Majdnem sírtam ,ahogy ez a kopaszfejû Pataki beszélt avilág jobbításáról ,és eszembe jutott hogy a pletykák szerint meg ellopta a gázsit a kollegáitól

Mondjuk engem az is érdekelne, hogy milyen nevelõszülõ az, aki pénzért elmegy egy ilyen mûsorba, és hasznot húz a fia halálából. Félreértés ne essék, nem akarom azt sugallni, hogy nem szerette a fiát eléggé, csak hogy nekem ez fura, nincs az a pénz, hogy én ezt tegyem. Persze nem ismerem az indítékokat, nem akarom elítélni.

Amúgy az egész mûsor egy borzalom. Elõre megírt, és begyakorolt riportok, mû felháborodás és botrány, mû dráma... mindig reménykedek, hogy valami alá már nem lehet süllyedni, és mindannyiszor csalódok.

Ez a Hajdu Peti meg egy akkora ripacs, hogy azt már büntetni kéne.(Azt meg csak halkan jegyzem meg, hogy a felesége mosolyogva beszél az étkezési zavarairól, és a testképzavaráról, olyan körítéssel, mint ha ez lenne a követendõ példa, és nem is érti igazán, miért kéne ezt kezelni.)

Remélem, hogy a patakiattila elmegy végre a 4. dimenzióba a rajongóival együtt. Egy lobotómia-fetisiszta ez az illetõ.

http://hvg.hu/cimke/Mr.+Frizbi
bemutatták a Frizbi Petikérõl szóló portrékönyvet ahol "igazi" arcát mutatja meg
http://tv2.hu/musoraink/aktiv/118749_pikans_reszletek_hajdu_konyveben.html

..vajon hány igazi arca lehet..jópénzért több is

Heincz Gábor énekelt a Frizbiben március 25-én
http://tv2.hu/musoraink/frizbi_hajdu_peterrel/27390_heincz_gabor_enekel_a_frizbiben.html
és a videó Learning to let go http://www.youtube.com/watch?gl=HU&v=BsD7Lc2Zs7I

Vasárnap este volt a Frizbi 100. adása, ennek megfelelõen, az eddigi adások "legjobb pillanataiból" lett összevágva a mûsor elsõ fele, aztán vendégek érkeztek, akik "a hóhért akasztják" alapon, megfordítva a szerepeket, kérdezgették Hajdút, aki ezúttal nem riporter, hanem riportalany volt.

A mûsor elsõ felérõl...
Ha ezek voltak a legjobb pillanatai a száz adásnak, akkor elég nagy baj van.
A TV 2-n a stand up versenyt megnyerõ pasi, mint elsõ vendég, olyan gyenge volt, mint Kispesten a hálózati feszültség, ha õ annak idején nyerni tudott, az csak azt jelzi, hogy katasztrofális volt a felhozatal.
Nem véletlen, hogy azóta sem hallunk róla. Vidéki kultúrházban talán elmegy ez a teljesítmény.

Majka Hajdú arcába való tortadobása, a bikicsunájos figura szerencsétlenkedése az angol nyelvvel, Cicciolina asztalon való vonaglása, vagy Hajdúnak a Bochkorék unszolására való gatyaletolása még elment, belefért, borzasztó volt ugyan, de egy vidám, visszatekintõ mûsor elemeként még úgy-ahogy elnézhetõ volt.

Ami azonban ezután következett, az nemcsak Hajdú Péter mûsorának, hanem az egész médiatörténetnek az egyik mélypontja lett, egy gyalázat, egy megbocsájthatatlan baklövés, és azon sem csodálkoznék, ha komoly következményei lennének, akár még hivatalos, jogi szinten is.
Bagi Iván és Nacsa Olivér Gyõzikét, és feleségét utánozták, parodizálták.
Ennyi trágárságot, viccesnek szánt, de gyomorforgató, alpári, közönséges poént talán még soha nem hallhattunk így ömlesztve, a Bagi-Nacsa párostól pedig pláne nem.
Félreértés ne essék, én nagyon nem szeretem Gyõzikét, meg az egész médiajelenséget, amit õ és a körülötte szereplõk képviselnek, meg amit a tv társaság a "Gyõzike show"-val köréjük felépített, egy végtelenül hazug, álságos, a valósággal semmiféle kapcsolatban nem lévõ, a közönséget rendkívül manipulatív módon kiszolgáló mûsort, de az igaztalan bántást akkor sem tartom helyénvalónak.
A Gyõzike-házaspár soha nem beszélt egymással ilyen hihetetlenül közönséges módon, Bagi és Nacsa életük talán legrosszabb teljesítményét nyújtották ebben a paródiának nem nevezhetõ gyalázatban, nem is értem, hogy miért vállalták el ezt a szereplést Hajdú mûsorában - illetve, dehogynem értem, pénzért, természetesen, - de hogy nem vették észre, hogy ezt nem kellene csinálniuk, az viszont meglep.
Két rossz ripacsként handabandáztak a mûsorban, rossz hanghordozással, poéntalanul, bántóan, közönségesen, én pedig, minél tovább néztem ezt a rettenetet, annál kényelmetlenebbül éreztem magam.
Bagi Ivánnak az a kiszólása, hogy "cigányok vagyunk, mit csodálkoznak, nekünk ilyen a temperamentumunk", pedig Hajdúnak és a szerkesztõknek a baklövését jelzi, hogy ez a mondat benne maradhatott a mûsorban.
Elképesztõ volt, egy nappal késõbb, amikor ezt írom, még mindig a hatása alatt vagyok, és a döbbeneten kívül nem nagyon tudok mit mondani.
Azt hiszem, ez a néhány perc Hajdú Péter és a Bagi-Nacsa páros eddigi karrierjének és mûködésének a mélypontja lett, amit nagyon sokáig nem fognak tudni helyrehozni.
Bagi Zámbó Krisztián éneklését utánzó paródiája jó volt, azon legalább fel-fel lehetett nevetni, de az elõtte való borzalmat elfeledtetni azért nem tudta.

A mûsor utolsó harmada nézhetõ volt, Lagzi Lajcsi és Erdélyi Mónika érdemben nem nagyon tett hozzá a mûsorhoz, a Havas Henrikkel folytatott beszélgetés ütötte meg azt a színvonalat, ami végre elfogadható volt, és Hajdú néhány komoly, emberi mondata is tetszett. Ezekbõl kellett volna több.
Az utolsó három vendég - SP, Árpa Attila, és Bochkor Gábor - blokkja sem volt rossz, Árpa Attila meglepõen értelmesen beszélgetett Hajdúval, szegény SP-nek a meghívását a mûsorba viszont nem nagyon értettem, ha csak az nem lehet egy magyarázat, hogy mások éppen nem értek rá, ezért a "ha ló nincs, szamár is jó" elvet szem elõtt tartva hívhatták meg õt, és egy darabig a vélt, vagy valós melegségével viccelõdtek, jobb híján.
Bochkor is itt volt velünk, és nagyjából ennyi.

A 75 éves Koós János éneklése zárta a mûsort, amely ahhoz képest, hogy a jubileumi, 100. mûsor volt az adások sorában, nagyon felemásra sikeredett.
Néhány vidám, szórakoztató pillanaton, és néhány komoly, tartalmas mondaton kívül összességében egy nagyon vitatható színvonalú, idõnként kifejezetten alpári és közönséges egy órát láthattunk vasárnap este.
Hajdú Péternek - negatív értelemben - megint sikerült egy nagyot dobnia, csak "gratulálni" tudok hozzá...

Egyre kínosabban kezdem érezni magam Hajdú egy-egy mûsora közben, meg utána, amikor visszagondolok arra, hogy mit is láttam.
Most már rendszeressé vált az a gyakorlat, hogy a mûsor elsõ harmadában jön egy beteg kisgyerek az édesanyjával, aki elmondja, hogy a gyereknek milyen súlyos bajai vannak, sokszor még az is elhangzik, hogy gyógyíthatatlan, a család pedig egyébként milyen nehéz helyzetben van.
Nekem az a személyes véleményem, hogy az ilyen esetek egyszerûen nem valók egy valamilyen szinten mégis csak szórakoztató mûsor keretei közé.
Vannak erre specializálódott mûsorok, a Napló, a Házon kívül, és mások, nekem Hajdú ne akarja letudni a "kötelezõt" azzal, hogy minden mûsorát egy beteg gyerekkel kezdi, azt gondolván, hogy akkor nem fogják õt ugyanolyan médiahiénának tekinteni, mint eddig.
Pedig annak fogják.
Nem felejtem el azt a régebbi esetet, amikor Hargitay Bea a mûsor elõtt megkérte Hajdút, hogy nem kérdezze meg tõle, hogy kisbabát vár-e, aztán a mûsorban nagyon jó hangulatban el is beszélgettek egy darabig, és egyszer csak Hajdú feltette az ominózus kérdést.
És akkor Bea - nagyon helyesen, - elõbb "kiosztotta" Hajdú Petikét, hogy miért ilyen szemét, miért nem tudott legalább egyszer az életben ember maradni, aztán egyszerûen felállt, és otthagyta a mûsort.
Hajdú a pályafutása alatt annyi megkérdõjelezhetõ dolgot csinált, hogy ha ezután tíz évig makulátlan szakmaisággal és emberséggel fogja végezni a dolgát, akkor is necces lesz, hogy ki tudja-e egyenlíteni a dolgokat.
A beteg gyerekek bemutatása egyszerûen egy alibi, amivel valaki a külvilág felé, teátrálisan mutatni akarja az emberségét, meg az empátiáját.

Radics Gigi felbukkanását a mûsorban nem nagyon értem, ha csak nem az volt az egésznek az értelme, hogy valamilyen ürügyet kellett találni ahhoz, hogy bemutathassák az újonnan megjelent lemezét.
Tudniillik, néhány hete már járt itt, és ahhoz képest semmi újat nem tudott mondani.

Hajdúval a kettõjük beszélgetése nagyjából így játszódott le:
- Képzeld Peti, abban a stúdióban, és abba a mikrofonba énekeltem, amibe elõzõ nap Rihanna. Fú, hát... megmondom õszintén, azt se tudtam, hogy hova nézzek...
- És találkoztál vele?
- Hát... Nem, nem találkoztunk.
- De láttad õt?
- Nem, igazság szerint nem láttam...
- És, egyébként odakint mondtak neked valamit?
- Egyelõre még nem...
- Biztattak valamivel?
- Tulajdonképpen még nem jutottunk el odáig...
- Ott kint vettétek fel a lemezt?
- Nem, csak egy klipet forgattunk, a többit idehaza vettük fel...

Miért kellett behívni Gigit a mûsorba?
Ennél még a múltkor is többet hallottunk tõle, amikor elmondta, hogy találkozott Quincy Jones-szal, - aki valóban a világ egyik legismertebb menedzsere, zeneszerzõje, producere, - és az mekkora élmény volt a számára.
Ehhez képest ma, azon kívül, hogy Gigi nem szokott bulizni járni, meg hogy egy színvonalas iskolában tanul, sok újat nem tudtunk meg.
Ezek szerint a sokat emlegetett amerikai karrier egyelõre még várat magára... (Reméljük, nem sokáig, bár Giginek szerencsére még rengeteg ideje van).
A végén elénekelte az új számát, a tõle megszokott, magas színvonalon, és ennyi.

Növényi Norbert történetét hallgatva, csak csóváltam a fejem.
Olyan összegek hangzottak el, mintegy mellékesen, 50, 100, meg 420 millió forintos ügyletekrõl, csalásokról, folyamatban lévõ perekrõl, hogy kapkodtam a levegõt.
Egy hétköznapi embert számára ezek felfoghatatlan nagyságú összegek, míg az ismert emberek - úgy látszik - teljes természetességgel ejtik ki az ilyen nagyságrendû számokat.
Én nagyon drukkolok Norbertnek, mert egyébként egy hatalmas, megkérdõjelezhetetlen teljesítményû sportember, és akik ismerik, azok szerint egy igazi haver, egy nagyon jó humorú, csupaszív ember, akinek úgy látszik, a barátaival, vagy akik annak mondták magukat, nem volt szerencséje.
Nem mondom, hogy nem voltak Növényi történeteiben homályos, nem egészen tiszta részletek, és abban sem vagyok biztos, hogy minden hajszálra úgy történt-e, ahogy õ elmondta, de ameddig ki nem derül az igazság, addig én hajlandó vagyok hinni neki.
Azért a történetnek azok a hivatalos vonatkozásai, amelyek a jogi hercehurcáról, az igazságszolgáltatás nehézkességeirõl és melléfogásairól szóltak, eléggé elgondolkodtathatták a nézõket.
Ha ezek a dolgok így mennek nálunk manapság, az eléggé aggasztó...

Még egy apróság...
Észrevettétek, hogy Gigi, - míg édesapjáról folyamatosan, igazi lányos rajongással beszélt, - az édesanyját a Hajdúval való egész beszélgetés alatt, egyetlen egyszer sem említette meg?...
Bizonyára csak véletlenül...

Remélem petike (még csak Petike sem vagy) egyszer majd belõled is nézettséget és pénzt csinál valaki, minél hamarabb, annál jobb.

Sõt már nagyon, nagyon sokan a szavazók közül be is zárták a maguk számára a "topikot", mert valahová a kettes szint fölé értékelik magukat..

"ehhez már tényleg le kell ülnöm."

