Az, hogy mi lesz a főhőssel a vonat után tényleg elgondolkoztató. Elvileg nagyon hasonló gondolkozású a másik férfihez. Gyakorlatilag azt a férfit ezzel megölték, legalábbis én úgy értelmezem. Stevens százados viszont ezzel kapott egy teljesen új életet. Egyébként azt nem értem, hogy hogyan emlékezhetett a százados arra a new yorki szoborra az előző regenerálódásai során. Valaki esetleg érti?

1. Hova lett a tanár "tudata"? A végén ezzel a tanárnak tulajdonképpen elvette a testét. De akkor hol a tanár tudata?
2. Odabilincselte a terrorostát a vonaton. Ezt nem vette észre egy utas sem? Ott vihogtak a humoristán, az pedig csak ott csendben ült, amíg valaki jön érte?

A filmben összegyúrták a párhuzamos világok elméletét, az időutazás elméletét és a halál utáni lét elméletét. A párhuzamos világok elmélete ott vérzik el, hogy létezhet ugyan több hasonló univerzum, de nem ennyire, a fejlődés során mindig előfordulnak olyan véletlenszerű események (pl. pillangóeffektus), amelyek meghatározzák az adott univerzum emberiségének fejlődését. Ebből a szempontból a "Sliders" c. sorozat volt a legjobb alkotás, aki még emlékszik rá, az pontosan tudja, hogy az első tíz-húsz rész jól bemutatta mindezt .(Aztán belekeverték az ufo-kat, meg a csillagkapu-hoz hasonló idegen civilizációkat, egyszóval jól elqrták azt is.)
Az időutazás elmélete meg teljes csőd ebben a filmben, hiszen semmit nem változtathat meg a múlton, még akkor sem, ha netán párhuzamos univerzumokról van szó, mert ez az időparadoxonhoz vezet. Nem csupán a film végén (a szokásos hálivúdi cukormázas lónyál), hanem a cselekmények közepén sem. Tehát nem csupán egy személy okozhat paradoxont, hanem az is, ha egy követ 10 centivel odébb rakok a múltban, hiszen ha az pl. megpattan egy kocsi kereke alatt, és megöli a még gyerek apámat, akkor meg sem születek. Valamikor régen láttam a "Deja vu" c. filmet, azzal is hajszálra ugyanez volt a bajom. Ebben a témában a legjobb film volt talán "Az időutazó felesége", ahol következetesen be volt tartva az, hogy az időparadoxon elmélete ne sérüljön.
És végül a halál utáni lét elmélete. Az, hogy a főszereplő tudata-lénye-lelke számtalanszor beköltözött valakinek a testébe 8 percre, még elfogadható a cselekmények szempontjából. Na de könyörgöm: a film végén, amikor véglegesen beköltözött a fickó testébe, az teljes nonszensz. Mi lett az eredeti fickó tudatával-lényével-lelkével? Kitúrta a testéből, oszt szevasz-tavasz menj keress magadnak egy másik testet vagy mi?? Vagy megosztozik a testen, és akkor időszakos skizofrén megnyilvánulásaival boldogítja a csajt élete végéig? Merthogy a forgatókönyvíró már a film elején gondoskodott arról, hogy a főszereplőnek fogalma sincs az eredeti személy tudatáról, életéről, énképéről, stb.
Naszóval, ez az egész így, egy oltárian elqúrt, értelmetlen katyvaszra sikerült...

Ebben a filmben párhuzamos világok jönnek létre és a százados minden világban jelen van Sean karakterében. Ha a világok nem valósak lennének, hanem csak 8 percig tartanának, akkor a fizikai testének a lekapcsolása után is végetérne az az aktuális világ. Egy teljes világ azt is megmagyarázná, hogy miért tud olyan információkat is megszerezni (pl. egy furgon rendszáma), amikre a másik világban a vonaton meghaló Sean egyébként nem is emlékezhetne. Ez egy különálló világban ténylegesen megszerezhető lenne. A paradoxon nem ez, hanem az, hogy az egyik párhuzamos világban megtanult dolgokat átviszi a másik párhuzamos világba. Tehát mindegyik világban úgy létezik a karakter, hogy olyan információk birtokában van, ami abban a világban meg sem történt

Ezt csak a nézővel hitették el egészen a film végéig. Pont az a lényeg az egészben, hogy végül kiderül, a "forráskód" többre képes, a férfi meg tudta változtatni az eseményeket, és egy időpradoxonba kerültek.