röviden vagy világosan? el kéne dönteni.

Nem, sajnos engem a gyerek teszi épsége se érdekelt. Nem volt veszélyben. Egyszerûen csak tudatosult bennem, hogy ideje lenne odafigyelni arra, amit elvileg csinálok (gyakorlatilag csak bambultam).

A Biblia szerint minden hatalom felülrõl adatik és semmiféle hatalom ellen nem szabad lázadni.

Ugyan már. Nem figyeltem rá, mert különösebben nem érdekelt. Leginkább az érdekelt, hogy nehogy valaki rám szóljon, amiért trehány vagyok. Általánosságban persze igaz az irracionális viselkedés. De, ha ezt most az õszödi beszédre vonatkoztatom, akkor nem hiszem, hogy Gyurcsányt a szeretet vezérelte volna. Viszont õ is utalgatott valami "új világra". Aszongya: "Hogy megértik azt, hogy azért érdemes politikusnak lenni itt a XXI. század elején, hogy csináljunk egy másik világot. Csak azért."
Mi az, hogy egy másik világot?
Nekem Gyurcsánnyal kapcsolatban pár dolog nagyon fura.
1. Orbán még nagyon fiatalon azt mondta, hogy a szocialisták közül egyedül Gyurcsánnyal érdemes tárgyalni, csak õ figyelemreméltó. Õt valamiért respektálta.
2. Ugyanez a Gyurcsány majdnem nyolc évig birtokolta a fõhatalmat. A 2006-os választásokat józan ésszel lehetetlen, hogy megnyerték. Az szerintem csalás volt. Ráadásul a fidesz direkt azt akarta, hogy nyerjenek. Minden módon és eszközzel bent tartották õket a hatalomban; az mszp-sek nem maguktól nyertek, ez képtelenség. Gyurcsány utalt is rá a beszédében, hogy a választások elõtti nyáron még 18%-on álltak. Innen lehetetlen visszakapaszkodni a nyerésig. Szerintem Gyurcsányra még szükség volt négy évig (na persze nem nekünk volt rá szükségünk). Emlékszem, hogy Kövér milyen kajánul és pofátlanul mondta a tévében a 2006-os szemkilövetések után, hogy õk nem látják, hogy Magyarországon népmozgalom lenne; majd ha lesz népmozgalom, akkor majd az élére állnak. A rendõrök elszámoltatása terén is nagyon lapítottak és sunyítottak. Gyakorlatilag elaludt az ügy. Eljött hozzánk a Bal(r)og valami lakossági fórumra, gondoltam, csak elmegyek és megkérdezem, miért nem csinálnak már valamit. Azt mondta, nekik ez nem feladatuk. Hát b.m. a k.é.j.a.-t, azt. Ugyanezt mondta a Pokorni is, amikor egy lakossági fórumon tõle kérdeztem valamit. Életemben ezen a két lakossági fórumon voltam, és mind a kétszer ugyanazt a választ kaptam: nekik ez nem feladatuk.
Énszerintem direkt támogatták a Gyurcsányt a háttérbõl. Énszerintem direkt szükségük volt rá. Énszerintem ez a Gyurcsány egy francokat akarta a baloldal hatalmát bebetonozni. Õ csak készítette a helyet annak, aki utána jön. Õ volt a papagáj, meg is mondta, hogy az. Olyan hányingerkeltõen viselkedett, ahogy csak bírt (Meg a b. neje is, amikor azzal köpte szemen az embereket, hogy a babának az a jó, ha az anyja nincs vele, hanem dolgozik, mert az anya akkor boldog, ha nincs a kisbabájával, mert attól csak boldogtalan lesz, és az a gyereknek nem jó. Egy nõ nem mondhat ilyen ocsmányságot, csak ha direkt provokálni akar, és azt akarja elérni, hogy gyûlöljék. Mert egy nõ szájából kábé ez a legundorítóbb dolog, amit csak mondhat).
Vagy például a mai napig nem derült ki, hogy szivárgott ki az õszödi beszéd, de Gyurcsány azt nyilatkozta, hogy õ örül neki. Én nem értettem, hogy minek balhéznak miatta az emberek, kit érdekel, miket mond Gyurcsány. De ha már balhé lett belõle, akkor nagyon furcsa, hogy milyen nyugodtan és magabiztosan és provokálóan és egyáltalán nem csitítóan, hanem vérlázítóan kezelte a helyzetet. És furcsa, hogy a fidesz mennyire kussolt, és mennyire szövegelte azt, hogy õk tehetetlenek.
Az viszont biztos, hogy ez elképesztõen zseniális húzás volt arra, hogy sok háttérbeli susmusról elterelje a figyelmet, és heves vágyat ébresszen az emberekben arra, hogy jöjjön már Orbán és söpörje félre az útból ezt a szarcsimbókot. Senki se törõdött azzal, hogy végül is miféle jót és hasznos dolgot csinált ez az Orbán? Csinált ez már életében bármi jót? Erre már senki se gondolt, csak arra, hogy jöjjön és végre rakjon rendet.
3. Ugyanez a Gyurcsány a választások óta mindent megtesz, amit csak bír, hogy az ellenzéket szétzilálja. Mindent megtesz, hogy Orbán ellen ne alakulhasson ki komoly összefogás. Véletlen volna?
4. Azt is tudom, hogy ti kinevettek, amiért ördögi erõket vizionálok ezek mögé, nem baj, tényleg nem baj. De akkor is leírom, hogy egyrészt Gyurcsány másodszori hatalomrajutása után volt néhány nagyon sötét hét, amikor egymást érték a gyilkosságok és súlyos rablások - egy darabig sokkal több sötét dolog történt, mint "normálisan". Ez nagyon feltûnt.
A másik, ami mögött spiritiszta hátteret látok, az az, hogy Gyurcsány annak az Apró Antalnak a veje, aki a koronabizottság elnöke volt. Az amcsik direkt kikötötték, hogy õk nem Kádárnak adják vissza a koronát. Kádár nem volt askenázi, Apró Antal viszont igen. És neki adták vissza a koronát, õ írta alá a papírokat. Namost, a koronát a magyar koronaõrök azzal a kikötéssel adták oda az amcsiknak a háború után, hogy ide vissza ne hozzák addig, amíg itt oroszok az urak. Erre az amcsik kitaláltak valami hülye mesét, hogy a Carter neje álmot látott, egy angyal álmában megintette, hogy a koronát vissza kell adni a magyaroknak. Hát, ennyire béna hazugsággal is ritkán lehet találkozni. Nem azért adták vissza, mert Carter neje ezt megálmodta; hogy miért, az szerintem "titok". És meg vagyok gyõzõdve róla, hogy ebbe a "titokba" Apró Antalt is beavatták, és rajta keresztül Gyurcsány is részese a titoknak. A MÁSVILÁG FELÉPÍTÉSÉNEK, amire utalt a beszédében is. Ha az Orbán szabadkõmûves, Gyurcsány ne volna az? Ezeknek egy céljuk van.