Miért? Egyébként állva szoktál internetezni?:)) Nem ülsz le arra a gyönyörûségre?...:))DD

Egyébként igazad van, megint nem gondolkodtam, csak rossz szokásom szerint poénkodni akartam, hiszen ti, húszévesek, honnan is tudnátok a régi dolgokról, ha nem a netrõl, meg egyéb, modern információforrásokból?...:))

tudtam h vmibe bele fogsz kötni Miki
speciel az utolsó mondatra tippeltem..
nem élek burokban..szemem fülem nyitva
bár tök felesleg magyarázkodnom

születésed elõtti történésekrõl hogyan szerzel információkat?
és ha most azt mondanám (nem célzásként) "gyerekek könyörgöm akasszuk fel"
akkor az azt jelenti már nagyon öreg vagyok..igaz?? :)

ehhez már tényleg le kell ülnöm..

Hát lehet van benne valami. :

http://index.hu/kultur/2012/10/11/honnan_tud_a_lo_a_masik_dimenziorol/

Na gyerekek!

Addig "dantomboljuk" ki magunkat, ameddig be nem zárják ezt a topikot is, mert nagyon úgy néz ki, hogy néhány "embernek" ezt is sikerül agyonvágnia a rendkívül kulturált, européer megnyilvánulásaival...

"hát a google keresõjébõl és ytube.ról
a Som-sztorit pedig a rádióból."

A google keresõjébõl, meg a youtube.ról...
Aha...
Puha az orrod, tehát füllentesz...:)))
Nem baj, én így is szeretlek, a többi nem számít...:)))

honnan tudok ilyeneket?
hehe de kíváncsi vki..hát a google keresõjébõl és ytube.ról
a Som-sztorit pedig a rádióból
korai még a nyugdíjas búcsúztatómra készülõdni :D

"hüp hüp hüp barbatrükk."

Te honnan tudsz ilyeneket?
Ez Barbapapa nagy mondása volt a rajzfilmbõl, de mára már jószerivel feledésbe merült - gondolom.
Ez már a múltkor is feltûnt nekem, amikor megemlítetted, hogy Som Lajos hazatelefonált Karda Beátának, hogy "takarítsd ki a lakást, mert vendégeket kapunk" és szegény- legendásan buta - Karda Beáta, az utasítást szó szerint véve, valóban kitakarított, viszont az érkezõ rendõrök a lakásban az összes csempészárut megtalálták.
Legendás, nagy sztori volt, de szerintem - kettõnkön kívül - erre már csak nagyon kevesen emlékeznek.

Úgyhogy figyellek, rajtad tartom a szemem...:))) Eme jeleket sem felejtettem el. (Neked eszperente nyelven kedveskedem, hehehe!)

hüp hüp hüp barbatrükk..
így kell egy topikot bezáratni..

"na milyen az értelme ha nem teszek ki jeleket?"

Más az életével játszana, de te nem tudsz olyat tenni, hogy megsértõdjek rád.:)))

provokáció? najólvan Miki megállj letáncollak a parkettrõl
..de elõbb még a lábadra taposok
na milyen az értelme ha nem teszek ki jeleket?

a tényeknél abból a négybõl 3szabad, meg még a híreknél is 2.

Az olyanok miatt van gond akik bizonyos eseményeket a pártállásuk miatt másképp ítélnek meg meg nem pártatlanok bizonyos helyzetekben.

De szerintem példás büntetés hogy lezárják az érintett topikokat.

Mert ez egy Filmekrõl Sorozatokról Színészekrõl Énekesekrõl szóló programajánló programoldal!

Aki nem jött rá az nem errõl a fõdrõ származik.

nemcsak az maradt meg ,
van olyan hogy hírek idõjárás jelentés, az szinte szûz topik.

Meg el kell mind egy kitiltáson mind egy topik lezáráson gondolkodni, nem igaz hogy 100éves emberek egy kisgyermek szintjén sincsenek.

Sziasztok!
Miután nagyon sok port bezárásra került az utóbbi napokban, a "Tények este" egyelõre még megmaradt, úgyhogy én átmentem oda is, szerintem - miután az a hírmûsor tulajdonképpen hírekkel, eseményekkel foglalkozik, - ott is cseveghetnénk mindenfélérõl. De ez csak egy aprócska ötlet volt.:))

Szeretettel várlak benneteket, mindenki annyit ehet és ihat, amennyire a pénzébõl futja,(hihi!), lesz mûsor is, goldie - hosszas rábeszélés után - végre hajlandó nekünk bemutatni azt a táncot, amit már olyan régóta ígér nekünk, aki pedig nem viselkedik rendesen, azt csengõzoli feliratú biztonsági emberek feltûnés nélkül kimoderálják.:)))

"Tények este" port.
Na sziasztok...

mindig elképedek miután utánaolvasok az írásaidnak..
most sem történt másként..nos..vannak még fehér foltok..mikrõl eleddig nem hallottam
köszi
Fritz Péter, aki Nitsch-kiállítás magyar változatát szerkesztette így fogalmazott: a brutalitás esztétikája
..ezek után meg tudom érteni mikor ezt meséli: "Két napig csak vegetáriánus ételt és fehérbort tudtam magamhoz venni" http://www.btmfk.iif.hu/990618_h.html

Mondjuk ezt a "mi lenne ha" kérdést akár az USA-ban, a hetvenes évek óta mûködõ, legális náci pártról is feltehetnénk.
Na azt képzeld el,ha egy ilyen mûködne nálunk.
Szerintem a minimum,hogy kiderülne vegyi fegyvereket tartunk és atombombát akarunk elõállítani.

Amit írsz konkrétan megtörtént. Hermann Nitsch kiállítása a Kiscelli Múzeumban a legvisszataszítóbb módon használt fel keresztény jelképeket. Természetesen bizonyos körök odáig voltak a mûélvezettõl és egyáltalán nem értették, bárkinek, milyen kifogása lehet a tárlat ellen.
Mindenki egyenlõ, de azért vannak egyenlõbbek.

Nem rossz, de ennél jobbat mutatok.
1971-ben megjelent Cher-nek az elsõ önálló kislemeze, "Gypsys. Tramps & Thieves" címmel.

A cím magyarra lefordítva,: "Cigányok, csavargók és tolvajok".

Felteszem neked a beugrató kérdést.
Ma, Magyarországon, meg lehetne-e jelentetni egy ilyen címû albumot?
Nem kavarna-e óriási viharokat bizonyos kulturális körökben? Nem mondanák azt, hogy ez a cím alkalmas az elõítéletek fokozására, növelésére, és különben is, ez a rasszizmus megnyilvánulásának a legtisztább formája?
És magyarázkodhatnál, hivatkozhatnál mûvészi szabadságra, meg minden egyébre, akkor is azt mondanák, hogy egy elõítéletes, rasszista állat vagy, és nincs helyed a magyar kulturális életben, és egyébként is kizártad magad az európai kultúrkörbõl.

(Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy ugyanennek az értelmiségi körnek a tagjai, - akiket azért nem nevezek meg, mert úgyis mindenki tudja, kikrõl van szó, - a kereszténységet sértõ és gyalázó, a közvéleményt teljesen jogosan felháborító képzõmûvészeti kiállítások, vagy színházi elõadások esetében abban a pillanatban mûvészi szabadságra, szólásszabadságra, toleranciára, a másik véleményének az elfogadására hivatkoznak. A dolog tehát mindig egyirányú.)

Remélem, sikerül belinkelnem ide a lemezborítót.

elírtam a nevet..Nádas Gábor szerzeményei után járó jogdíjakra gondoltam

Szerintem az elsõ hölgyel a támogatók szerzése volt a cél.
A story felkavaró és 1 hónap múlva reméljük újból elõhozza majd,bemutatva ,hogy xy cég mennyit segített a családnak.
Ez még valami értelmet is adhat a mûsornak.

Nádast én is nagyon szeretem és én sem nagyon értem.
Bár ha belegondolunk,hogy Antal Imre is képes volt elszórni mindent pénzt...
Persze ott más is áll a háttérben,valószínûleg nagyon meleg barátai többször is kirabolták.
Nádasról egyébként árnyalja a képet pl az autós storyja.
Jaj,hát tartozott egy kis összeggel, 2-300ezer ft... -mondja õ.
Nos, ez ilyenkor inkább utóbbi szokott lenni.
Kérdem én,hogy mennyi ideig kell bérelni egy autót,hogy 300ezer legyen a tartozása.
Tartós bérletnél ne a szokásos árakból induljunk ki,ráadásul az illetõ szinte barátja lett és aki szrul áll nyilván nem limuzint bérel.
Én azt gondolom,hogy havi 50-nél ez nem lehetett több, ha ebben még 30ért tankolt akkor sem keveset költött kocsira.
Ez alapján fél éve nem fizethetett az autóért,nem csodálom,hogy a gazdája elvitte.
Aztán ott vannak a parkolási birságok,amiken lazán túlsiklott,hogy ja,hát igen..
Na,ha azokat nem fizette be rögtön,akkor darabjuk 15-20 körül állhat.
Fél év alatt ez nagyon szép kis összeg lehet és ez az egész azért jól jelzi ennek az embernek az erkölcsi morálját.
Szrik õ mindenkire.
Van egy olyan érzésem,hogy Nádas György maximum külsõre szimpatikus ember, belül valami nem stimmel vele.
A jogdíjas rész én sem értem.
Illetve talán az lehet a magyarázat,hogy az Artisjus egyszer utal egy évben,és ahogy fõhõsünket nézem , nincs az a pénz,amit ne tudna elkölteni pár hónap alatt.
Egyébként elmondta,hogy miért mellõzik.
Tele a piac stand-uposokkal és a Markos-Nádas duót nem tudja és nem is akarja már újraéleszteni.
Hogy mekkora az érdeklõdés iránta azt mutatja az 500 példányban eladott könyve.

Szikorát viszont megvédeném.
Egyrészt mert közismert,hogy mélyen vallásos ember,aki szerintem valóban úgy dolgozza fel a történteket,hogy Komár a mennyországba került és nincs ok sajnálni.
A temetésén mondta is,hogy Komár kérte tõle,hogy ha egyszer eljön ez a pillanat ne legyen olyan szomorú a hangulat,úgyhogy a "Lacikám, most is sikerült telt házat csinálnod" mondat szerintem belefért.

úgy véltem már lejárt Nádas György szerzeményei után járó jogdíj ideje..
abból indultam ki..h retro címen szedik elõ és dolgozzák fel a popdalok nagy részét
..de utána néztem és ez koránt sincs így
"A szerzõi mûvek védelmi ideje a szerzõ életében és a halálát követõ év elsõ napjától számított hetven évig tart. Szerzõtársak esetén a védelmi idõt az utoljára elhunyt szerzõtárs halálát követõ év elsõ napjától kell számítani" http://www.mie.org.hu/fuzetek/jogdij.html
a wikin is ugyanezt találni: "a legtöbb ország a Berni Uniós Egyezmény alapján állapítja meg ezen idõtartamot.
Mo.on ez egységesen a szerzõ halálától (vagy több szerzõ esetén az utoljára elhunyt szerzõ halálától) számított 70 év"
..vagyis a dalok lejátszása után perkált pénzecskének
bizony be kell csordogálnia Nádas György zsebébe..
hogy azután mi a sorsa..azt már csak a zseb tulajdonosa tudja
..hogy mégis hol a bibi? lovi..kártya vagy egyéb talán rosszul menõ vállalkozás
nem tudom..de valaminek lennie kell

vagy legalább tût és cérnát adjanak a kezébe..bevarrni azt a lyukas zsebet..

Sokáig tartott, mire megtaláltam, hogy kirõl van szó. Azt hittem, hajdú péterrõl van szó. Õ sem értelmesebb... :D

Így van! Asszem most már teljes joggal felvehetik a versenyt 'dúsagyú' Kiszel Tüncivel! :)

A csúcspont az volt, amikor Hajdú megkérdezte Nádast, hogy: Gyuri és van mit enned?
Kész....
Én nem akarom szegény Nádast a külsejével bántani, de finoman szólva is úgy néz ki mint egy jóllakott napközis! Nem is értettem, h ezt cikizésbõl kérdezte, vagy tényleg ekkora hétmérföldes egy tapló ez a Hajdú?

Szépnek szép, csak én ezt a nyáltenger twilight-ot nehezen viselem el.. a másik valóban jobban tetszik.

ez jó..bár fogalmam sincs a twilight-ról azonkívül h olvastam a porton a háeszeket
..de tudod én sem "nyálzom" egész nap :D

nagyon bízom benne h Bill Kapitány egészsége rendbe jön
és ha kijön végre a kórházból az tuti biztos
h az õ útja nem Frizbi Petikéhez fog vezetni

mielõbbi gyógyulást kívánok neki http://www.youtube.com/watch?v=r6w-U2CaSJg
http://www.youtube.com/watch?v=2psjMAHQ-7w

sajnálom h nem tudtam segíteni..sztem zongora alappal jobb http://www.youtube.com/watch?v=zQME-ChSwNM
dehát más a stílusunk és ez így van jól..nos..akkor ne add fel! :)

Ahogy látom, a több mint egy héttel ezelõtti adás, amiben többek között Zalatnay Cini is szerepelt, mindenféle nyom nélkül múlt el az éterben.
Érdekes...

A tegnapi adás megint felvetett néhány kérdést, és kételyt.
A gyógyíthatatlan gyermekeket szülõ esetének bemutatásával Hajdúnak mi volt a célja?
Segíteni nem lehet rajtuk, - sajnos,- akkor a borzongatáson, és a szenzációkeltésen kívül, miért kellett egyáltalán bemutatni ezt az esetet? Hogy érezzük kényelmetlenül magunkat, vagy miért? Nem sikerült rájönnöm...

