A fenéken van a legtöbb, legkevésbé létfontosságú hús. Fél font, negyed kiló, simán kijön belõle.
OFF
A Candide-ban egy ostrom során az ostromlottak kaja híján megették egymás fél fenekét :)

szerintem picit túlértékelt a film, ha odafigyel(és gondolkodik!) a nézõ teljesen kiszámíthatóvá válik a történet.pont emiatt nekem már egyáltalán nem volt izgalmas az utolsó 20 perc..ahol gondolom az emberek többsége tátott szájjal ült az izgalomtól.. ezért csak 10/8

Miért a fenékbõl kell?
Nekem kimaradt a hivatkozott mû...
:)

Elõször fel kellene fogni mirõl szól a film! Szerintem te egy Batman fanatikus lehetsz azok alapján,amiket írtál.Egyébként,ha valamit nem értünk arról szerintem nehéz nyilatkozni én nem is próbálkoznék vele ! 10/10

Talán valóban nem nekem való mûfaj a KRIMI, mert ennek köze nincs a thrillerhez. Nem tudom felfogni, hogy miért olyan jó, ha 2-3 órán keresztül nézek egy filmet, ahol más sem történik, csak beszélgetnek. Legalább érdekes lenne a nyomozás, vagy tudom is én... Ebben a mûfajban nem tudok különb filmet mondani, mert ha ezen a mûfajon azt értitek, hogy unalmas beszélgetés, akkor nem ismerek sok ilyen filmet. Viszont ettõl csak jobb filmet tudnék felsorolni bármikor, bármennyit. De egyébként hasonló mûfaj az "Egy gyilkos agya". Nem mondom, hogy szenzációs, de ettõl biztosan jobban lekötött. Valaki azt írta, inkább ne nézzek krimit, sõt semmilyen mást se. Nagyon jópofa emberke lehetsz. Ha valakinek nem egyezik az ízlése a tiéddel, akkor már ne is nézzen normális filmet? Hát akinek ez a "nagy film", azoknak jó szórakozást kívánok hozzá, de én azért nézek filmeket, hogy élményt nyújtson, ne pedig vegyen el tõlem. Ezzel az erõvel bekapcsolom a rádiót és hallgatom, ahogy beszélnek, az is érdekesebb, mint az ilyen filmek. És a Téglát sem értem, miért csodálják annyira, hisz egy f*s. Szóval ehhez és a sok mûvészi több órán át dumálós "mûremekhez" jó beszélgetés tanulmányozást kívánok! :)

Sztem akkor csak Bergman thrillereket nézzél továbbra is :)
Én szeretem a Fanny és Alexandert + a Varázsfuvolát, de a Hetedik pecsét (nem véletlen a párhuzam) ritka unalmas és vontatott film, mindegyik jelenet ugyanazt mondja el újra és újra (és újra és újra). Ezzel jelezve az eleve elrendeltséget (a svédek ugyebár lutheránusok), itt a film végig a siker reményével kecsegtet, fenntartva ezzel a feszültséget, pedig ugyanúgy eleve elrendelt minden, mégis csak Morgan Freeman vészmadárkodása sejteti, aki vége felé már maga is reménykedni kezd, így altatva el a gyanakvásunkat.
SPOILER
Hibájának talán csak az hozható fel, h a kevélység, fösvénység és a bujaság gyilkossága teljesen elsikkad. Ráadásul az a húskivágós sztori teljes hülyeség, ki az a barom, aki a hasából vágná ki, mikor mindenki tudja, h a fenékbõl kell. Vagy nem olvastak Candide-et?

ez nekem tegnap TELJESEN kimaradt (???). most épp megy, lehet, bele is nézek.
...pedig nekem még tetszett is a film! :)

Tudna valaki segíteni nekem, hogy a film bemutatójában, mi a neve a zenének a közepétõl??? és hol tudom meghallgatni???????

Seven 1995 trailer a youtubon.

NAGYON ÖRÜLNÉK HA VALAKI TUDNA SEGÍTENI!!!

Írjatok. Köszönöm.

a modell, aki kevély volt

Rosszul tettem fel a kérdést:
Egy áldozatra/gyilkosságra nem emléxem. Amik megvannak:
***SPOILER****
Pizzás, ügyvéd, 1évig pihentetett, kurva - és az utolsó kettõ.
***SPOILER VÉGE***
esetleg vki tud segíteni? Tegnap óta próbálok a neten megoldást találni.... :(
elõre is köszönöm

1. torkosság, 2. fösvénység, 3. kevélység, 4. restség, 5. bujaság, 6. irigység, 7. harag

Minden, amit elõzõleg errõl a filmrõl tudtam, azt sejtette, hogy ez egy kivételesen jól sikerült, eredeti, a maga nemében remekmû-közeli, valóban rendkívül izgalmas krimi lesz. Annál nagyobb volt a csalódásom!