"Ha szeretünk, és féltük valakit, - ebben nem vagyok szakértõ, csak így gondolom, - akkor a felé irányuló indulatunk tulajdonképpen abból fakad, hogy kötõdünk hozzá, féltjük, mindig biztonságban szeretnénk tudni, õrá vagyunk dühösek,"

Ez magyarul, ávósul úgy szól, hogy "érted jöttünk elvtárs nem ellened!"

Hûha, ez egész jó felvetés. Ha elmondom a negatív dolgot, az vajon mindig bûntudatkeltés-e? A válasz erre röviden az, hogy akkor keltek másban bûntudatot, ha nekem magamnak is bûntudatom van.
A múltkor sétáltattam a kutyát, és levettem róla a pórázt, és elbambultam, nem figyeltem, és a kutya már ott rohangált, ahol biciklisek is mennek, és egy kisfiú majdnem nekiütközött. És én tudtam, hogy én voltam a hibás, mert nem törõdtem a kutyával, és nem figyeltem rá; mégis rá lettem mérges és durván megragadtam a bundáját, úgy, hogy szegény kutya nyihogott, és ráraktam a pórázt, hogy rossz kutya vagy, engedetlen, mostantól kezdve arra mész, amerre én akarom!
Ebben a szituációban szerintem pontosan meg lehet fogni a bûntudatkeltés lényegét.
Ha én nem hibáztam volna, hanem odafigyelek a kutyára, akkor eleve nem engedem oda, ahol biciklissel ütközhet. Vagy ha mégis, akkor is látszik rajtam, hogy odafigyelek és igyekszem a kutyát biztonságosan vezetni, egyszerûen gondom van rá. Ilyenkor egyszerûen csak odaszólok neki, eszembe se jut, hogy rossz kutyának nevezzem és hevesen, durván érjek hozzá. Sok kutyással találkozom, és látom, hogy mindenkinek elég, ha csak a nevén hívja a kutyáját, vagy azt mondja neki - Vissza!; nem kezdik el cibálni a kutyát, ha az elfut. Általában én se szoktam, de abban a helyzetben elöntött a méreg. És vajon miért? Mert én nem figyeltem rá, mert tudtam, hogy én vagyok a hibás azért, hogy szegény gyerek majdnem belerohant a biciklivel a kutyába. De a bajt személy szerint a kutya okozta - tehát azonnal vádolni kezdtem: Rossz kutya vagy, engedetlen, mostantól ott megyünk, ahol én akarom! - és visszaraktam rá a pórázt és húzni kezdtem.
Hát, elég botcsinálta kutyatulajdonos vagyok, ami azt illeti, nem állok a helyzet magaslatán, és mivel a saját teljesítményemben bizonytalan vagyok, ezért könnyebb valakire kivetíteni a saját trehányságomat. A nyáron meg kellett mûteni a kutya szemét, na, azzal is egy kisebb cirkusz volt, "felbaszta az agyamat", ahogy szokás mondani, mert ott se akartam magamra vállalni a felelõsséget a kutyáért, és az egész több idegeskedéssel járt, mintha nyugodt és magabiztos lennék, mert tudnám, hogy én mindent megteszek érte, ami csak rajtam áll.
Általában is meg lehet figyelni, hogy ha rossz a lelkiismeretem bizonyos dolog felé, ha nyugtalanít, hogy azzal kapcsolatban nem jártam el tisztességesen, nem tettem meg mindent, ami tõlem telt, trehány voltam, hanyag, gyenge, valamit rosszul csináltam, akkor afelé a dolog felé sokkal több ingerültség van bennem, és sokkal könnyebben vádolok mást, könnyebben másokra hárítom a felelõsséget abban a bizonyos dologban.
