Szerintetek?

Miket nem talál az ember, ha egy kicsit kutakodik? :)

Azt is most látom, hogy õ meg a török Matthew McConaughey? :O Én nagyon kedvelem azt a srácot is, de én nem véltem felfedezni közöttük semmiféle hasonlóságot sem (ahogy Kivó és Brad Pitt között sem). Amúgy vajon mi a fenének kell õket bárkihez is hasonlítgatni?
De ha már hasonlítgatnak, nekem jobban tetszene a "Brad Pitt az amerikai Kivanc Tatlitug". :))

Ez a lábbeli bejön valakinek? :))

(Úgy döntöttem megoldom én).:)

A "sóhajtó mód" természetesen ÓHAJTÓ mód akart lenni. :)))
De jujj, legszívesebben kitörölném azt a kommentet (radír, radííííír!!), úgyhogy valaki legyen szíves és mentsen meg és írjon valamt, hogy ne legyen annyira az oldal tetején... :)))

Betette! :))
Nekem is... (A sóhajtó módot a neveltetésem, a korom, a családi állapotom, a vallásom, valamint az esetleges kikorú olvasóink miatt nem ragoznám). ;) (Pfúj, Hanga, szégyelld magad!!!)

Tudom, hogy most a picurkát illene méltatni és attól kellene olvadozni, de sajna nem megy...
Cok tesekkür ederim!! :))

Erika abla!

Bizony nem annak szántam, és nagyon örülök, hogy a helyén kezelted;)

És ha már itt vagy, búcsúzóul cukiskodjunk egy kicsit;)
(remélem beteszi)

És végül, mert hogy ideje most már eldugulnom..hehe Mary nagyon tetszett amit hoztál, a Hair toborzó jelenete ugrott be:))

A témában ajánlom, hogy aki bírja idegrendszerrel Pedro Almadóvar agymenéseit az nézze meg a Rossz nevelés címû filmjét(Gael Garcia Bernal alapból nagy kedvencem, de itt pláne).

Michonne abla! Isteni volt!!! Meg vagyok gyõzve (annak ellenére, hogy tudom, nem ez volt a célod). Az mindenesetre biztos, hogy még egyszer meg fogom majd nézni ezt a sorozatot - de most nem végigrohanva rajta, hanem alaposabban, mélyebben, elgondolkodósabban, külön figyelve azokra a dolgokra, amikre itt felhívtátok a figyelmet többen is.

Sírok:)) Török Queer as Folk:))

Úgy érzem egy másik dimenzióban talán:))

A gaz (:D) Mustafa elvette az idõmet Kerimtõl:)De ami késik nem múlik, bár mindenki olyan jókat írt a témában, hogy már én is úgy vagyok vele, mint te, hogy inkább kényelmesen olvasgatok, mert nem tudok többet hozzátenni.

A mentõautós is dobogós, de nem az, hanem minden idõk legkiszámíthatóbb és keményen giccses jelenete a végén.
Csak annyit írok, hogy halál-születés pillanat...hiába no nõbõl vagyok a bébi sírás az bébi sírás:)))

És óhhh!!! Tényleg én voltam a 100. :) Remélem a nagy szikázásban a biztosíték azért a helyén maradt. :))

Hallottátok, hogy megvette a Duna TV a Kara Sevdát és novembertõl adásba is kerül (reklám nélkül, mint SZH.)? Szerintem nézni fogom. Emir szövegeire külön kíváncsi leszek. :))

Ezek szerint Duna TV rákattant a török dizikre. Nagyon helyes!!! Ennek most örülünk.

Nagyon szépen megfogalmaztad Timi.
Igen, már én is úgy gondolom, hogy ettõl a befejezéstõl lett hiteles az egész.
Meral Okay meg egy huncut nõ volt (Isten nyugosztalja), mert megírta magának ezt az átlaghoz képest felvilágosult, de mégis igazi áttörést azért nem bevállaló karaktert, nyilván ezzel is üzenve.
És megint csak Õ volt, aki Serdart megalkotta- újfent üzenve- hogy azért õ valójában, nagy totálban nagyon is képben van a nõk, férfiak és úgy általában a társadalom agóniáival és hogy mely út lenne kivezetõ.
Alapvetõen mindent a nézõre bíz, és nem él a szájbarágás oly kedvelt eszközével.
Valóban zseniális.

