Ez katasztrófa volt... nekem. De hova süllyedt a "Hegylakó"? Az után a szerep után helikopter pilótának állni? Adrian Paul! -ez neked nagyon ciki volt.

Hát tölem kap egy olyan dögerös 4\10 mert elégé tetszet a történet nameg volt bene 1-2 jo csaj máskép horor filmnek nagyon nagyon sz.r max elmegy egy gyenge akciofilmnek

Fantasztikusan szép tájak,hihetetlenül gagyi film.Azt se tudja az ember eldönteni,hogy ez paródia vagy komoly.Hozzáteszem mindkettõnek rossz.

Ez most komoly? Mert viccnek durva lenne. Csatlakozom a 2 perces kollégához, még azt is kár volt rááldoznom, inkább megettem volna egy almát addig. Hányás az egész, és ráadásul 2013-as. Mire számítsunk 2020-ban mondjuk? Lehet hogy ezt a filmet is vissza fogjuk sírni akkor? Mert ahogy a filmipar halad, könnyen lehet. Nálam ez a nézhetetlen kategória, azaz 10/1.

Aki 13 percig bírja ezt a f@st az vagy hõs vagy mazohista, Nekem 2 perc is elég volt!
Rettentõen ûber sz@r!

Hát igen...

A hülyéskedésen túl, - amit az ember az ilyen filmek esetében mintegy pótcselekvésként csinál, - lehet komolyan is nézni ezeket a filmnek csak igen nagy jóindulattal nevezhetõ fércmunkákat, akkor persze még nagyobb baj van.
Én megnéztem a "Halálos lejtõ" címû rettenetet...

Még annál is rosszabb, borzasztóbb, vacakabb, silányabb, nevetségesebb volt, mint amire elõzõleg gondoltam.

Maga a történet is egy nagyon erõltetett, a forgatókönyvírók nulla kreativitását bizonyító baromság, de az igazi "nagy dobás" a szörnyek, - helyesebben ragadozók - külalakja, mozgása, ijesztõ helyett röhejes megjelenítése volt.

Két - nagyon gyenge számítógépes munkával létrehozott, - medvébe oltott gorilla külsejû, esetlenül darabos mozgású, a termetükhöz képest kis fejû, hegyes pofájú kreatúra, akiket "természetesen" nem fog a golyó, akiket nem pusztít el a lavina, a rájuk omló ház, a tûz, a gránátrobbanás, akik akciófilmbe illõ módon rá tudnak ugrani a felszálló helikopter talpára, és bele tudnak kapaszkodni, és akikrõl persze nem derült ki, hogy egyáltalán hogyan kerültek oda, de ez mindegy is.

Mindezt megfejelte a szereplõk életszerûtlen viselkedése, a leglehetetlenebb szituációkban is elõjövõ, egymás közötti rivalizálás, torzsalkodás, - amit egyetlen amerikai rendezõ sem tud kihagyni ezekbõl a filmekbõl, és ami néha odáig megy, hogy zuhanó repülõgépen, süllyedõ hajón, földrengés következtében összeomlott felhõkarcoló romjai alatti túlélõként, vagy százméteres óriáshullám elõl való menekülés közben is, egymás szemére hányják a régi sérelmeket, évekkel ezelõtti elmulasztott szerelmi vallomásokat, munkahelyi problémákat, a rendõrségben vagy a hadseregben való rivalizálásokat, családi feszültségeket, ami szerintem egy agyrém, hiszen a valóságban nem viselkednek így emberek.

Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy egy kicsivel több jóakarattal, kreativitással, mennyivel jobb filmeket lehetne csinálni ezek helyett a silány, minõsíthetetlenül rossz filmek helyett...

