Erika, részvétem és megnyugvást kívánok neked és a családnak,
és ablák nektek is.
Valóban addig kell szeretnünk és ölelnünk, amíg még lehet.

Lukrécia,
nem voltál búskomor, õszintén leírtad azt, amit többünk átélt már sajnos, és amik után keményen átértékelünk.

Kitartást mindenkinek.

Most én is zenét hoztam: https://www.youtube.com/watch?v=g4YJwJuJXk0

Üdv. nektek.

Köszönöm Nektek!
Ahogy látom, vannak itt a barlangban sorsok... :( Nem is tudok most mit mondani, erre nincsenek szavak. Kitartást, sok-sok erõt kívánok én is Nektek! \"Legyen ünnep az Égben és ünnep a Földön...\"

Hogy egy kicsit vidámabb vizekre evezzünk: óhhh, szóval kijött ez elõzetes Enginünk új sorozatához! Az elõzetesbõl jónak ígérkezik. (Lófarokra vált õ is, mint Kivo?) :) Ez SEM áll neki rosszul. ;)

És ha már Kivo: szinte én sem hiszem el, hogy ilyent vagyok rá kénytelen írni, de mire is nyerte el a 2016-os Év Színésze díjat a drágám? Hiszen kb. másfél hónapja tért vissza újra a filmvászonra, szóval idén nem sokkal lendítette elõrébb a török sorozatipar szekerét. És hogyhogy nem Õzike nyert? Õ bezzeg egész évben izzadtra forgatta magát... Szegénykém, hiába volt minden. Sem pillangó, sem az év színésze trófea. Ajjajj....
Mondjuk én a Dirilises Ertugrulnak adtam volna szívem szerint. Vagy Icerde Mertnek.
De bántanám még picit Kivancot: szóval NEM, NEM, NEM és NEM, én nem ilyen sorozattal tértem volna vissza. Nem azt mondom, hogy nem tetszik, mert akkor hazudnék, nézem is, de valami sokkal ütõsebbet vártam volna tõle. Minek kell annyira ezt a szép fiú vonalat erõltetni? Játszhatott volna már végre egy sorozatgyilkost, akkor is látnánk, mi szerelmes nõi nézõk, hogy mennyire jól néz ki, és olvadoznánk is rendesen.
Attól az erõltetett kacsintgatásos nézéstõl, amitõl sok rajongó extázisba esik, én személy szerint lila hajat kapok. És sajnos a nézettség sem olyan jó, most már KS is rendre elõzi. Valami nagyon nagyot kellene odacsapni a nézõk elé a forgi íróknak, különben attól tartok, baj lesz.
Fájó szívvel állapítom meg, hogy Icerde sokkal, de sokkal jobb, izgalmasabb, érdekesebb, megdöbbentõbb, stb. És hát ez a Mert gyerek!!! Hatalmas kedvencem lett, egymaga elviszi a hátán az egész sorozatot.

Részvétem itt is Hanga abla!

Mankos, akkor leányodat is szívesen várjuk a barlangban ha eljön az ideje;-)

Ó, mi érkezett meg.... https://www.youtube.com/watch?v=T-lsKYcJmq8

Sziasztok drága abláim!

Rég jártam errefelé. Sajnos történt nálunk egy szomorú családi esemény a közelmúltban (elvesztettük apósomat), így a sorozatok nézése (és minden más) háttérbe szorultak...
A temetés körüli intézkedés már rendben lezajlott, már csak a szomorú utolsó út van vissza... :(

Esténként, vagyis inkább éjszakánként azért próbálok nézni egy kis ezt-azt, de minimálisan, mert 10-15 perc elteltével leragadnak a szemeim.

Mindenkinek boldog ünnepi készülõdést kívánok, igyekezzetek azért egy kicsit rápihenni is az ünnepekre. Karácsony elõtt azért még mindenképpen szeretnék beköszönni ide, úgyhogy más egyebet még nem kívánok.
Sok-sok puszi Nektek, vigyázzatok magatokra, és aki még megteheti, ölelje és puszilgassa meg édesapját, édesanyját...

Ablák! Kitartást mindenkinek, nincs sok hátra, kevesebb, mint fél óra múlva itt az utolsó hétfõ … öööö ebben az évben.))

Én is kellemes ünnepeket kívánok nektek, és akinek lesz ideje rá annak jó sori nézést;)

Sziasztok.

