Egyébként meg tavaly is Hollandia kifinomult profizmusa, kimagasló zenei intelligenciája, kultúráltsága, és különleges hangzásvilága fogott meg elsõsorban, és azt hiszem, maradok az idén is a holland márkánál, mert nekem az idei produkciójuk is bejött. Végigpörgettem a számokat, és elgondolkodtam a svájci dalon is, maga a szám dallamos, de a mozdulatok már enyhén ripacskodásba hajló sramlis bohóckodásnak tûntek. A Latviát gyerekesnek találtam. Az olaszok dallamosak voltak, de a harmóniavilág csak szokványos kategória. Nem volt zavaró az azeri Dilara Kazimova sem, kellems volt mind hangilag, mind harmónia világát tekintve a dal. A Belga szentimentalizmustól frászt kaptam. A Finnek tele voltak lökettel. talán a Hollandusok után õk tetszettek legjobban.

A többiekre meg nem emlékszem, és aki nem marad meg elsõ hallásra, az sokadikra sem fog.

A magyar fiú minden szempontból figyelemre méltó volt, csak hiányoltam kicsit az egyediséget, enyhén uniformizált volt a produikció, de egyéb negatívumot nem lehet és nem is tudok felhozni ezzel kapcsolatban.

Nem foglalkoztam az Eurovíziós témával az idén, bevallom hõsiesen. Ma is csak annyit, hogy megláttam egy szakállas nõ néven emlegetett embert, aki megnyerte a versenyt, és akkor már kiváncsi lettem, vajon mit énekelt. És érdekes módon meg voltam vele elégedve. Ezt a közönyösséget valószínûleg tavaly Byalexke intézte el nekem, majd lehet, hogy pótolom elmaradásaimat, persze sok dolgom is volt az elmúlt hetekben, de ez senkit sem érdekel, így nem ecsetelem.

Na szóval nem olvasom el a korábbi hozzászólásokat, hogy befolyás mentesen le tudjam írni a véleményemet. Nem volt ebben az elõadásban semmi taszító számomra. Ha nem látom, ki énekel, akkor gondolkodtam volna rajta, férfi e avagy nõ, de azért egyértelmûen férfi hang ez.
Eme férfiú szakáll nélkül egy kicsit jobb nõ lenne, nem tudom milyen megfontolásból hagyta meg, mert így nem igazi travi. Mindegy, akkor õ most ilyen. Hát van ez így. Megfelelõ terepet talált magának a másság elfogadásához.

Ami a lényeg, hogy a hang és a dal egy egészen egyedi és kompetens színvonalat képvisel, nem is lényeges a nemi hovatartozás, mert az ember nem ezt keresi ebben a dalban, inkább egy mély drámaiságot találhatunk benne, szomorú, felkavaró, enyhén disszonáns elemekbõl felépülõ dallamíveket. Nem szokványos, különleges, erõteljes, tartalmas-szóval színvonalas produkció. Technikai színvonal-az a hangszeres zenénél kezdõdik elsõsorban, éneklésben azt hiszem, kicsit könnyebbb a dolog. Ha valakinek van egy egyedi hangszíne, és megfelelõ mennyiséget gyakorol, akkor azzal az egyszólammal, ami az éneklés maga, el lehet bírni.Ezt nem lekezelõ stílusnak szánom, csak így látom.
Sokat gondolkodtam már azon, hogy amikor énekel valaki, és valaki más az árnyékban, szinte láthatatlanul virgázik zongorán, az mennyit melózik az énekeshez képest, hogy lekísérje, mégis végig takarásban van, mert mindenki az énekest figyeli. Pedig a kíséret nélkül elég hiányos lenne minden.


Érdekes volt a komolyzenérõl folytatott értekezésetek. Kocsis Zoltán számomra inkább zongorista idõszakából ismert, én 16 évig tanultam zongorázni, és az örkös hangversen ylátogatások alkalmával volt lehetõségem megbizonyosodni arról, hogy a Chopin keringõket hogyan adja elõ. Képes volt az összeset eljátszani egyetlen este alatt, ami zongorista sacc alapján elég húzós és zúzós. Ami tetszett, hogy nem volt jellemzõ nála a melléütés. A virtuozitás mestere volt õ, sokszor mondták, hogy Ránki Dezsõ inkább a lírában erõs, Kocsis a technikában, ezt azt hiszem tapasztalati úton alátámasztom. Hallottam tõle Bartók Ostianto-t is, és az inkább technikai, mint harmóniai bravúr.
Én Chopin rajongó vagyok, errõl elsõsorban a C-dúr Etûd kapcsán gyõzõdtem meg, ami számomra a zongorista lét technikai csúcsát jelenti.

