Ma néztük meg a párommal,hozzáteszem,hogy összesen a moziban 6-an voltunk négy idõsebb hölggyel. Én személy szerint ha tudtam volna ,hogy ilyen lesz akkor el sem megyek,imádom a kutyákat -nekem is van. Ez a film felháborító és undorító volt,ettõl ocsmányabb filmet én még nem láttam. Végigbõgtem az egészet,de nem csak nekem nem tetszett,mert a többi nézõ,felállt és otthagyta az egészet. Gratulálok a készítõnek,meg természetesen a korhatár belövõjének is,mert én ugyan már elmúltam 16,de ha ennyi idõsen kellett volna megnéznem az tuti hogy járhattam volna pszichológushoz....NEM AJÁNLOM SENKINEK SEM!!!!

Szerintem meg retteg a kutyáktól.

Az e filmmel kapcsolatos interjúiban több helyen beszélt arról a rendezõ, hogy nincs és soha nem is volt kutyája. Ez a film alapján is elég bántóan nyilvánvaló. Ha lett volna vagy lenne kutyája ezt a filmet nem, vagy nagyon nem ilyenre készíti el. Szerintem.

Nagyon várom már, hogy meg tudjam nézni ezt a filmet....de sajnos beutazni Pestre nem tudok!
Nem merem elolvasni a hozzászólásaitokat, mert sokan írnak Spoilert - jelzés nélkül....Tudom, hogy nagy élmény lesz számomra!!

Szerintem meg sanyarú sorsú élõlényekrõl van szó, ebben a filmben. Itt is az ártatlanok szenvednek. Ebbe beletartozik ugyan úgy a kislány és a kutyák is. Persze itt is az ember a bûnös. Mint mindig.
Azt hiszem szerencsés vagyok, mert abba a ritka csoportba tartozom, akiknek nem váltak el a szülei, és már több mint negyven éve házasok. Igazából a rokonságban sem tudok egy kivétellel olyan szülõket, akik elváltak. De tudom, hogy sok a válás. Én azt hiszem, azt visszük magunkkal, amit otthon látunk.

Szerintem pedig a mai magyarországi ELVÁLT SZÜLÕK GYERMEKEIRÕL szól!!! Sanyarú sorsukról.Már szinte az a kivétel, ha egy gyermeknek nem váltak el a szülei.

Valaki itt azt irta, hogy ha embereket gyilkolnak az teljesen rendben van, ugye? Ezt annak címezte, aki azt irta, hogy nagyon megviseli még a filmvásznon is, ha állatokat gyilkolnak, ezért nem is látta a filmet.
Csak annyit szeretnék mondani, hogy én sem bírom nézni, ha állatokat õlnek.
Természetesen az sincs rendben, ha embert, de ne felejtsük el, hogy az ember õli az állatokat! Ki ezért, ki azért. Élelem, néha önvédelem, vagy csak azért, mert megteheti, istent játszik.
A kutya okos állat, de mint minden állat ösztönös. Sajnos bíznak az emberben, pedig nem érdemeljük meg.
Viszont az ember - aki okosnak, fejlettnek hiszi magát - csak a saját kárán tanul.
Erre szoktam azt mondani, hogy nem ártana ha meglátogatna minket egy faj, amelyik intelligensebb, erõsebb és számukra mi lennénk a kényükre kedvükre kiszolgáltatott állatok. Megennének minket, bezárnának, megölnének csak azért mert megtehetik, ha elütne a járgányával hajtana tovább akkor is ha élünk és szenvedve fekszünk a vérben(talán egy jobb érzésû elvinne dokihoz, esetleg félrehúzna az út szélére..de persze volna aki gondunkat viselné. Etetne, itatna, korlátozna.
Nagyon szeretem az állatokat, és a körülöttem lévõ embereket is. Imádom a gyerekeket, sajnálom a szegényeket, az éhezõket, a betegeket. Sokszor adományozok ugyanúgy az állatmenhelyeknek, mint a beteg vagy éhezõ gyerekeknek. Sok a jó ember!
De még mindig azt gondolom, megérdemelnénk ezt. Biztos mindenki hallotta már, hogy az embert csak a sokkoló lecke rázza fel az apátiából. Nagyon itt az ideje ennek a sokkoló leckének már. Sok ember nem érdemelné meg, de még több sajnos igen. Mert nem érti, nem érzi. A saját bõrén kell megtapasztalnia, máshogy nem fog menni, ez látszik pár hsz-bõl is.
Vagy ahogy testvérem mondaná: ha van isten, már biztos viszket az ujja a delete gombra (már ami a földet illeti)

