És mi volt az jobb ebben a témában? Mert azt nem írtad le.

Szerintem erősen túl értékelték ezt a filmet, annyira nem volt jó, de rossz sem. A Patch Adams
1000-el jobb!

Szuper jó film, egyik kedvencem lett! Egy olyan időt mutat be, amikor sokkal szigorúbbak voltak az iskolában, de még az életben is. A szülők nem engedik a gyereküknek, hogy azt csinálják, amit szeretnének, hanem megmondják nekik, mi legyen belőlük. Sosem értettem az ilyen embereket. Persze a tanárok, és a vezetőség is tehet erről. Ebben a filmben viszont nem a többi tanárról van szó, hanem egyről, aki igaz lelkülettel tanít, nem azt csinálja, amit mások elvárnának. Csak a szíve szerint cselekszik és arra tanítja a diákokat, amire szükségük van az életben... Több ilyen tanár kéne. Na meg persze néhány szigort át lehetne venni a régi időkből, attól neveltebbek lennének a mai fiatalok is. Robin Williams viszont kiváló választás volt erre a filmre, nagyon jól eljátssza a szerepét. A filmet pedig megéri megnézni, nem véletlenül kapott ennyi díjat.

Nagyon jó film, kár Robin Williams-ért...

Engem azért annyira nem vágott falhoz. Néha kifejezetten "ifjúsági film" benyomását keltette. A mondanivalója oké, de láttam már jobbat a témában. (Külön zavaró volt számomra, hogy Niel és Knox nagyon hasonlítottak)
6/10

Nagyobb hatással volt rám a 90-es években, amikor még voltak a kódolatlan napok. Gyerek fejjel is jól átláttam a dolgot, és újdonság is volt.

7/10

Csodálatos film, csodálatos jelenet, csodálatos színészel és kíválló szinkronnal. Csak 3 hasonló film fogott meg úgy a végén többek közt a Az asszony illata (1992) Al Pacinoval, Egy becsületbeli ügy (1992) többek közt Nicholsonal és Cruiseal, Schindler listájából az utolsó jelenet (1993) Liam Neesonal.

Erről a filmről nekem mindig egy másik, a Mona Lisa mosolya jut az eszembe. Itt egy fiúgimnázium utolsó éves diákjait próbálja egy tanáruk az önálló gondolkodásra ráébreszteni, a hagyományok szemellenzős, kritika nélküli követése helyett.
Abban egy női főiskola diákjait próbálja ugyanerre rávenni egy tanárnőjük, egy olyan főiskola diákjait, akik a főiskola végére férjezett asszonyok és talán anyák is akarnak lenni, ahelyett, hogy a saját kíváló képességeiket használnák. Ezek a lányok a mindennapi vacsora elkészítését tekintik életük fő céljának, valamint a férjük előrejutása érdekében a partik szervezését. Ebbe, a nők háztartási robotok képzésére indított képzésbe rondít bele egy művészettörténeti tanárnő, aki ráadásul nem átall házasságon kívüli kapcsolatot is fenntartani, ráébresztve a lányokat, hogy más életet is élhetnek, mint a férfiak kiszolgálóinak lenni.

Az, hogy az ember folyamatosan változik, változnak a céljai, teljesen rendben van. A film üzenete nem hinném, hogy az lenne, hogy egy kamasznak pontosan tudnia kellene, mit akar. Az önálló gondolkodás, önmagunkra, valódi érzéseinkre való figyelés a választásokban segít, a hozzánk valóban közel álló utak megtalálásában. Egy jó iskola, jó tanár nem eldönt, hanem kinyitja a kaput a világra, hogy diákjai szabadabban dönthessenek sorsukról, és ne adják ezt át mások kezébe.

szuper film

Idézet
" "az iskola feladata, hogy felkészítsünk az egyetemre, a többi jön magától"
mármint az önálló gondolkodás meg önmegvalósítás ez jön magától
ezek a gyerekek ugye olyan 16-18 év körüli fiúk voltak ugye
ráadásul a fiúk késöbb is érnek,
tehát tényleg nem szerencsés "önálló gondolkodásra" nevelni ilyen pici gyerekeket"