A youtuben fent van egy két részes CNN TURK studiós beszélgetés Meralal, Melisaval és a két Enginnel, sajnos nincs hozzá fordítás, pedig biztos vagyok benne, hogy a forgatási érdekességeken túl olyan témákat is érintettek, amik minket érdekelnének.

Közben analizáltam magam is, és rájöttem miért pörgök annyira én ezen a témán, hát persze mert ez a legtöbb lehetõséget Hilal szapulásra.:-))

Egészségedre;)

(Amit továbbra sem értek, hogy az anyukáról kiderültek miben halványítják Kerim szemében az apa bûnét, de ezt szerintem csak Hialék tudják:-)
Szerintem túl nagy falat volt nekik ez a szál, vagy lustaságból vagy ennyire torz a világképük, nem tudom.

A megoldás az Mary, hogy egy másik síkon kell moziznunk ezeket a remekmûveket, azaz oda kell képzelnünk történéseket :D, én így tettem anno ezzel a sorozattal, és ahogy olvasom ti is a Kuzeyel, másképp nem is lehet kibírni a logikai és erkölcsi bukfenceket:)
Tehát az én befejezésemben a kérdésed, a karakterbõl adódóan és a saját meglátásom szerint rendezõdött:)))
És egyébként nekik sem kellett volna túllihegni, inkább nyomatékosítani, tehát nem a mennyiségre, hanem a minõségre törekedni. Kevesebb anyagi klisé, több beszélgetés, hogy mindenkinek világos legyen az üzenet (már ha ugyanarra az üzenetre gondolunk persze:D).

A féltékenységrõl még pár szó, valóban túl lett már húzva, és én is csak Fatma intelligenciájában és szerelme erõsségében bíztam a kezelés tekintetében.
És nem tudom ki holt tart a sorozattal, de azért a végén elég vicces volt, hogy Fatma oldaláról is újra felmelegítették ezt a szálat, csakhogy meglegyen az 1:1 (az álma a hotelben az angol csajjal…hehe) bár jóval viccesebb formában, és ki is húzva ennek a momentumnak a méregfogát egyszer és mindenkorra.

"Bár nem tudom lehet-e ebbõl statisztikát vonni hogy inkább a nyugati vagy keleti nézõktõl kapott több kritikát ez a kapcsolat?)"

Érdekes statisztika lenne, bár messzemenõ következtetések levonására nem alkalmas, mert néha azonos kultúrkörbõl származó nõk is képesek nagyon különbözõen gondolkodni ilyen kérdésekben.
Nyilván közrejátszik ki hol él, hogyan szocializálódott, hogyan éli társas kapcsolatait, de ahogy Jasszus is írta korábban a megbocsájtás kapcsán, ez inkább egyénfüggõ, azaz kinek milyen az ingerküszöbe, illetve mennyire képes feldolgozni és újratervezni az életét általában véve is, ki mennyire bátor és bevállalós.
Én ezzel úgy vagyok - bármennyire is közhelynek tûnik - hogy az élet hozta, nevezzük buktatók sok mindent képesek felülírni egy emberben, akár komolynak hitt elveket is. A tapasztalás bizonyos esetekben megváltoztat, mert belülrõl sok minden másnak látsz. Nyilván van egy normája mindenkinek, de mégis vigyázni kell a nagy kijelentésekkel, hogy „én ezt meg azt tenném egy ilyen helyzetben”, mert az embert saját magával kapcsolatban is érhetik meglepetések.

Sorozatok
Sajnos nem csak törökök esetében figyelhetõ meg ez a jelenség, tehát hogy jó az alaptéma, de aztán feláldozzák a könnyebb fogyaszthatóság oltárán a mondanivalót. Bizonyára millió egy oka van ennek. Ezért meg kell becsülnünk, ami igazán jó, no és szelektálni, én sem nézek már meg akármit (nyilván idõhiány miatt is, illetve vigyázok az agysejtjeimre... hehe).

