"Jobban örültem volna, ha inkább elismered, hogy butaságot írtál."

Nem tudom, hogy ez milyen szempontból okoz bármiféle örömet, de ha ilyen fontos, ám legyen: butaságot írtam, csak hagyjuk már ezt a témát.

"Asszem Hollywoodban elég rigolyásak olyan tekintetben, hogy a rendezõ meg a producer legfeljebb átiratokat kér (igen, még egy Fincher-féle nagyágyú is, fõleg az elsõ nagy dobása elõtt...), de a párbeszédeket attól még a forgatókönyvíró írja. A karakterekhez meg végképp nincs köze a rendezõnek. Ha Fincher látomását véled felfedezni egy-egy filmben, az sem jelenti feltétlenül azt, hogy akárcsak a forgatókönyvnek egy kis részét õ írta, inkább csak megválogatja a projektjeit, és néha egy kicsit tereli az írót is."

Túl sok a Fincher-es vonás a forgatókönyvben, hogy ezt a tényt figyelmen kívül lehessen hagyni, úgy hogy vagy nagyon egy húron pendülõ rendezõrõl és forgatókönyvíróról van szó (ami ugyan ritka, de a legkevésbé sem egyedi példa a filmtörténetben) - ebben az esetben Neked van igazad, és ökörséget írtam, vagy, ami a Fincher-féle - ahogy Te fogalmaztál - nagyágyú esetében valószínûbb, vastagon benne volt a forgatókönyvben, és nem kicsit, hanem NAGYON terelte az írót.
Persze '95-ben Fincher még nem volt egy totálisan befutott figura (elsõ nagy lehetõsége egyébként nem a Hetedik, hanem '93-as Alien epizód volt, és már azután felfigyelt rá a szakma, különben még az is elõfordulhatott volna, hogy a Hetedik sztorijából nem ilyen befutott, A-kategóriás színészekkel csinálnak filmet - habár mint tudjuk, Hollywood-dal kapcsolatban tökéletesen ismert, hogy mennyire szeretné, ha minimalizálódna a rendezõ szerepe egy film megalkotásában - pl. egy színész, ha nem tetszik neki a rendezõ, kérhet másikat, és, hogyha "nagyágyú", valószínûleg meg is kapja a kért illetõt a készülõ filmhez).
És ennek ellenére, és éppen ezért is nagy teljesítmény a Hetedik...
Abban igazad van, hogy Walkernek is vannak érdemei, de hogy Fincher nagyon ott volt a forgatókönyv és a történet születése körül, az több, mint valószínû.

"Egyébként a Pánikszobát nem Walker írta."

Így igaz, mea culpa, ezt bizony ótvar módon elírtam. Walker ugyanis szerepet vállalt a filmben, de nem forgatókönyvíróként, hanem színészként tette le az asztalra a letehetõt.


"Utálom, ha egy rendezõt olyasmiért dicsõítenek, amihez szinte semmi köze nem volt, akié a tényleges érdem, azt meg meg sem említik."

Nos: ebben egyetértünk, ugyanis, én sem szeretem, hogy a forgatókönyvírókat (és nem csak õket) háttérbeszorítják, és érdemeiket, melyeket a filmben nyújtott teljesítményük során bizonyítottak, mind-mind vagy a rendezõ, vagy valamelyik nagyon-nagyon hansúlyos fõszereplõ fejébe nyomják babérkoszorú gyanánt.
De itt nem ez történt: ugyanis Fincher olyan erõteljes személyiség, akinek hatása a film minden egyes kockáján érzõdik, vagyis pontosabban: minden pillanatban érezni, hogy ez elsõsorban FINCHER FILMJE.
És legelsõsorban nem a forgatókönyvíróé, ahogy nem Brad Pitté, Morgan Freemané, még akkor is, hogy ha nélkülük nem lett voln remekmû.
Ez Fincher látomása, Fincher világa, az a virtuális univerzum, amelyben csak a Fincher által generált és az õ egyedi módján ábrázolt eseményeknek, jelenségeknek van LÉTJOGOSULTSÁGUK.
Tehát, ha úgy tetszik, a Hetedik, ahogy Fincher filmjeinek többsége is, ebben az értelemben közelebb áll a szerzõi filmhez, mint a sok ember hasznos együttmûködése során létre ébresztett alkotásokhoz.
Persze ennek ellenére Walker neve a semminél azért jóval több figyelmet érdemelt volna.

Úgy hogy tudod mit?
Legyen Neked igazad...
Ökörséget írtam, csak jegeljük már ezt a témát, ha egy mód van rá...

Jobban örültem volna, ha inkább elismered, hogy butaságot írtál.