Gyors bekukk, Sziasztok lányok:)

Huu termeltetek ám, és csak remélni tudom, hogy gyors olvasásom miatt nem értelmezek félre semmit, ha igen akkor elõre is elnézést.
Kata, köszönöm szavaid. Én úgyszintén tanulok tõletek. Az emberismeret pedig…hmm bevallom a „mesehõsökkel” mindig könnyebben ment, az életben már jóval nehezebb:)

Múlt elengedés.
Az optimális az, ha megszabadulunk a mezei koloncoktól is, amennyiben élhetõ életet akarunk és nem folyamatos harcot a múlt árnyaival. Persze nem mindenki képes rá, mert mielõtt elengedjük, nem árt azért szembe nézni azzal a fránya múlttal, és ahogy nagyon jól rávilágítottál ehhez szükség van némi önismeretre, tükörbe nézésre, ami valóban a legnehezebb része, pedig e nélkül nincs igazi siker. És valóban nincs idõnk az érzelmeinkre, de merszünk sincs hozzájuk, mert sérülékenynek hisszük magunkat tõle, röhej, de több energiánk megy el annak elfojtására, mint a megélésére.
Viszont olyan mély traumák esetén, amit a Fatmagülben és a Bulutban láthattunk jóval bonyolultabb az elengedés, feldolgozás, mint általánosságban, és az általad írt átalakítás jelzõ jobban is passzolna ide. A negatív érzelmek pozitívvá formálása, ezzel képessé téve a belsõt ismét érezni, majd a jövõben élni, megélni. Nem lehetetlen, de az alkati tényezõn túl megannyi külsõ körülmény passzolása kell az oldás, alakítás sikerességéhez és persze bõdületes idõ.

A hittel nincs bajom, az eszeveszett és mindent felülíró vallás gyakorlása viszont riasztó tud lenni számomra is. Furcsának tûnhet de Narin mély vallásossága ellenére nem volt fanatikus, és - mint ahogy Timi is írta – inkább mankó volt az életében, biztonság, nyugalom, ahova nem ér el a mocsok, illetve erõ a mindennapokhoz. Ha teljesen alárendelte volna magát sorsának, akkor soha nem fogja meg Serdar kezét és élete végig Mustafa mellett marad, mondván ez Isten akarata. De nem így történt.

Mary,
Igazad van, erre már én sem emlékeztem jól. Harun valóban már a kórházban verte a mellét… grrr
Igen, igazi gyökér. Totálisan taszító jelenség volt belsõleg, külsõleg. Az elsõ pillanattól kezdve vert tõle a víz, és elõbb néztem volna ki belõle, hogy elássa Narint a kert végében, mint Mustafából valaha. Hideg, érzelemmentes, borzasztó figura.

Csak pár gondolat még böri-elm.intézet témához és a hiányolt bosszúszomjas török fõhõsökhöz.
Bár én is szerettem a jó doktort, de azért õ sem volt hibátlan, és a diliházas hadviselésben én spec. éreztem személyes vendettát is a részérõl. Nekem ettõl lett még emberibb a karaktere. Mustafa kimaxolt Narin tekintetében mindent, amit lehetett, nehéz ilyenkor félre tenni a személyes indulatokat és csak elvek mentén gondolkodni, még egy Serdar kaliberû férfinak is. De ez csak az én véleményem.
Csatlakozva Timihez, én is úgy gondolom, hogy nagyobb kibontakozási terepet adott az írónak a nem böris ítélet, hiszen több, zseniálisan megkomponált turbo érzelemdús jelenetnek adott a késõbbiekben tökéletes alapot és háttért a helyszín. (És persze az irreálromantikus nõi szívek tovább sajnálhatták Mustafát is…hehe).
Felváltva sírtam és nevettem ezeket az epizódokat nézve. Abszolút kedvenceim.

Eveet Réci, még 4 rész van hüpp, nem is tudom mióta megy, én kb. tavaly szeptemberben kezdtem el nézni, de nekem ez a sorozat annyira tömény, hogy pont jó is volt ez a tempó. Hiányozni fog azért, a sok ideggöcs ellenére én még komolyan el tudnám nézni, mazochista vagyok tudom.

Én azt nem értem hogy miért nem vesznek DNS-t Turgut apjától???? Nem mintha bánnám hogy szabadon garázdálkodik Korkutkám, de ez kész vicc.
De nekem egyébként a legnagyobb rejtélye ennek a sorozatnak még mindig az, hogy szegény Oszmán hol a francban lakik??!!