A Bulut nem tudom mennyire hard core török viszonylatban, mert szinte alig láttam valamit (mondjuk a Fatmához képest mindenképp), de nagyon ajánlom neked. Elég rövid (29 rész) és szinte eteti magát, az hogy miért, már leírtuk itt korábban;)

Ahogy megemlítetted az állami cenzúrát beugrott, hogy amikor Kara Para Ask-ot néztem olvastam egy fórumon, hogy a török médiafelügyelet büntetést szabott ki a sori elsõ részeiben leadott pár római jelenet miatt, mert túl erotikusra sikerültek, persze az, hogy ugyanabban a sorozatban legalább 3x premier plánban láthatta a nézõ egy ember nyelve kivágását már nem zavarta a felügyeletet, nem aggódtak a nézõ lelki egyensúlya miatt, és õk a túl erotikus tartalom miatt büntettek.
Csókolózás vs erõszak, no ki a nyerõ?... ez a képmutatás csúcsa.

Sziasztok,

nem akartam Mustafázni, de mégis.

Mustafa – Apa jelenet:
Maryhez csatlakozva én is úgy vettem le, hogy az apuka ismerve a fiát, és annak természetét fájó, de a lehetõ legtökéletesebb kérdéseket tette fel neki.
Valakinek ezeket is meg kellett kérdeznie, még ha ez kívülrõl durvának és érzéketlennek is tûnt.
Az apa tudta, hogy bármilyen igazság is derüljön ki Fatmá "ügyben", a kapcsolatuk nem tud tovább mûködni.
És nem miattuk, nem a falu miatt, hanem Mustafa miatt. A természete miatt.
A jelenetben én sem éreztem befolyásolást, sõt szinte kérlelte a fiút, hogy gondolkozzon.
Szembesítette azzal, ami várni fog rá, és látta, hogy Mustafa nem fog megbirkózni ezzel a dühvel bármekkora is a szerelme.
SPOILER (Átvitt értelemben ez a belsõ düh volt az, ami végül megsemmisítette õt szvsz) SPOILER VÉGE

Mint ahogy Mary nagyon jól megfogalmazta itt az apa a fia lelki szócsöve volt, belsõ tükre és Mustafa ezért is lett ettõl a szembesítéstõl még dühösebb. Mert tudta, hogy az apjának igaza van.
Magára volt dühös, de ezt soha nem vallotta volna be, és inkább dzsihádot hirdetett.