Asszem Hollywoodban elég rigolyásak olyan tekintetben, hogy a rendezõ meg a producer legfeljebb átiratokat kér (igen, még egy Fincher-féle nagyágyú is, fõleg az elsõ nagy dobása elõtt...), de a párbeszédeket attól még a forgatókönyvíró írja. A karakterekhez meg végképp nincs köze a rendezõnek. Ha Fincher látomását véled felfedezni egy-egy filmben, az sem jelenti feltétlenül azt, hogy akárcsak a forgatókönyvnek egy kis részét õ írta, inkább csak megválogatja a projektjeit, és néha egy kicsit tereli az írót is.

Utálom, ha egy rendezõt olyasmiért dicsõítenek, amihez szinte semmi köze nem volt, akié a tényleges érdem, azt meg meg sem említik. Egyébként a Pánikszobát nem Walker írta.

Így igaz, õ írta a forgatókönyvet - és aztán õ írta a Pánikszobát is - ami egyébként kevésbé lett jó, de ebbe most ne menjünk bele.

Viszont Fincherrõl, tudni lehet (nem tudom már hol olvastam, de utánanézek majd), hogy az utolsó pillanatig módosítgatja a forgatókönyveket, és csak az általa tökéletesnek ítélt verziót szokta betenni. Az pedig mindig többszörös mutáción megy át - így csúszhattak be azok a részek, amelyek Finchernek a többi jól sikerült filmjét is jellemzik, és amelyek csak az õ filmes védjegyei, és nem Walkeréi.

Valamennyire mindig fel lehet ismerni, hogy mikor valósul meg inkább a forgatókönyvíró, és mikor sokkal inkább a rendezõ elképzelése - még a szövegben is...
És itt inkább a rendezõé valósult meg...

Meg mellesleg a karakterek, különösen John Doe, azaz Kevin Spacey esetében, nem ütöttek volna akkorát, ha nem elsõ osztályú színészek játsszák õket.

De abban igazad van, hogy Walker nevét is említhettem volna...

"megint csak megnyilvánul benne Finchernek az a karakterteremtõ ereje és zseniális párbeszédei"

Méghogy Fincheré! Halló! Úgy érted, Andrew Kevin Walkeré, ugyanis õ írta a karaktereket meg a zseniális párbeszédeket!

És akkor ez még nem Stephen King, vagy a Fûrész...

Nézd, nem tudom...

Az meglepett, hogy egyeseknek olyan archaikus sokkot jelentett a film, ami számomra teljességgel érthetetlen reakció.
Lányok esetében kevésbbé, de mikor fiúk kezdtek el panaszkodni arra, hogy milyen sötét meg depressziós hangulatú film...

A Hány az óra, Vekker Úr!, a Cigányok ideje vagy a Mechanikus narancs (mindhárom zseniális), na, azok depresszív hangulatú filmek, de ennél még a Sötét angyal (nem tudom emlékszik-e még valaki rá, szerintem elég jó kis sorozat volt) vagy a Külnönvélemény is depresszívebb film...
Ugyan már...

Megnyugatatlak: nem csak te érezted annak.
Amikor Morgan és Brad az elsõ gyilkosság után kiléptek az ajtón, ott kb egy negyvenes évekbe illõ, erõsen film noir-os és ne szépítsük, meglehetõsen elcsépelt párbeszéd hangzik el ("Nem értem, miért helyeztette át magát ide..." - ilyesmi még a Szárnyas fejvadászban is elhangzott, nem?)...

De utána jön egy (már csak a film '95-ös mivoltához képest is) lélegzetelállító fõcím Shore mester korszakalkotó zenéjével, és utána már nem volt visszaút: elszabadult és magával ragadott Fincher mester zsenialitáa.

Fantasztikus történet, látványvilág, elképesztõ hangulat és zseniális zene!
Nem ok nélkül halmozom a pozitív jelzõket!
A film rászolgált ezekre, ráadásul, megint csak megnyilvánul benne Finchernek az a karakterteremtõ ereje és zseniális párbeszédei, amelyek nem egy késõbbi filmjét is jellemzik majd. Ráadásul már itt elõtûnik Fincher - nem túlzok - életmûvének az az izgalmas társadalomkritikai vonulata, amely majd a Harcosok klubjában válik önálló ars poeticává.

És akkor még nem is beszéltem a színészekrõl.

Brad Pitt igenis hatalmas színész, bár legzseniálisabb alakítása - és ezt még senki nem írta! - a Babel c. remekmûben lelhetõ fel. Itt a nagysága igazából abban rejlik, hogy annyira belesimul a szerepébe - és ez érdekes ellentét - hogy sokszor szinte szürke, észrevétlen, a eseményeknek majdnem személytelen szereplõje marad, miközben maradéktalanul kihozza a karakterébõl a kihozható maximumot, és megmondj a frankót, mikor arról van szó.

Morgan Freeman, a nagymester, kimért és tárgyilagos, minden szavát patikamérlegen méri, úgy hogy nem is ejt ki akármit a száján, de amit kiejt, azt olyan arcmimikával és geztusokkal kíséri, hogy azt NÉZNI önmagában is maradandó émény.