MS papa... Engem még nem is a biciklis mondata akasztott ki a legjobban, hanem amikor sajnáltatta magát hogy mennyi erõfeszítésébe került szegénykémnek elrejteni Feride elõtt az igazságot... Egyébként megmondom õszintén sokkal drámaibb jeleneteket vártam, a Mahir vs MS és a Feride vs MS nagyjelenetekkel sem voltam megelégedve. Feridétõl pl. nagyobb tombolást vártam. MS papa színész meg eddig minden jónak ígérkezõ jelenetet tönkre vágott a flegma fejével, minimális drámai érzéke nincs, nem is értem hogy került ebbe a sorozatba...

Bocsesz de ez akkora, hogy el kell spoilereznem azoknak akik félbehagyták a Karadayit, Mehmet Saimból török Mike Tyson lett és leharapott egy darabot Turgut fülébõl!!!

Csöndbõl ítélve gondolom idén már nem lesz nagy nyüzsgés a barlangban, és én se akarom már kekeckedni (Ilknur khmm...), de jövõre még tarthatunk esetleg egy Karadayi finálé kibeszélõ showt a kompetensekkel.
Icerdézni tutira fogok még idén Reszkessetek betörõk helyett talán, és eskü Hanga abla, ezt a Cesúrt is megnézem most már magamnak ha lesz idõm.

Boldog karit ve új évet kívánok én is barlangtagtásaknak, ha addig nem találkoznánk.

Nagyon kíváncsi voltam már, angyali apuka beyefendi mivel fogja mentegeti magát Feride elõtt, ha kitudódnak a kis ügyei, hát, sok mindenre számítottam, de az "én tanítottalak meg biciklizni" kifogás nem volt köztük :D

Ha már logikai bakik, és az nem problémás, hogy Feride hakim asszony egy szökött rabhoz ment feleségül, a bírósági alkalmazott Suna, és a rendõr Yasin tanúskodásával?
Mondjuk Korkut Ölmez után bármi megtörténhet...
Egyértelmû, hogy nagyon elfáradtak a sorozat végére forgatókönyvíróink, de a rengeteg baki ellenére, szerintem csudálatos ahogy göngyölítik és összekapcsolják itt a szálakat a végén.

Én is Güney lettem. :))

Mutlu noeller!

Ja a link kimaradt: http://kuzey-guney.ozee.com/

Ezt észre se vettem, de tényleg! Itt is vannak azért vicces dolgok. Nem tudom Hilal vagy vmelyik KG-s forgiíró esetleg beszállt segíteni a végefelé? vagy már nagyon fáradtak voltak szegény íróink.

Találtam egy vicceset, KG teszt, Kuzey vagy Güney vagy? Én Güney!:-) De Kuzeyesen is kitöltöttem, az õ jellemzése még helytálló, de ezt a Güney jellemzést muszáj bemásolnom.
"You are the ideal one, who is adored by everyone. You take your decisions after weighing all your pros and cons and do not rush into things. You have a good equation with your family and friends and you value all the relationships in your life." Né?????

Ha valamelyikõtöknek van esetleg török jogász ismerõse kérdezze már meg nekem, hogy tényleg lehet 6,8 évet kiszabni egy jogos önvédelembõl elkövetett gyilkosság miatt??? Mert Orhan meg ült vagy fél évet amikor elõre megtervezetten lepuffantott egy rendõrt + meg is szökött, és a bírója sem életeszerelme volt... Mahir MS miatt is 15 évet kapott.
Egy olyan sorozattól ami 50%-ban a bíróságon játszódik, igazságszolgáltatásról szól azért kicsit több következetességet várnék ilyen téren...

Kiközösítették a kabadayik :-(
A 106. bölüm vége! Vayyy!!! Mindig mondtam hogy szegény Kerime asszony nem egy észkombájn, de hogy ennyire... Ahelyett hogy sunyiban lebuktattatta volna MS-t...

Sziasztok!

