Jó és szórakoztató darab, de hosszabb a kelleténél. A "háttér" rész nyugodtan kimaradhatott volna

Az emberek szeretnek nevetni. Ennek az előadásnak a legnagyobb előnye, hogy aki finnyás, depis, elitista, bármilyen, az is legalább kétszer-háromszor felnevet. Aki pedig szeret nevetni, annak egy kiváló előadás. Nekem Schmied Zoli és Botos Éva volt 2022. október 14.-én 10/10-es, de szerintem ez ízlésenként és esténként változó. Nekem 10 évvel ezelőtt a Jiri Menzel verzió jobban tetszett.

10/10

Szörnyü, eröltetett humorú, élvezhetetlen, vásári komédia.

Többször voltam mostanában színházban,de ez a darab mindent vitt.Fergeteges.Legfőképpen Lia miatt
szerettem volna megnézni,de mindenki nagyon jó volt benne.Az elején kicsit tartottam tőle,hogy Bereczki túl tolja a szerepét,de nem,nagyon jó volt ő is.Sőt,nekem egyre jobban tetszett a darab,és számomra nem volt hosszú,én még bírtam volna tovább is nézni. :-) Könnyesre röhögtük magunkat,mi is tuti megnézzük még egyszer!
Nálunk azóta szlogenné vált,amit Selsdon mondott később a "nehéz megszokni a nyugdíjat"-ra,amikor a többiek súgtak neki. :-):-):-)

***spoiler***
Bereczki lépcsős esése is nagyon ott volt,nem is látszott,hogy kamu.Ügyes!
.....és amikor Lia "becsattog" a dagiruhájába,igazi ruha nélkül? Óriási!!!!
Vagy az a fej,amiket Cserna Antal vág. :-)
De tényleg mindenki jó!!!Nagy-nagy gratuláció az összes színésznek,és Puskás Tamásnak is.

10/10

8 / 10 Jó az előadás , de nekem egy kicsit hosszúra sikeredett. Ez három felvonásos darab két részben.

Tegnap láttam, valóban fergeteges darab. Mi is valószínû elmegyünk rá még egyszer. A legjobb, amit az elmúlt években láttam!

az évtized vígjátéka:) amúgy is imádom a centrál darabjait, de ez messze a legjobb hosszú idõ óta. én minden alkalommal Szemenyei Janival láttam ugyanis Bereczki Zolitól a hideg ráz és egy fillért sem adnék hogy lássam,igaz elképzelni sem tudnám, mert Jani annyira jó a szerepében, de említhetném Botos Évát, aki szuperül hozza a karakterét. a legzseniálisabb mégis Cserna Tóni, aki sírásig nevettetett minket. decemberben ismét megyünk, mert ez megunhatatlan. két órára elfelejti az ember az életét és csak nevet és nevet...

Az elsõ csalódás a Centrálban.
Elviselhetetlenül, fájdalmasan gagyi "humor".
Elképzelni nem tudom, hogy mi tetszett azoknak, akik jó írtak róla, és irigylem õket.
1/10

Nekem is nagyon tetszett! Iszonyatos meló lehet ezt a darabot játszani...Jó volt benne mindenki
Azt ma sem értem, hogy Bereczki Zoltán, hogy a csudába tud a lépcsõn úgy "lepattogni" ahogy. Nagyon profi!!! :))))


Talán csak egy pici kritika: kissé hosszúra sikerült, de mindenképp ajánlom mindenkinek!

Akkor úgy látszik, kétszer sem elég megnézni. :-)

Én a másik szereposztással láttam, de Szemenyei János is remek volt mint Garry.

Csatlakozom az elõttem szólóhoz. Vele szemben én már másodszor láttam a darabot, de még mindig voltak pillanatok, amikor az volt az érzésem, hogy lemaradtam egy-egy poénról. Mindenki remek a darabban, de nekem a Bereczki Zoli és a Pokorny Lia tetszettek a legjobban! Nagyszerû társulat, kitûnõ rendezés. Mindenkinek csak ajánlani tudom az elõadást aki felhõtlen kikapcsolódásra és vidámságra vágyik.