Más értelemben ugyan, de Nádas György szerepeltetésével kapcsolatban is kételyek merültek fel bennem.
Amikor egy olyan esetrõl hallok, amikor egy évtizedekig a legjobban keresõk közé tartozó sztár hirtelen elszegényedik, akkor - nem tudom miért, - de rögtön gyanakodni kezdek. Életszerû-e az, hogy valaki ünnepelt, horribilis összegeket keresõ, országosan ismert sztárból, egyik napról a másikra gyakorlatilag koldusbotra jusson?
Én nagyon kedvelem Nádas Györgyöt, szerintem az egyik legjobb humorista, és még a mai napig is helye lenne a képernyõn, és a színpadokon, a hirtelen eltûnésére és az ezzel összefüggõ elszegényedésére Hajdú nem kért igazi magyarázatot, illetve, a mûsorból nem derültek ki az okok.

Nádas György édesapja, - Nádas Gábor - az egyik legsikeresebb táncdalszerzõ volt a hatvanas, hetvenes években.
Miért érdekes ez, és miért említettem meg?
Mert miután Nádas Gábor elhunyt, a szerzeményeinek a jogdíjai az örökösöket illetik, többek között Nádas Györgyöt.
Nádas Gábor szerzeményeinek hatalmas száma olyan horribilis összegeket "termel" jogdíjként, hogy ha Nádas György egész életében semmit nem csinál, ez az összeg - kis túlzással - akkor is elég neki ahhoz, hogy nagyon szépen megéljen belõle.

Nádas Gábor:
"Több mint négyszáz táncdala jelent meg hanglemezen Mo.-on, Dániában, Franciao.-ban, Nagy-Britanniában, Svédo.-ban és Finno.-ban. – F. m. musicalek, zenés vígjátékok; Potyautas, Imádok férjhez menni; A kaktusz virága, Kemény kalaposok, Charley nénje, Filmet forgatunk; Kisorsolt menyasszony, Nem vagyunk angyalok. II. Fülöp (tv-musical); Oké mister Kovács (rádió-musical)."

És ez csak egy részlet volt a neten találhat információkból.
Az õ szerzeménye például a "Kicsit szomorkás a hangulatom máma" címû, hatalmas sikerû örökzöld, ami még a Csinibaba címû filmben is szerepel, mint betétdal, és a legkülönbözõbb lemezekre is állandóan felkerül, még a "Csillag születik "-ben is elõadták, az annak megfelelõ szintû jogdíjjal együtt.
Szeretném, de nem tudom igazából elhinni ennek az elszegényedésnek a történetét.

Szegény Komár Lászlónak a halálából most néhány hétig "meg lehet élni", barátok, kollégák, régi szerelmek mondják el, hogy Komár milyen jó fej volt - ami igaz.
Tegnap Hajdú bejelentette, hogy egy Komár László halálos ágyán készült, sosem hallott hangfelvételbõl fognak bejátszani egy kis részletet, amit "csak itt, csak önöknek, csak ma" felvezetéssel tálaltak.
Ennek jegyében azt vártam, hogy valami olyat fogunk hallani a felvételen a haldokló Komár Lászlótól, ami tanulságos lesz, megható, szívszorító, mélyen elgondolkodtató. Talán mondanom sem kell, hogy ez "nem jött be".
Nem tudom, a kórházi ágyon készült, teljes felvétel mit tartalmaz.
De ha a "Magyarország legnézettebb talkshow-ja" alcímmel meghirdetett mûsorban ezt, a nézõk számára teljesen érdektelen részletet találták a legalkalmasabbnak arra, hogy Komár Lászlótól bejátsszák, akkor ott tényleg nagy baj lehet...
Szikora Robinak a beszélgetés egész ideje alatt kissé idiotikusan átszellemült arca sem tetszett igazán. Õ ezt valamiféle vagány, belevaló dolognak gondolhatta, hogy nem kell szomorkodnunk akkor, ha valaki meghal, tegyünk úgy, mintha az illetõ még köztünk lenne, de azért ezt túlzásnak éreztem.

Kíváncsi vagyok, a jövõ héten ki fog még beesni a stúdióba azzal, hogy milyen jól ismerte Komár Lászlót...

Egyetértek :)
Egyébként a lapok valóban arról írtak,hogy 40 percre leállították a szívét.
nem tudom,hogy mûszívvel tartották-e fent a keringést,vagy mi volt,de ahogy te is írtad õk egy megfázásból is képesek hetekig tartó, brazil szappanoperákat megszégyenítõ fordulatokkal teli melodrámát csinálni.
Mindig csodálom,hogy hogy képesek ennyi energiát beleölni a saját maguk marketingjébe.
Valószínûleg ez tényleg belülrõl fakad, amihez meglehetõsen ostobának kell lenni.
Pár story még lehet ötletes marketing fogás, de hogy valaki az egész életérõl facebook bejegyzéseket írjon, folyamatosan híreket gyártson és a gyerekétõl az anyjáig mindenkit bevonjon ebbe... na ahhoz tényleg jó nagy bromnak kell lenni.
Nemhogy élvezné,hogy már megteheti,hogy ne ennek szentelje az egész életét.

Te mirõl beszélsz? Rengetegen kerültek már a klinikai halál állapotába mûtétek közben, amikor leállt a szívük. Õk sem azért aludtak közben, mert fáradtak voltak, hanem mert 'mesterséges altatás"-ban voltak! Mindazonáltal (hû de szép szó) én csak a te hsz-edre reagáltam, ami így szólt:
"Mert, te elhiszed azt a marhaságot, hogy 40(!) azaz negyven percet állt a szíve?! :)
Ha csak 4 percet állt volna, annyi agya sem maradt volna mint elõtte volt."

Erre én azt mondtam, h igen, elképzelhetõ, h 40 percig állt a szíve, mivel úgy is volt. A keringését egy szív-tüdõ gép tartotta fenn.
Az már más kérdés, h elhiszem-e neki a halálközeli élményét vagy sem. Norbi egy amúgy jószándékú, de rettenetesen primitív, tanulatlan valaki, viszont nem vitatom el tõle a tehetségét, amivel megteremtette a birodalmát, fõleg ilyen alapokon, amiken az õ intellektusa nyugodott. Túl sokat beszél és túl sok mindenbe ártja bele magát, ezért írtam rögtön azt, h csodálkoztam volna, ha nem történik vele semmi a szívmûtéte alatt.

Csodálkozom, hogy Komár C-vitamin kúráját nem cenzúrázták ki a mûsorból! A vitaminok gyógyító hatását nem szokás reklámozni, mert orvosok tízezrei mennének híd alá, ha kicsit utánaolvasnának ezen dolgoknak a zemberek. Azért durva hallani, hogy kemó és pacsulateák helyett C vitamin hozta ki a legutóbbi rákból. Itt érdemes megállni és elgondolkodni!

meg tudná mondani esetleg valaki mi a csuda folyik itt a porton?
a negyedik politikai topikot zárják be úgy
h se moderátori figyelmeztetés se magyarázat

talán egyszerûbb lenne a renitens fórumozókat letiltani
ha szabad egyáltalán javaslatot tennem ez ügyben

kábé 89 változatot hallgattam meg de eredménytelenül
a legtöbb zongora alappal megy..a többi gitár vagy fuvola

Hány bõrt lehet még lenyúzni Komár Laci halála kapcsán? Azt hiszem a "dögkeselyû" kifejezés pontosan definiálja a kedves mûsorvezetõt. Bár nem szívesen használom, mert e csodálatos madarak nem érdemlik meg, hogy Hajdú úrhoz hasonlítsák õket.

köszi

Utolsó két adásban elég jó témák voltak.
A beteg gyerekeket szülõ nõtõl meg kellett volna kérdezni, hogy az új párjával merne-e gyereket vállalni, hátha vele egészséges gyerek is sikerülne.
Éppen akartam írni a Showder Klub topikjába, hogy a gyenge újoncok helyett berakhatnának adásonként egy-egy legendás öreget, mint Nádas Gyuri, Nagy Bandó, Maksa Zoli stb. Szerintem nekik is vannak új ötleteik, új témáik, és az õ humoruk is ér annyit, mint a menõ stand-uposoké.

River flows in you

Ki tudná megmondani nekem a ma esti Frizbi mûsor reklámjában halható zongora dalnak a címét?

"P. Erika eddig nem tett vallomást..nagyon szerette a kisfiút, soha nem tudott volna ártani neki..nem érti az ellene felhozott vádakat" http://www.origo.hu/itthon/20121106-tagadja-szita-bence-megoleset-p-erika.html

http://sphotos-a.xx.fbcdn.net/hphotos-ash3/c38.0.403.403/p403x403/542846_224715394326361_1453413753_n.jpg

"2010-ben 12 ezer fiatal tûnt el, tavaly közel 14 ezer gyereket nyelt el a föld. Sokan közülük ugyan elõkerülnek, de évente legalább 80-90 gyereknek vész örökre nyoma..Azok a gyerekek, akik világgá indulnak, egyáltalán nincsenek tisztában a rájuk leselkedõ veszélyekkel. Ráadásul nagyon sok közöttük a szeretetéhes csemete, aki az elsõ jó szóra ugrik (Ezer Lámpás Éjszakája)"

"egy személy eltûnése napjainkban nem megy ritkaság számba, ezért tudnunk kell, mit lehet tenni olyan esetekben, amikor egy családtagunk, barátunk vagy ismerõsünk hosszabb ideje elcsellengett és nem tudunk semmit róla..hazánkban évente közel 100 gyerek tûnik el nyomtalanul. Vagyis több, mint 1 év után sem tudják a szülõk, hozzátartozók és a hatóságok, hogy mi is történt velük" http://www.ezerlampasejszakaja.hu/esemenyrol

"Az ilyen hányatott sorsú gyerekek nagyon szeretetéhesek, gyakran elõfordul náluk hirtelen indulati robbanás, amikor próbára teszik szeretteiket – magyarázta Bilkei Pál kriminálpszichológus. – Ha ez a kisfiú még él, biztos, hogy nem egyedül van, mert egy 11 éves gyerek nem képes ennyi idõt egyedül meglenni, elõbb-utóbb feladja, és hazatér."
..sajnos nem lett igaza Bilkei Pálnak mert Bence nem tért haza

azt mondják ha egy gyerek nem szeretetben nõl fel az bizony szeretetéhes marad és ez könnyen bajba sodorhatja
de ebben az esetben ez az állítás itt nem Bencére utal hanem az elkövetõre
ugyanis Polcz Erika gyerekkorából hiányozhatott a szeretet
errõl ma dr Németh Zsolt kriminológus beszélt a Mokkában

nevezzük néven..azt a nõt Polcz Erikának hívják

"A nevelõapa és a kisfiú édesanyja házasok voltak. Született egy közös gyerekük, egy lány. Késõbb külön utakra léptek és az anya alkalmi kapcsolatából született Bence. A közös lányukat az apa nevelte tovább és a láthatások alkalmával (amikor vitte a lányát az anyához) megismerte a kisfiút. Elkezdett ragaszkodni hozzá Bence és apjaként szerette. Anyagi okok miatt az anya nem tudta tovább nevelni és a férfihez került. Így éltek hármasban. A nevelõapa megismerte azt a nõt Polcz Erikát és kapcsolat alakult ki köztük. A majdani gyilkosnak volt egy Bencével egykorú fia. A két kisfiú volt olyan mint a tûz és a víz, nem jöttek ki. Emiatt külön is költöztek, de a kapcsolat fennmaradt a két felnõtt között. A kisfiú igazi apjáról semmit sem mondanak. Nyilván nem volt kíváncsi a fiára különben nem nevelte volna valaki akihez vér szerint köze sincs. Nem gondolnám, hogy rossz helyen volt a kisfiú elvégre a féltestvérével és az általa rajongásig szeretett nevelõapával élt, kitûnõ tanuló volt, akkor lelkileg rendben kellett hogy legyen. Sajnos jött egy pszichopata aki elvette a családjától."

..egy hsz errõl az oldalról: http://www.life.hu/legykepben/20121105-szita-bencet-bosszuvagybol-olette-meg-a-neveloanyja.html

Valami nem stimmelhet a gyilkos nõ agyával, mert ha arra készülök hetek óta, hogy valakikkel megöletem a kisfiút és a ház elé rendelem sorjában az erre jelentkezõket - még szerencse, hogy sokan nem álltak rá - akkor nem hívom az otthonomba lakni Bence nõvérét, hogy az elõre kiterveltségnek szemtanúja legyen. Az interjúból ugyan kiderült Lilla és édesapja másra gyanakodtak!

Mi lehet vajon most Bence édesanyjával és édesapjával? Róluk sehol nem esik szó!