Ha viszont valamiben laza és magabiztos vagyok, ha úgy érzem, ez a bizonyos dolog számomra flottul megy, vagy ha nem is vagyok benne profi, de mindenesetre rendkívül érdekel - akkor nem vádaskodok, vagy legalábbis sokkal nehezebben okolok mást a kudarcért, a nehézségért - és magamat sem bántom. Ha valami rosszul sikerült, azon könnyebben túllépek. És akkor egészen biztos, hogy a figyelmem nagy részével a megoldást keresem, a megoldásra koncentrálok, és csak viszonylag kisebb részét fordítom a bekövetkezett kudarcra. A kudarcot idõleges dolognak látom, amin jó lenne mielõbb túlesni; de nem ragadok le annak a végtelenségig való elemzésénél, boncolgatásánál. És amíg a bekövetkezett kudarccal, vereséggel foglalkozom, addig is igyekszem azzal kapcsolatban tárgyszerû lenni, az éppen adott témánál maradni, azt objektíven kezelni, tehát, ismétlem, tárgyszerûen, konkrétan. Vagyis nem általános megállapításokat teszek ("ilyen böszmeséget még egy ország se csinált, mint mi") – hanem konkrét maradok (erre példa Ángyán tényfeltárása, aki egyszerûen felsorolja, konkrétan, hellyel és névvel, amit tapasztalt, de nem tesz megjegyzéseket rá – lehet, hogy magában gondol ilyesmit, de nem mondja ki).
Ezen túl, ha valóban a megoldás érdekel, akkor a probléma konkrét definiálásán túl igyekszem konkrét megoldási tervvel is elõállni.
Namost, mindezekhez képest az õszödi beszédben nem konkrét problémák, tények lettek felvetve, inkább csak általánosságok, nagy vonalakban felsorolva. "Rövid távon nincs választásunk, nincsen B-terv" "Nem mondom meg, mennyi pénzt kell összeszedni" Konkrét megoldási javaslat sem hangzott el azon kívül, hogy fogjunk össze, menjünk elõre, csináljuk és mindenki igyon kurva sok bort.
Az egész beszéd lényege az volt, hogy a beszélõ tudja, hogy nem tudja átlátni a helyzetet, nem tudja, mi a megoldás, nem tudja, ez az egész helyzet hová vezet, úgy érzi, kezd ráomlani a dolog (mármint az ország vezetése), hiába igyekszik; a környezete is szemrehányásokkal illeti, és azt akarja, hogy mindezzel a többiek is tisztában legyenek; hagyják békén, és inkább húzzák az igát, mert négy évig nem csináltak semmit. A jelen helyzetben egyet tehetnek – összefognak; fõ az összetartás, mert ha szétesnek, akkor a bukás azonnali; ha összefognak, még ki lehet húzni valameddig.
A beszélõt valójában nem az ország hosszútávú sorsa motiválja, hanem a csapatérdek, tehát az, hogy a baloldali hatalmi tömb kezében maradhasson a hatalom, õk határozhassák meg az ügyeket, a fontossági sorrendet. És ezen túl a fáradtság, a sikertelenség, a stressz, a rossz lelkiismeret. Aki ilyen lelkiállapotban van, az nyilvánvalóan nem fog pozitív üzenetet közvetíteni, inkább a maga problémáit vetíti ki a környezetére. Semmit sem csináltunk; majd belegebedtünk, hogy úgy tegyünk, mintha csináltunk volna valamit, de nem csináltunk semmit. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Az ilyen megfogalmazásokból egyértelmû, hogy a hallgatóra vonatkozik – valójában te vagy az, aki nem csináltál semmit. Mert mi itt néhányan, akik körülüljük az asztalt, majd megszakadunk, ti meg lestek, mint Jani a moziban. "De hölgyeim és uraim! Ez egy pár száz embernek, meg a családjának, meg az ismerõsének a problémája, a miénk. De nem azért kell politikusnak lenni, mert ebbõl olyan kurva jól meg lehet élni. Mert már elfelejtettük, hogy milyen autófényezõnek lenni. Hanem azért, mert meg akarjuk ezeket oldani. Egyébként pedig épp az az elmúlt négy évnek a tapasztalata, épp az Horn Gyula kormányzásának tapasztalata, hogy nem abba szoktak belebukni emberek, hogyha valamit csinálnak, meg ha nem csinálnak. A francba is, mibe is akkor? El kell indulni. Tudni kell, hogy mit akarunk csinálni. kollégiumok épültek ebben a nyüves országban végre újra. Errõl szól a politika. Nem arról, hogy melyikünkbõl lesz kerületi polgármester, mégis hány darab helyettese lesz." – értsd – nektek csak ez fontos, csak felmarkoljátok a lóvét.

