Nem értem ezt miért nekem válaszoltad vissza... hisz én ugyan azt mondtam mint te ... ????????????????????

Az én véleményem az, hogy ez egyike azoknak a könyvadaptációknak, amik vissza tudják adni azt, amit az író a könyvvel akart közölni. Szép film, egy olyan történet, ami mindenkivel megeshet. És bár látom, egyeseknek nem tetszik, hogy "ugyanaz a ruha, ugyanaz helyszín", de a lényeg NEM ez. Sajnálom, ha csak ennyi jött le!

Szivszoritó film - valahol legbelül - nekem elnyerte a tetszésemet, s valahogy az Édes Anna jutott eszembe, talán azért mert itt is ott is sokáig csak beszélnek az egyik fõszereplõrõl s csak a mû közepe felé jelenik meg ugyebár mind két helyen a szereplõ..S talán még azért is, mert egyiknél sincs túl sok helyszin változtatás, inkább a lelki vivódásokat "látjuk"..persze mind a kettõnél ez a lényeg. nálam: 8/10

Egy idõ után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás, és az önfeláldozás között... És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal... És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó... És hozzászoksz, hogy emelt fõvel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnõtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével... És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez... ...egy idõ után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér... Mûveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked... És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz... hogy valóban erõs vagy... és valóban értékes.

Megtanultam, hogy az emberek elfelejtik, amit mondasz, és elfelejtik, amit teszel. Az egyetlen dolog, amire emlékezni fognak az, hogy milyen érzéseket váltottál ki belõlük.

Ennek a mondanivalónak jobban át kellett volna jönnie a filmen. Azért még jó volt, abból a szempontból, hogy igény lenne több Márai filmesítésre is...

Szerintem nem sikerült rosszul,de csak egyszernézhetõ,közepes film (számomra).A közepén egy kicsit már unatkoztam is.Pedig én, nem vagyok a magyar filmek ellen!
Kár,hogy ez a látványt zavarja:

-Végig, egy ruhában van mindenki,egy nap alatt játszódik le,egy helyszín van.

-A Balaton szép táj,csak nekem már nincs sok benne.

-Ez úgy lenne,hogy ha nem a fiatal sztárjaink,akkor a nagy öreg színészeinknek kell a fõszerepet játszania?
Nekem nincs ezzel bajom,csak megírom.:)

-Nagy- Kálózy Eszter nem tudta nekem megmutatni,hogy ki az,az Eszer (a szerepe természetesen).Õt én kicsit semmilyennek találtam.Hangoskönyvben már mondta az Eszert hagyatékát,én abba csak belehallgattam,de nem sokáig hallgattam,valahogy monoton, egyhangon csinálta.Nem is illik a hangja hangoskönyvhöz,szerintem.

-Cserhalmi,tudom Lajos az idegesítõ,unszimpatikus,de ahogy elõadja engem az, zavart.Ugrándozva (fõleg a film végén),idegesítõ arccal.Nála biztos,ez nagyszerû alakítás volt.

-Eperjes visszafogott,nem az a túlélén szóval, jól játszik.

-Törõcsik se tudta nekem megmutatni,hogy ki az a Nunu.Volt az elején egy mondata,amibõl valamelyest selytettem,hogy mit akar játszani,de.

-Udvaros,nem is tudom mit mondjak (én nem akarom leszólni a nagy öregeinket!).Õ kit játszott?

-Én inkább a fiatalokról beszélnék,szerintem megállták a helyüket.Hámori,Kolovratnik,Simon (van még valalaki?).
Szinte nem is volt szövegük,még is szerintem, jók voltak.

Én nagy várakozással ültem le,elõször azért voltam kiváncsi,mert új film,beharangozták.Aztán,mert Hámori Gabi az egyik kedvenc színészem és kiváncsi voltam,hogy hogyan játszik.Szerintem jól játszott.
Ennél a filmnél is úgy vagyok,hogy én,nem nézem meg újra,de azért örülök,hogy egyszer láttam. A fényképezés szép.

Lehet, hogy nem szólnék neki.. ;)
Bár nemtom, mi rossz van egy közös kis filmnézõsdiben.. (?) Valahogy úgy érzem, Veled órákig tudnék vitatkozni.. - csak vita és más semmi (..)

Hadd jegyezzek meg egy bakit a filmben. Amikor megérkeznek Lajosék, az egyik jelenetben látszik a badacsonyi kikötõ, és ott egy katamarán hajó. Nos, a 30-as években még nem létezett ilyen hajó a Balatonon.