---

"Harvey hihetetlen sebességgel száguldott lefelé a hóval borított lejtõn. A hódeszkája tetején állva, kissé megrogyasztotta a lábait, karjaival kissé hadonászó mozdulatokat tett, hogy egyensúlyban maradjon, és a válla fölött hátrasandított.
A látványtól megfagyott az ereiben a vér.
A hatalmas, szõrös bestia, nemhogy lemaradt volna mögötte, hanem egyre közelebb került hozzá, a hó szikrázó fehér felhõként verõdött fel az óriási test mögött, Harvey egy pillanatra arra gondolt, hogy a gyönyörû napsütésben milyen szép is lehetne ez a látvány, ha éppen nem egy életre-halálra szóló üldözésrõl, meg az õ életérõl lenne szó.
Visszafordulva, látta, hogy most egy jó hosszú, egyenletes lejtõ következik lefelé, nagyobb bukkanók, kiálló bokrok nélkül.
Megint hátranézett, a mögötte loholó szörnyeteg most már egészen közel volt hozzá.
Teljesen megfordult, és egy hirtelen ötlettõl vezérelve, a menetiránynak háttal, leült a teljes sebességgel robogó hódeszkára, és szembenézett a bestiával.
A hatalmas szõrös test csak jött, jött, közeledett, az állat pofájáról nyállal összekeveredett vércsíkok csorogtak lefelé, a hatalmas fogak között még látható volt Jenny ruhájának egy letépett foszlánya.
Harvey szíve összeszorult, amikor eszébe jutott Jenny borzalmas halála, amikor a lány arcát farsangi álarcként roppantotta össze a bestia mancsának egyetlen hatalmas ütése, az állat harapása pedig a fejét tépte le az immár élettelen testnek, amely összecsukló rongybabaként rogyott a földre.
Megrázta a fejét, nem akarta, hogy bármi elterelje a figyelmét.
A férfi kiváló lövész volt.
Ezerszer is áldotta az eszét, hogy az eddigi gyakorlattól eltérõen, ezúttal magával hozta a kirándulásra a pisztolyát, a Drummond Speciált, amely olyan tûzerejû volt, hogy talán még egy elefántot is leterített volna.
Elõhúzta a fegyvert a hóna alól, és egészen hanyattdõlve, gyakorlatilag ráfeküdt a hódeszkára. A hideg fém még a kötött kesztyûn keresztül is égette a kezét, de most nem törõdött vele.
- Gyere te rohadék, most elkaplak! - gondolta magában, amint belenézett a bestia vérben forgó szemébe.
A szörnyeteg olyan volt, akár egy megtestesült rémálom.
Robusztus, hosszú szõrrel borított teste sokkal nagyobb volt, mint az eddig ismert legnagyobb medvéké, busa feje úgy nézett ki, mint egy bölény feje, szarvak nélkül, de a legijesztõbb látvány a hatalmas, elõreugró állkapcsa volt, a félig tátott, a hidegben párafelhõbe burkolózott szájjal, tele arasznyi, vérfagyasztóan hegyes fogakkal, a halál hírnökeivel.
Harvey lassan kifújta a levegõt, gondosan az állat bal szemére célzott, és lõtt.
Nem talált pontosan, a lövés a bestia fülét szakította le, amit az állat a fejének egy apró rándulásával jelzett csupán, de más nem történt.
A következõ két lövés az állat koponyáját érte, azonban a koponyacsontja olyan kemény volt, hogy a lövedékek egyszerûen lepattantak róla, és még annyira sem tartották vissza a szörnyeteget, mint a fülének az elvesztése.
Sõt, ez mintha csak olaj lett volna a tûzre, hatalmas ugrásaival még kérlelhetetlenebbül közeledett, és mancsaival már-már elérte a hódeszka végét.
Harvey folyamatosan lõtt. A hódeszka alatti kisebb nagyobb göröngyök idõnként meg-megdobták a deszkát, ami miatt nehéz volt a pontos célzás.
A golyók látszólag mindenféle hatás nélkül csapódtak a bestiába, a hatalmas bundás test úgy nyelte el õket, hogy nyomuk sem maradt.
A férfi mindent egy lapra tett fel. Látta, hogy néhány pillanat múlva a szörnyeteg egyszerûen rá fogja vetni magát, és akkor neki vége.
Levette a fejérõl a sapkáját, meglengette a bestia szeme elõtt, hogy felhívja rá a figyelmet, aztán feldobta a levegõbe.
Az állat ösztönösen felegyenesedett kissé, egy pillanatra a két hátsó lábára állt, és az egyik mancsával reflexszerûen, villámgyorsan elkapta a sapkát.
Harvey abban a pillanatban az állat torkába lõtte az összes golyót. Ilyen közelrõl tisztán hallotta a lövedékek hangját, amint becsapódtak a bestia testébe, és szétroncsolták az állat gégéjét, nyelõcsövét, ami miatt az állat egybõl gurgulázni, hörögni kezdett, sötétvörös vérpermet tört elõ a torkából, amely mindent beterített maga körül.
A hatalmas test imbolyogni kezdett, aztán lerogyott a hóba, de a tehetetlenségi erõ miatt egy darabig még tovább csúszott lefelé a lejtõn az immár irdatlan méretû rongycsomóra emlékeztetõ sötét tömeg, amely még vergõdött, kapálózott, hörgött ugyan, de azok már csak a halál elõtti utolsó pillanatok voltak.
Harvey egy mozdulattal megállította a hódeszkát, leszállt róla, és lassan visszasétált a haldokló bestiához.
Leengedett fegyverrel, egészen közelrõl nézte a szörnyeteg gonosz, mélyen ülõ szemeit, amelyekbõl lassan kihunyt az élet, és a hatalmas testet, amely körül egyre nagyobb területen lett vörös a fehér hótakaró.
Ebben a pillanatban bukkant ki a hegytetõ mögül a hatalmas katonai helikopter.
- Na! Azt hittem, már soha nem értek ide! - gondolta magában Harvey bosszankodva, de aztán elmosolyodott, és a karjait széles mozdulatokkal lengetve, integetni kezdett nekik."