Kata, bocsi hogy feltartunk:-) De van ennek is értelme, látod, vedd úgy mint önkéntesmunkát a Barlangegyetemen. :-) A sok hülyülés mellett az ilyen gondolatokért is szeretek a barlangba járni. Érdekes dolgokat írtatok. Én is a te (Kata) álláspontodon vagyok a vallásos elhárítást illetõen. (A vallást egyébként nem tartom teljesen haszontalan dolognak, civilizációs szervezõereje éppoly vitathatatlan, mint a rá mért pusztító hatása. De az ember sajnos nem hiszem hogy csak önmagáért féken tudta volna tartani az ösztöneit.)
Visszatérve az elhárításra, egyfelõl a vallást mint problémamegoldást, a végítéletre hagyatkozást kicsit a tehetetlenségünk, gyávaságunk, tenni nem akarásunk (vagy nevezzük aminek akarjuk) önigazolásaként is érzem. Így egy kicsit Narinnál is.
Tímea ez az illúzió dolog nekem olyasmi mint egy drogos állapot. Csak itt nincs kijózanodás. Ha valaki örökké részeg lehetne, és a maga bódult állapotát valóságként éli meg, akkor mindegy is a valós valóság (ha egyáltalán van ilyen)? Nehéz kérdés, ezt talán csak az adott hívõ tudja megválaszolni. Az sem mindegy, hogy mennyire mélyen éli meg az egészet.

Kata, el is várjuk a muzsikát a barlangdiszkó DJ-ként.
A Karadayit azt hiszem jövõhétig befejezem, aztán remélhetõleg jövök megcincálni ezt a sharpeit:-) Karadayi pótlékot keresek, szóval sokat várok a soritól.
Ja tõled is meg akartam kérdezni, szerinted nem majmolja egy pöppet ez a Cagatay gyerek Kvancinkat?

Szia! Hát, ha nagyon nem bírod az ilyen vakbuzgóságot, lehet, tényleg jobban jársz, hogy nem Dirilisezel, ugyanis szegény Ertugrul akármikor tanácsot kér a dervis nagyfõnöktõl, kb. mindig ugyanaz a válasz: nyugi, ha Allah úgy látja jónak, úgy is segíteni fog, mert Ábrahámnak se hagyta végül, hogy leölje a fiát. :')

Én is a por felé hajlok, de hát én az alázatosságot eleve nem tudom minden esetben értékként felfogni, nem csak vallásosság tekintetében. A hívõ viszont a megaláztatást, szenvedést, a hit próbájaként éli meg, ezáltal átélhet valami olyasmit, ami az égbe emeli õt. (Ezt Tóth Árpád szebben megfogalmazta, mint én). Narin is úgy fogalmaz, a Bulut kastély pokol és a menny (cennet ve cehennem - hát nem gyönyörû a török nyelv?)

Narin élete egy szenvedéstörténet volt, õt nem egy trauma érte, hanem sortûzként folyamatosan kapta a megpróbáltatásokat. Kérdés, hogy lehet-e ilyen körülmények között egyáltalán feldolgozni? Neki egy olyan védõpajzsra volt szüksége, ami mindig kéznél van, egy török délkelet-anatóliai lánynál evidens, hogy ez a hit volt.
Oké, mi azt gondoljuk, hogy amiben Narin hisz, az csak illúzió. (Mondjuk van aki szerint, minden csak illúzió) Tegyük fel, hogy nekünk van igazunk. De a szenvedõ hívõ szempontjából van ennek jelentõsége? Nem az számít, hogy õ hisz benne és átéli? Ha egy illúzióra alapozza is az életét, jövõjét, hiába csak egy illúzió, ha õ valóságként éli meg, akkor az számára nem a valóság? És ha valóságnak gondolja, akkor nem segíthet a neki ez az istenbe vetett remény?
Nem tudom, mert én tényleg nem értek a pszichológiához, valláslélektanhoz, csak egy igazi hívõ fejével, lelkével próbáltam most gondolkodni, érezni.
Narin, érdekes, de abban a rövid idõszakban, amikor boldog lehetett, én úgy láttam, õ teljesen, szorongás nélkül, múltját elengedve meg tudta élni a boldogságát. De a szenvedései közepette sem süllyedt el az önsajnálatban, még ha néha meg is akart halni, jobban értékelni tudta az élet apró örömeit, mint egy átlag ember. (Pl. hozzáadták valakihez, akit nem szeret, de legalább tudott örülni annak, hogy milyen szép menyasszonyi ruhát kapott. Cemrétõl láttunk ilyet?:))

Ahhoz képest, hogy nem láttad, teljesen megfogtad a sorozat lényegét, (hát még ha látnád;)) Szerintem sem Mustafáról szól. Mivel õ alig változik - inkább a körülményei változnak számára nem kedvezõtlenül, és ettõl talán lágyul valamennyit - a sorozat végére nyilvánvaló lesz, hogy õ (és mások is) csak eszközként funkcionáltak a mondanivaló megvalósításában, ami szerintem is a török nõ tragédiája.