Erika tényleg jó levezetted Mustafa égei halászfiúból isztambuli börtöntöltelékké válását. Az ok és okozat is szépen lett szemléltetve.
Ebben a sorozatban szinte mindenkin nyomás volt, pozitív-negatív figurákon egyaránt. Többféle szálon és háttérrel, valamint megközelítésbõl lett bemutatva, hogy ki hogyan dolgozza fel az alap tragédiát, vagy épp egyáltalán nem (Vural), illetve, hogy mivé válik általa (ez az egyik legfontosabb momentum).
Mustafában nem volt észlelhetõ eredendõ gonoszság, ezért is kapott többször esélyt, nem csak az íróktól, hanem a nézõktõl is. A kérdés az volt, hogy mennyire lesz képes saját magát formálni, de õ következetesen rosszul döntött (akkor is amikor már tudta az igazságot) és elbukott, de én nem tudom ezeket kizárólag csak a külsõ körülményekre fogni, meg hogy sokkot kapott. Azt elismerem, hogy nem volt könnyû dolga, de pont annyi ideje és választási lehetõsége adódott, mint a többinek, hogy milyen utat válasszon. Még csak azt sem lehet mondani, hogy egyedül lett volna, mert ott volt neki Asu és a szülei is, akiket ugyan lehetett nem szeretni a hozott értékrendjük miatt, de semmiképp nem egy lapon említendõ a Yasaran vonal velejéig romlott értékrendjével.
Mustafa - akárcsak Vural - mindenkit kizárt és végeredményben ez lett a veszte. Egyébként láthattuk, hogy Kerim is milyen húzásokra volt képes, amikor lezárt.
Elõzõ írásomban visszahúzó erõként utaltam a szülõkre, szokásokra, ami igaz is volt, de csatlakozva Mary véleményéhez, olyan szinten azért nem, hogy sors alakító szerepet töltsenek be az életében, mert Mustafa ösztönössége, makacssága miatt nem lehetett ennyire hangsúlyos és komoly súlyuk. Sõt a szülõk is inkább saját magától féltették a fiukat. Ami inkább azt jelentette, hogy valójában nem voltak rá komoly hatással.
Mustafa szerette, tisztelte a szüleit, kezet csókolt, többnyire illedelmes volt, de alapvetõen a döntéseibe nem engedte, hogy beleszóljanak. Kizárólag a saját feje után ment. Rettentõ rossz helyzetfelismeréssel (szvsz minden rossz húzásának ez volt az egyik gyökere) rendelkezett, döntéseit indulatból, de fõképp önzõségbõl, és nem egyéb személy vagy szokások ráhatására hozta, ezért sorsa ilyetén alakulásáért õ felelõs. Tettei súlyát nem jól értékelte magában, vagy nem is fogta fel õket, felelõsséget nem vállalt értük (ezért különösen „haragudtam” rá, mert nagy szája ellenére, alapvetõen gyáva volt).
Véleményem szerint azért õt terheli a felelõsség sorsa alakulásában, mert fentebb említett negatív tulajdonságain tudott volna dolgozni, mégis kényelmesebb volt neki az utolsó pillanatokig áldozatként tekinteni magára, és nem önkritikát gyakorolni.
Az én meglátásom szerint bosszújának mozgatórugója végig az egója és nem az elme állapotának romlása volt.

Sajnálni azért sajnáltam, mert a hajmeresztõ dolgai és reagálásai ellenére én is jobb sorsra érdemesnek tartottam a karaktert. Személyes sértésnek vettem, hogy képes volt újra és újra lerombolni a – most már tudom, csak az álmaimban létezõ, mert egyébként nem volt az – naiv halászlegény képet. De így visszagondolva szerintem csak Firat Celik tökéletesen hozott, kivert kutya tekintete hatott rám és vezetett tévútra:))))

Említve lett a kályha melletti csókjelenet, nekem pl. ott az jött le a színésznõ játékából, hogy Fatmagül a váratlan és ismételten erõszakos fizikális hatás miatt dobta ki a taccsot, nem feltétlenül a Mustafa személyétõl. Egy teljesen evidens testi reakció volt ez tõle trauma feldolgozásának eme szakaszában, de hibásan Mustafa ezt is magára vonatkoztatta, azaz õt nem szereti, õ tõle undorodik, sõt pláne Kerimet szereti (erre gondolni ebben a szituban az abszurditás csúcsa volt szvsz.) Egy percig sem gondolt a lelkem arra, hogy Fatmában mi mehetett végbe (itt enyhén bevillant, hogy egyáltalán felfogta e ez az ember, hogy valójában mit tettek azok a fiúk a menyasszonyával?), kizárólag magával foglalkozott, mintha minden csak róla szólna. Tipikus megnyilvánulása volt ez is Mustafa önzõ mivoltának és rettentõ rossz ráérzõ képességének, ami aztán a hirtelenségével párosulva tovább turbózta a jelenetet és gyakorlatilag majdnem leszámoláshoz vezetett a vízparton.
Hasonló üzenettel bíró jelenet volt, a késõbbiekben a Kerim féle részegen falhoz szorítalak is.
De hûen tükrözte a két ember közti különbséget a szituáció végkifejletét követõ értelmezés és reagálás (másnapi Kerim-Kadir beszélgetés) tekintetében.
Az összehasonlítással nem Kerimet akarom futtatni, hanem csak tényeket közlök.
Ez a két jelenet rávilágítja a nézõt, és ti is írtatok már róla, hogy végeredményben Disney Kerim is csak hús vér ember, és követ el marhaságokat, akár sokadszorra is, tehát nincs garancia, hiszen senki sem tökéletes, emberbõl vagyunk, viszont nagyon nem mindegy, hogy milyen gerinccel viseltetünk, és mennyit tanulunk a hibáinkból.