Ma láttam, szuper!
"Csak" addig kell eljutni, hogy nem a kutyákról szól, hanem az emberekrõl. Ha ez megvan, akkor a film tökéletes: minden a helyén van benne!

megnéztem tegnap
remek volt ahogyan a kutyákat és a kutyás jeleneteket ábrázolta a rendezõ...
de valahogy úgy éreztem hogy az összes energiáját ebbe tette bele...
azok a jelenetek amikben csak emberek szerepeltek valahogy nem mûködött erõteljesen...
számomra kicsit hullámzó volt a film...
és elmaradt a katarzis...
néha meghalt a film abban hogy gyönyörûen van fotózva,...
ez szerintem kevés...
dramaturgiailag is rengeteg érthetetlen és valószínútlen dolog volt benne...
nézhetõ volt...mag szívet melengetõ..(mert nagyon kutyás vagyok)
de nem érzem kimagasló alkotásnak...
Oscarra meg pláne hiba elküldeni szerintem

Nagyon jó volt, és mindenkinek érzelmet csalt a film az arcára a moziban..Kinek ilyet, kinek olyat. Mint a magyar népmesékben, itt is elnyerik méltó büntetésüket a bûnösök..
A vége elgondolkodtató..Mi lesz??
A film olyan témát érint, ami mellett sokan elmennek: az állatok bántalmazása, és mi történhet ezután? Sok a megválaszolatlan kérdés.

Részben egyetértek: tényleg ILYEN hosszas a felvezetés! ;-)

Amerikában zombi apokalipszis miatt zárják le az utcákat, Pesten meg pár blöki végett… vicces volt, ahogyan a rendõrök gépfegyverrel a kezükben homokzsáknak álcázták magukat, golyóálló felszerelésben, mert feléjük fut pár kutya.

Tény hogy, a moziba a film végére síri csend volt (szerintem az emberek többsége, ez meg mi volt, érzést kelt fel a székébõl). Szeretem a mûvész filmek többségét, de nekem nem tetszett. Sajnáltam, hogy megnéztem moziban.

Értékes gondolatok. Többet tudtam meg belõlük a film lényegérõl, mint a hivatalos ismertetõkbõl. Bár a film talán szimbolikusan érti, de az emberek (minél keletebbre megyünk) valóban rútul elárulták a kutyákat és visszaéltek egy õsi és értékes barátsággal.
Érdemben nem tudok vitatkozni a filmrõl, mert még nem láttam, de a kommented meggyõzött róla, hogy okvetlenül meg kell néznem.

!!!SPOILER!!!

„Az elnyomás csak arra jó, hogy megerõsítse és keményebbé gyúrja az elnyomottakat."(John Steinbeck)

Nehéz idõket él manapság a magyar filmipar. Sok dolognak híján vannak a magyar filmesek.

Az egyik nagy hiánycikk a jó ötlet, amit vászonra lehet vinni. Ezért aztán újra és újra a jól megszokott ostoba vígjáték zsánerét húzzák elõ a filmszínházak bûvészei a „kalapjukból”. Ez amolyan biztos megélhetési forrás, nagyot bukni nem lehet vele, mert a néhány húzónév és a kötelezõ „nézõ mágnes” elemek úgyis bevonzzák majd azt a minimális nézõt, akik anyagilag sikeressé teszik a filmet. Ha mégis van jó ötlet, akkor meg a pénz az, ami gátat szab a mûvészeknek. Ugyanis egy jó filmet általában valami újító, eddig még nem látott ötlet segítségével lehet elkészíteni. Egy formabontó ötlet azonban nem kecsegtet biztos sikerrel. Így aztán az ilyen filmekre általában kevés, vagy csak nagyon minimális pénzösszeget hajlandók áldozni. Ez pedig könnyen ahhoz vezethet, hogy az ötlet továbbra is csak ötlet marad. Szemléletes példa erre Pálfi György közelmúltban végzett tevékenykedése. Legutóbbi munkáját- a még be nem mutatott „Szabadesés” címû filmet- például a pénz hiánya miatt csak rengeteg szívesség árán tudta elkészíteni. Bár tény, hogy az egyik legtehetségesebb magyar rendezõrõl van szó, mégsem kapott pénzt arra, hogy elkészítse „Toldi-trilógiáját” ami talán megreformálta volna a magyar történelemi filmeket is.

