Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Téma: Everwood

Spoiler
10/10
Dodo0905 2013 jan. 09. - 17:49:21 10/10 Előzmény pattinson22
(293/313)
http://www.youtube.com/watch?v=xIH9rjD4hFg
Válasz
10/10
Dodo0905 2013 jan. 07. - 20:36:33 10/10 Előzmény pattinson22
(292/313)
Sajna nem tudom de ha kiderítem majd szolok. Kb 6-szor végignéztem megvan az összes rész :) Ha valaki tud nekem egy Hana-t vagy Amy-t nyugottan szoljon :)
Válasz
pattinson22 2013 jan. 06. - 23:00:47
(291/313)
Sziasztok!

A 4. évad 22. részében, amikor Amy az ágyon fekszik és azon gondolkozik, hogy hogyan mondja meg Ephramnak mit érez iránta, akkor milyen zene szól? Tudja valaki, hogy ki az elõadó és mi a címe?
Válasz
bence527 2012 júl. 31. - 19:30:30
(290/313)
sajnos igen..
Válasz
8/10
drlaszlo 2012 júl. 30. - 23:58:17 8/10
(289/313)
én bacim :) már csak 3 rész van hátra? :-o
Válasz
bence527 2012 júl. 30. - 23:16:45
(288/313)
az olimpia végéig szünetel gondolom,ha vége szerintem leadják azt a 3 részt ami még hátravan
Válasz
8/10
drlaszlo 2012 júl. 30. - 21:54:41 8/10
(287/313)
már elnézést, de mi lett a sorozattal?! miért szedték le a mûsorról?
Válasz
10/10
mmBálint 2012 júl. 09. - 00:45:11 10/10
(286/313)
(Azon meglepõdtem hogy azt írod hogy Abbott doktor nem agresszív... Nekem ha valaki, hát õ az igaz õs-agresszor. :-) Kellemetlenkedõ és goromba a pácienseivel, a járókelõkkel, a családjával (ahol _alapvetõen_ domináns és autoriter: a fiának munkaszerzés, stb stb.), de fõleg és elsõsorban dr. Brownnal. (Nála talán csak az anyja durvább és gorombább.. :-) ). Már a nyitó megnyilvánulása is domináns, "támadó", TETSZÕLEGES helyzetben, amihez a másiknak szinte egybõl védekezõen kell viszonyulnia.

Aztán a fene tudja - én nagyon ezt érzem. De tényleg érdekes lenne - ha valaki nagyon ráér :-) - összeszedni ezeket a viszonyulásokat, habitusokat az egyes emberekre vonatkozóan. :-) )
Válasz
10/10
mmBálint 2012 júl. 09. - 00:39:01 10/10
(285/313)
Nem biztos hogy nem értünk egyet - ugyanis nem hiszem hogy azt mondtam volna amit (talán) a gondolataimból kiolvasol. :-)

Számomra az alapélmény PONT az, hogy "páronként" a konfliktusok lehetnek akár valósak, életszagúak is (bár így, "páronként" is fárasztó a fejlõdés, a tanulás hiánya - na jó: nagyon kicsi mértéke), hanem hogy minden "pár" és minden konfliktus ugyanarra a kaptafára megy, ugyanazzal az eszköztelenséggel, sutaságokkal: sablonnal. Így persze mindannyian mondhatjuk hogy "ezésez a szereplõ nekem reálisabb, hozzám közelebb áll", és igazunk is lehet, és ezt el is hihetjük magunknak és egymásnak - a gondom ott kezdõdik, ha az EGÉSZET nézzük: hogy az egyes karakterek lehetnek ugyan életszerûek, de hogy MINDEN karakternek ugyanaz legyen a gondja, az eszköze (eszköztelensége), a tévedése, a szerencsétlenkedése, a durvasága, azt már nehezebb elfogadni, és ez bizony a forgatókönyvíró, a karaktereket megfogalmazó valakinek a sara.