Azt hiszem nekem Veled együtt kellett volna megnéznem ezt a filmet.. Én közben meséltem volna Neked Márairól, Te pedig tartottad volna bennem a lelket, hogy ez a feldolgozás jobban sikerült, mint egy B-kategóriás 80-as évek-beli tévéjáték.. ;)

Ez kb. olyan lépés tõle, a fölismerésnek olyan döbbenete, mint amikor Oidipusz kiszúrta a szemeit. Talán mégis rokonítható a regény egy görög sorstragédiával: és Eszter tette rokonítható Oidipusz végsõ, pusztítva megmentõ rádöbbenésével, önmagára ismerésével.

Se Márait, se Szentkuthyt nem ismerem.
De nem olyan bonyolult ez. Nem bonyolultabb, mint egy gyerekmese. Gondolj Arielle-re, aki mindent feladott a semmiért. Hacsak számodra Andersen is nem túléretten dekadens.
Ha irritálnak a túlérett dekadens polgári végtermékek, ajánlom figyelmedbe a szovjet partizánfilmeket vagy Leni Riefenstahlt.
Ha pedig a bonyolult jellemek zavarnak, úgy neked készült a 9 és 1/2 randi.


Egyébként gondolkoztam még - és úgy hiszem, Eszter a végén mindent megértett. Nem bénult hipnózissal, felelõtlen vergõdéssel szabadul meg a kúriától. Nem menekül és nem akar senkit megmenteni. Csak ad. Azt, amit kérnek tõle.

az eszter hagyatékát én is láttam nemrég, én biztos nem vesztegettem volna annyit szót rá. nekem ez tipikusan egy túlérett dekadens polgári végtermék, túlbonyolított karakterekkel valószerûtlen öncélú témaválasztással (lásd még a gyertyák csonkig égnek) az egész olyan íróasztal ízû nekem, semmi köze az élethez. ha már dekadencia sokkal közelebb áll hozzám szentkuthy miklós.

Igen, elhangzik: "Nem tehetünk semmit". Eszter valóban képtelen okosabban dönteni; csak egy nagyobb, külsõ erõ tudná megvédeni az önpusztító elhatározástól. Azt azért látni kell: a sorstragédia valójában jellemtragédia. Vagyis Esztert és Lajost a jellemhibáik sodorják végzetesen, lépésrõl lépésre a teljes bukás felé. Ahhoz, hogy ebbõl visszafordulhassanak, csak nagyon kemény önvizsgálat árán volna lehetséges. Ha egyáltalán lehetséges. De általában mindenki megszokta önmagát olyannak, amilyen, és szinte képtelenség, hogy változzon, úgy Eszter és Lajos sem változik. Képtelenek szembenézni önmagukkal. Mert az esetleg olyan rémületes volna, mint a klasszikus görög sorstragédia hõsének, Oidipusznak, akinek iszonytató volt fölismernie valódi önmagát.

:) Köszi. Mivel nem olvastam Márait, nem tudom, õ mit gondolt Eszterrõl. Nem biztos, hogy pozitív hõsnek látta. És hát egy biztos: ez a helyzet semmiképpen sem volt egészséges. Mármint ahogyan írtam: ha Eszter szereti Lajost, nem segíti a további erkölcsi süllyedését, és megtagadja tõle a vagyonát. De ehhez az kellett volna, hogy Eszter ne legyen olyan hihetetlenül elhagyatott, magányos, hogy még a szerelem árnyéka is megérjen neki minden árat. Ha lett volna egy pici érzelmi hátországa, az tartást adott volna neki. Ha Lajosnál jobbat is tapasztalt volna, nem érzett volna bûntudatot. Nem csak a józan, anyagias, számító gondolkodás szerint ostoba Eszter. Bármennyire is elutasította Lajosnak az erkölcsi megmentésre utaló szövegét (Nem lehet valaki egy életen át jellem-dajka) - a végén mégiscsak önmagát tekinti bûnösnek, akinek bûnhõdnie kell. Elfogadja Lajos vádját: nem szerette õt bátran. Holott Lajosnak is egy egész élet állt a rendelkezésére, hogy igazán meghódítsa Esztert; és amint látható a történetbõl, ahhoz, hogy Eszter lángra gyúljon, elég lett volna egyetlen pici gyufa is. Ahogyan most nem kellett Lajosnak sokat vergõdnie Eszterrel, eddig sem kellett volna. Ha Eszter a magasabb törvényre hivatkozik - hát azt Lajos sem tartotta be, sõt: õ aztán biztosan nem tartotta be. Hiszen sem Vilmát, sem Olgát nem szerette, mindenkinek csalódást és kiábrándulást okozott. A saját lányát is eladta, gyakorlatilag.

