Programkereső

Téma: Gyulai Várszínház nyári programja

Spoiler
FElepHánt 2010 aug. 12. - 16:56:20
(1/1)
Már a helyszín is varázslatos telitalálat: a 18.századi Ladics-ház udvara a Weöres Sándor mûhöz készült Gyulai Líviusz rézkarcok mesés hangulatát idézi. Míg Bódy Gábor film-fiaskója a cselekmény erõltetett vizualizálására tett kísérletet, Sopsits Árpád, filmrendezõ létére, a képzeletbeli hõsnõ költészetére helyezi a hangsúlyt. Petrik Andrea lenyûgözõ energiával jeleníti meg Lónyay Erzsébet életútjának, a gyermekkortól a halálig vezetõ stációit, miközben érzékletes drámaisággal deklamálja a költõnõ weöresi sorait.

A serdülõkor szerelemvágyó hevességébõl jut el a grófi háztartás bevásárlási lajstromának unalmáig, minden szituációhoz tökéletes ráérzéssel találva meg a hangszínt és hangnemet. Nem veszik el egyetlen ironikus szófacsar, egyetlen archaizáló nyelvi bravúr, a cikázó fantáziájú lelemények magától értetõdõ természetességgel szólalnak meg kontra-altba hajló fenséges orgánumán. Játékban aztán igazán elemében van, a vadóc csitri, az önállóságát keresõ bakfis, a taktikus szépség hiteles átváltozások során kel életre. Tetteiben határozott, vágyaiban minden korlátot áttörõ, szerelmében szinte naív, kiszolgáltatott és védtelen: férfi-nõi duáltermészete inkább a jelenkorba illene, (a szexuális gender-kutatók heveny érdeklõdésétõl kísérve).

Garabonciás narrátorként és még több szerepben Trill Zsolt brillíroz szédületes rugalmassággal, neki aztán teljesen mindegy, hogy a kamasz Wesselényi Miklós kacagányába, a nõfaló rendõrminiszter panatallójába avagy a Rendfõnöknõ apácafõkötõjébe kell bújnia, lendületes jelenései pregnánsan taglalják a cselekményt. Az állhatatos kitartás, a komor elszánt-ság tölgyfába faragott szobra Gáspár Tibor bárója, akinek még szótlan tekintete is megkerülhetetlenül uralja a színpadot. Néhány felbukkanó epizód-figura, a káráló kritikusok kórusa, - elhaló gitárakkordok és dübögõ kannaritmus: a sokoldalú Csányi Dávid a darab egységes szövetének megteremtésében jeleskedik. Igazi meglepetés Kovács Krisztián Ungvárnémeti Tóth Lászlója: az ifjú színészt eddig fõleg fiú-szerepekben láttuk, hogy mennyivel több rejlik benne, azt most ebben a nagyívû karakterben mutatja meg. Tétova könyvmoly, esetlen kamasz, majd szerelmétõl végzetesen megfosztott fiatalember, kudarcos pályája végén betegségbe gyengült roncs.

Kirobbanó életkedvû pályatársának kontrasztja, halkszavú költõ, aki aprólékos vegytani stúdiumokba menekül, hogy végül a racionalitás tébolyának delíriumában monologizáljon egy gyönyörûen felépített göbbelsi kitörésben. Sopsits Árpád mozgékony, a tér legapróbb zugát és a szereplõkben megbúvó minden lehetõséget kihasználó rendezése, a platinasúlyú textus nehézségeit legyõzve, értékes izgalmú, összetettségében is áttekinthetõ elõadást hozott létre. Nem elég ez a pár este, neki kellene jövõre is rugaszkodni, néhány ponton finomítva a képet... A weöresi tündér-lebegéshez nem egészen illik a naturalitás, az erotikus jelenetek gyengülnek a kukkoldai imitációkban. Bízzunk kéjvágyó képzeletünkben: a stilizáció sokkal többet adhatna! Ahogy a csecsemõgyilkosság körkörösen ingázó macsakajajos zsákja, az egyre vadabbul lengõ hinta a halálos vágta jelenetében... Ami a vetkõzést illeti, kevésbé direkt fényben hatásosabban szebb lenne, de amúgy ezzel semmi baj nincs, - Petrik Andrea nem meztelen!...: Õ maga tetõtõl talpig Pszyché!!!, aki ezernyi jellemvonás árnyalataiba öltözteti hõsnõjét... Karizmatikus létezése ugyanolyan extrém és titokzatos, mint Weöres Sándor képzeletének csodás szülötte, alakítása összeforr a Gyulai Várszínház õsbemutatójának költõi erejével.
Válasz