Hát, kérem, ezt egyszerûen muszáj idemásolnom! :DDD

--- w.blog.hu ---

"A kurvára nemzeti oldal

Volt valamikor, a békeidõkben – a 2009-es EP-választás elõtt – ez a meghitt hülyeség, hogy nemzeti oldal. A jobb-bal dichotómia fideszes feloldása: mi vagyunk a nemzetiek, a többiek meg, khm, azok valami mások, vérmérséklettõl függõen. Globalisták, internacionalisták a centrumban, hazaárulók, nemzetellenesek, zsidók a széleken.

Aljas, sunyi szöveg volt ez már akkor is, hiszen a nemzet nem oldal, hanem része annak a liberális és a baloldali, és pláne nem egy pártból áll a nemzet, hála istennek.

A jobboldal az õ nemzetioldaliságát részben szimbólumokkal – zászlókkal, koronával, Hídemberrel, székelyhimnusszal – fejezte ki, részben pedig az úgynevezett patrióta politika forszírozásával, amit elsõsorban ellenzékbõl nyomatott. Kormányon ugyanis már sajnos muszáj a külvilággal értekezni, és õk meglehetõsen leszarják a hun büszkeséget meg a trianoni búbánatot önmagában. Ennek a retorikának mindig van egy különösen undorító peremvidéke, ahol a nemzetioldaliság etnikai és faji hovatartozást takar. Orbán Viktor hajmeresztõ mutatványokkal próbálta ezeket a szerencsétleneket is megtartani, volt nekik külön hetilap, polgári körök, kétfenekû kiszólások, és évente a medencébe fújt takony Tusnádfürdõn.

Csakhogy végül nem sikerült. A nemzeti oldal fogalma összeomlott, amikor 14 százalékos eredménnyel, önálló pártként felütötte a fejét a Jobbik.

Overdrive
Ezek ugyanis nemzetiek, mint állat. Ezek olyan nemzetiek, hogy mellettük Orbán Viktor kifejezetten nemzetietlennek, az EU, az USA és Izrael lakájának, a globáltõke (és utálatos szövetségese, a matematika) szálláscsinálójának hat. Sõt, ezek semmi mások, mint nemzetiek, monomániásan azok. Ebbõl vezetnek le mindent, és ha a tények útban vannak, akkor annál rosszabb a tényeknek. Korlátlanul magyarok.

Emellett és ezáltal sötétek, mint a néger segge lyuka.

A Jobbiknak értelmezhetõ, modellezhetõ, komolyan vehetõ, érdemi javaslata nemigen van, viszont padlógázon nyomják azt az 1956-ból eredõ, aztán a Fidesz nemzetioldalazgatásában túlélõ, viszont tökéletesen antidemokratikus és köztársaságtagadó mantrát, hogy aki magyar, velük tart. Aki nem tart velük, az nem magyar, nemzeten és törvényen kívüli, aki semmi jóra ne számítson. Ez a taktika nem a meggyõzésre, hanem a megfélemlítésre és az akolmelegre alapoz – és így mûködött akkor is, amikor még nem volt mérhetõ a valódi nemzeti oldal.

Az ugyanis nem érv, hogy „magyar ember így gondolkodik”. A magyar ember tízmillióképpen gondolkodik, mivel magyarsága mellett vasútbarát, fuvaros, magánorvos, homoszexuális, katolikus, zsidó vagy cigány is, olvasott ezt-azt, másokat meg nem, odavan a bluesért, vagy hidegrázást kap tõle, aggasztja a klímaváltozás vagy éppen a gyorshajtás. Ezek konkrét problémák, amelyekre a magyarság önmagában semmiféle választ nem ad, ahogy a szõkeség se.

Az oldalazó törpe
A nemzeti oldal mint retorikai fegyver, megsemmisült. Megérkeztek a még nemzetibbek, akik viszont bebizonyítják, hogy lehetsz egyszerre nagyon magyar, és közveszélyesen hülye. A magyarságtudat, a nemzeti érzület a bolondéria ellen nem véd, érdemi megoldások nem következnek belõle, a szakértelmet és a politikusi tehetséget nem helyettesíti.

Súlyos identitásválságban érkezik a jobboldal a gyõzelem kapujába. A konzervatív gazdaságpolitikát felemésztette a permanens kampány. Gyurcsány és Kóka ellenében Orbán beöltözött turbóbalosnak, és ezt a maszkot nem lesz egyszerû lefejteni az arcáról, mert minden visszatáncolással kénytelen kimondani, hogy a sátánnak igaza volt. Igaza volt a kórházprivatizációval, az ingatlanadóval, a gyessel.

A szociális demagógia mellett már csak a szimbolikus tér adott vázat a jobboldaliságnak: a nacionalizmus, a vallás, a hagyománytisztelet. A lírai nagyotmondás. Ezen a piacon aztán könnyû volt rájuk ígérni. Nagyobbat, nemzetibbet, magyarabbat mondani nem kunszt. De nagyon megnehezíti azt, hogy a valóban véghezvihetõ tettek eléggé nemzetinek látsszanak."