Ezen dolgok fényében érthetõ már, hogy miért készül mostanság nagyon kevés jó magyar film. Viszont ennek okán egy-egy jól sikerült darabnak úgy tudunk örülni - ahogy a mondás tartja - mint majom a farkának. A tavalyi év nagy meglepetése Bodzsár Márk zseniális filmje az „Isteni mûszak” volt. Az idei évben pedig számomra a Fehér Isten volt a nagy durranás.




Ilyen hosszas felvezetés után végre rátérhetek a filmre is. A Fehér isten egy õsi és zsigerekig hatoló barátság tragikus sorsát tárja elénk. Az ember és a kutya közti elválaszthatatlan kötelék hosszan nyúlik vissza az idõben. Azonban ezt a szövetséget az ember mindig csúnyán kihasználta. A kutyákat ugyanis dolgoztattuk, harcra kényszerítettük és az ember szolgaivá tettük õket. Istent játszottunk, úgy tettünk, mintha az õ „fehér isteneik” lennénk. Az ember élet és halál ura volt a kutyával szemben. Hát ez nem éppen egy szokványos barátság története. Ráadásul most pedig az ember kitalálta, hogy a nem fajtiszta kutyákat össze kell írni és fizetni kell utánuk. Ha nem akkor begyûjtik õket és embertelen körülmények közt élnek egy sintértelepen, aztán pedig elaltatják õket.
De vajon meddig lehet tûrni az elnyomást? Hol vannak a határok és mi van, ha minden szövetség véget ér? Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik Mundruczó Kornél legújabb filmje.

A film két szálon fut. Az egyik Lili története. A lány elvállt szülök gyereke és egyetlen barátja Hagen nevû keverék kutyája. Miután apja kiteszi a kutyát a kocsiból, a lány élete kezd darabokra hullani. Vele párhuzamban Hagen kóborlását és vándorútját követhetjük végig, ahogy olyan emberek kezére kerül, akik kihasználják, bántalmazzák és teljesen átformálják eddigi békés természetét. Végül egy sintértelepre kerül, ahol találkozik többi szomorú sorsú társával. Az állatok egy óvatlan pillanatban kiszabadulnak, és szörnyû bosszúhadjáratot kezdenek az emberek ellen. A kérdés csak az, képesek-e ennyi szenvedés és sanyargatás után újra békét kötni az emberekkel?
Mundruczó filmje rendkívül sok rétegbõl áll és erõs szimbolikával rendelkezik. A film pedig több kérdést is feszeget. A kutyák szimbolizálhatják a természetet, amit az ember a történelem során számtalanszor kihasznált és látszólag legyõzött. Azonban végül kiderül, hogy ha a természet ellenünk fordul, védtelenek vagyunk. Viszont ha azt nézzük, hogy a kutyák közül csak a nem fajtisztákat kell összeírni és csak azok után kell fizetni, akkor pedig egy rendkívül burkolt képet kapunk az emberi intoleranciáról, önzésrõl és büszkeségrõl. Ez pedig kiválóan bemutatja, hogy az ember már számtalanszor követett el bûnöket a „barátai”, embertársai ellen és hogy még ezek után sem képes tanulni a vétkeibõl, mert újra és újra elköveti ugyanazt, csak éppen máshol és máshogyan. A film egyfajta fenyegetõ jövõképet is fellebbent elöttünk, hogy mi vár ránk, ha nem fejezzük be a pusztítást és rombolást a földön. Figyelemre méltó még a kutya és a gazdája közti párhuzam is. Ahogy Lili elvállt szülök gyereke, nem tudja, igazán kihez tartozik, úgy kutyája Hagen egy keverék. Õk ketten sorstársak. Egyszerre járják meg saját létük poklát és egyszerre próbálnak felemelkedni. Egymás nélkül azonban nincs erejük hozzá.