Tényleg van valami csodálatraméltó és dühítõ is a tûrõképességében. Számomra a legmegdöbbentõbb, hogy még csak gyûlöletet, szinte haragot sem érez a "férjei" iránt. Nem csak hogy nincs benne bosszúvágy, de valóban még csak annyi sem hogy egyáltalán tiltakozzon, ha megerõszakolják, agyonverik, rágyújtják az istállót vagy aknamezõre küldik... Gyakorlatilag életösztön sincs benne... Írtátok hogy itt nincs katarzis, így arra a kérdésre hogy de mégis meddig tûrhet valaki, azt hiszem tudom a választ a film esetében. Kíváncsi leszek mi ennek a sorozatnak és Narin karakternek így a mondanivalója, de erre talán majd visszatérünk késõbb.
A vers nagyon találó Narinra. Az ilyen felfogást egy kicsit azért irigylem is az õszintén hívõ emberektõl.

Mankos, az biztos hogy a Karadayi tele van libabõrös jelenetekkel. Kevés olyan sorozatot láttam még ami ilyen erõsen telítve van érzelmekkel (és közben mégsem giccses) ,annak ellenére hogy a szereplõgárda háromnegyedét lemészárolják. Az ilyen hosszú sorozatokat általában csak tisztességbõl nézem végig és alig várom már hogy vége legyen, de a Karadayi nagyon hiányozni fog.

Mahir új frizurája viszont nem tetszik! Ezt mért kellet, hogy még jobban kihangsúlyozza a kabadayiságát? :-)
És be kell vallanom csalódtam a szerelmében, így magára hagyni Feridét és a születendõ gyereküket a bosszú miatt...

Én mindannyiunkkal egyetértek.:)
Nagy különbség Narin és Fatmagül között szerintem, hogy Fatmagülnek egy életvidám, boldogság reménye elõtt álló lányként vált pokollá az élete. Narin viszont ebben a pokolban nõtt fel, hozzászokott. Ezt a különbség erõszak-jelenetekbõl is jól kivehetõ. Fatmagül, amíg fizikai ereje bírja sikítozik, ellenkezik, ahogy bárki tenné. Narin esetében viszont az volt az igazán megdöbbentõ, megrendítõ, hogy Mustafánál és Harunnál is gyakorlatilag beletörõdve tûrte. Nyilvánvaló volt számomra, hogy egy ilyen lány nem fog a bíróságon sem hadakozni az igazáért.
Azért nem, mert õ "túl magasztos a kicsinyes földi igazságszolgáltatáshoz" vagy mert túl "kicsinek és igénytelennek érzi magát" igazságot szolgáltatni?
Szerintem a kettõ nem zárja ki egymást. És ez valóban a vallásával/életfilozófiájával magyarázható. A vallásos alázat bizonyos formáiban is szerintem létezik egy olyan paradoxon, ami egyszerre emeli az "égbe" és nyomja a "porba" a hívõt. Lehet csodálni értetlenkedni, akár dühöngeni felette. Narinnál úgy gondolom, ez nem csak színtiszta vallásosságból jön, hanem védekezõ mechanizmusként is kialakult nála. Szükséges kapaszkodó volt ahhoz, hogy túlélhessen.
http://www.ars-sacra.hu/vers.php?vers=112

Kata: Így van, ezért mondom, a törökök eleve olyan állapotban vannak, hogy nekik már nincs szükségük egy ilyen sorozatra hozzá, hogy magukat a legdicsõbb népnek, az iszlámot meg a legdicsõbb vallásnak lássák, hihi. A Dirilis nem ateista hazaárulóknak készült, hanem a vallásos nacionalistáknak, így nem sunyin manipulatívnak, csak õszintén nagyképûnek érzem. A keresztényábrázolását gondolom el tudod képzelni, muhaha. Az iszlámnak viszont a bölcs dervises vonalát mutatja követendõ példának, nem az sáríát, ez talán szimpatikus.
Igazából ez egy szórakoztató, történelmi kalandsorozat, és szerintem ennyit is kell tõle várni, ha néznéd. De mondom én ezt 15 bölüm után, Erika abla itt a fõ Dirilis-szakértõ.

Kata, most már átnevezték a nagyon titokzatos csoportot így könnyen rá lehet találni, Anne dizi english azt hiszem, kicsit gugli trenszlétes kicsit meg is van vagdalva néhol, kicsit akadozik is, de a semminél jobb. Bár ez az a sorozat, ahol pont nem a szövegelés a lényeg.