Most elvonatkoztatok Bencétõl - volt néhány éve az az eset, amikor az édesapa agyonverte saját kisfiát. Azt beszélték a szomszédok, hogy a mostoha anya és a kiskamasz között harc dúlt. A mostoha anya mindig panaszáradattal fogadta az apát, az apa meg szintén a fiában látta a nyugalom akadályát, mert az örökké borsot tört a mostoha, és annak édes gyerekei orra alá.Az édesapa már nyugalmat talált volna az új párja mellett, de a kissrác nem tudta ezt feldolgozni. És az édesapa veréssel akarta jóra nevelni a fiát, míg végül eszét vesztve egyszer agyonverte.Pedig csak jóra akarta nevelni. Ez az Erika a képek alapján egy vérbõ nõ lehetett, megkockáztatom, hogy ivott is. Ez a markáns Sándor álmai netovábbja lehetett, s ezt látta kicsúszni a karmai közül, és mivel ugyanakkor végtelenül primitív nõ is lehetett, felépített egy tervet, de nem gondolta tovább, hogy ilyen erkölcsi toprongyokkal szövetkezve egy hetet sem tudják tartani a felépített hazugságaikat.
Szóval Bencus sorsa meg volt pecsételve - a környezetében élõ felnõttek életmódja miatt. Láthatóan, anyagilag kárpótolták a gyermeket, de lelki/szellemi fejlõdése nem lehetett biztosított ilyen szövevényes kapcsolatrendszerben. Önálló volt, koránál idõsebbnek néz ki a képeken,felnõttként is kezelhették, de érzelmileg nagyon egyedül lehetett. És eljön az idõ, a gyász elcsendesültével, amikor minden felnõtt magába néz: felelõs lehet-e ezért a szörnyû tettért, ha a kést, ásót nem is õ tartotta a kezében.

Itt sokan elkanyarodtak már a müsortól. Én visszakanyarodnék. Még nem néztem meg a Szita Bencés adást, de remélem hamarosan megfogom tudni. Leirom ide a véleményem az ügyrõl mert van ahol kimoderálják (nem értem miért). Pedig elgondolkodtató úgy gondolom.

Ez a történet arra sarkallt leirjam. Leirhatatlan ami szegény kis sráccal történt, mélyen megrenditett. Sokan bizonyos cikkekben, hozzászólásokban nem értik miért követte el a nõ a tettét és mi volt az indoka. Számomra elég világos, mivel én is a fél életem mostoha anya mellett töltöttem. Tapasztalatból tudom, hogy egy ilyen nõ tud a legveszedelmesebb lenni a gyerek számára. Azok a gyerekek szenvednek a legjobban és a legtöbbet akik olyan családban nevelkednek ahol az apa van csak és újra házasodik egy másik idegen nõvel aki hozza a gyerekeit. "Minden tehén a maga borját nyalja"- tartja a mondás is és szerintem elég igaz. Az én mostoha anyám is gyülölt, bántott ahol csak lehetett és folyton versenget a faterom iránti figyelmesség elnyerésében. Mindent elkövetett hogy megkeseritse az életem.
Mikor õk összejöttek (anyám még élt)sosem vette bele azt a számitásba hogy egyszer hozzájuk kerülhetek és õ nem velem képzelte el a faterommal való közös életüket az õ gyerekeivel. Amit tisztelek mérhetetlenül Bencus apjában hogy õ kiállt a fiú mellett, a nõvel szemben. Az én faterom nem volt ilyen sosem a saját gyerekét választotta és szerintem ez a gyakoribb felállás is.

Én úgy gondolom (pszichológiailag is) hogy a legtöbb nõ totálisan alkalmatlan más , a megismert férfi gyerekének nevelésére, szeretésére a sajátjai mellett és legtöbb esetben gyülöli õket, iszonyatosan féltékenyek. Még tragikusabb esetben idáig is fajulhat a helyzet.
A férfiak sokkal rugalmasabbak és befogadóbbak.

A nõ úgy gondolom nem elmeháborodott és nagyon bizom benne nem is ezt hozzák ki végitélet gyanánt, mert egy nõ bizony a megjátszásra is tökéletesen képes. A mi családunkban is kivülállók számára az én mostoha anyám is csak mosolygott és normálisnak mondható volt. Az apámmal is ha úgy tartotta az érdek ezt eltudta hitetni a cél érdekében. Szóval szerintem ez a nõ is ilyen. És ilyen bestiális tettet, simán kinézek az ilyenekbõl sajnos! A legnagyobb pszichopaták tünnek sokszor a legnormálisabb, példás embereknek. Ettõl is azok, mert alapjába véve nagy az intelligenciájuk is! Az érzelmit kivéve!

A másik a halálbüntetés. Rengetegen vagdalóznak ezzel. Hogy sajátkezüleg végeznék ki a nõt stb. stb. Meg visszahoznák a halálbüntetést. Ezt meg tudom érteni. És elsõre én is ezt kántálnám, de azért ha jobban belegondol az ember: Te kitudnád mondani valakire a halált? Vállalnád azt a lelki terhet magadra ami ezzel , egy ilyen döntés meghozatalával jár? Akkor is ha tudod õ a gyilkos. Én nem!
Nem vagyok megrögzött vallásos, de ez akkora teher lenne a lelkemnek amit én nem vállalnék fel és nem tudnék együtt élni ezzel. Nos ezt végig gondolva eljuthatunk oda hogy én nem csodálkozom azon , hogy a történelem során bizony miért lett annyi sok biró öngyilkos. Ezért! Egy biró pedig nem csak egy embert küld halálba és nem csak azt küldte szerencsétlen esetben akirõl késõbb kiderült nem is volt gyilkos.
Szóval ebbõl kifolyólag én nem értek egyet a halálbüntetéssel, mert a tett súlya a lélekre egy ilyen döntéssel azt az EGY embert nyomja aki kimondja ezt másra, aki aláirja! Csakis õt nem mást!

Ettõl független remélem ez a nõ a pokolra jut, mert oda való. Embernek nem mondanám, a tettestársaival együtt. A helyesirás hibákért bocs....

Hûha, ez most jó tömény :) Na nézzük sorban:
1. nekem tényleg elképesztõ, hogy neked mennyire nem tûnik fel, hogy Kovival kapcsolatban mi a bajom :) Pedig folyton errõl írtam. Ami kicsapta a biztosítékot, az elsõsorban nem a Jabba-termete, hanem a pornó. Neked ez nem probléma.... de nézd, ha mondjuk egy fickó elkezd a nyelvével nyalakodni, a f*szát fogdossa vagy natúr letolja a gatyáját elõttem, vagy fogdos, meg mittudomén... hát az effélétõl valóban hányingert kapok és azt mondom, ez egy állat. Ez undorító, miközben lehet, hogy az illetõ azt képzeli, most épp nagyon izgatóan viselkedik. A pornó ebbõl áll, ezt erõsíti. Például bemegy a vízvezetékszerelõ egy lakásba, bebújik a mosogató alá, erre a háziasszony nem rest, letépi róla a gatyát, rápattan és meglovagolja. Most ezt képzeld el a valóságban... A pornóból hiányzik az, ami az embert emberré teszi. Hiányzik maga a kapcsolat két ember között. Aki ebbe belemerül, aki ezzel eggyé válik, az lecsúszik valami ember alatti szintre. És Kovi lecsúszott, és azért vesztette el az emberi formáját, mert õ nem óhajt emberként létezni.
Persze, nem mond hülyeséget az, aki azt állítja, hogy de hiszen a dél-amerikai szappanoperák sem mások, mint nõi pornók. Ez tényleg így van. Valójában mind a pornó, mind a szappanopera azt ígéri, hogy léteznek olyan emberi lények, akik pont kielégítik az én kívánságaimat, más vágyuk sincs, mint éppen ez (vannak nõk, akik serényen rápattannak a vízvezetékszerelõre, és vannak férfiak, akik csöpögõs szerelemi vallomásokkal bombázzák a nõcit, miközben gyáraik vannak és méteres bicepszük). Ezek a "mûalkotások" nem tanítanak meg arra, hogy adjak, hogy beleadjam magamat az életbe, hogy én magam teremtsem meg azt az életet, azt a kapcsolatot, amit szeretnék - pont azzal, hogy adok. Hogy ne azt várjam, hogy szimplán elvehessem azt, amit felkínálnak a számomra. Esetleg megtanulom ezekbõl azt, hogy ha megpróbálok mímelni valamit, leutánozni néhány külsõséget, akkor hozzájuthatok a lényeghez, amire "szomjazom". Sajnos a szappanoperákból a nõ olyasmit tanul meg, hogy a romantikus kapcsolathoz elég a rúzs, a hajdobálás, a mély dekoltázs és a körömcipõ, mert ha ezek megvannak, akkor a romantikus kapcsolat "mûködni fog". A férfi pedig a pornóból azt sajátítja el, hogy bevezetésként elég egy kis csoki vagy virág, és a szex máris mûködni fog. "MÚKOGGY!" - elég kimondani, és máris minden MÚKODIK.
Na igen, valójában talán nem kellene jobban elítélnem Kovit, mint egy szappanopera producert, vagy úgy általában a médiát. Talán nincs sok különbség köztük. Mert mindegyik tévútra visz. De fontos tudni, hogy valaki csak akkor tud tévútra vinni, ha õ maga is tévúton jár. Kovi élete tévút; õ maga nem élhet normálisabb életet, mint amit bemutat a filmjeiben. Most gondolj bele, húsz éve napi 16 órában tele van ezzel a feje (sõt, lefogadom, hogy az álmai is ezzel vannak tele, úgyhogy inkább napi 24 órából 20 órában ezzel van tele a feje, már húsz éve). És nem is akar váltani, õ a belátható jövõjét a pornóiparban képzeli el továbbra is, tehát nem unta meg, nem talál belõle semmit megalázónak, gonosznak, visszataszítónak. Úgy tudom, hogy amikor Vad Katalint elõször vitte el forgatásra, az sírógörcsöt kapott. De rábeszélte, hogy ebbõl nem lesz semmi baj, meg hogy nagyon ügyes, jól csinálja stb. Vad Katalinnak voltak gátlásai, neki nem; és Vad Kati gátlásait is sikeresen feloldotta. Mármint a maradék erkölcsi érzékét.
Kovi nem érzékeli a határokat. Számára nincs jó és rossz. "A tetteinkben nincs határ". Ez a dal elképesztõen pontosan fogalmaz: http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/14918/elisabeth-musical/minden-kerdes-elhangzott-zeneszoveg.html - nagyjából ez a problémám Kovival, és ezt látom az elhízása mögött.


2. Amilyen példákat hozol annak cáfolatára, hogy a szabad akaratot nem lehet elvenni - nos, azoknak a nagy részében valaki nem maga csinál valaki valamit, hanem történik vele valami. A külvilág tõlem függetlenül mûködik, azt nem szabhatom meg, hogy a külvilágban mi történjen. Nem állíthatom meg az akaratommal a nácikat, a terroristákat stb. Nézd, amikor például a Sorstalanságban Köves Gyurit elvitték a táborba, akkor azt is külvilág tette vele - neki a külvilággal szemben annyi lehetõsége volt, mármint a szabad akaratából azt dönthette el, hogy miképpen fogadja azokat a külsõ körülményeket, amiket õ nem tud befolyásolni, irányítani; hiszen azt nem tudta megakadályozni, hogy táborba vigyék. Csak ott dönthette el, hogy mindezt hogyan fogadja a maga számára.
Sõt, sõt: minél inkább kihasználom a szabad akaratomat, tehát minél önállóbb és függetlenebb vagyok a környezetemtõl, annál inkább megengedem a környezetemnek azt, hogy az is tõlem függetlenül cselekedjen. Nem akarom leuralni, irányítani, ráhagyom, hogy kihívásokat adjon a számomra, amikre én majd IMPROVIZATÍVAN válaszolok. Mert képes vagyok improvizálni, és ezt, pont te tudod, mennyire nem könnyû megtanuilni, mennyi gyakorlás kell hozzá. http://www.youtube.com/watch?v=r30VGEd53SQ - ebben a videóban Etka anyó arról beszél, hogy meg kell tanulni alkalmazkodni a környezethez. Akkor fogom ezt megtanulni, ha hagyom a külvilágnak, hogy olyan legyen, amilyen akar lenni. Ha nem kontrollálom. Ha képtelen vagyok alkalmazkodni vagy nem akarok alkalmazkodni, akkor csak egyet tehetek - megpróbálok KONTROLLT gyakorolni fölötte, hatalmat venni rajta, leuralni, ugráltatni, hogy úgy cselekedjen, olyan legyen, amilyennek ÉN AKAROM!
Az ember a hatalmát két irányban terjesztheti ki - vagy önmaga felé, és egyre inkább birtokba veszi önmagát, megtanul egyre inkább önmagán uralkodni; vagy kifelé. Minél inkább befelé terjeszti ki, annál inkább képes az improvizálásra, azaz a külvilág bármilyen helyzetet is kínál fel, õ képes abból jót kihozni.
És fordítva - ha minél inkább kifelé próbálom terjeszteni a hatalmamat, annál kevésbé figyelek magamra, hiszen azt gondolom, hogy annál kevésbé van szükségem az önuralomra. Például láttam már színházi próbát, ahol a rendezõ minõsíthetetlen hangnemben üvöltözött; és Kovi is azt mondta egy interjúban http://www.bevezetem.hu/cikk/kovi-intelligencia-is-kell-pornozashoz-videoval - hogy ha egy kimerítõ forgatás után hazamegy, akkor "nyûgös". Ez számomra azt jelenti, hogy minél inkább belelovalja magát a külvilág kontrollálásába, annál inkább elveszti az önuralmát, a maga fölötti hatalmat. A Biblia ezt úgy fogalmazza meg, hogy "Jobb a hosszútûrõ az erõsnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg."

