedig közbejött egy addig példa nélküli világgazdasági válság, amely során sokan elvesztették munkájukat, megtakarításaikat és vállalatok szűntek meg, a kilábalás pedig nem volt olyan gyors világgazdasági szinten sem, mint manapság, vagy mint az összeomlás. Hibáztatni csak mulasztásaikért lehet az akkori vezetőket. Például nem forgatták be a lakossági megtakarításokat korszerű lakások építéséhez szükséges tőkealapba, amivel sokkal többeknek, hamarabb, és hatékonyabban lehetett volna enyhíteni a lakhatási válságot.

A Horthy-rendszer politikája olyannyira sikeres volt, hogy a kommunisták teljhatalommal nyomatott propagandájuk ellenére még jó ideig nem tudták az embereket társadalmi osztályok szerint egymás ellen uszítani, sőt, azok együttesen keltek fel elnyomóik ellen 1956-ban. A gyűlölködés, uszítás, áskálódás, ármánykodás, kárörvendés csak a szocializmusban kinevelt generációval vált általánossá a magyar nép körében. Ma is leginkább az a generáció műveli munkahelyeken, boltokban, lakógyűléseken, stb. Nyilvánvalóan a Horthy-korszakban is voltak ilyen emberek - leginkább a templomoktól távoleső helyeken - akik irigységüket mások kárára, az irigyeltek iránti gyűlöletük érvényre juttatásával próbálták kielégíteni. Belőlük lettek a nácik, nyilasok, kommunisták - az akkori rendszer söpredéke. De ezek nem élvezték a józan többség támogatását, csak külső hatalom katonai beavatkozásával tudtak hatalomra kerülni. A többség akkor is a kisgazdákra szavazott, akik a proletárokat is kisparaszti és polgári sorba akarták felemelni, nem pedig fordítva, mint ahogyan a proletárdiktatúra tette.

Az, hogy a mai proliknak már nem kell az anyagi függetlenséget adó föld, csak a nyűgöt látják a munkában a haszon helyett, önálló problémamegoldásra nem képesek, hanem mindenre felülről várják a megoldást, sőt, együttműködésre, önszerveződésre sem hajlandóak, legfeljebb csak egymás ellen, de még a saját helyzetükön sem akarnak változtatni tanulással, önfejlesztéssel, utánajárással, csak szidni a kormányt a megoldatlan problémáikért, amely kormánynak a megválasztásáért még saját felelősségüket sem hajlandók vállalni, mindenképp visszalépés a nép helyzetében. Szociológiai szempontból viszont nevezhetjük fejlettebbnek a kialakult új társadalmat, hiszen akik hasznot húznak belőlük, sokkal nagyobb tömeget tudnak irányítani és a saját érdekeikre felhasználni.

A parasztságot nem szövetségesnek mondták, az a dolgozó értelmiség.

Ezek szerint sok Szabó Ildikó van.A filmrendező Szabó Ildikó először Szabó Gabriella volt, nem tudni, miért váltott később Ildikóra...

Pedig Szabó Ildikó volt. Kevered a filmrendező Szabó Ildikóval.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szab%C3%B3_Ildik%C3%B3_(sz%C3%ADnm%C5%B1v%C3%A9sz)

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szab%C3%B3_Ildik%C3%B3_(sz%C3%ADnm%C5%B1v%C3%A9sz)
http://www.napkut.hu/naput_2003/2003_10/038.htm

Kösz!

Itt a komplett szereposztás:

http://www.imdb.com/title/tt0051243/

Komáromi nagygazdát ki játssza a filmben? Mert nincs feltüntetve a stáblistán. (Az egyik fõszereplõ...:)
Szabó Ildikó pedig gyakorlatilag eltûnt.

Móricz jellemábrázolása magával ragadó. A képi megjelenítés hûen visszaadja Móricz sorait, a novella atmoszféráját.

Azért jegyezzük meg, hogy maga a Horthy-rendszer még odább volt: ez a Móricz elbeszélés 1916-ban íródott. Azonban a vidéki Magyarország, benne pedig a parasztság helyzete egyáltalán nem lett jobb 1919. után.

Cseres Tibor forgatókönyvíróként szinte szó szerint vette át a szöveget. Nem tudom, 1957-ben közelebbrõl mikor készült el a film (esetleg már 1956-ban elkezdõdtek a munkálatok? hiszen egy film el/õ/készítése nem rövid idõ), de azt elképzelhetõnek tartom, hogy a frissen véres Kádár-hatalom oldaláról jól jöhetett egy kis kvázi figyelmeztetés, emlékeztetés a "szövetséges parasztság" számára arról, milyen volt a régen a helyzetük (na nem, mintha az erõszakos téeszesítés, a padlássöprések emléke, a büntetõperek olyan nagyon jobbak lettek volna...).
Persze ez csak egy alapszintû (vagy milyen...) üzenet lehetett, Móricznak azért ennél több is, és másabb is lehetett a szándéka, ami aztán a filmbõl is szépen kivehetõ.

Illyés Gyula szava elég nektek, Horthy-imádók? Aztán a népi író szavai esetleg? A nagy szociográfiák a vidéki Magyarország életérõl? Féja: Viharsarok, Szabó Zoltán: Cifra nyomorúság, Kovács Imre munkái - bizonnyal gaz komenyisták voltak, mi? És persze Móricz is.

Ehhhh! Inkább olvassatok és okuljatok.

Egyáltalán nem szomorú, hogy eltûnt.A világ változik, ez természetes (és szerintem jó is). Több szenvedést hozott az a korszak mint jót. Apám onnan akart kitörni, és sikerült is neki, gyerekkorában a 30-as években nagy szegénységben éltek, pedig sokat dolgoztak és még egy kis földjük és állataik is voltak. Nem volt jó sorsa a XX. század elsõ felében a kisparasztnak, nem is szólva a zsellérekrõl.

Te mán csak tudod:) dehát ha életedben olvastál volna mondjuk egy Móricz regényt ,akkor ott is le van írva ,hogy milyen prímán "zárkóztak fel a szegények"Meg aztán az is biztos blöff ,hogy "Kitántorgott Amerikába 3 millió emberünk".meg hogy a tüdõbajt magyar betegségnek hívták.meg aztán pl akik éltek akkor ,azok is meséltek egysmást a summások a cselédek pl.Úgyhogy Te hallgathatnál ,ha elhiszel mindenféle hazug nosztalgikus sületlen propagandát egy retrográd rendszerrõl.Mellesleg ,aki érti ezt a filmet az sem sírja vissza azt amit ez ábrázol.

Így van. Sajnos... :(

Nagyszüleink valósága...és úgy eltûnt, mintha sohasem lett volna!!! Milyen iszonyúan szomorú...