Angol Anne fórumon találtam egy jópofa kommentet, muszáj bemásolnom, csak hogy lássuk nem csak bennünk okoztak maradandó sérüléseket a 3 grácia :-)
"If Ece Yorenç or the other women pair were the writers, the events of this episode would be happening in episode 30, season finale (and I am not exaggerating!) They would have added 10 side characters, each with his own little useless story, countless filler episodes, super boring loooong slow motion scenes, jail scenes, cemetary scenes, karakol scenes, traditional dinner scenes, depressed men drinking raki, getting dead drunk and crying their eyes out."
:-)))
A kórházas jeleneteket kihagyta. Errõl jut eszembe mankos, a Karadayi 102. bölümöt biztosan imádtad, Feride, Turgut, Necdet, Seyis egyszerre a kórházban:-)

Nazif papával az a gond, tényleg túl cuki maffiabácsinak :-( Nem gond ha nincsenek bonyolult lélektani folyamatok az Icerdében, úgy is eleget analizáltunk itt az elmúlt 1,5 évben.

Michonne kifejezetten köszönöm a "belekotyogást", ezért vagyunk itt:-)

Nem gond a spoiler. A 18. bölümnél tartok. Az oké, de Hernyó Harun ahogy megtudta a hírt (ekkor még nem volt róla szó hogy hány hetes), rögtön vagánykodni kezdett Serdónak hogy apa lesz. Szóval, igen, gyökér ez a tanár úr...

A doki ügyetlenségével kapcsolatban meggyõztél. Ilyesmikre gondoltam én is, csak a sorozatban nekem nem eléggé rágták a számba.

A bírósági ítélettel kapcsolatban, Tímea: azt a papírt bizonyára Bulut papa intézte el a fiának, mert bár nem vagyok pszichiáter, Musztafa szerintem azért távol áll a nem beszámítható kategóriától. Serdaréknak Musztafa büntethetõségének bebizonyításáért kellett volna harcolnia. Ha nem is a nemierõszakért, de legalább az elrablásért talán ki lehetett volna szabni rá egy pár évet. Azt hiszem épp õ mondta hogy Musztafa nem úszhat meg mindent azzal, hogy õrült. Hát úgy tûnik mégis...
Persze értem mit akarsz azzal mondani, hogy ez a sorozat nem errõl szól. Csak valós környezetbe helyezve a történetet, én ezt vártam volna egy ilyen elvharcos férfitõl mint Serdar. Hiába, a vér és bosszúszomjas török fõhõsökhöz (MAHIIIR) vagyok szokva:-) De ez csak a szokásos kekeckedés tõlem. Amúgy bírom én is a dokit.

Michonne, igazából Narin szerintem sem gyenge, aki ennyit kibír semmiféleképp nem az, én inkább azt látom rajta hogy belefáradt mindenbe (nem csodálom) ezért mondtam inkább hogy nem tudná végigcsinálni amit Fatmagül. De igazad van, pontosabb megfogalmazás hogy nem akarná.
Köszi a magyarázatot mindkettõtöknek, sokat segítettek. Az hogy Narin mindezek ellenére szeretni és sajnálni képes Musztafát, szerintem sok mindent elárul az önbecsülésérõl, de emberi nagyságáról is.
A megbocsátás képessége nagy dolog. (Még ha nem is értek azzal egyet hogy bárkinek is meg kell bocsátania az erõszakolójának) Ugyanakkor az igazságszolgáltatás nem feltétlenül jelent bosszúállást és kéjes örömöt. Pl. nyilván Meryem ablánk sem bosszúállásból akarta feladni az õ Kerimjét, hanem mert belátta hogy az igazság ezt kívánja tõle. A másik büntetése valóban nem hozza vissza, amit elvett tõlünk, de legalább az egyensúlyt egy kicsit visszább billentheti. Nem biztos, hogy Musztafára nem gyakorolt volna némi nevelõhatást, ha a tetteinek lennének következményei is. Azért tehet meg mindent, mert a kezdetektõl fogva ráhagyták.
Hogy Narinban miért nincs meg ez az igazságérzet iránti vágy én is azzal magyaráztam amit Tímea ír, a magával szembeni "igénytelenséggel": hogy túl kicsinek és fáradtnak érzi magát ahhoz hogy harcoljon az igazságáért. (Már ha jól értelmeztem hogy erre gondolsz). Ez annyira nem meglepõ ilyen családban, hiszen sokszor éreztetik vele hogy még õ szégyellje magát, mert Musztafa miatta szenved.
Viszont a te vallásos magyarázatod is nagyon tetszik és jogos. Eszerint, mondhatjuk hogy Narin, pont azért mert fel tud emelkedni olyan "kicsinyes" emberi "gyarlóságokon", mint a harag, bosszú, igaz túl magasztos a kicsinyes földi igazságszolgáltatáshoz? Valami ilyesmire gondolhattak a sorozat készítõi?