A film tehát tartalmilag jelesre vizsgázik. A megvalósítás azonban már nem lett tökéletes. Sajnos a történetben vannak kisebb lyukak, fõleg Lili története tûnik kicsit összeszedetlennek. Talán ha rövidebbre vették volna és csak az elején és a végén szerepelt volna nem lett volna olyan zavaró. Így viszont a mélyebb tartalom eléréséhez túl kevés, ahhoz, amit pedig ki akartak vele fejezni túl sok. Ezzel szemben Hagen története kiváló és szívbemarkoló, szerintem egy felesleges pillanata sincsen. Itt jegyezném meg, hogy külön elismerés illeti a készítõket, hogy egy ilyen filmet bemertek vállalni. Ugyanis a filmben mindek kutya és kutyás jelenet igazi, nincsenek vizuális effektusok. Hosszas és fárasztó munka lehetett ennyi állatot betanítani és velük forgatni. A Hagen-t játszó két kutya pedig egyszerûen fantasztikus volt. Valóban színészkedtek az arcukkal és a testükkel. Külön dicséretet érdemelnek a készítõk azért, hogy a menhelyekrõl hozott kutyáknak mind találtak gazdát. A film technikai szempontból tehát precíz kivitelezésû. A zenéje is szép, nem hivalkodó, szépen kíséri az eseményeket. A film inkább a mûfaját tekintve nem tud napirendre térni. Az elején egyértelmûen drámára hajaz, aztán néha-néha átcsap kalandfilmbe, a vége pedig eléggé groteszk, mivel ilyen kutyarohamot még nem igen láthattak az emberek, hacsak nem az utolsó budai kutyavásáron. :D Ez a kissé csapongó stílus azonban az egységesség rovására megy. Az operatõri munkával kapcsolatban is vegyes érzéseim vannak. Rév Marcell fantasztikus képeket készít és Budapest egészen új arculatát tárja elénk. Ugyanakkor zavaró volt, hogy a kitartott jeleneteknél gyakran rezgett a kamera. Nem tudom, hogy szándékosan volt így, vagy csak nem volt állványuk, mindenesetre ez engem zavart. Bár nem ütöttek ki a mû hangulatából, de a film eleji kontrasztokkal és térbeliséggel játszó közelik számomra furcsák voltak. Ám összességében errõl sem mondhatok rosszat.





Véleményem szerint a „Fehér isten” hibái az arányokban keresendõk. Vannak ok nélkül elnagyolt és ok nélkül részletekig menõen kidolgozott részei. Ezek a részek némileg destruktívak az összképre nézve. Ezen kívül azt éreztem még, hogy a film nem tudja minden üzenetét tökéletesen kibontani. Vannak üzenetek, melyek árnyékban maradnak, és nehezen akarnak elõjönni.

Mindezek ellenére a Fehér isten az idei év legjobb magyar filmje, legalábbis szerintem. Nem sok hiányzott hozzá, hogy mestermû lehessen, viszont így is egy nagyon jó film lett, amit meleg szívvel ajánlok mindenkinek, aki egy kicsit is fogékony a társadalomkritikára, na és persze azoknak, akik szeretik a kutyákat és valóban a legjobb barátjukként tekintenek rájuk.
8/10


*Köszönöm mindenkinek, aki elolvasta az írásomat. Ez egy teljesen szubjektív vélemény, melyben az élményeimet osztom meg. Semmilyen általános igazságot nem kívánok vele kifejezni. Nem célom senkit sem megsérteni. Ha valaki mégis találna valami kivetnivalót az írásomban, azt kérem, kulturáltan jelezze, és akkor megbeszéljük. Elõre is köszönöm a megértést. Zoli9898

A kutyák nagyon jók, bár a verekedések erõsek, a zene nagyon jó, amit a kislány is játszik. Összességében nyomot hagy az emberben és sajnálja a kutyákat. Hihetetlen, hogy lettek kiképezve. A végén megnyugtató, hogy semmelyiknek nem esett bántódása és mindegyik gazdára lelt. Ezért már megérte.

Nem értem, hogy miért kell a csúnya beszédet a nyomatékosításnál használni. Ez nagyon elgagyizza a filmet. Az eleje lassú, nagyon lassú, de a csúnya beszéd, amely igazán lehangoló.

Igen, ha a "barbár söpredékbe" a MO-on 2% társadalmi elitet is beleérted, és a leszakadás elõl két kézzel kaparó kvázi-középosztály 30-40%-át.

Eddig 430 ember lájkolta a film oldalát - tök jó!

Itt van még egy lelkes ajánló azoknak, akik nem látták:
http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1947:feher-isten-kutyak-lazadasa-budapesten&catid=49:kultura&Itemid=72

I AM GOD.