Teljesen igaz, a nagy többség ebben a korban még éretlen, a személyiságe kialakulatlan és nem tudja mit akar az élettõl.
A középiskolában (itt errõl van szó) azért sokoldalú a képzés hogy egyaránt felkészítsen bármelyik egyetemre és általános mûveltséget adjon mert az egyetemen már szakképzés folyik.
Ha visszagondolok 16 éves koromra, bizony az osztályban (44-en kezdtük, 36-an érettségiztünk) csak ketten tudtuk hogy mit akarunk.
Az általános iskola befejezésekor a szülõk nagy gondban voltak hogyan fog változni a fiuk az elkövetkezõ 4 év alatt (14-tõl 18-ig), ezért az volt az általános vélemény hogy a legjobb tanulókat technikumba adták abból a megfontolásból hogy "ha 18 éves korára megjön asz esze és eldönti mit is akar akkor onnan is tud tovább tanulni, ha mégsem akkor legalább van szakma a kezében"
Engem is technikumba akartak adni a szüleim. Én viszont azon kevesek közé tartoztam akik már 8. elején pontosan tudták hogy melyik egyetemre akarnak menni és mit akarnak utána csinálni. Mivel azt hallottam hogy az egyetem elõkészítésére a gimi a legjobb ezért a szüleim elé álltam és kijelentettem hogy természetesen gimibe megyek majd a Budapesti Mûszaki Egyetem Villamosmérnöki Karának Hiradástechnikai Szakára.
Ez viszont elég ritka hogy 14 évesen valakinek pontos jövõképe legyen.

Persze középiskolásan én is sok hülyeséget csináltam. Ki nem? A fegyelem sem volt erõs oldalam, de azt már akkor is tudtam hogy ahhoz hogy önálló gondolataim, elképzeléseim legyenek, elõször minél nagyobb tárgyi tudásra kell szert tennem. Meg kell tanulnom az elõdeim álláspontját mert csak akkor tudok tovább lépni ha van honnan.

Divatos elképzelés lehet hogy valamit azért ne tanuljunk meg mert "önállóak vagyunk", de ez önáltatás. A lustaságot van hivatva leplezni.
Nem véletlen hogy mindenütt a világon az elit iskolák nagy tárgyi tudást adnak és nem tûrik a fegyelmezetlenséget.

Ami a filmet illeti, RW jó színész ha jó szerepet kap. Ez is jó szerep volt neki, de a filmbeli karakterének bizony nem volt igaza és közvetve felelõs volt a fiú haláláért.

Még csak annyit mielõtt valaki megfelekõ készséggel vádolna:
-az egyetemen is voltak akik háborogtak hióogy ezt vagy azt miért kell megtanulnunk. Ezekbõl lettek a mások keze alá dolgozó vagy gyártásban dolgozó mérnökök. Persze sok ilynre van szükség.
-akik igyekeztek mindent megtanulnio és odafigyeltek a tanárainkra hogy a hatásterület az igazán nyerõ, atokból lettek a jó tervezõk, a feltalálók.
-persze ehhez elõbb el kellett végezni az egyetemet (23 évesen), majd gyakorlatot szerezni az iparban.
-25 évesen döntöttem úgy hogy hiradástechnikáról átnyergelek a Mo.-on akkor induló számítástechnikára és hála a sokoldalú oktatásnak ott is megálltam a helyem.
-28 voltam amikor határozott elképzelésem lett arról hogy nem azt akarom csinálni amit kérnek tõlem a fõnökeim hanem egy teljesen új területet kívánok meghonosítani a vállalatnál. Kidolgoztam a megvalósítás módját, költségelemzéssel és piackutatással együtt és a fõnökeim elé tártam. Ha visszautasítottak eggyel feljebb léptem, közben dolgoztam a megvalósításon. 2 év mulva (30 évesen) a tervek és az addig elkészült modell, valamint a felkutatott piac alapján az igazgató zöld utat adott (osztály és fõosztályvezetõm nem kis bosszúságára).
-a késõbbiekben sem hagytam hogy elgáncsoljanak, ennek érdekében azon voltam hogy állandó lépéselõnyben legyek.

Csak azért írtam ezt le mert ebbõl látható hogy bár már 14 évesen is tudtam milyen pályára akarok menni, mégis 1,5 évtized telt el tanulással mire igazán felkészült voltam az önálló gondolkodásra és legfõképp annak kivitelezésére.