És az nem úgy megy (ez szintén Fromm, csak most nem idézem szó szerint), hogy valaki csak egyetlen embert szeret, senki mást nem. Ez csak páros önzés; így a két ember valójában egymást sem szereti, összetartásuk csupán páros magány. Aki szeret, az minden embert tud szeretni. (Nyilván nem erotikusan). De Lajos mindenkinek keserûséget okozott, Eszter pedig fütyült arra, hogy valójában mások pénzét játssza át Lajosnak. Egy csöppet sem hatódott meg Endre és Károly nagylelkûségétõl, és Nunura sem hallgatott, akivel pedig kvázi megosztotta az életét. Eszter a szerelem nevében cselekedett - de ebben mennyi volt a valódi szeretet? Legalább miért nem köszönte meg Endrének, amit tett?
Sajnos nagyon úgy tûnik, Eszternek Lajos inkább a rögeszméje volt, mint a szerelme. És bármennyire is úgy tûnik, ragaszkodott hozzá, valójában mindent megtett, hogy elkerülje a Lajossal való igazi INTIMITÁST. Mind testi, mind lelki értelemben. Egyszerûbb volt engedni neki, mint valójában segíteni rajta, valójában erkölcsi "dadájának" lenni, valójában felvállalni vele akár durva konfliktust is, amibõl viszont katarzis, megtisztulás származhatott volna Lajos számára. Mert csak abból származhatott volna. (Ld. pl. Szonja a Bûn és bûnhõdésbõl, aki a felelõsség felvállalására szólította föl Raszkolnyikovot).
Ráadásul Lajos egyértelmûen viselkedett: abszolút nyilvánvalóvá tette, hogy nem szereti Esztert. Egy pici vágyódás, gyöngédség sem volt a megszólalásaiban ('Valamit szeretnék kérdezni - tehermentes még a ház?')
Kettejük kapcsolatát illetõen is csak vádaskodott, Eszter szemére hányta annak gyávaságát, õrá hárította a felelõsséget. De hát - Eszter volna a férfi?

Eszter sajnos azért nem bírt józanul dönteni, mert valóban nem volt józan. Ezt hívják függõ kapcsolatnak, aminek semmi köze a valódi szeretethez - illetve annak helyettesítésére szolgál.
Láttam, hogy írtál a Nyugalomhoz is - nos, az anya és a fiú közti Oidipusz-kapcsolat, összezárt szimbiózis szintén függõ kapcsolat, a valódi szeretet, valódi intimitás helyettesítõje.
És ahogyan a Nyugalomban egyértelmû volt,hogy az egy rettenetesen pusztító kötelék, szerintem Márai nyilvánvalóvá tette - Eszternek Lajostól való függése is romboló. Senkit sem épített, erõsített, a találkozás után mindenki még gyorsabban haladt a pusztulás felé.

És ez tényleg nagyon becsapós, bonyolult, összetett és fájdalmas kérdés. Hiszen a szeretet ugyebár önzetlen, nem vár viszonzást; a szeretet ad, és Eszter azt tette. De mit okozott a tettével, mi lett annak a következménye, gyümölcse? Tényleg Lajosra gondolt, annak a javát akarta? Hát nem, mert akkor felvállalt volna egy nagyon erõs összeütközést. Ráadásul tényleg Lajossal akart volna lenni, együtt vele, nem tõle külön.
Sokkal inkább a saját bûntudatától akart megszabadulni. Amire még csak oka sem volt.
Mintha Eszter nem a valódi Lajost szerette volna. Inkább csak a tudatot, hogy õ szerelmes. Ennyi is elég volt neki. A gondolat, ami valamiféle kellemes, lebegõ érzést adott neki - így nem kellett a valódi problémákkal, Lajos valódi jellemtelenségével megküzdenie. És neki sem kellett valóban odaadnia önmagát.

Férfiaknak és a nõknek VALÓBAN szükségük van egymásra. A valóságban, valójában, igazán, valódi kapcsolatban. De ez a történet egy valódi kapcsolat elkerülésérõl szólt. Sem Lajosnak Eszterre, sem Eszternek Lajosra nem volt valójában szüksége, igazából nem kellettek egymásnak. Kölcsönösen nem, noha mindkettõ meg volt arról gyõzõdve, hogy számára a másik a minden, a másik az egyedüli szerelem.

Kedves ribizliszörp,
magam biztosan nem kezdtem volna bele ilyen hosszú fejtegetésbe, legalábbis itt nem, de a tiédet elolvastam, és megdöbbentem, mennyire azonos azzal, amit gondolok a történetrõl, sõt Eszter személyiségérõl. Nem jellemzõ a mai gondolkodásra, hogy ezt megértse... A legjobb esetben is Esztert ma baleknak, totális csõdtömegnek gondolná/gondolja a nézõ.
És köszönöm a Fromm idézetet, újra megerõsítést nyertem, ezen kívül arra ösztönöz, hogy olvassak tõle.
Szóval szerintem jól látod a szeretet lényegét.
Ja, és a történetben csupán azért válik "ostobasággá", mert olyan embert talált meg, aki nem tud élni vele, nem érdemli... Abba pedig most nem megyek bele, miért nem tud élni vele.

;)
nem piszkálni akartalak..