enczil 2012 febr. 09. - 01:21:47
(1/1)
Pályám során, amikor csak tehettem, szószólója voltam a "fejvadászat" jogintézménye hazai bevezetésének, mivel az azóta is fenntartott véleményem szerint a Magyar Rendõrség kõrözési tevékenységének eredményessége - objektív és szubjektív okokból egyaránt - abban az idõben sok kívánni valót hagyott maga után. Gyanítom, hogy manapság sem lenne haszontalan ezen elgondolkodni. Azonban azt el sem tudom képzelni, hogy a körözött személyek felkutatása során a fejvadászok ilyesféle lelki terrort alkalmazhassanak a keresett személy hozzátartozóival szemben, mint e filmben a gyanúsított édesanyja tekintetében. Nem biztos, hogy teljesen jól idézem, de ilyen mondatok hangzottak el: "Ön is börtönbe kerülhet", "egy napot adunk, hogy elmondja", "holnap visszajövünk".
Természetesen lehetségesnek tartom, hogy a dokumentumfilmbeli állam az eredményesség érdekében elnézi/eltûri ezt a fajta eljárást (magatartást), sõt talán a szabályaik szerint jogszerû is, de az én értékrendembe ez semmiképpen sem fér bele. Olyannyira nem, hogy õszintén szólva mélyen megdöbbentett. A felkutatás eredményességéhez manapság már tengernyi módszer és technikai segítség áll rendelkezésre (persze kicsit babrásabbak, mint fenyegetõzni), akkor miért kellene ilyesmihez folyamodni?
Kultúrállamokban a közeli hozzátartozók nem kötelezhetõk tanúvallomásra... Igaz, kultúrállamokban a visszamenõleges hatályú jogalkotás sem etikus.