Azt hiszem reálisnak tételezhetjük fel hogy egy kisvárosban az emberek alapból nyitottabbak, közvetlenebbek, közösségibbek (kedvesebbek?), de még ha ezt ki is kapcsoljuk egy pillanatra, úgy is valószínûtlen ezeknek az embereknek, ennek a párfõs embercsoportnak a kapcsolat-képtelensége, gorombasága, esetlensége, eszköztelensége. Amibõl persze vannak kiemelkedések, nem-ennyire-jellemzõ karakterek, valamelyest kedvesebbek, stb, de a nagy EGÉSZ általános (és szomorú) benyomása ez a sablonosság, sematikusság...
Válasz
10/10
mmBálint 2012 júl. 07. - 12:46:18 10/10
(284/313)
Persze, fent a van a stáblistában: Sarah Drew :-)

http://port.hu/pls/pe/person.person?i_pers_id=186859&i_topic_id=2&i_city_id=3372&i_county_id=-1
Válasz
10/10
elizabeth 2012 júl. 07. - 10:11:14 10/10
(283/313)
Tudja valaki Hannah szerepét játszó szinésznõ nevét?
Válasz
cometzjeah 2012 júl. 07. - 00:27:03
(282/313)
Ez az az egyetlen sorozat ami szerettek!
Válasz
10/10
mmBálint 2012 júl. 06. - 23:05:13 10/10 Előzmény napraforgó
(281/313)
Érdekes a dolog vonzereje - hiszen én is követem. De tényleg nehéz lenne megmondani kivel is szimpatizálok, bizony sokkal könnyebb összeszednem az ellenszenves vonásokat. A pozitíva - és vonzereje - mégis talán az, hogy remek színészek játszanak benne, kivétel nélkül. Talán ez adja a nézõnek a reményt is arra nézvést hogy TALÁN valakinek normálisabb sírra terelõdnek a kommunikációi - de úgynéz ki csak nem cserélték le a forgatókönyvírót. :-) (A wikipédia idéz egy kritikát, mondván hogy Brown doktor egész szimpatikus is lehetne, HE nem viselkedne idõnként úgy mint egy dühöngõ õrült).

Nagyon kíváncsi lennék a színészek viszonyára a szerepeikhez - nem találták-e túl egysíkúnak, nem hiányolták-e benne az árnyaltabb jellemeket, a különbségeket, stb?
Válasz
napraforgó 2012 júl. 05. - 08:29:01 Előzmény mmBálint
(280/313)
Nagyon igazad van sok mindenben. Én szerettem - és szerettem volna ezt a sorozatot szeretni, de mindig volt valami, ami miatt ambivalens érzéseim voltak.
A hozzászólásod mutatott rá, hogy itt, ebben a történetben mindenki monologizál, még akkor is, amikor látszólag párbeszédet folytat. Ebben a kisvárosban annyira elidegenedtek az emberek egymástól, hogy már igazán nem is értik meg egymást.
És igazad van abban is, hogy itt mindenki maga dönt, a másik tényleges érzéseinek figyelmen kívül hagyásával.
Ott van pl. Dr. Brown, aki elküldte a fia terhes barátnõjét jó messzire, csak a fia tudomást se szerezzen a gyerekrõl. De Madison is teljesen egyedül döntött a gyerek sorsáról.
Ez Andy és Abbott doktor húgának kapcsolatára, vagy Andy és Efram kapcsolatára is jellemzõ. Ahogy Andy egyedül dönt a családja és azok tagjainak sorsáról, kezdve az Everwoodba költözéstõl a gyerekeivel kapcsolatos egyéb problémákig, Efram is kizárja a döntéseibõl az apját, a véleményét figyelmen kívül hagyva csak a döntéseit közli vele.

Amilyen ellenszenves volt Abbott doktor az elején - pl. a parkolóhelye elfoglalása miatti dilis kirohanása miatt- annyira megszerettem õt a végére. Lehet mondani, hogy õ a legmelegszívûbb, családszeretõbb, érzõ lelkû figura ebben az egész társaságban, ahol mindenki csak saját magával, meg az õt ért sérelmekkel van elfoglalva, õ mindig a családja mellett állt. Minden bogarassága ellenére õ a legemberibb az egész díszes társaságban.