Azt mondod, Gyurcsány tudta, merre kell menni. De hiszen pont azt magyarázta a beszédben, hogy nem tudja õ sem. "Nincsen tovább, nincsen. Nem tudunk még hetekig elemezni, gyerekek, nem tudunk."
Ami Orbánt illeti – Orbán ember és nem sátán. Az viszont biztos, hogy olyan hatalma van, amilyen hatalma ebben az országban nincs másoknak; és én azt gondolom, hogy ezt a hatalmát nem emberektõl kapta és nem emberi tehetség révén szerezte meg, hanem ezzel a hatalommal a szellemvilág ruházta fel. Én ezt gondolom, és ha így van, akkor hiába izmozol ellene; ez ellen se siránkozás, se vádaskodás nem segít.

Ami pedig Magyarországot illeti – egyáltalán nem sötét és elmaradott hely, hanem pont fordítva; ez a világon a legvilágosabb hely. Cseh Tamás úgy mondta: Magyarország Európa lichthófja; a lichthóf jelentése pedig fényudvar, ugyebár. Ide esik a legtöbb világosság, pont ide.

Dehogynem, nagyon is odaillett, mivel ráadásul az õszödi beszédbõl indultunk ki, amivel Gyurcsány BÛNTUDATOT KELTETT a frakció tagjaiban. A bûntudat elvételében pedig éppen pont Jézus az illetékes, mint tudjuk. Nélküle senki sem szabadulhat meg a bûntudatból; legfeljebb megpróbálhatja másokra kenni. A bûntudat iszonyú kötelék, azzal irányíthatóvá tehetõ valaki; és Gyurcsánynak pont az volt a célja, hogy a frakció egyáltalán ne gondolkodjon, a tagoknak ne jusson eszükbe önállóan cselekedni, hanem engedelmes robotokként teljesítsék azt, ami az elõírás. Nehogy elkezdjenek kapkodni, mert a végén még megtalálnák a kivezetõ utat a szakadékból.
Gyurcsány zuhanni akart, és az országot belevitte a végromlásba, belelökte Orbán karmaiba. Mindenki tudja, hogy Orbánnak Gyurcsány nyerte meg a választást; olyannyira gyûlöletessé tette magát, annyian rühellték, hogy miatta Orbán egyszerûen csak besétált a miniszterelnökségbe. Ha teszerinted Gyurcsány ezt helyesen csinálta, akkor te egyetértesz Orbán legjobb helycsinálójával.