Ez csak egy részlet abból a sztoriból, amit én képzeltem el, így hirtelenjében, és ami talán nem is lett volna olyan rossz - ha én írtam volna a forgatókönyvet...

13 perc után elkapcsoltam. Vacak.

Oly mértékben jó az ismertetõd, hogy már-már kísértést érzek arra, hogy megfogjam a távirányítót, és átkapcsoljak a filmre :)
Telitalálat! Köszönöm, hogy ezután a pocsék nap után tudtam egy jót nevetni :D

Úr isten!

@olahmiki1959 hozzászólása megcsinálta a napomat, többször visszatértem az oldalra, hogy újra elolvassam és fekszem a nevetéstõl, nem utolsó sorban, teljesen igaza van :)

Azért felhívnám a figyelmet a film eredeti címére 'Abominable Snowman'(ehhez kapcsolódó google képtalálat-priceless content!!!)
és az IMDB tízerére, ami szintén nem enged többet tudatni a filmrõl: 'Friends go on a snowy adventure and come face to face with a deadly creature.'

Drága jó hallmark csatorna, visszasírom a romantikus chick flick-eket...

"A havas sportok szerelmeseinek egy csoportjára egy aljas ragadozó vár, amikor keresésre indulnak egy távoli hegyen."

Ez van az ismertetõben.
De tényleg, nem viccelek...

A havas sportok szerelmesei egy távoli hegyen keresésre indulnak?
Kinek, vagy minek a keresésére?
Valaki eltûnt?
Vagy kincsek rejtõznek a hegyen a hótakaró alatt?

És az a csúnya, aljas, velejéig romlott ragadozó tudja, hogy jönni fognak, és ott vár rájuk lesben állva?
Fujj! Hess innen, te csúnya ragadozó!

A ragadozó egyébként mibõl él a hóval borított hegyen?
(Ételhordóban felhozzák neki a kaját a lenti turistaházból mi? Na ne fárasszál!).

Egyáltalán, milyen állat lehet ez a titokzatos, aljas ragadozó?
Jegesmedve nem lehet, mert az csak a sarkvidéken él. Jegesmedve tehát kilõve... Már nem szó szerint, bár régebben sajnos az is elõfordult, sõt, elõfjordult (hihihi!).
Hópárduc?
Esetleg, bár az nem olyan nagy, hogy félni kelljen tõle, csak határozottan rákiabálsz, hogy "gyurcsánytakarodj!" és máris úgy elviharzik, hogy öt perc kell, amíg a felkavarodott hó leülepszik utána.
Szibériai tigris?
Az már komolyabb dolog.
Az már nem játék.
Egy probléma van, mégpedig az, hogy ahol a szibériai tigris él, ott hegy a környéken nincs. Illetve, ahol van, ott a tigris - mivel okos állat - nem megy föl rá, hanem csak lentrõl figyeli, hogy melyik oktalan állat jön le a hegyoldalon, hogy abban a megtiszteltetésben lehessen része, hogy egy tigris vacsorájaként fejezze be a földi létet.

Én inkább attól félek, hogy miután ez a film a Universal Channel mûsorán szerepel, a rendezõk abból a két forintból, amit a film elkészítésére kaptak, kreáltak valami ijesztõnek szánt, röhejesen bundás, karmos, netán pikkelyes, hörgõ-morgó, vérszomjas fenevadat, amit azért nem mutatnak az elsõ fél órában, vagy ha igen, akkor csak homályosan, kapkodva, kivehetetlenül, hogy nem menjen el rögtön a film elején a nézõk kedve az egésztõl.

Annyira szeretném, ha egyszer az életben rám cáfolna ez a csatorna, de egyelõre vesztésre áll ellenem...