Úgy emlékszem, Mustafának volt papírja róla, hogy nem büntethetõ úgy, mint egy egészséges ember. Talán attól félt Serdar, hogy emiatt könnyen megúszhatja a börtönbüntetést, még a nemi erõszakot is; a pszichiátriai kezelés szükségességét viszont könnyebben alá tudták támasztani, mint azt, hogy beszámítható.
Amúgy igazad van. Felháborító, hogy 2 hónappal megúszta az egészet, - de valljuk be, a diliházas, elektrosokkos sztori sokkal misztikusabb, mint az uncsi börtönös. És abban is egyetértek, hogy küzdenie kellett volna Serdarnak és Narinnak a keményebb büntetésért. De ez a sorozat nem errõl akart szólni. Majd meglátod...
Narin nagyon sokat kapott Serdartól, a kezdeti láncravert, aknamezõn járkáló zombilányhoz képest rengeteg önbizalmat öntött belé a doki, de Fatmagül szintjére sajnos õ soha nem tud eljutni. Neki elõször a minden embernek járó életfeltételeiért is keményen meg kellett küzdenie, az igényei olyan luxuscikkekre, mint pl. a megerõszakolóin vett revans, nem tudtak kiterjedni egy ilyen környezetben. Az már sikertörténetnek számít (sajnos), de még egyszer mondom, ez a sorozat nem errõl akar szólni. És pont ebben rejlik a különlegessége, hatásossága.

Remélem, nem baj, ha belekotyogok egy kicsit a Timinek írtakba.

Hernyó azért veszi evidensnek, hogy övé a gyermek mert Narin félrevezeti õt (és Mustafát is) a tekintetben, hogy valójában hány hónapos terhes. Titka megõrzésében segítségére van, hogy a dokinõje maga figyelmezteti Harunt, hogy elõfordulhat koraszülés Narinnál, mert sok stressz érte az utóbbi idõben. Ezzel gyakorlatilag megmenekült a lány a késõbbi elszámoltatástól, hogy miért is jött hamarabb a baba. HUU de most jut eszembe, hogy lehet töményem spoilerezek basszus… nem tudom hol tartasz pontosan…

Love
Szerintem a doki azért tûnik ügyetlennek szerelem terén, mert most elõször szerelmes igazán ….. észlelhetõen ismeretlen terep ez neki, félti magát, óvatos, a saját érzelmei is meglepik, nehezen tud mit kezdeni velük, bizonytalan. Penge a bombák földjén, de õzike a saját érzelmei területén. És ehhez még hozzájön a szerelmetes menyecskéje körüli katyvasz is, bár ez már csak a hab a tortán nyilván.
A doki alapból is szabadságpárti típusnak tûnt nekem legalábbis az elején mindenképp (mászkálós életmód, veszélyes hivatás vállalása stb.. ). A csajszikáját is milyen gyorsan leterelte már, ahogy az elkezdte pedzegetni, hogy lépjenek egy komolyabb szintre:) de aztán jött a nagy bumm egy fiatal lány személyében, és hirtelen nem tudta, hogy kell újratervezni a rendszert.
Ha emlékeim nem csalnak lesz egy rövid beszélgetés crazy Asiye és Serdar között, no ott jegyzi meg a doki ezt a „magamat féltem” dolgot.