De nézzük konkrétan - Lang Györgyi egy hosszú úton jutott el addig, amíg bele nem ült a tolószékbe. Azon a hosszú úton még bárhol megfordulhatott volna; Falusi Mariann igyekszik is megfordulni, Lang Görgyi nem, neki jó az az út, amin jár. És aminek a vége tolószék, mert már persze hogy nem bírja elviselni a saját súlyát. Egyébként, apropó: Kovi azt állítja, azért hízott el, mert megsérült a térde. Szerinted egy megsérült térd hogy viseli el a túlsúlyt? Nyilván sehogy; tehát végképp nem foghatja a túlsúlyt a sérült térdére, hiszen pont azt nem volna szabad megterhelnie, pont azt kéne kímélnie, pont azért kéne fittnek maradnia, hogy a sérült térdét ne terhelje túl. De ugyanez vonatkozik azokra is, akik abortuszra mennek - az abortusz már csak egy hosszú folyamat végállomása; és közvetlenül elõtte azt állítják, hogy csapdában vannak, tehetetlenek, nincs esélyük, nincs szabad akaratuk; noha a dolog úgy fest, hogy rengeteg alkalmuk volt dönteni, nagyon sok döntést hoztak meg, amíg eljutottak az abortuszhoz. Az senkinek a fejére nem esik véletlenül.
A zsidók, akiket lekísértek... itt a Sorstalanságra hivatkozom, az abszolút autentikus ebben a témában. Zseniális, ha neked nem is jött be, én azt mondom, csodálatos az a monológ, amit a végén Köves Gyuri mond el a rokonoknak. Az nagyon komoly, nagyon bölcs, és ezért persze nagyon provokatív is. Hosszú volt az út a Duna-partra, tudod... nem azoknál az utolsó lépéseknél kezdõdött. Hanem nagyon-nagyon-nagyon régen, miközben mindenki rengeteg döntést hozott. És minden egyes döntésnél hozhatott volna más döntést is. Akár jót, akár rosszat; a lényeg, hogy a döntés joga az övé volt, az õ kezében volt. Nem biztos, hogy bármiféle döntéssel ki lehetett volna kerülni, hogy a külvilág ilyen döntéseket hozzon, mint amilyeneket hozott; de a döntések, amiket meghoztam, akkor is az én döntéseim - és ez olyan zseniális fölismerés, amire nem lehet könnyen szert tenni, szóval a Sorstalanság egy zseniálisan bölcs könyv.
Ami Usain Boltot illeti - egyszer már írtam arról, hogy vajon hogy lehet rátalálni a saját célomra? Hogyan tudom megkülönböztetni azt, ami a saját célom, attól, amit a külvilág oktrojál rám, mint célt? Ezt sokszor nagyon nehéz megkülönböztetni egymástól, és pont ez volt a témája az Eredet c. filmnek is - nagyon különös, hogy pont Christopher Nolan következõ filmjénél, a Batmannél viselkedett egy fickó úgy, mint akit "beprogramoztak". Tehát van, amikor a külvilág ültet belém célokat, és azokat nagyon nehéz megkülönböztetni azoktól a céloktól, amik valóban belõlem származnak, amik valóban az én céljaim. A megkülönböztetésre azért szerintem van egy hatásos módszer - az a cél, ami eltölt szorongással, vádlással magam vagy mások felé, ami nehézzé, mocsarassá teszi az életemet, ami lehúz, ami felé bennem ellenérzés keletkezik, amitõl picit menekülhetnékem van - az NEM az én saját célom. Ha repülök a boldogságtól, ha csak arra gondolok, hogy úgy megtanuljak futni, mint Usain Bolt, akkor az az én célom. Akkor valóban semmi sem fog eltántorítani tõle, nem unom meg, nem fáradok bele, hanem folyton folyvást követem ezt a célt, amíg csak el nem érem. De ha ez csak valami kivagyiság, másoknak való megfelelés, pökhendi nagyzolás stb a részemrõl, akkor fel fogom adni, mert belefáradok, és az akadályok, amik elõttem állnak, el fognak rettenteni. Csak az öröm miatt tarthatok ki egy cél elérésében - és csak annak a célnak tudok tartósan, minden nehézség ellenére örülni, ami valóban az én saját célom. Még egy példát is hoztam akkor erre, azt írtam, hogy egy gyerek nevelése a legtöbb ember számára képes ilyen belülrõl fakadó, valódi saját célként mûködni, azért is tartanak ki benne az emberek. Persze ez nem mindenkire vonatkozik; de mindenkinek lehetnek ennyire saját, belsõ, immanens céljai, amikbe nem fárad bele. Kovi számára például ilyen abszolút belülrõl fakadó célkitûzés a pornózás, hiszen húsz év alatt sem fáradt bele és a jövõben sem óhajtja ezt feladni. Kovi lénye, benseje, lelke tehát a pornófilmekben nyilvánul meg, amiket elõállít. Az az õ teljessége; azokban mutatkozik meg õszintén és kendõzetlenül, pucéron és põrén. Kovi legbelül olyan, mint a filmjei. Tolkien kábé húsz évig írta a Gyûrûk Urát, Tolkien tehát olyan, mint a Gyûrûk Ura. Leonardo iszonyú sok idõt szánt a Mona Lisára - Leonardo belül olyan volt, mint a Mona Lisa. Amit nagyon hosszú idõn át, fáradhatatlan lelkesedéssel csinál valaki, az tényleg megmutatja, hogy õ valójában kicsoda.

A lány - nos, vele kapcsolatban tényleg neked lehet igazad. Azért remélem, erre a meztelen sétára nem kerül sor; mármint remélem, emiatt nem dugják börtönbe, vagy pedig nem törlik el a közszeméremre vonatkozó törvényeket, mondjuk a melegházasság bevezetése után közvetlenül :) Logikusan az lenne a következõ cél, amit el kéne érni :)

Kibédi Ervinnek van egy hasonló verse, az is nagyon szép, elõször azt hittem, abból idéztél, de rákerestem a neten, és meg is találtam.
Tessék.
http://www.youtube.com/watch?v=KJIPy5wlKu4

A másik dalt, az "Egy õszhajú asszony"-t, amit Vámosi János énekel, és amelyhez Zsüti írta a szöveget, - hivatásos zenész létemre, - nagyon jól ismerem. Rendkívül megkapó, az embert megérintõ, szívhezszóló magyar szövege van, azonban a dalhoz tartozik egy érdekesség, amelyet talán sokan nem tudnak, lehet, hogy te már hallottál róla, de lehet, hogy nem.

Wikipédia:
"Az Egy õsz hajú asszony (My Yiddishe Momme) az 1920-as években világszerte ismertté vált, askenázi népzenei ihletésû dal. Szerzõként az eredeti kottán Jack Yellen és Lew Pollack neve áll."

Kikerestem a neten ezt a dalt, sok változata van, szinte minden jelentõs, világhírû énekes elõadta már, amit én belinkelek, az talán a legrégebbi változat, annyira ritka, hogy a bevezetõ részt életemben nem hallottam még én sem. Kb 1'21"-nél kezdõdik az a rész, amit már mindenki ismer.
Mai füllel kissé avítt az elõadásmód, és elég lassú az egész, de legalább egyszer érdemes meghallgatni, hogy hogyan is szól ez eredetiben.
http://www.youtube.com/watch?v=ZWWc7vBnSP0

"Addig szeresd míg lehet" eddig saját fejbõl/érzésbõl
ezt írtam be a keresõbe kíváncsi voltam mit ad ki
itt van az egész vers http://www.youtube.com/watch?v=cVb3lX3FI7U
sajnos nem tudom a szerzõt..sok helyen fent van..mást is megérintett

neked is csak ennyit tudok mondani..addig szeresd amíg lehet
mert "nem a sírjára kell néki száz virág"
Zsüti nagyon tudta http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/5667/vamosi-janos/egy-oszhaju-asszony-zeneszoveg.html

Köszi goldie, zseniális érzékkel kaptad el a pillanatot, errõl beszéltem.
A másik topikba írt versed, amit halottak napja alkalmából linkeltél be, mélyen megérintett.
Saját vers, vagy valahonnan kiírtad?
Nekem, hála az égnek, még él az édesanyám, akit imádok.
Mégegyszer köszönöm azt a linket is, meg ezt is.

Még egy gondolat, újból elolvastam az utolsó hozzászólásodat, és akkor merült fel bennem.
A Sorstalanságról nekem teljesen más a véleményem, mint neked, és nem azért, mert nem kedvelném az írót, Kertész Imrét, pusztán irodalmi, szakmai okokból.
A Nobel-díjának természetesen nagyon örülök, ezt rögtön az elején le kell szögeznem, csak éppen a regény egy nagy adag jó indulattal is csak közepesnek mondható írás, és irodalmi körökben egyöntetûen az róla a vélemény, hogy ha nem a holokausztról szólna, hanem ugyanezekkel a szavakkal és mondatokkal mondjuk egy másik népnek a tragédiáját írta volna le az író, a könyvet a kutya sem ismerné.
Nem véletlen, hogy mennyire megosztotta az embereket a Nobel-díj, ugyanis a könyv írói színvonala idõnként kifejezetten gyenge, átlagában pedig egy semmi különös erényeket fel nem mutató, tucatmû - nem a témájáról, hanem az írói megvalósításáról beszélek természetesen.
Én azt hiszem, az átlagosnál jóval tájékozottabb, olvasottabb vagyok, és Kertész Imre nevét a Nobel-díjig, még csak nem is hallottam.
Nem véletlen, hogy nincs neki "életmûve", nincsenek novelláskötetei, regényei, amikre emlékezni, vagy hivatkozni lehetne, és az is érdekes, hogy a díjat egy, az 1970-es évek végén megjelent, mára tökéletesen feledésbe merült, abszolút jelentéktelen könyvre adták, ami nonszensz.
A Nobel-díjjal vagy egy egész életmûvet, vagy egy, a közelmúltban megjelent, nagy jelentõségû regényt szoktak jutalmazni. Évtizedekkel ezelõtt írott könyveket soha.
Gondolj bele, ha mondjuk a nyolcvanas években készült filmeket versenyeztetnének az Oscar díjért, mert valahonnan elõásnának egy jónak tartott, de idõközben elfelejtett filmet.
Ezt egy volt szocialista országban évtizedekkel ezelõtt betiltott, elfektetett, és mostanában elõkerült film esetében még el is tudnám képzelni, egyébként nem.

A Sorstalanság címû film pedig a magyar filmmûvészet egyik leggyengébb filmje, Koltay Lajos, - akit az operatõri, meg az emberi megnyilvánulásai miatt egyébként nagyon szeretek, - teljesen rossz koncepcióval, erõtlenül, a drámaiság teljes hiányával rendezte meg a filmet, egy nagyon szimpatikus, de egyébként nagyon rossz képességû, a színészetnek még az alapjaival sem tisztában lévõ, a szöveget csak felmondani tudó fiút választott fõszereplõnek, tipikus szereposztási tévedés volt, ahogy mondani szokták, - Ennio Morricone zenéje pedig, ahelyett, hogy feszültséget, drámát, alkalmanként szívszorító aláfestést adott volna a filmnek, egy végtelenül giccses, csöpögõs, a filmhez abszolút nem illõ zenét írt.
Röviden ennyi.
Kertészrõl még az is elterjedt, - és ezt sem én találtam ki, - hogy a hatvanas évek elején az egyik kollégájától egyszerûen lenyúlta a "Csacsifogat" címû zenés vígjáték alapötletét, és a sajátjaként adta el.
Ezt Gordon Zsuzsa mondta, aki a "Budapesti tavasz" címû filmben Gábor Miklós szerelmét, a zsidó lányt játszotta, emlékezetesen.
Csak hát, ez az ügy is el lett felejtve, az élet megy tovább, mi pedig jogosan lehetünk arra büszkék, hogy van egy Nobel-díjas magyar írónk.
Az, hogy mi van az egésznek a hátterében, meg kit érdekel?...

http://www.youtube.com/watch?v=V1bFr2SWP1I

Meglepõ számomra az az indulat, ami tõled eléggé szokatlan módon ezekbõl a soraidból süt.
Volt esetleg olyan élményed, amelyben egy kövér férfival valami nagyon negatív kapcsolatba kerültél, és emiatt mindenkire haragszol, akin plusz kilók vannak?
Mert ezekbõl a jelzõkbõl valahogy azt veszem észre, - legalábbis az jön át, - hogy számodra egy kövér férfi az mindennek a legalja, undorító, hájas, büdös, nem is akarnál vele egy légtérben tartózkodni.
Most elkezdhetném felsorolni azokat a híres embereket, akik egész életükben kövérek voltak, vagy ma is azok, és a világ, vagy a közvetlen környezetük, sõt, a párjuk imádja õket, és senkit sem érdekel a külsejük, mert olyan személyiségek, hogy ez fel sem merül.
Bud Spencer, Barry White énekes, vagy a nõk közül mondjuk Queen Latifah színésznõ, Soma, - akit nem a testalkata, hanem a személyisége miatt nem bírok, - Csala Zsuzsa, Lorán Lenke, vagy talán emlékszel arra a hawaii férfi énekesre, aki olyan bájosan énekli az "Somewhere, Over the Rainbow" címû számot, a kezében egy nagyon kis gitárszerû hangszerrel, az egész világ imádta, de mondhatnám a szumó birkózókat Japánban, akik aztán valóban emberi formájukból kivetkõzött amorf, többszáz kilós szörnyetegek, és olvastam, hogy Japánban a nõk legnagyobb, elérhetetlen, dédelgetett vágyálma, hogy egy ilyen bajnoknak a felesége vagy párja legyenek, egyszerûen megõrülnek értük.
Ki érti ezt?

"Senki nem mutogathat másra, senkit nem determinálnak a körülményei."

