Téma: Harakiri

Android666X 2009 febr. 22. - 10:11:53
(4/24)
Még nem láttam, de mivel kedvelem az ilyen filmeket, tuti megnézem, amint sikerül valahonnan megkaparintanom.
10/10
SandroVM 2009 febr. 22. - 00:59:08 10/10
(3/24)
Szerintem annyira nem brutális - mármint látvány szempontjából. És egyébként a fekete-fehér forma pont azért a mai modern mûvészet eszköze, mert a csúnya, az undorító, a gusztustalan is széppé, csodálatossá, különlegessé válik általa. Nem mintha a japánoknak lett volna választásuk, de az valami egészen elképesztõ, hogy hogy tudtak ilyen filmet készíteni??? Japánban. A világ másik végében, 1962-ben. Teljesen elképedek ezen. De hát hiába. Japán úgy ahogy van hozzátartozik a filmtörténethez. De nem tudok elmenni amellett, hogy hogyan jött az a filmmûvészeti "tudás", amit egy ilyen filmben hoznak. Az a még mai szemmel is - inkább - posztmodern világítás például. Tarantinonak is valószínûleg ilyen filmek lehettek azok, amik abban a bizonyos tékában megnézésre kerültek, formálva õt. (Meg is látszik a fõleg a Kill Billben, bár az Robert Richardsont operatõrt is dícséri, tegyem hozzá.)

Visszatérve a filmre, kihagyhatatlan. Nemcsak a világítás, a zene, vagy a színészek miatt, de a japán nyelv is oly gyönyörû, mint a film. Ennyit a bókolásról...
9/10
feketevipera 2009 febr. 20. - 19:14:59 9/10
(2/24)
Jó kis film, bár helyenként tényleg brutális. Amikor Motome a bambuszkarddal belezi ki magát, szó szerint gyomorforgató jelenet. Még szerencse, hogy fekete-fehér a film, de belegondolni is borzasztó azokba a kínokba, amiket az úriember átélhetett. Én mindenesetre hezitáltam, hogy levegyem-e a szemem a képernyõrõl, de úgy döntöttem, hogy ha már nekiálltam megnézni a filmet, akkor ezeket a képkockákat is látni akarom.
Dramaturgiailag jó megoldásnak tartom a történet kibontását, illetve a helyenként felbukkanó meglepõ fordulatokat. Tkp. szamurájtörténet, illetve bosszúdráma, de sokkal több is annál. Átfogó képet kapunk a XVII. századi Japánról, egy számunkra ismeretlen - és tõlünk nagyrészt idegen - életmódról. A sztori ugyanakkor családi dráma is, egy család fokozatos pusztulását meséli el, a ronin-lét minden keserûségét, nyomorát, megpróbáltatását. És persze szó esik a szamurájbecsületrõl, arról, hogy a hatalmasságok hogyan nyomoríthatják meg a kisembert, illetve arról, hogy ezek a hatalmasságok a saját érdekükben hogyan hamisítják meg az eseményeket. Habár számunkra furcsa, hogy a nyilvánosan elkövetett harakiri a legjobb megoldás a nyomorban tengõdõ ronin számára, az õ íratlan becsületkódexük szerint ez volt a teendõ. Hanshiro halála ellenére is erkölcsileg fölötte áll az Iyi-ház tagjainak, hiszen bebizonyítja, hogy náluk nincsenek meg azok a szamurájerkölcsök, amikrõl prédikálnak, s õt is csak a túlerõ képes legyõzni. Örök érvényû dolgokról szóló darab, megindító erejû alkotás életrõl, szenvedésrõl és halálról.
10/10
petyus007 2009 febr. 15. - 22:15:57 10/10
(1/24)
Nagy film! Úgy 40 éve láttam elõször... Csak erõs idegzetûeknek...