Valóban igaz az, hogy a könnyûzene bizonyos ágazataiban nem kell magas szintû hangszertudás, mert sokszor egyszerû tört akkordokkal eltinglitangliznak a teljes dal folyamán. Viszont a jazz már véres veríték kategória, amíg improvizatív színvonalra eljut valaki. Mivel az egy kõkemény fekete zene, nem könnyû, sõt...
A jazz improvizációkban csak az idegesít fel néha, hogy elvész az eredeti dallam, sok esetben annyira nagy a kitérõ. Pl. az Over the rainbow c. dalt jazz zongorista elõadsában még nem sikerült meghallgatnom olyan verzióban, amit élveztem volna, mert az eredeti dallamból alig alig marad meg valami. És néha ez idegesítõ tud lenni.

Szép estét mindenkinek... :-)

Lehet, hogy pletyka, de K.Z. karmester, mikor átszervezte és megkarcsúsította a zenekarát, akkor is paraván mögül hallgatta a zenekar tagjait, s ez alapján döntött.
Persze, ha valaki ismert zenészei közül válogat, már a légzésérõl is felismeri, ki áll a paraván másik oldalán.
Jól van ez így, ahogy van!Hatalmas ováció, csillogás,mint ha semmi baj nem volna a világon. De hogy az ember ne bízza el magát, olvassa el pl Tvritko könyvének Szrebrenicáról írott fejezetét, vagy azt, hogy csináltak Uhrin Benedekbõl sikeres "dalszerzõt", akkor helyrebillen az értékrendje, amelyben méltó helyére kerül az Eurovízió.

Egy kicsit könnyedebb hangnemre váltok, - egyúttal megköszönöm az elõttem szólók hozzám írt válaszait.

Idõnként vannak a valóságtól és a realitástól teljesen elrugaszkodott ötleteim, amiket vagy megtartok magamnak, vagy ellenállhatatlan kényszert érzek arra, hogy megosszam másokkal, aminek következményeképpen, ha szerencsém van, a többiek csak egy megengedõ mosollyal nyugtázzák ezeket a csacskaságokat, rosszabb esetben nyíltan röhögnek ki.
Mindegy, nekirugaszkodom.
Szerintem egy énekverseny tisztaságát, korrektségét, minden zavaró körülménytõl való mentességét csak egyféleképpen lehetne biztosítani, amely formája a versenynek azonban - paradox módon - teljes mértékben ki is zárná a verseny megvalósíthatóságát.

Ha az énekesek és a zenekarok függöny mögött adnák elõ a produkcióikat, vagy, - a 21. század technikai lehetõségeinek megfelelõen, - egyszerûen bejátszanák a tökéletes minõségû felvételüket, tehát nem lennének láthatóak a színpadon, sõt, nem is kellene, hogy a helyszínen tartózkodjanak.

Tudom, ez akkora marhaság, hogy beleremeg az internet, de egy pillanatig gondolkozzunk el rajta.
Az Eurovíziós Dalfesztivál a dalok versenye.
Elméletileg.
A gyakorlatban ezt a nagyon jól és szépen hangzó elvet a fesztivál több, mint 50 éves történetében még ember nem vette figyelembe, mindenki - teljesen természetes, és érthetõ módon - az elõadók külsejét, érzelmeket kifejezõ arcjátékát, színpadi mozgását, rokonszenvességét, esetenként meghökkentõ, bizarr, mókás, vagy visszatetszést keltõ produkcióját értékelte, - a dalok minõsége, a hangok tisztasága, és az elõadás profizmusa MELLETT.

A külsõ megjelenésnek, az elõadó szimpatikusságának DÖNTÕ jelentõsége van egy-egy produkció megítélésekor!
Ha tehát a látványt, - mint zavaró körülményt - kizárnánk a versenybõl, és a szavazók - úgymond - csak és kizárólag a hallásukra, és a dal által kiváltott érzelmekre hagyatkozhatnának, akkor - talán - reálisabb, a valósághoz közelebb álló eredmények születhetnének.

De a versenynek ez a formája abszolút irreális és lehetetlen, én is csak a játék kedvéért gondolkodtam el rajta.
Hiszen teljesen abszurd lenne, ha a tv képernyõk elõtt ülõ, többszáz milliós európai nézõsereg végig egy üres színpadot látna a produkciók alatt, miközben hallgathatná az egymás után következõ zeneszámokat.
Sõt, hogy az ítélkezés teljesen elfogulatlan lehessen, a mûsorvezetõk még a soron következõ énekes, vagy zenekar nemzetiségét sem mondanák be, csak egy sorszámot, hogy azzal se befolyásolják a szavazást.
Agyrém, tudom.