Ezt írod, amivel nagyon-nagyon nagy fenntartásaim vannak.
Az esetek talán döntõ többségében igazad lehet, az akaraterõ hiánya, vagy csekély volta, valóban lustává, restté teszi az embereket, hogy megtegyék azokat a lépéseket, amelyekkel változtatni tudnának az életkörülményeiken, saját testalkatukon, megjelenésükön.
De azért azt te sem gondolhatod komolyan, hogy mondjuk Lang Györgyi, - akit én nagyon nem szeretek egyébként, - csak azért nem áll fel a tolókocsiból, mert nem akar?...
Vagy, hogy súlyosabb, komolyabb példákat említsek, a zsidók, akiket a hátukban géppisztolyokkal kísértek le a Duna partra, hogy belelõjék õket a folyóba, vagy vitték õket a tehervagonokhoz, hogy a halálba utaztassák õket, azok is maguk tehettek errõl?
Vagy azokon a repülõgépeken utazók, akikkel együtt a gépek belerepültek az ikertornyokba, maguk tehettek róla?...
Vagy az internet borzalmai közül, ha a baleseteket nézzük, vagy emberek fejének a levágását, - nem azt, amikor az a drogbandák egymás közötti leszámolása miatt történik, mert az még talán benne is van a pakliban, hogy ha én egy banda tagja vagyok Mexikóban, akkor a rivális banda tagjai levághatják a fejem, - hanem amikor iszlám fanatikusok csak azért vágják le valakinek a fejét, mert az mondjuk más vallású, mint õk.
Nagyjából értem természetesen, hogy mit akarsz mondani, és az esetek legnagyobb részében egyet is értek veled, de vannak olyan megnyilvánulásaid, véleményeid, amikor nagyon nem.
Az, hogy mindenki olyan, amilyenné a saját akarata formálja, mindenkivel az történik, amit õ szeretne, mindenki elérhet minden célt az életben, csak akarnia kell, ez mûködhet, de csak korlátok között.
Én hiába határozom el, hogy olyan gyorsan fogok futni, mint Usain Bolt, és az egész innentõl következõ életemet csak ennek a célnak rendelem alá, tökéletesre edzem a testem, és a legjobb edzõkkel dolgozom éjjel-nappal, biztosan jó futó leszek, annál mindenképpen jobb, mint amilyen most vagyok, de Bolt sebességét soha még csak megközelíteni sem fogom tudni.
Mert nem rajtam múlik, hanem a testalkatomon, a génjeimen, arról pedig senki nem tehet.

A plus size lány esete nagyon érdekes.
Vannak iszonyatosan kövér, visszataszító külsejû nõk, akik valóban viszolygást keltenek mindenkiben.
Ott van szegény 280 kilós nõ, - talán emlékszel rá, pár nappal ezelõtt halt meg, benne volt a híradókban, egyik repülõtársaság sem akarta elvinni, és meg is halt, - na õ, valóban nagyon csúnya, torz testû, formátlan, tolószékben vegetáló ember volt - nyugodjék békében.
Szerinted azért nem állt fel a tolókocsiból, mert nem akart?...
Ezzel szemben az utcán végigsétáló meztelen csaj, - nem véletlenül választották õt a reklámfilmhez, - baromi szexi, a nézõket erotikus gondolatokkal eltöltõ, túlsúlyos lány volt.
Igen nagy összegû pénzben hajlandó lennék fogadni veled, hogyha rejtett kamerával követve, valóban egy forgalmas sétálóutcán menne végig, és mutatnák a férfiak arcát, amikor elhalad mellettük, egyetlen egy fanyalgó, vagy viszolygást kifejezõ arcot nem látnál a nézõk között, annál inkább mosolygó, cinkosan egymásra kacsintó, elismerõ pillantások kísérnék a lányt.
Kivételesen, most hidd el, hogy ebben a dologban nekem van igazam, 1000 százalékig.
A nõk, - mint te is, - más szemmel nézik az ilyen lányokat, mint mi, férfiak.
És ez talán így is van jól.

Tetszik a gondolatmeneted, akkor is ha bizonyos helyen nem értek teljesen egyet. Megnéztem én is a meztelen lányról a videót. Maga amit próbált közvetiteni jó volt én nem botránkoztam meg rajta. Azzal viszont vitatkoznék hogy õ molett lenne, vagy átlagos testalkat. Persze vonatkoztassunk el attól most mi is az átlagos. Õ sajnos nem molett hanem túlsulyos, kövér. Ha férfi lennék akkor is ezt mondanám. Sok férfi azért ezt mondja rá, hidd el. Én is voltam "kövér" tudom milyen, de amilyen én voltam (30 kiló plusszosan)az volt inkább molett, mert még úgy sem volt ekkora hasam és combom mint neki. Õ szerintem van 100 kiló.
Azzal viszont egyet értek hogy, még igy is kedves a megjelenése, mert pl én 30 kiló plusszosan is sugároztam és bizony sokan megfordultak utánam az utcán. Szóval nem biztos hogy a férfiakat taszitaná. Az más kérdés hogy azért adtam én le mert rá megy az egészségre (magas koleszterin stb) és engem zavart hogy bizonyos ruhákban hurkás vagyok. A lánynak is azért megnézném a vérképét. Neki is homokórás alkata van de az erõsen nagy és széles formából :). Almának én sem mondanám, bár határeset. Én férfiként azért nem választanám mert túl nagy darab és nem lehetne "dobálni" az ágyban. Jómagam nõként szeretem ha feltudnak kapni, felemelni és nem szakad meg tõle azért a pasi. :)
Ha pasi lennék viszont én sem a Rubint Rékát választanám! Ha kettejük közül kéne vkivel vakációzni. Millió okból. A videon lévõ csajról saját magam jutottam eszembe "kövéren" és most is. Sugárzik, jólérzi magát, boldog. Nem erõlködik. Nem akar megfelelni és számomra nem provokálóan ment végig az utcán sem. Rubint Réka elment egy olyan irányba ami nem hiteles és vonzónak meg végképp nem. Nem a mellei miatt, mert egy szilikon mell is lehet kivánatos és izgató és tudni kell viselni azt is. De még mennyire. Tapasztalat.
Rékából hiányzik az a természetes báj, törékenység, ami ebben a nõben ott volt, még a túlsúlyossága ellenére is. Rubint Rékáról mindig az az érzésem (fõleg mióta Norbi köztudott megcsalta), hogy túl szeretne tenni minden nõn. Szebbnek, okosabbnak, vékonyabbnak , tökéletesebb anyának akar látszani és ebbe kezd beleöregedni is. A videón lévõ hölgyben az tetszik hogy nem ezt sugározza magából és nem teszi önelégülté sem.
Norbi és Kovi közül én ismeretlenül is a Kovit választanám (mondjuk a médiából valós ismereteim alapján persze). Miért? Sosem izgultam fel az izmos palikra. Számomra fontosabbak egy férfinál azok a dolgok amit irtál. Legyen izgalmas és szórakoztató. Mig Norbival éjszakánként valószinü kalóriaszámolásra aludnánk el, vagy valami fárasztó edzésre és erõlködésre. Kovival kielemezhetnénk ennél izgalmasabb dolgokat is. Azon felül hogy müvelt csávónak tartom. De szerintem az ágyban is tudna mit nyujtani amivel a napi edzés meg is volna. Én még lehet le is fogyasztanám :D Viccet félre téve, Norbi sem vonzó. Az meg egyenesen gáz hogy azt nyilatkozta akinek nem áll fel a feleségére (Rékára)annak a farkával gondok vannak. Hát lehet neki is volt, mert amig megcsalta, másra állt fel. :)
Összegezve. Szerintem magunknak akarjunk megfelelni és ne másnak. A kisugárzás meg vagy van valakinek vagy nincsen. Rubint Réka rá az élõ példa hogy egy "tökéletes" alak értem ez alatt inkább zsirmentes-el rendelkezõ nõ is lehet bizony unalmas és nem vonzó akkor is ha fejre áll.

Általában egyetértünk, most azonban nagyon nem.
Régebben hallottam Kovival egy beszélgetést, - talán nem is egyet, de már tényleg régen volt, - ahol elmondta, hogy fiatalabb korában sportolt, normális testalkata volt, csak egyszer megsérült a térde, sok mûtétje volt, azóta is nehezen mozog, és az évek alatt a mozgásszegény életmód miatt lassan felmentek rá a plusz kilók.
Ennyit a testalkatról. Bizonyára tehet róla valamilyen mértékben, de a külsõ körülmények is hibásak.
Ami az õ személyiségét illeti, õ egyszerûen, a rendszerváltáskor, amikor ez a dolog - a pornózás - még teljesen újnak számított a volt szocialista országokban, és robbanásszerûen a felszínre törtek az elfojtott nézõi igények, jó üzleti érzékkel belevágott a pornóüzletbe, és miután mindig az jár jól, aki elkezd valami újat, szépen meg is gazdagodott belõle.
A személyiségérõl, intelligenciájáról - miután csak a tévébõl, rádióból, újságokban megjelent riportokból ismerem, személyesen nem, - annyit tudok mondani, hogy pl. a Klubrádió politikai beszélgetõs mûsoraiba is betelefonált elég sokszor egy idõben, és nagyon okos, higgadt, jó meglátású dolgokat mondott.
Szerintem te néha túlbonyolítod egy ember megítélését, és mindenféle tudatalatti, elfojtásokból, frusztrációkból vezeted le az illetõ személyiségét, holott Kovi elhízását egyszerûen egy rajta kívülálló okban, egy sérülésben kell keresni.
Ami a "plus size" -os nõt illeti, aki meztelenül sétálgatott az utcán, te, mint nõ, teljesen más szemmel nézel egy ilyet, mint mi, férfiak.
Te egy plusz kilókkal bõven ellátott, dagadt nõt látsz benne, míg mi egy nagymellû, széles csípõjû, nagy fenekû, de erotikusan vonzó csajt látunk benne.
A hölgyre egyébként a "dagadt" kifejezés abszolút nem illik rá, a "dagadt" nõ egy almaformájú, nagyhasú, lógómellû, formátlan alakot takar, ennek a nõnek pedig a melléhez és a fenekéhez képest viszonylag karcsú dereka van, úgynevezett homokóra alkat, ami a férfiaknak egy nagyon kedves forma.
Fintorgó fiatalokat én nem láttam a videón, - bár egy ilyen klipet úgy manipulálnak, ahogy akarnak, - viszont tucatjával a csaj után loholó, lelkes fiatalokat igen.
Bizonyára nem véletlenül...

Speciel azt elhiszem, h nyitott szívmûtétnél áll a szív, mert ilyen van. Miközben a sebész mût, egy gép keringeti a vért.

Én is rendesen megijedtem Rékától, annyira ronda volt. Próbálja kihangsúlyozni a nemlétezõ nõiességét, ami annyira nincs neki... Mármint, az egyetlen ami még található rajta a mellei, de azok meg - mint tudjuk - sebészkésnek és súlyos százezreknek köszönhetõk. Úgyhogy tényleg nincs egy nõies porcikája sem! A gonosz vékony szája, az agyonszolizott - mármár fekete bõre - és a kényszeredett vicsorítása olyan ellenszenvessé teszi, legalább is számomra, hogy el sem tudom mondani. És amikor megszólal a véget nem érõ körmondataival üldözi ki az embert a világból! Elég lenne egy igent, v nemet mondania, de akkor õ elkezdi Ádámtól és Évától és csak mondja, mondja...
Iszonyatosan sötét nõ! Ettõl már csak a dadogva tudományoskodó rettenetesen mûveletlen, hatásvadász, geil Nojbikája ijesztõbb.
Nem tudom miért akarnak erõnek erejével szerepelni? Egy visszafogottabb, kevésbé bulváros Norbi sokkal hitelesebb és elegánsabb lenne.
ÉN SZÓLTAM!

Vagy ott van Jane Fonda, aki néhány évtizede az aerobic egyik élharcosa volt, aztán szívrohamot kapott szegény, - hálistennek életben maradt, - és akkor mindenki azt mondta, hogy hoppá, óvatosabban bánjunk ezzel a dologgal.
Pedig lehet, hogy nem is volt összefüggés a két dolog között, de mégis, õ az aerobic mozgalomnak olyan buzgó hirdetõje volt, hogy mindenki megijedt, hogyha olyan intenzíven csinálja ezt a dolgot, mint Jane Fonda, akkor az ellenkezõ hatást érheti el vele, és esetleg töbet árt, mint használ.
Szomorú, és érdekes dolgok ezek.
A legeslehangolóbb tapasztalat, hogy úgy látszik, vannak olyan betegségek, születési rendellenességek, például szívproblémák, amelyek nem javulnak meg, hiába sportol valaki akár évtizedeken át.
Schirilla valóban, 59 éves korában halt meg, pedig nála egészségesebben nem hiszem, hogy sokan éltek hazánkban.
Vagy ott van egy legendás karatemester, a tíz danos Masutatsu Oyama, aki a kyokushinkai nevû stílust megalapította, egész életében edzett, a hegyekben, a tiszta levegõn élt, és mégis tüdõrákban halt meg.
Ki érti ezt?
A legijesztõbb, hogy vannak olyan egészséges, fiatal sportolók, aki hirtelen összeesnek a futballpályán, vagy edzés közben, és meghalnak. (Fehér Miklós, Kolonics György, és mások.)
Nincsenek elhízva, nem dohányoznak, állandóan sportolnak, és mégis...
Churchill meg egész életében szivarozott, jóféle whiskyket kortyolgatott, elképesztõen kövér volt, soha nem sportolt, és 90! évesen halt meg!
Azt hiszem, itt a genetika a fõszereplõvé, ami alapjában véve határozza meg valakinek a betegségekre való hajlamát, vagy éppen a belé kódolt hosszú életet, ami azt jelenti, hogy ha valaki sportol, az nagyon jó dolog, de semmiféle biztosítékot nem jelent a hosszú életre, legfeljebb az illetõ - ahogy mondani szokták, - egészségesebben hal meg, mint egyébként tenné.