Hiába a mérnöki precizitással, mûvészi vénával és némi vallásos-intellektuális megtámogatással dolgozó majd morális elméleteket gyártó õrült sorozatgyilkos, a misztikusan nyomasztó környezet, az önmagukban érdekes, plasztikus karakterek és az õket remekül alakító fõszereplõk, ha a film anyagkezelése, ritmusa széttartó, töredezett, dramaturgiája, kompozíciója pedig alapvetõen elhibázott, csapnivaló. Márpedig ezen múlik minden!

És ha mindez rendben lenne, akkor jóval kevésbé zavarna a lélektanilag nem mindig következetes ábrázolásmód, a könnyen kitalálható és ezért redukált hatású slusszpoén, és az hogy keveset tudtunk meg a gyilkosról és még kevesebbet a motivációjáról.

Érezhetõ, hogy itt valami nagyszabásút akartak alkotni, és az ütõs, feszültségteremtõ paneleket mintha a mûvészi igényû filmek, a lélektani drámák elemeivel akarták volna összeházasítani, ami elég szerencsétlen módon sült el.

Miközben az egymást követõ gyilkosságok, amelyek láncolatának a film lényegét kellene adnia és az izgalmak fõ forrásának kellene lennie, csak jelzésszerûen, szinte mellékesen vannak bemutatva, aközben rengeteg a funkció nélküli elem, az üresjárat, a tartalmatlan, dramaturgiai funkció nélküli beszéd. A mélypontot ebbõl a szempontból a vonatatott vacsorajelenet adja, amire valószínûleg csak azért volt szükség, hogy megismerjük-megszeressük Tracyt, s ennek fényében tudjunk borzadni a végkifejleten. (Nem tudjuk, mi az oka a hirtelen vacsorameghívásnak, s annak, hogy a nõ úgy viselkedik az öreggel, mintha el akarná csábítani.) A film egyetlen valóban izgalmas része a végsõ utazás, de ez is inkább csak a fenséges táj és a megoldás sejtetése s nem az ábrázolás összhatása miatt, amin viszont megintcsak ront Mills és a gyilkos száraz, erõltetett beszélgetése.

A dramaturgiai-hangsúlybéli hibák mellett még kifejezetten rendezési hibák is akadnak: a beállítások, vágások túl bõbeszédûek, sokszor mutatnak mellékes, érdektelen dolgokat. Amikor a nyomozók találkoznak a könyvtáros fülest adó, hajléktalankülsejû ügynökkel, a jelenet elején a férfi úgy van beállítva, mint aki most valami fontosat (rémeset) fog elkövetni, és csodák csodájára leül a székére (mint valami olcsó paródiában). De ilyen az utolsó autókázásnál Somerset súlytalan szerepe is.

Egy Bergman-filmben például, ahol a cselekmény minimális, miden mozdulatnak, szónak, képi elemnek funkciója, jelentése van, beleilleszkedik a nagy egészbe, ezért hallatlanul izgalmas. Ahogy egy színvonalas, eredeti thriller is. Itt viszont mintha a rendezõ abban a hiszemben dolgozott volna, hogy ha minden másképp van, mint egy tucat-thriellerben, akkor az már jó is. Így viszont ez se nem tucat-thriller se nem mûvészi igényû thriller-tartalmú szerzõi film, hanem a két szék között a pad alá esés tipikus esete: nesze semmi, fogd meg jól.

Hitchcock Topáza jutott eszembe: hiába az izgalmas sztori, a kiváló színészek és a legendás rendezõ, ha maga a tényleges megvalósítás elhibázott. Így a végeredmény mindkét esetben egy unalmas, vontatott, gyenge film.

Igaz, én is azt írtam, hogy minek egy õrülttel vitatkozni. De akkor miért is érdekeljen a motivációja? Halálra untam a világmegváltó monológját. Mindazonáltal lehetséges, hogy a thriller egyszerûen nem az én mûfajom. Mondjuk nekem "A Zodiákus" és a "Megszólít az éjszaka" például mégis sokkal jobban tetszett. Lehet, hogy én már csak a jó öreg Poirot-nál maradok, ahol az indítokokat még értem, és a gyilkossal (aki egyébként angol szokásához híven két tea között és roppant finom modorban oltja ki áldozata életét) némely esetben még együtt is tudok érezni.