Vád
A feljelentés egy dolog. A legfontosabb tényezõ, mindenképp Narin terhelõ vallomása lett volna, ami ugye az elõzmények tekintetében (korábbi „lelövéses” tárgyalás) mindenki számára, de fõképp Serdar számára is egyértelmû, hogy nem következik be. Ezért bocsánat, de már az elején veszett fejsze nyele. És talán nem is azért, mert Narin nem bírta volna végigcsinálni (mert sztem nem volt õ olyan gyenge, mint amilyennek tûnt, sõt), hanem inkább, azért, mert nem akarta.
Huu nehéz ezt jól megfogalmaznom…
A korábbi tárgyalás után is azt próbálta a feldúlt dokinak elmagyarázni Narin az utcán, hogy õ más utat választ, hogy Mustafától, kvázi megszabaduljon. De érthetõ, hogy ez az elsõ résztõl tartó erõszakhullámot végignézõ normálisan gondolkodó és az igazságszolgáltatásban hívõ emberben kivált egy belsõ tiltakozást (Serdarban is), hogy márpedig nincs ez így jól, ennek ellenére fõhõsnõnk következetesen ragaszkodott a saját „igazságszolgáltatásához”, ami valahol egy megfoghatatlan és érthetetlen valami és olyan, mintha csak Narin agyában létezne. Én ezt mindig arra vezettem vissza, hogy az elképesztõ méreteket öltõ bûnök ellenére, amit Mustafa elkövetett Narin ellen a lány szerette õt (nem szerelemmel). Ez az ambivalens érzés volt, ami valójában megakadályozta Narint, hogy ellene valljon. Serdar ezt a fura kapcsot egyébként jól érzékelte köztük, csak az elején, tévesen azt hitte, hogy ez Narin részérõl egy még önmagának sem bevallott szerelem, ami természetesen nem volt igaz.
Narin nem a földi, hanem az isteni igazságszolgáltatásban hitt, tudta, hogy az Õ és Mustafa „problémáját” 100 év diliház vagy börtön sem tudja megoldani (utal is egyszer rá, hogy a történteken nem változtat és rajta sem segít a Mustafára mért büntetés).
Erõs vallásossága miatt úgy érezhette, hogy az igazi bíróság majd haláluk után mond ítéletet felettük, de fõképp Mustafa felett vérfertõzõ bûne miatt. Narin az életben nem akart sem ítéletet, sem revansot Mustafa tekintetében, csak azt, hogy hagyja õt élni.
És igen, enyhén szakmaiatlannak tûnhet Serdar reagálása, de tulajdonképpen csak meghajolt Narin kimondatlan kívánsága elõtt és nem bolygatta az erõszakot.

Tímea emlékeim szerint egyik vádpontot se olvasták el, de nekem úgy tûnt hogy Narinon és a három férfin kívül senki sem tudott az erõszakról. Így az ügyvédnõ és a bíróság sem, mivel nem is készült orvosi jelentés a dologról. Serdar meg azt mondta, súlyosabb büntetést akar Musztafának, mint a börtön. De nemi erõszaknál ugye elvileg törököknél 16 év az alap, míg Musztafa 2 hónapot töltött a pszichiátrián. Vicc... Ha annyira meg akarta volna büntetni Narin kínzóját, szerintem se a a kakaskodós meg asztalradobálós elverés lett volna a jó módszer, de nem az lett volna a dolga, nem csak mint szerelmes férfinek, de az elvei miatt is, hogy a legsúlyosabb büntetést intézzék el az ügyvédnõvel? Amihez a nemi erõszakért való feljelentés szerintem elegendõ lett volna. Mert az elektrosokkal együtt se töltötte le a kiérdemelt büntetését a tetteiért Musztafa...
Az is igaz hogy valószínûleg Narin nem tudná azt a procedúrát végigcsinálni, amit Fatmagül, elviselni a "szégyent", és a mardini szomszédok még annyira se lettek volna jófejek mint Fatmagüléknél. Csak Serdar még csak nem is próbálkozott be Narinnal az ötlettel. Ez egy ilyen emberjogi harcostól elég meglepõ.

És igeen, az is megérne egy misét hogy a szerelmi ügyekben miért is ilyen béna a doktor, amikor nem tûnik annyira szégyenlõs fiúnak. Tudjuk, bölümhúzás, de hiányolok némi magyarázatot, mondjuk hogy mert "európai típusú" férfi a török legényekkel ellentétben még nem áll kész az elkötelezõdésre vagy valami...

Michonne, ez az egész nekem is nagyon fura volt. Azt értem hogy meg kell születnie a babának, stb. csak akkor Serdarnak nem szabadott volna látnia a véres ruhát, mert így szakmailag megkérdõjelezték a hõsünket. Aztán meg, úgy néz ki törölte a forgatókönyvíró Serdar és Harun memóriájából a menyasszonyi ruha látványát, annyira evidensnek veszi a gyökérkém hogy az õ gyereke...

Karadayi: Ilknurról én is a "mi van ha gyilkos, Mahir is az" szövege miatt gondoltam hogy tudja hogy néha embereket is szokott gyilkolni az ura. És ha tudja hogy maffiózó, akkor meg nem evidens neki? De lehet hogy nála is memóriamosást csináltak akkor késõbb az írók...