Azt hiszem, hogy azért nem tudtam igazán megszeretni ezt a sorozatot, mert valójában nem érdekel egyik fõszereplõje sem.
Válasz
10/10
mmBálint 2012 júl. 04. - 13:03:33 10/10
(279/313)
Igen, valamennyire nyilván túlzás, de tendenciaként azért többé-kevésbé mégis általánosnak érzem. De hogy néhány példát is mondjak arra, hogy a kapcsolatkeresések-problémamegoldások nagyon hasonló kaptafára mennek, függetlenül attól hogy kivel történik:

- a nagymama „meglepetésként” berendez egy szobát író férjének, annak tudta nélkül, vagy elõzetes tapogatózás nélkül – ez így persze csak konfliktushoz vezet;
- Andy Brown a lánya határozott kérése ellenére mesteremberekkel festeti ki a szobát, határozottan NEM olyanra mint a kislány kérte – ez is konfliktus;
- Andy Brown hatalmas összegeket beleölve berendez a fiának egy stúdiót – ez önmagában jól mûködött, de mégsem a közösen kigondoltság, az egymás ismerete, a közös élmény, hanem az „én tudom hogy neked mi a jó” mentén, ami valódi kötõdésekre nem lesz alkalmas, a srác ezért szemrebbenés nélkül el is adja az egész cuccot.
- A fiatal orvos 3 jegyet vesz meglepetésbõl másnap reggelre (!) Hawai-ra. Ez sem lesz gond persze, de egy olyan hirtelen dolog, ami a mélyben lappangó dolgok megemésztése helyett hirtelen döntéseket kíván, így lefojtott feszültségeket szül. Ugyanígy hirtelen veszi meg az üzletet, és elõre elkészíti az általa „javasolt” névvel a cégtáblát.
- Abott doktor folyamatosan a családja megkérdezése nélkül intézkedik: bejelenti a fiát dolgozni, stócba gyûjti a lányának az egyetemek jelentkezési lapjait, sorrendbe rakja, és mindenkinek (tényleg mindenkinek) igen gorombán beszól. Andy Brown-nak egy meglepetés „marasztaló-partit” szervez, aki persze hogy kelletlenül fogadja, nem szereti az ilyet.

Hosszan sorolhatóak még a fentiek (ezek most csak amik 5 perc alatt eszembe jutottak), a lényeg hogy szinte egyik szereplõnek sincsenek valódi eszközei, csak a „durr bele” meglepetés-„segítség” jut az eszükbe, ami vagy bejön, vagy nem – de többnyire nem, és újabb feloldhatatlan konfliktusokhoz vezet. Ezeket sem tudják aztán jól kezelni: Amy végül nem azér megy vissza a mondém korszakából a szülõkhöz és végül nem azért érzi magát újra otthon, mert átbeszélték, mert megértették egymást, mert megoldották a konfliktusokat, hanem mert nem volt más választása, mert jobb híján elfogadta, s beleszokott. A „megoldásokat” MINDIG az egyes ember találja ki, és próbálkozik, hátha bejön. NINCS olyan emlékem, amikor KETTEN leültek volna azzal, hogy „gond van.. nem tudom mi lesz, nincs ötletem, beszéljünk róla, találjuk ki!” Azaz PONT a beszélgetés hiányzik, a közös döntések, a közös együttlétek, a másik VALÓS észrevétele.

Satöbbi satöbbi – erre írtam lentebb hogy egy idõ után kicsit már szomorú nézni, illetve hogy a forgatókönyvíró élettapasztalatának, kommunikációs képességeinek, ötleteinek a HIÁNYA az ami ebbõl kiolvasható (számomra). Ami egy másfél órás filmnél se jó (mármint a sablonosság), nyégy évadon keresztül meg… néha egészen fárasztó, elszomorító.
Válasz
10/10
mmBálint 2012 júl. 03. - 19:37:46 10/10 Előzmény elizabeth
(278/313)
Nem, amire gondolok az nem is valami kommunikációs szint ’elvárása’, hanem az hogy szinte minden szereplõ ugyanúgy esetlen. Sokfélék vagyunk (életben és sorozatokban egyaránt): esendõek, téblábolók, elbukók – de mindenki más: az egyikünk kezdeményezõbb, a másikunk durvább modorú, a harmadikunk türelmes, a negyedik ingerült… Ami meglep engem (és ezért gondolom hogy ez a forgatókönyvíró „sara”), hogy mintha MINDENKI egyformán lenne érzéketlen, durva, rosszul-kommunikáló… És ez egy idõ után már tényleg fájó, zavaró.