Azért az érdekes mondhatnám vicces ha nem lenne illetlen ilyen jelzõ azzal kapcsolatban ,hogy a nagy példaképek, egészségpróféták bezony komoly ,súlyos betegségekkel küzdenek méghozzá több évtizedes általuk hirdetett életmód után annak dacára.Idõnként bele is be halnak.Eszembe jut Sirilla,aki minden télen átúszta a Dunát ,elég fiatalon halt meg,és most itt van Norbi ,aki csak szerencsével meneküklt meg hálisten a haláltól.

Nincs ezzel semmi baj, a nõi és a férfi szépségideál teljesen eltér egymástól.
Amíg egy férfi számára egy teltebb nõ kifejezetten kívánatos lehet, addig egy nõ számára a túlsúlyos férfi testalkata taszító, undort, vagy legalábbis viszolygást kelt, az, hogy te Norbi, vagy Kovi közül soha sem választanád Kovit, az szinte természetes.
Elsõ látásra.
Általában fiatal, csitri, még az élet, a tapasztalatok elõtt álló lányok vélekedése ez, akik Brad Pittbe, Johnny Deppbe, rocksztárokba, vagy sportolókba szerelmesek, akik számára a férfi jóképûsége mellett, a sportos testalkat, az izmos felsõtest a legfontosabb szempont.
Aztán lehet, hogy elcsodálkoznál, ha kiderülne, hogy Kovi elõnytelen külseje egy nagyon érzõszívû, jóhumorú, intelligens, mûvelt embert takar, aki mellett biztonságban érezhetnéd magad minden szempontból, míg Norbiban egy felületes, meglehetõsen mûveletlen, kicsapongó, érzelmileg szegényes embert ismernél meg, akivel öt perc után halálra unnád magad, mert mondjuk nem tudnátok mirõl beszélni egymással.
Nem azt mondom, hogy ez így van, de akár így is lehetne.
A külsõ megjelenés egy pontig érdekes, aztán amikor komoly, mély, érzelmi biztonságot jelentõ kapcsolatról van szó, akkor lehet, hogy a háttérbe szorul.
Mindig csodálkoztam azon, amikor világszép, egy egész világ által csodált és bálványozott filmsztárok, színésznõk náluk sokkal csúnyább, jelentéktelen külsejû férfiakkal éltek és élnek boldog házasságban akár hosszú évtizedeken keresztül.
Ott valami titoknak lennie kell.
Például ott van Sophia Loren, aki egykor talán a világ legszebb, legizgalmasabb, mellesleg pedig az akkori idõk egyik legjobb színésznõje volt, és bárkit megkaphatott volna, õ mégis Carlo Pontihoz ment feleségül, aki egy csúnya, Lorennél egy fejjel alacsonyabb, és évtizedekkel idõsebb férfi volt.
És boldogan éltek évtizedekig, Loren még gyereket is szült neki, talán nem is egyet, - ezt most nem tudom, - ami azt jelenti, hogy nem csak egy karrierházasságról volt szó, amikor a fiatal színésznõ érdekbõl hozzámegy a gazdag és híres producerhez, aztán rövid idõ múlva elválnak.
Természetesen, azt én is tudom, hogy egy kapcsolatban, legalábbis az elején, meg fõleg fiatal korban, amikor még illúziókban ringatjuk magunkat a jövendõbelinket illetõen, döntõ fontosságú a külsõ megjelenés.
Megnéztem egyébként a neten, Rubint Réka 34 éves, hát, azt kell mondjam, nemhogy nem tagadhat le a korából semmit, inkább hozzá kellene, hogy adjon, szerintem is - ahogy másvalaki írta, - legalább 40 évesnek néz ki.

Még nem néztem meg a videót, de már kiváncsi lettem itt a kommentek miatt. Elöljáróban viszont Rubint rékával kapcsolatosan számomra a legmegdöbbentõbb az hogy õ alig 2 évvel idõsebb nálam és amig én (norbi életmód nélkül is) letagadhatok 10 évet, õt 10 évvel idõsebbnek mondanám a koránál sajnos.....Több mint 40-nek mondanám.

Megnéztem a két videót.
Az elsõnél, amikor a riporter Schobert Norbit kérdezgeti, akkor az volt a véleményem, hogy mindkét beszélõ alulról súrolja a médiában való szereplés minimumát, a riporter kérdezni nem tudott, illetve egy baromi egyszerû kérdést sem tudott feltenni bizonytalankodás, erõlködés nélkül, Norbinál meg egy óráig tartott, mire egyáltalán megértette a kérdést, válaszolni meg kb, úgy válaszolt, mint egy talponállóban ácsorgó figura.
A második videó már érdekesebb.
A provokáció nyilvánvaló, a hölgy arca - nekem - fényévekkel jobban tetszik, mint Rubint Rékáé, ami pedig a testalkatát illeti, az az igazság, hogyha kettõjük között kellene választanom, tehát CSAK kettõjük között, akkor gondolkodás nélkül a "plus size"-os hölgyet választanám.
Ez teljesen szubjektív dolog természetesen, ezt én vállalom, aki a csontos, izmos nõkre "gerjed", - hogy ezzel a kissé alpári kifejezéssel éljek, - annak egészségére, nekem ezek nem jönnek be.
Igaz, a nõi molettség egy nagyon érdekes, sok kérdést magában foglaló téma, nekem az a véleményem, hogy Latin Amerika, az arab világ, a Csendes-Óceáni szigetvilág, Fekete- Afrika és az európai mediterrán országok népei nem tévedhetnek mindannyian, miután ott a kissé molett, nagyon nõies testalkat a divatos, a nyerõ, azért rajonganak a férfiak, ott ez a szépségideál, valószínûleg évezredes, tudat alatti hagyományok, beidegzõdések lehetnek a háttérben, az ilyen testalkatú nõk az egészséget, az életörömöt, a termékenységet fejezik ki az ottaniak számára.
A mostanában Európában elterjedt ízlésvilág, az anorexiához közelítõ testalkat csak a médiában, a divatbemutatók kifutóin van erõltetve, a valóságban azok a modellek a kutyának sem kellenek.
Nagyon jól öltöztethetõek, kb. úgy néznek ki, mintha vállfákra akasztott ruhák kelnének életre, de semmiféle szexuális vonzerõvel nem bírnak egy egészséges férfiember számára.
Ez az én véleményem.

hogy mik történtek..
http://hu.wikipedia.org/wiki/1977-es_rom%C3%A1niai_f%C3%B6ldreng%C3%A9s

Errõl eszembe jutott egy régi vicc, ami ma már lehet, hogy a számokat tekintve nem aktuális, de a lényege még mindig jó.

- Milyen mániában szenved két és félmillió magyar?
- ?
- Romániában.

Engem ebben az adásban nem is annyira Norbi története rázott meg, vagy borzasztott el, hanem Rubint Réka feje.
Hát ez valami borzasztó volt!
Senki nem tehet a külsejérõl, arról viszont igen, hogy egy magát bombázónak tartó, és a médiában folyamatosan úgy is viselkedõ, a külsejére abszolút beképzelt nõ, ezzel az iszonyatos lóarccal, fogsorral, a szája fölötti kis bajuszkával egyáltalán hogy mer bemenni egy tv stúdióba?
Valami kis smink, egy alapozó krém, egy kevéske finom rúzs, egy mûszempilla, egy elõnyös frizura rengeteget dobott volna rajta.
Réka talán azt hitte, hogy ezzel a külsõvel majd fokozni tudja Norbi történetének a drámaiságát, csak sajnos nagyon melléfogott, és pont az ellenkezõ hatást érte el vele.
Az egész mûsorból, - szerintem - a nézõkben ez a (mindenféle értelemben) sötét, komor, ijesztõ arc fog megmaradni nagyon sokáig, és már mindenki régen el fogja felejteni Norbi egyébként egészen emberi történetét, amikor egyes érzékenyebb nézõk reggelenként még mindig verejtékezõ testtel, csapkodva, hangos kiabálással fognak felébredni a rémalmaikból, amiket Rékának ez a médiaszereplése okozott nekik...

Csodálkoztam volna, ha nojbival nem történik semmi a mûtétje alkalmával. A hegyesarcú nõje meg pont úgy néz ki, mint a 'Body-kiállítás' alanyai. Komolyan ijesztõ! És milyen sötétek mind a ketten, Úristen!!!!

A mainak csak a tartalmát látom, dehát.... ez már mindennek a teteje, amit Schobert Norbi és neje csinál, hogy annyi bõrt húznak le minden rókájukról amennyit lehet. Norbi szívmûtéte, külön mûsor a búcsúzkodásakor, most a Frizbiben, azon csodálkozom, hogy a szívmûtéte során összegyûlt vérét még nem árulják csodaszerként.
(Egyébként jobbulást neki, de akkor is gusztustalan.)

Hát, ez még talán nem is olyan nagy probléma, hátulról mutatják õket, lehet, hogy csak elegánsan, öltönyben vannak, meg estélyiben.
Ma meg, Komár Lászlóra emlékezve, ez még talán indokolt is lett volna.
Nekem sokkal inkább az volt a gondom a mai adással, hogy miért nem lehetett ezt az egész mûsort kivételesen csak Komár László emlékének szentelni, egyéb vendégek nélkül, egy órát is elbírt volna, és fõleg, hogy miért egy olyan adást ismételtek meg, amelyben Komár a válása körüli hercehurcáról, a gyerektartásról és a régi feleségével való huzakodásról beszélt, meg arról, hogy biztosan a nõnek is köze van a betegségéhez.
Azért, mert ez volt a legutolsó, Frizbiben való szereplése, egyáltalán nem biztos, hogy ezt kellett leadni.
Én sokkal jobbnak, és szerencsésebbnek tartottam volna, ha Hajdú több mûsorból válogatta volna össze Komár legjobb pillanatait, barátokkal körülvéve, sztorizgatva, röhögve, vagány, poénkodó dumát lökve, amikor még ereje teljében volt, amikor õ volt "A" Komár Laci, a nagydumás, a nõket és az életet nagykanállal evõ, igazi haver, a rusztikusságával, a beszólásaival, a jófejségével, a nagyképûségével, a szerethetõségével együtt.
Végül is ez az ismétlés is jó volt, abból a szempontból, hogy még egészen jól nézett ki, idõnként egy-egy poénig még megcsillant a humora, az a bizonyos, tanulhatatlan vagányság, talpraesettség is megmutatkozott, ami nélkül nem lehetett volna a zenei élet egyik meghatározó figurája évtizedeken keresztül.
Komár László, a "A magyar Elvis" - ezt a titulust én a magam részérõl nem igazán szerettem, mert nem tartottam szerencsésnek, hogy valaki az egész pályáját egy bizonyos világsztár utánzására építi, de ez már mindegy is, - tehát õ egy nagyon jó zenei érzékkel, remek hangi adottságokkal megáldott, igazi nagy, színes, tehetséges figurája volt a magyar könnyûzenei életnek, és életmûvével, munkásságával lemezeivel, megszámlálhatatlan koncertjével, fellépésével immár kitörölhetetlenül benne van a beat, a rock, a rock and roll magyarországi történetében. Kár érte, élhetett volna még, hiányozni fog valamennyiünknek.
A mûsor végén Nyári Károly gyönyörûen, szívhezszólóan énekelte el a "My Way" címû örökzöldet, minden elismerést megérdemelt.
Végre, most az egyszer volt a szerkesztõkben annyi emberség, hogy nem keverték le idõ elõtt a zenét.

Azt tudja valaki, hogy miért van minden egyes adásban feketében a közönség, mint egy gyászszertartáson? Ez miért követelmény?

Nyilván van összefüggés a válások száma és a tévés munkahely között. Egy BKV ellenõr,egy árufeltöltõ, vagy egy palástköszörûs szakmunkás elég kevés kísértésnek van kitéve, míg ezek az emberek,akikrõl a bulvár szól, naponta találkoznak a munkájukból kifolyólag számtalan vonzó külsejû nõvel,akik közül soknak fõnyeremény lehet elcsábítani egy ismert arcot, akár egy tévébemondót.

Lehet, hogy az ember munkahelyi környezete is formálja az egyén gondolkodását: Pachmann Péter, Kárász Róbert, Liptai Claudia,Demcsák Zsuzsa, Onyutha Juditka...Túl sok válás jut egy nm-re, az átlagnál is több.
Ha Azurák Csaba is elválik, egy világ fog bennem összeomlani. Én õt látom egyedül ott egy családszeretõ, becsületes, pozitív értékrenddel bíró embernek. De ha ez is csak látszat, akkor összeomlok.:))

Ebben igazad van, ugyanakkor azt is el kell fogadni, helyesebben tudomásul kell venni, hogy egy médiaszereplõ, egy mûsorvezetõ, egy énekes, vagy egy színész mindig megpróbálja fenntartani a látszatot, mutatni akarja a külvilágnak, hogy az õ családja aztán a szeretet és a harmónia mintaképe, aztán amikor történik valami váratlan dolog, egy elõre nem látható esemény, akkor derül ki, hogy az egész egy nagy átverés volt, humbug, hazugság.
Ha az ember sorra veszi az utóbbi évek botrányait, balhéit, kisebb-nagyobb zûrjeit, akkor kiderül, hogy szinte naponta bukott le család, foszlott szét örökké-tartó szerelemnek mondott kapcsolat, amortizálódott le bálványozott, a nézõk által imádott sorozatszínész, lett erkölcsi hulla tévés, nagyhangú megmondóember, hûséges családapának tartott, valójában sûrûn félrelépõ mûvész, és hasonlók.
A külvilág elõtti látszat fenntartásának általában anyagi okai vannak, a celebek, a sztárok érdeke, hogy a látszat fennmaradjon, hiszen addig hívják õket, addig jön a havi többmilliós fizetés, a foglalkoztatottság, és az ezzel járó népszerûség.
A botrányokat a tv társaságok, a médiát mozgató konszernek is csak addig szeretik, ameddig a bennük szereplõ, hozzájuk kötõdõ emberek nézettséget növelnek, pénzt hoznak a konyhára. Amikor ez túllép egy határt, és az illetõ kezd kényelmetlenné válni mindenki számára, akkor azonnal elengedik a kezét.
A Gábor Zsazsa-féle elv, miszerint "mindegy, hogy mit írnak, csak írjanak rólunk," egy pontig kétségtelenül mûködik. Aztán általában átfordul a dolog.