Mustafáról még annyit, hogy nekem talán az utolsó, börtönbõl kinyúló akciója volt már egy kicsit túlhúzva az írók részérõl, de az addigi süllyedése - tekintve a már említett fejlõdésképtelenségét- egyenes arányosan haladt a sztorival. De nyilván kellett a dráma a végére.

Igen, én is láttam. Amatõrök, pfff. Ilyenkor pofozkodni illik a nõknek. "Hatszor elalszom rajta, de azért jó." Ez jó. :D Én nem nézem, annyira azért nem vagyunk jóban Kadir abival, hogy ilyesmire rávegyen, fõleg ilyen csupasz képpel, és egy ilyen ronda nevû karakterrel, hogy Alper. De bevallom, néha belenézek egy-egy ilyen kiragadott jelenetbe, amikor ajánlja a youtube. Innen tudom Alperné (Turgutné) kómáját is, de ezek szerint annyira nem szomorkodik miatta a kedves férj.:') Egyébként Kadir sorozatok közül én a Neslihannal közös munkáját szeretném majd egyszer megnézni. Azt nem láttad/láttátok esetleg?

Transzvesztita Necdet. :DDDD Köszi, Mary, feldobtad az estémet. Érzem, hogy ezt a filmet én még megnézem egyszer.:D A Karadayiban is imádom az alakítását, de ezzel, hogy ilyen szerepet is bevállal, most még nagyobbat nõtt a szemben.

Már rég meg akartam nézni hogy létezik-e egyáltalán ilyen témájú török film, (a Törökfürdõn kívül, de az olasz) és igen!!! Sorozat azt hiszem nem, de mozifilmbõl van egy pár és az az érdekes hogy a többség a 2000-es évek elõtt készült.

https://tr.wikipedia.org/wiki/Kategori:LGBT_temal%C4%B1_T%C3%BCrk_filmleri


Találtam egy érdekeset. Fõleg Necdet rajongóknak :-))) https://www.youtube.com/watch?v=mLJTLsUaJ-4 0:40-tõl. Díjat is kapott ezért a szerepért. A fragmani ha valakit érdekel: https://www.youtube.com/watch?v=rnvZiwF_cCY Úgy vettem ki egy színpadi transzvesztitát alakít, akinek az apukája (aki Attila Sinaner) nem nagyon értékeli a gyerek karrierjét.

Sziasztok!

Na, még egy kis Fahrettin :-) (Közben analizáltam magam is, és rájöttem miért pörgök annyira én ezen a témán, hát persze mert ez a legtöbb lehetõséget Hilal szapulásra.:-))
Elõször is Fahrettin és Hilal kritikából mindenkinek doktori fokozatot valamint Barlang Érdemrend lovagkeresztjét/ Allah szemét indítványozok a vonatkozó barlangi díj bizottságnál.
Michonne a repteres jelenet elemzés zseniális volt. Persze azt én sem gondoltam, hogy ez már a nagy megbocsátás (Engin kiválóan érzékeltette az általad leírt lelkiállapotot) és tudtam sok munka lesz még ebben (vagyis kellet volna lennie...). A baba nem elsõsorban a gyors tempó miatt hatott rám megdöbbentõleg, hanem mert a miért? mivel érdemelte ki egyáltalán az esélyt a papa? kérdésre szerintem nem sikerült Hilaléknak kielégítõ választ adniuk. De te válaszoltál helyettük a kérdésemre. :-) Csak akkor a babát pár nappal korábbi heves tiltakozáshoz képest gyakorlatilag pálfordulásként értelmeztem Kerimnél. Most a te magyarázatod és a 73. bölüm befejezése után (esküvõ elõtti Kerim - baba jelenet) viszont én is belátom, hogy nem volt az teljes pálfordulás, valójában mindig is létezett Kerimnél ez a vágy az apja iránt, csak talán a fájdalom, büszkeség nem engedte korábban elolvasni a leveleket. Tehát nem a papa személye érdemelte ki, mert olyan jó ember, hanem pusztán a tény hogy õ az apja. (Amit továbbra sem értek, hogy az anyukáról kiderültek miben halványítják Kerim szemében az apa bûnét, de ezt szerintem csak Hialék tudják:-))
Szerintem túl nagy falat volt nekik ez a szál, vagy lustaságból vagy ennyire torz a világképük, nem tudom. Hajlok utóbbi felé is, mert apa kérdésben a Kuzey Güneyben is láthattunk tõlük igen érdekes dolgokat :-) (Jaj de kár, hogy te nem nézted végig azt a sorit, milyen jókat tudtunk volna elmélkedni arról is :-)))