Szinte minden konfliktus azzal nyit hogy valaki a másik helyett tesz-mond valamit, ahogy a problémamegoldások keresése is szinte mindig azzal, hogy az egyik „tudja” hogy mit jár a másik fjében, és azt elõfeltételezve az el sem hangzott kérdésre „válaszol” (persze sokszor rosszul – de tényleg: ti nem emlékeztek rengeteg „tudom, mire gondolsz” kezdetû beszélgetésre?...). Nagyon ritka (nem is tudom elõfordult-e) olyan konfliktuskezelés, ami azzal nyitott volna, hogy „Érzem hogy gond van – mondd el, mit gondolsz, mit érzel, meghallgatlak”). Nem kell MINDENKINEK ilyennek lenni, de néhány ilyen jól esne – már csak azárt is, mert tényleg szépen megcsinált sorozat, ahol lehet szurkolni a szereplõknek, együttélni-érezni velük – és borzasztó látni a vergõdéseiket. Nem a problémák léte, hanem az eszköztelenségük, a fejlõdés-nélküliségük miatt. Emiatt is van hogy szinte* minden szereplõrõl elmondható hogy túlontúl sokszor viselkedtek durván, sértõen, érzéketlenül, faragatlanul. Az kevés kivétel talán az új doki, és Nina (így hirtelen).

*azért a „szinte” ott van, nyilván nem ilyen sarkított a dolog, de ilyen rövidem a dolog szkségszerûen lesz kicsit sommás. :-).
Válasz
9/10
nemfelhasználónév 2012 júl. 02. - 19:24:35 9/10
(277/313)
Szerintem tévedsz. Azt sem tudja miket hordott össze, nem kell irigyelni olyanért, amije nincs. Nyilvánvaló, hogy borzasztó módon intellektuális akart lenni, csak éppen nem jött neki össze.
Válasz
10/10
elizabeth 2012 júl. 02. - 10:14:48 10/10 Előzmény mmBálint
(276/313)
Te egy intelligens jól kommunikáló ember vagy.Irigyellek is ezért.Lehetnél talán még író is.De az emberek többsége(sajnos) nem ilyen. Én is közéjük tartozom.Pedig mióta olvasni tudok rengeteget olvastam és olvasok ma is.
Még sem ragad rám úgyszólván semmi a kommunikálás tekintetében. Nem tudom szépen megfogalmazni gondolataimat.
Hozzám képest meg ezek az emberek jól kommunikálnak.
Válasz
10/10
mmBálint 2012 jún. 29. - 19:02:25 10/10
(275/313)
viszonylag sokat látva a sorozatból egyvalami motoszkál a fejemben: nagyon erõs nyomot hagyott bennem szinte az összes szereplõ párbeszéd-képtelensége, konfliktus-generáló magatartása. A dolgot (nekem) szinte már az irrealitás közelébe vitte, nem tudom (egyrészt hogy így van-e, másrészt) hogy nem a forgatókönyvíró a ludas, aki hasonló helyzetekbe hozza a szereplõket, hasonló "problémamegoldásokkal". Nagyon sok a másik (vélt) gondolatának befejezése, az elhallgatás, a kérdezés-megbeszélés helyett a kinyilatkoztatás és ítélkezés... Aminek szinte minden kapcsoalat kárát látja. Nagyon kevés olyan VALÓDI beszélgetésre emlékszem, mikor kérdések, arra való válaszok, viszontkérdések, rácsodálkozások és újra kérdések hangzottak volna el - inkább az igazság megdöbbent felismerése, arra valami (jószándékú, de hirtelen és sokszor hibás) gyors reakció. Abban is bizonytalan vagyok hogy a mûködõ kapcsolatok minek is köszönhetik a mûködésüket: valóban a megismerésnek, az egymásrafigyelésnek, a türelemnek és elfogadásnak, vagy a beletörõdésnek, az "idõnek", a lassú, "jobb híján" beletörõdésnek és elfogadásnak.

Ezeken tûnõdtem - csak mert annyira pici kellett voona sok esetben hogy normális emberi kapcsolatok alakuljanak ki ezek között az emberek között, és szinte soha nem sikerült... :-)
Válasz
9/10
nemfelhasználónév 2012 máj. 08. - 21:26:22 9/10 Előzmény lacko90
(274/313)
Az állam leesett...
Válasz