Néhány példa, csak aki éppen az eszembe jut:
Stohl Andrást még a tv sorozatból is kiírták, mert nem akarták, hogy rossz fény vetüljön a tv-re, ugyanúgy, Damu Rolandnak is "annyi lett", mert már kényelmetlenné vált.
Demcsák szerintem talán nem is tehet arról, hogy évekig boldog, harmonikus házasságban élõnek mutatta magát, ez szerintem minden feleségnek, családanyának az ösztönös, a családját a külvilág elõtt megvédeni akaró magatartása.
Ezért én nem hibáztatom õt alapjáéban, voltak neki ennél sokkal - legalábbis számomra - antipatikusabb megnyilvánulásai, pl., hogy nagyon megnézi, hogy a gyermekei milyen más gyerekekkel járnak egy óvodába, vagy iskolába.
Ebben egy olyan fokú lenézés volt a nála rosszabb anyagi körülmények között élõk felé, ami miatt nekem abszolút nem lett szimpatikus.
A férjének a Koszi-klánnal való kapcsolata viszont továbbra is érdekes, és kitárgyalásra vár.

Még egy példa,- elnézést, hogy csapongok, csak írás közben jutnak az embernek eszébe dolgok, amiket nem akar kihagyni.
Zámbó Jimmy felesége, Edit asszony évekkel ezelõtt arról beszélt, hogy a Jimmy halálát megelõzõ karácsonykor együtt volt a család, Jimmy leült a zongorához, õk, a család többi tagjai odaálltak a hangszer mellé, és karácsonyi dalokat énekeltek, mialatt a gyertyák meleg, barátságos fénye tette még idillibbé ezt a szívet melengetõ jelenetet.
(Mindjárt megkönnyezem ezt a szép mondatot.)
Aha.
Aztán kiderült, hogy éppen válófélben voltak, és nemhogy nem énekeltek együtt karácsonyi dalokat, hanem Jimmy az említett idõpontban, Szentestekor otthon sem volt!
A Korda házaspárról kiderült, hogy a csodálatos luxusvillájukban, - ahol a szóbeszéd szerint több-kevesebb rendszerességgel megfordulnak az MSZP vezetõ politikusai, azért, hogy a hozzájuk tartozó üzleti körök befolyásos figuráival, pénzügyi nagyágyúival találkozzanak, - a házaspár szobákat adott ki jó pénzért olyan pároknak, akik a napi fáradalmaikat egymás társaságában óhajtották kipihenni, ha csak néhány órácskára is, "ki akarták engedni a fáradt gõzt". (Ezt így is ki lehet fejezni?...)
Aztán mellékesen arról is lehet szólni, hogy hány újságíróról, tévés személyiségrõl, politikai megmondóemberrõl derült ki az elmúlt két évtized alatt, hogy mialatt a demokrácia rendíthetetlen hívének, a szólásszabadság élharcosának, az elesettek felkarolását a szívén viselõ, követendõ példaképnek mutatta magát, aközben valójában egy pitiáner besúgó, spicli, a barátait, esetenként a saját családtagjait eláruló senki, egy erkölcsi hulla.
És a sor hosszan-hosszan folytatható, az általunk idealizált emberekrõl kialakult képek pedig a legapróbb óvatlanság esetén is úgy pukkannak szét, mint egy szappanbuborék.
Azért, hogy a bulvármédia, amely valamikor piedesztálra emelte õket, a következõ pillanatban a bukásukon, az emberi gyengeségeiken tudjon csámcsogni. Növelve az eladott példányszámokat, növelve a bevételt, és ezzel megint, immár sokadszorra, és meglehetõsen elcsépelt módon, visszakerülünk a kiindulópontra, és rátalálunk minden dolog mozgatórugójára, a pénzre.
Így élünk.

Mostanában a Frizbi kifogy a témákból. De adásonként legalább egy érdekes és új dolgot tudnak hozni. Mint most a Demcsák Zsuzsa ügyet. Egy dekoratív, gyönyörû, sikeres nõ. Az ember azt hinné, hogy él, mint királynõ a saját kis harmónikus mesevilágában. Közben meg rengeteget szenvedett szegény. Sajnálom.
Kicsit nekem is fura volt, hogy nem "pakolt ki", mint pl. Palácsik Tímea. Inkább szomorkásan mosolyogva, általánosítva, ködösen mondta el a történteket. Talán jobb is így, ez a stílus illik hozzá. Méltóságát, higgadtságát végig megtartotta.
Vendégnek tudnék egy nagyon jót. A Malina Hedviget (akit azért vertek meg Nyitrán, mert magyarul beszélt. Már 6 éve.). Amerikai filmbe illõ, ahogy a politika teljes befolyásával, hatalmával, tekintélyével rázúdul, és megpróbál ellehetetleníteni, sárba tiporni egy kisembert. Könyvben is megjelent a sztori, de azóta vannak újabb fejlemények az ügyben.

Nekem tetszett a tegnapi adás. Most Hajdúval is elégedett voltam. Csak nem felnõ a feladatához? Levetkõzte idétlen, osztály bohóca stílusát. Háttérben maradt, kérdései olyanok voltak, amelyeket én is feltettem volna,tehát õszinte kíváncsiságból fakadtak, s végre nem említette egyszer sem az adás alatt a feleségét és a gyermekeit.
Az elsõ riport bravúr volt. A kis szõkeségnek szerencséje, hogy nyilvánosság elé állt. Látszott azon a minden hájjal megkent vállalkozón, hogy a nõci torkára fonná a kezeit legszívesebben. Hogy jön ahhoz egy buta szõke, hogy veszélyeztesse az õ vállalkozását? A kiscsaj olyan volt, mint mikor az egér húzgálja az oroszlán bajszát. Megérte a hölgyemény is a pénzét, próbált volna pattogni, keménykedni, s ilyenek szokták a szemétdombon végezni, hisz õk csak darabáru a futtatók szemében.
A izomsorvadásos hölgy valóban példaértékûen gondolkodik. Õ tudja, mi az egészség értéke, amivel mi pazarlóan bánunk.Mi, akik egy fog sajgásába is belehalunk, morcossá válunk, õ viszont megõrizte bájos mosolyát, optimizmusát. Szerintem ilyenkor Péter, névtelenül, a háttérbõl kipótolja a hiányzó összeget.
Demcsák Zsuzsa vallomása már nem szólt olyan nagyot, mert a megelõzõ hét minden napjára jutott egy újságcikk a bánatáról. Helyes, csinos, kulturált nõ. De nagyon határozott egyéniség is. Kevés pasas szereti,ha egy királynõvel kell együtt élnie, inkább szeretik a Hamupipõkét pátyolgatni. Azt hiszem, Zsuzsa tudatosan éli életét, sokszor tankönyvszerûen viszonyulhat a dolgokhoz: így kell, így illik - s az élet valódi történéseire kevésbé reagál érzékenyen. Nem a beszabályozott családok mûködnek jól, hanem azok, ahol nem "viselkednek", hanem önmagukat adhatják Karácsony este is, és szerdán kora reggel is.Persze a valódi okot nem tudjuk, mitõl csordult túl a pohár éppen most, és a férj szemszögébõl sem hallottuk a verziót. Csernus Imre azt mondaná: Zsuzsa nem vált le a szüleirõl, így nem is képes a férjét férjnek, férfinak tekinteni.Talán párra lel még, bár óriási bölcsesség kell ahhoz, hogy az ember úgy tudja alakítani a párkapcsolatát, hogy egyik fél sem sérüljön, ne adja fel önmagát és ne hódoljon be, alázkodjon meg a békesség kedvéért.És a bölcsességnek egy jele az is, hogy visszautasítja például a kenyéradó gazdája kósza ötletét, hogy bikiniben közvetítsen egy reggeli mûsort, netán azzal, hogy nem teszem meg, mert a férjem kifejezetten nem nézi jó szemmel, hogy a fél ország a köldökömet bámulja korán reggel.Mi van, ha a férj egy visszafogott ember, s nem celeb kisasszonnyal szeretne együtt élni? És Zsuzsa erõsen foglalkoztatott lett újabban a bulvárban, már-már a ruhát is leimádkozták róla. De az is lehet, hogy ez már egy visszavágás részérõl: jó nõ vagyok én, ha te nem is veszed már észre. Bonyolult helyzet, amiben a gyerekeknek a legrosszabb.

Ez a Benji gyerek is eltûnt, mint az aranyóra.
Pedig annak idején mennyit hallottuk,hogy micsoda sztár alkat!
Hány ilyen termelnek ki ezek a "tehetségkutatók".
Komolyan mondom nem is emlékeztem rá, mikor Hajdú felkonferálta, akkor néztem fel, hogy :Ki Következik?
Milyen Benji?

A mai mûsort elnézve, megint az volt az érzésem, hogy teljesen ötletszerûen, illetve "gyerekek, aki éppen ráér, hívjuk meg a mûsorba!" szisztéma szerint állították össze a vendégek társaságát.

Miért kellene, hogy érdekeljen engem, hogy egy Olaszországban fellépõ bûvész konzumálásra kényszerített-e valakit a vele dolgozó lányok közül, vagy sem?
Bántotta a lányt a bûvész?
Nem.
Történt szexuális kapcsolat "tiszteletdíj" fejében (tiszteletdíj...szúr az oldalam a röhögéstõl!) a lány és idegen férfivendégek között Olaszországban?
Még a lány is elismerte, hogy ilyesmire nem került sor. És ha igen, kit érdekel?
Tele van a hócipõm az ilyen álproblémákkal, töltelék-mûsorrészekkel, tökismeretlen emberek alibi-szerepléseivel?
Az nem kifejezés...
(Titokban reméltem, hogy a bûvész a beszélgetés végén bemutat egy jó trükköt, és eltünteti Hajdú Pétert a képernyõrõl, de ez most sajnos nem jött be. Kár...)

Az izomsorvadásos, tolókocsiba kényszerült lány elõtt le a kalappal, ilyen szimpatikus, értékes, jó humorú, jó értelemben vett vagány, belevaló lány még az "egészségeseknek" is példát mutathatna kitartásból, optimizmusból, folyamatos újrakezdésbõl, kikezdhetetlen jó kedélybõl.
Remélem, sikerül összeszedni a számára a megfelelõ pénzösszeget egy újabb, eredményes kezelésre, nagyon megérdemli.
Az õ szerepeltetésével Hajdú semmit nem tett ugyan jóvá az elmúlt adások bûneiért, de egy jó pont mindenképpen jár neki.

Demcsák Zsuzsa nagyon dekoratív, intelligens tévés személyiség, az utóbbi hetekben elég sokat szerepelt a bulvárújságok címlapjain.
Jól elbeszélgettek Hajdú Péterrel, úgy is, mint régi kollégák, sok kérdés elhangzott, Zsuzsa mindenre megpróbált õszintén válaszolni, jól sikerült, tartalmas lett a beszélgetés, mindenki elégedetten állhatott fel az asztaltól.
Kivéve engem.
Nem szeretem a túlságosan lekerekített, elsimított, konfliktusmentesre, "nullszaldósra" kihozott történeteket. Olyankor mindig hiányérzetem támad, és rögtön arra gondolok, mi van azokkal a kérdésekkel, amelyeknek bár el kellett volna hangozniuk egy kemény, tényfeltáró beszélgetésben, végül mégsem hangzottak el.
Ráadásul ezek lettek volna azok a kérdések, amelyek valójában mindenkit a legjobban érdekeltek volna.

Igaz-e, hogy a férje több-kevesebb rendszerességgel verte Demcsák Zsuzsát, és ez odáig fajult, hogy gyakorlatilag el kellett menekülniük otthonról a gyerekekkel?
Igaz-e, hogy a férj kapcsolatban állt bizonyos alvilági körökkel? Üzletelt velük, több vezetõ pozícióban lévõ alvilági figurát személyesen ismert?
Igaz-e, hogy az alvilág egyik legrettegettebb, legbefolyásosabb bûnszervezetével, az úgynevezett "Koszi-klánnal" is kapcsolatba került Demcsák Zsuzsa férje, és õ annak idején többek között emiatt nem kapta meg a kormányszóvivõi állást, amelyet pedig már mindenki biztosra vett?

És az utolsó kérdés:
Én csinálok ilyen nagy ügyet a dologból, és ezek valóban lényegtelen, senkit nem érdeklõ kérdések?...

A mûsor végén Burgess Benjibõl, - pedig tényleg mindent megpróbáltam, - fél percnél többet nem bírtam meghallgatni.
Mondhatnám, hogy sajnálom, de nem lenne igaz.