De akkor talán elkerülhetõek lennének azok az eredmények, helyezések, végsõ gyõzelmek, amiknek az esetében teljesen nyilvánvaló, hogy NEM A DAL, HANEM AZ ELÕADÓ - külseje, identitása, extremitása, meghökkentõ mivolta - gyõzött a versenyben.
Természetesen én tudom a legjobban, hogy ez soha nem fog megvalósulni...:DDDDD

De hogy mondjak valami meghökkentõt, - és ez személyes tapasztalatom, egy ismerõsöm elhívott egy ilyen meghallgatásra, ott voltam a nézõtéren, - komolyzenei hangversenyzenekarok mindennapi gyakorlata, hogy amikor új tagok felvételére kényszerülnek, - a zenészek halála, kiöregedése, nyugdíjaztatása miatt - és meghirdetnek mondjuk hegedûsi állások betöltésére egy pályázatot, akkor a sorszámmal ellátott jelentkezõket függöny mögötti játékra kérik, azért, hogy mindenféle protekció, személyes szimpátia, ismeretségbõl fakadó elõny lehetõségét kizárják.
Ott, és akkor, csak és kizárólag a hegedûs HALLHATÓ teljesítménye, virtuozitása, hangtisztasága, kottaolvasási készsége, a játékának a magabiztossága számít, semmi más.
A zavaró körülmények kizárása miatt valószínûleg az ítélkezés is elfogulatlanabb.

A két dolgot persze nem lehet összehasonlítani, az egyik egy szakmai dolog, a másik - az EU-s dalfesztivál - pedig egy óriási médiaesemény, a showbiznisz része, hatalmas felhajtással, tûzijátékkal, látványos színpadképekkel, és nem utolsósorban, milliónyi sms szavazással, ami nem elhanyagolható anyagi bevételt jelent valahol, valakiknek.
És ez nem egy utolsó szempont a mai világban...

Igen, már ráakadtam itt is:) Ott kezdtem, mert az akkor, és ott kialakult vitát némileg le is tudjuk zárni tárgyilagosan, hisz az idõ megadta a kérdésekre a válaszokat.:)

Válasz a privátban :)

Egyetértek. Conchita, ahogy mondani szokás, jókor volt (és lépett föl) jó helyen és jól. Gyõzni tudott a számával és, ami a showbizniszben meg sok máshol is legalább ennyire fontos!: gyõzni tudott a nótája k ö r í t é s é v e l egy jópofa, sok csilivilivel, sok paródiával, sok "mássággal" tarkított, igen, mássággal és tarkított nagy játszótéren, amit úgy hívnak: Eurovíziós Dalfesztivál. Nem több(et) nem kevesebb(et).
Utóirat: érdekelne (bár nem túlzottan) a Conchitát (v a dalát??)...khm...elmarasztaló kommentelõk véleménye pl. a 2012-es versenyen majdnem-gyõztes! udmurt "kislányok" produkciójáról, ízlésességérõl. Sztem ízléstelen volt, de tudomásul vettem és nem kezdtem el az udmurt vagy bármely más nép-nemzet-kisebbség öregasszonyait "elemezni". Paródia volt az is, ahogy sztem pl. a náluknál jóval csinosabb idei lengyel lyányok rittyentgetõs mórikálása...v ahogy -részben?- az osztrák elõadó produkciója.

"Ha Magyarország az õ - Szecsõdi Károly - dalával azaz az általa elõadott dallal gyõzne, nem örülnél?" - kérdezed.

Fenntartásokkal, de örülnék neki.
Hogy miért írtam azt, hogy "fenntartásokkal", azt privátban írom meg neked.
Azt, hogy ma csak nekem írtál, valóban megtisztelõ, meg is köszönöm.
A kölcsönös - nem megkérdõjelezett, hanem valódi - tisztelet jegyében. üdv. Miki

Elolvastam, köszönöm, ott válaszoltam is néhány mondatot, itt pedig a 157-es hsz.-ben olvashatod az elsõ benyomásaimat a versenyrõl.
A "Dal" topicban írt véleményeddel maximálisan egyetértek.

olahmiki - írtam Neked A Dal fórumtémában. Elolvasnád?:)

Köszönöm, még nem olvastam, de elfogom olvasni.

Igen, gondoltam rá tegnap én is.:)

:D