Nem értek egyet azzal amit írsz. Pontosan ezek, amiket felsorolsz, különböztetik meg az átlagos filmektõl. Itt nem kell minden második jelenetben baltás gyilkosnak kiugrania a szekrénybõl, hogy fenntartsák a nézõ érdeklõdését. Pont ez ami magasabb szinvonalúvá teszi a filmet.
Spoiler
Ami meg a végén az autózós jelenetet illeti, annak nagyon fontos szerepe van:
1. Ismerteti a gyilkos cselekedeteinek az okát, de rámutat a nyomozók érvelésének a hibájára is.
2. természetesen feszültségkeltés szerepét is betöltötte.
Ami meg a bibliai idézeteket illeti, egy õrültnek tök mindegy milyen érvekkel állsz elõ, nem fogja látni a logikád helyességét.

Már második alkalommal néztem meg, de a film hatása csak még erõteljesebb lett. A rendezõ nagyszerûen ért a feszültségkeltéshez, a fordulatoktól végig izgalmas a történet, a vége meg nagyon ütõs. Nagyon jó megnézni a közepes tucat-thriller-dõmbing után. Vannak részek amik csak erõs idegzetûeknek ajánlottak!

Sziasztok!
most néztem meg a filmet, de a kisfiammal is kellett foglalkoznom közben (altatás)
mivel egy dolog kimaradt, ezért végig(!)olvastam itt az összes kommentet, de nem találtam választ. Légyszi segítsetek, hogy
***SPOILER*****
hogy jöttek sorban a gyilkosságok?
Köszönöm!

magamhoz: nem exisztenciális, hanem egzisztenciális... huh, késõ van.

Én most láttam ezt a filmet elõször, és a remek színészválasztás és brilliáns alakítások ellenére nem nyûgözött le. Mi ebben a kesergésben a mélyfilozófia egyébként? A film ilyen tekintetben csak úgy hemzseg a lapos közhelyektõl,és lélektanilag nem hiteles jelenetek is elõfordulnak benne. Nem minthogyha alapjáraton hatalmas megvilágosodást várnék egy thrillertõl, csak itt olvasom az elõttem szólók kommentjeit. Ebben a mûfajban másfelõl viszont elvártam volna egy kissé pörgõsebb tempót, és egy valóban váratlan fordulatot.
SPOILER: ahogy a szállító kiemelte a kartondobozt az autóból, tudtam, hogy Tracy feje van benne, és világossá vált számomra, ki az "Irigység" megtestesítõje, és hogy a tettes kire osztotta a "Harag" szerepét.
Amikor elindultak az autóval, akkor még azt hittem, hogy a két zsarut csalja kelepcébe, és szánja utolsó áldozatainak. Na az izgalmas lett volna, így azonban csak kiábrándító volt. És az, hogy a végén "beteljesedett" a terve. Well. Kit érdekel. Nem értettem egyébként ezeket a tracy-s jeleneteket sem, hogy miért pont a mogorva és meglehetõsen zárkózott Somersetet tüntette ki bizalmával, és vonta intim beszélgetésbe. Még az is eszembe jutott, talán õ áll mindennek a hátterében, és ezzel a trükkel akarja ártatlanként feltüntetni magát, a nyomozót elcsábítva. Egyébként a kamerás emberrõl nekem rögtön bevillant, hogy õ a gyilkos, és nyilván azért ismerte már akkor a gyilkosság színhelyét. Én egy kicsit hiányoltam, hogy valamivel jobban megvilágítsák, pontosan hogyan sikerült kiviteleznie ördögi tervét. És ez az "igazságosztó-kiválasztott" bla-bla... ha a nyomozók, és különösen az egyébként is mûvelt Somerset, idõközben már kikupálódtak a Bibliából, simán vissza lehetett volna vágni mondjuk ezzel az idézettel: "Mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot" /János 12, 47/; vagy "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bûnösöket megtérésre." /Lukács 5, 31-32/ Különben meg miért is exisztenciális vitákba bonyolódni egy zseniális elmeháborodottal? Mills láthatólag unta az utat (megjegyzem, nem csodálom, én is), a szorongását, izgatottságát akarta elnyomni egy kis csevegéssel, s mindeközben semmi érdemlegesrõl nem esett szó. Amúgy meg ez a Hemingway idézet a végén, hogy "a világ szép, és érdemes harcolni érte"... Hát ezt akár a Kis herceg, Müller Péter, vagy Paulo Coelho is mondhatta volna... rendkívül eredeti meglátás, és az sem segít rajta, ha, amint Somerset mondta, csak a második felével értünk egyet.
De rendben. Ez egy thriller. A színészek jók, és a történet is tartalmaz izgalmakat, feszültséget. Tehát én hetet adnék így végeredményben.

Akárhányszor megnézem, mindig másra csodálkozom rá. Hihetetlenül jól fényképezett, rendezett és játszott, nagyon nagy film! Briliáns!

ez egy jó nap a V3-on. Elõször a Hetedik, aztán az Ördög ügyvédje, nálam mindkettõ maximális pontot érdemel...Csak holnap ne kellene korán kelnem...