A féltékenységrõl. Az nyilvánvaló hogy Kerim féltékenysége nem az a fajta törökös, birtoklós dolog ami többek között Musztafánál megjelent. Akkor értettem meg mélyebben a dolognak a pszichológiáját, amikor maga fejtette ki a dilemmáját, miszerint õ volt az egyik megakadályozója a Fatmagül-Musztafa házasságnak, vagyis Fatmagül boldogságának. A másik, az a fájdalmas irónia, hogy gyakorlatilag Musztafának köszönhetõ a házasságuk Fatmagüllel. Ilyen alapon jobban azonosulni tudtam a bûntudatával, félelmeivel és talán a féltékenységével is. Csak néha tényleg úgy viselkedett szegény mint akinek elmentek otthonról, és bizonyos feltételezései már ugye Fatmagülre nézve voltak sértõek... õ szerencsére kellõ intelligenciával tudta kezelni ezt. Mondjuk a võlegény Musztafa hülyeségeit is hõsiesen tûrte:-)

Hogy miért bocsátott meg Kerimnek, és a Musztafa ellentétet, nagyon jól megfogtad. Lehetséges hogy itt a különbözõ kulturális nézõpontok miatt is vetõdött fel a kérdés. (Bár nem tudom lehet-e ebbõl statisztikát vonni hogy inkább a nyugati vagy keleti nézõktõl kapott több kritikát ez a kapcsolat?) Nekünk fura hogy miért néznek Fatmagülre ferde szemmel a szomszédok, és miért utálták ki õket Ildirbõl, pedig valóban, ezt is figyelembe kellene venni, mint ahogy arra a sorozat is többször rávilágított (pl. Musztafa által), hogy egy ilyen "bemocskolt" nõt feleségül venni abban a kultúrkörben nem biztos, hogy "szalonképes" dolog. Ezért is értékelte Fatmagül amikor Kerim mégis visszafordult a reptérrõl, még ha elõ is adta akkor a mûhisztit. Persze nem akarom ezért egy hõsnek feltûntetni Kerimet, de ebbõl a szögbõl érthetõbb, hogy Fatmagülnél már ez miért volt egy jó pont, - még ha volt is annyira intelligens és önérzetes, hogy végül rájött, õ az akinek semmi szégyellnivalója nincs ebben a történetben.

Hevesen bólogatok a török sorozatgyárról szóló kritikádra is. Én legutóbb a Yeter sorozatomnál tapasztaltam ezt, indult egy családon belüli lelkiterrort feldolgozó történetnek, és lett belõle egy szánalmas, irreális akció-krimi kergetõzés, szórakoztatónak szórakoztató, csak éppen a mondanivaló tûnt el...
Mivel a régi sorozatokat nem ismerem, nem tudom, hogy ez a sorozatipar húzóágazattá válása miatt alakult így, és mert erre van igény,esetleg nem akarják magukat lejáratni "a nyugat" elõtt ezekkel a veszélyesebb témákkal, (gyanítom az állami cenzúra is közbeszól), vagy egyszerûen a kapacitás hiányáról van szó, és talán mindig ilyenek voltak a török sorozatok.
Ezért szeretnék már valami igazán hard-core sorit keríteni magamnak, kíváncsi lennék pl. a gyerekházasságos témára - csak ezeket persze nem feliratozzák.