Gwineth... Hát igen, õ azért kicsit több szerepet is kaphatott volna (nyilván az elfogult hangomon szólaltam most meg). Amit és ahogy mondd, az fantasztikus, de sajnos az õ szála kicsit durván lett elvarrva.
Ám ez, úgy látom csak az én véleményem, úgy hogy nem is folytatom.

Kevin Spacey... Kevin Spacey helye, és ez megingathatatlan meggyõzõdésem - a filmtörténet legnagyobbjai között van, minden filmjében, még a legrosszabbakban is, egytõl egyig lé-leg-zet-el-ál-lí-tó volt. Amit itt mûvel, az maga a hipnózis: engem is meggyõzött, tökéletesen egyetértettem a karakterével jópár dologban, még akkor is, hogy ha ritka perverz gyilkos.

Leszámítva az elõ öt percet, a film szinte tökéletes, de nálam sorrendben a második legnagyobb Fincher filmjei közül: az elsõ egyértelmûen a Harcosok klubja, ehhez nem fér kétség. Ott minden klappolt és tökéletes volt, itt azért volt egy-két kisebb hiba.

Ennek ellenére a He7edik egyértelmûen 10/9.5-ös osztályzatot kap tõlem, ugyanis apróbb hibái felett nem lehet elsiklani, és afelett sem, hogy azért - többek között - Jim Jarmusch, Fritz Lang, Emir Kusturica, Milos Forman, Andrej Tarkovszkij és Inmgar Bergman nevû illetõk is éltek/élnek ezen a földön - és õk a 10/10-es kategória képviselõi (csak hozzáteszem: a Harcosok klubja 10/10-es)...

Nagyon jó, és nagyon jó, meg persze nagyon jó!10/10

Amiatt az élõholt ember miatt 7es, amúgy csak egy 6ost adnék rá.

Én nem értem, hogy az utolsó két soroddal mit akartál mondani. Mi zseniális? (Magán a filmen túl.)

Valóban lélek-g-zet elállító a film, de B.Pitt közepes alakításán már lélegzethez jutottam.

<SPOILER>
szerintem nem is a két hulla volt a legnagyobb csattanó, meg hogy ki a Harag, hanem hogy a felesége.

eszembe jutott mikor Spacey a bûnrõl beszélt: "mindenki elmegy mellette, mert olyan hétköznapi" és ezt összevetve, hogy a nejét megöli, aki legalább félóráig teljesen háttérbe szorult. Meg mikor nagyon nyomon van a két detektív és a nemborotválkozásról is szó esik, és egy napig nem volt otthon. értitek. Ez mekkora durva már. Zseniális.

most néztem meg a filmet...egyszerûen nem találok szavakat arra,hogy mekkora alkotás ez a film...annyira lesokkolt,hogy a végén sírva fakadtam rajta...
ezt nagyon odatették!

Elõször én is azt hittem, hogy egy szimpla sorozatgyilkosos film lesz, de mikor kijöttem a moziból tudtam ez a film több annál. Akikel néztem azok kétségbevonták, igazam lett.

nagyon jófilm. nagyon megdolgoztatja az emebr lelkét. egyik kedvencem.

Nem tudom miért nézi a film elejét mindenki egy szimpla buddy movienak. A lényeg azon van, hogy a karakterek mit képviselnek és mi után nyomoznak.

SPOILER:

A film vége meg csupán annyiban hibádzik, hogy Pitt nem hal meg. Mivel John Doe bûne Tracy megölése (irígység) volt, ezért az mellékes hogy a nõ ártatlan volt-e, vagy sem. Mills lett a harag, aki végülis befejezte a kört. A film végének igazi ereje különben sem a csavarban rejlik, hanem az elsõrangú, párját ritkító megvalósításban. Howard Shore pulzáló velõtrázó hanganyaga, Spacey és Pitt játéka, Darious Khondji félelmetes beállításai és David Fincher átlagon felüli rendezõi munkája.

Na várjál... tökjó, hogy megértetted a problémát, és nem válaszoltál csípõbõl vissza valamit. Aztán odaírod, hogy szerinted nem lõttél le poént... :-o Ember, olvasd már el mégegyszer. Tökéletesen lelõtted a film egyik legnagyobb meglepetését.

Fú, milyen leb*szást fogsz kapni (megjegyzem jogosan), hogy nem írtad ki nagy betûkkel hogy spóóóóójler! Tényleg, máskor tedd meg! (azok érdekében akik esetleg nem látták a filmet)

:DDD..én majd a következõ életemben.

Huba, Szamek, nem gondoltam volna hogy az amerikai jogrendrõl kéne olvasgatnom, ráadásul angolul. Szóval most sem lettem beljebb...