Nagyon jó volt, a könnyeim folytak a nevetéstõl. Azt sajnáltam egyedül, hogy nem tudtam figyelni az összes apró humorra, mert sokszor minden egyszerre zajlott a színpadon, a rengeteg abszurd mozzanat - csak kapdosta az ember a fejét... Érdemes lenne még egyszer megnézni, biztosan ugyanennyire élveznénk. :-D

FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu
Jiri Menzel szigorúan ellenõrzött hajdani Új Színházi rendezése, két unalmas felvonásban meglehetõsen érdektelenné sikeredett. Annál ütõsebb ez az elõadás, messze túlmutat a bohózati elemek, szokvány félreértések jól ismert komikumán: nyugodtan nevezhetjük káprázatos bravúrnak!
Az elsõ felvonás kettõs tanulópálya, Schmied Zoltán erélyes rendezõi utasításait követve, a társulat bepróbálja a darabot, a közönség pedig, derûsen szórakozva ismerkedik a szituációkkal. Ennek igazán a második részben lesz nagy jelentõsége , ahol ugyanazt hátulról, a színfalak mögül követjük és csak a hangját halljuk a színpadi eseményeknek. A konfliktusok
a nagyszerûen megalkotott karakterek jellemvonásaiból erednek, Pokorny Lia Dottyjának feledékenységét önálló életre kelõ szardíniák, tömött zsírpárnák táplálják, Cserna Antal tüneményesen bávatag, még azt se tudja, mikor is játssza a gatyahõs Fredricket, mikor a burnuszos arab sejket.
Kozmikus sebességgel lépcsõzik fel-le Bereczky Zoltán, míg Papp János az érett alkoholizmus ezoterikus fölényével komédiázik. Puskás Tamás gondos elemzéssel segíti az együttes munkáját, feszült várakozást keltve a folytatás inverziós tere irányában. Mert a szünetben Bagossy Levente díszlete 180 fokos fordulattal immár (színpad)fenekét mutatja, felfokozva a kukkolós vágyakat.
Egyre nagyobb iramban bonyolódnak a problémák, semmi sem stimmel, a szereplõk teljesen elvesztik a fonalat, a magánéleti nézeteltérések katasztrofális következményekkel fenyegetik a számunkra most már láthatatlan színpadi elõadást. Eszeveszett forgatag, tizedmásodpercre szinkronizált mozgások, mérhetetlen fegyelemmel összehangolt totális káosz!
Puskás Tamás fantasztikus energiával, sziporkázó ötletességgel vezérli a csúcsra csapatot, zuhog a poén-áradat, szinte követhetetlenek az abszurd komikum egymásra rétegzõdõ képei.
Botos Éva, aki e régebbi elõadásban is emlékezetes tudott lenni, most az erotikus kikapcsolódásra éhes Belindaként szenvedélyes sugárzással élteti szerepét, az összeomlás felé tartó színpadi elõadást pedig villámgyors akciókkal próbálja a helyes mederbe terelni. A debütáló Szilágyi Csenge a szöveg adottságainál sokkal többet hoz ki figurájából, a hahotaorkán tombolásában egy csipetnyi mélyebb, tragikusabb emberséget képes felmutatni. Vári-Kovács Péter sete-sután botladozva, értetlenül téblábol az áttekinthetetlen zûrzavarban, Buster Keaton-i árnyalatokkal erõsítve ügyelõi jelentéktelenségét.
Igazi meglepetés számunkra Ágoston Katalin, aki az alternatív sztárlett magába forduló merevségét, tüntetõ kívülállását tökéletes belsõ azonosulással jeleníti meg. Már-már azt hisszük, depresszív lénye determinálja alakítását, mikoron hisztérikus kitörésének koloratúrája jelzi színészi alkatának imponálóan tágas spektrumát.
A titokzatos harmadik felvonás nyíltszíni átforgatással kezdõdik, megtudjuk, milyen a produkció egy vidéki turné sokadik napján, a változatosság kedvéért, most elölrõl... Teljesen kimerültünk már a virtuóz humor eszelõs cunamijában, de még így is módfelett élvezzük a csõdbe torkolló elõadás fergeteges agóniáját. Aztán végre kikiabálhatjuk örömünket, gátlástalanul ünnepelhetjük a szédületes társulat feledhetetlen teljesítményét, egy felszabadító, igazi nézõbarát szuper-produkciót.