Igen, éppen ezen gondolkodtam én is az elõbb a konyhában. Mert ott valóban ártatlanul ült x hetet, vagy hónapot. :)

Jó derültem én is az utcai vs filmsztár pasis képeken. :))

És jééé, más is bírja rajtam kívül ezt az Emir nevû "szörnyeteget"? :)) Biztos bennem van a hiba, de én egyszerûen nem tudom komolyan venni a "hard core"-oskodásait. Számomra semennyire nem ijesztõ ez a pasi, velem valamilyen okbõl nem sikerült elhitetniûk a készítõknek, hogy ettõl a figurától baromira kellene félni. (Miközben olvasom, hogy sok rajongóból lelkibeteget csinálnak a húzásai.) Még egyszer mondom: biztos bennem van a hiba, vagy túl sok igazán kemény krimit láttam, ezért nem találom kellõképpen félelemkeltõnek.

Az elõbb elfelejtettem Michonne elemzését méltatni, ami szintén baromira tetszett! :)
Összességében mindannyian nagyon jókat tudtok mondani, hihetelen jó meglátásaitok vannak.

Jaa oké, így már értem és részben egyet is értek. A neveltetés hatása is bizonyára benne volt a döntésében, csak én a hímsoviniszta nõbirtokló énjét érzem a leghangsúlyosabbnak a döntésében, ahogy már írtam korábban.

Én még nem néztem végig, de akkor feltételezem hogy Kerim nem kap (börtön)büntetést a végén. Azzal viszont egyetértek, hogy én sem sirattam volna meg ha kap egy kis büntit... De vegyük úgy, hogy a Vural gyilok miatt letölött hónapok a böriben némileg kiváltották ezt:-)

Nem, neeeem, Mary! Úgy látom félreérthetõ voltam. :)
Nem a szülei és a kitagadástól való félelme miatt nem állt ki Fatmagül mellett, hanem mert hagyta magát befolyásolni és visszaköszöntött rá a konzervatív nevelés. Senki nem kényszerítette erre, hanem egészen egyszerûen a neveltetésébõl adódóan úgy érezte, hogy ez a helyes. Ha egy Meryem abla lett volna az anyja, biztos vagyok benne, hogy nem így dönt.
Asu esetében már valóban kõkeményen szembe tudott szállni a szüleivel - véleményem szerint mert addigra már tanult a Fatmagüllel történtekbõl. Ekkor már tudta, hogy mekkorát hibázott, hogy az anyjáékra hallgatott. Mustafa szerintem Asuval élte meg a lázadó kort. Azt, hogy végül hajlítgani tudta az anyját, szintén annak a következménye, hogy a sarkára állt és nem engedte tovább, hogy beleszóljanak az életébe.

Azzal, hogy lebeszélték Mustafát Fatmagülrõl, valóban csak jót tettek a lánnyal. Ezzel maximálisan egyetértek. A saját fiúknak viszont konkrétan tönkretették az életét a jó tanácsaikkal. Persze ez így nem igaz, hiszen Mustafa a saját életét cseszerintette el, de hogy nagy szerepük volt benne, az biztos.

Jasszus, az én gyomrom szerencsére bevette, hogy Fatmagül megbocsátott Kerimnek. Én is megbocsátottam volna. Kerim számtalanszor és nagyon kemény munkával bebizonyította, hogy méltó Fatmagül bocsánatára. Ezért nagyon tiszteltem és szerettem én is. A tökéletesen fehérre hipózását a legvégén viszont túlzásnak éreztem. Mint ahogy a "be voltam rúgva, ezért vertem el az asszonyt, de józanul én egy csendes, szelid, kennyérre kenhetõ ember vagyok" magyarázkodást sem tudom elfogadni - annak ellenére, hogy ismerek ilyen embert, és józanul valóban az. De a bûnért - még ha számtalan enyhítõ körülményt kell is figyelembe venni - jár büntetés. Még ha enyhe is, de valamennyi akkor is. Ellenkezõ esetben bármit bármilyen befolyásoltság alatt el lehet követni, mégpedig következmények nélkül, ami nem vinné túl jó irányba ezt a világot.

UI: Jasszus, ismét csak fejet hajtani tudok a nagyszerû elemzésed elõtt!