Megértettem a mondanivalóját, de nem tetszett, nem fogott meg a film. Szeretem a drámákat, de valahogy nem jött át ez most nekem.

Hatással van az emberre ez a film. Tinédzserként is nagyot ütött.. De most, több, mint két évtized távlatából -a sajnálatos apropó okán is- még jobban hat. Talán az "Alkalmazkodás veszélye tétel" beigazolódása is rájátszik, ki tudja.. De sohasem késõ, nem igaz?

Valami olyasmi lehet, hogy sokan õt nézve nõttek/tünk fel, nem egy nemzedék. A nagyszülõk is tudják, hogy mi az, hogy "Nánu-nánu" :) Gondolom, te nem. Amellett, hogy mindig szerethetõ alakokat játszott (tudom, hogy volt sorozatgyilkos is, de mégis az elöbbiek miatt szeretjük), mindig hozzáadott valami plusszt is. Olyan embereket formált meg, akik kiállnak valamiért, küzdenek egy célért, jót tesznek másokkal, szembe mennek az árral, elnyomással, vaskalapossággal, stb. Az ilyen történetek inspirálók és hatnak az érzelmekre, azonosulni tudnak vele sokan és olyanok akarnak lenni, stb. Ha õ játszott egy filmben, mindig egy érdekes, különleges alak volt. Szerintem kb. ennyi lenne a titka. :)

Õszintén szólva a köztévé és szerepe ebben az ügyben nem nagyon érdekel. Aki a halálhír hallatán viszont a köztévét kezdi el bírálni, az szerintem hullarablás. Más halálából politikai ügyet csinálni elég alantas dolog.

De tényleg nem ez érdekel, hanem az, hogy miért remek színész.

Az ajánlott linken találtam az alábbi bejegyzést:
"Igaziból nem tudom miért van oda olyan sok mindenki érte, nekem semmi extra szimpatikusság nincs benne. Persze jó színésznek tartom, de ennyi."

Én is ezt kérdezem.
Amúgy Isten nyugosztalja.

Kielégítem említett kíváncsiságodat.
Én sem kedveltem RW-t, ezt már pár napja megírtam, ld 87-es hsz-t itt:

http://www.port.hu/robin_williams/pls/w/person.person?i_pers_id=6110

Tehát nem baj, ha vki nem szerette, ahogy én sem. Viszont te valójában nem RW-rõl írtál be, hanem szimplán a köztévét fényezed-véded. Miért is? Az még NEM "nemzeti gyász", ha idõben bemondták volna a hírt. Ám mivel Magyaro.-on élünk, ahogy a legtöbben, úgy a köztévé sem bírt legalább utólag annyit mondani h "pardon, hibáztunk". Azt a primitívséget viszont gyorsan elõ bírta rántani az agytröszt h "azért nem mondtuk be, mert nem volt Kossuth-díja". Röhej.
Úgy látszik, napközben és poszthumusz megkapta a Kossuth-díjat, mert késõbb már bemondták. Ami meg röhej a négyzeten. Csak elnézést nem kértek. Az ügy nem lett volna ügy, ha normálisan kezelik. Nem kezelték normálisan. Ezt s e m.

Most nem annyira a filmrõl, mint a színészrõl.
Természetesen szomorú egy halálhír, nagy veszteség is, de kiváncsi lennék mi ragadott meg olyan sokakat R.W színészi teljesítményeiben, hogy ekkora a felhajtás, szemben más színészek halálhírével?

Nem ismerem a filmjei többségét, amit láttam azoknál meg maga a film nem nagyon tetszett, viszont én Magyarországon legalább 30 színészt tudnék felsorolni, aki szerintem jobb, Amerikában meg bizonyára vagy 100 is van.
Tehát mi az a különleges dolog Robin Williamsben, ami miatt még itt Magyarországon is nemzeti gyászt kellett volna rendezni a köztévében?
Szinészi eszköztárként ehhez az állandó szelíd mosoly szerintem kevés.

De akkor mégis mi, tényleg kiváncsi lennék.

Az eredeti verziója szerint a filmnek a kapitány meghalt volna leukémiában ,de aztán azt megváltoztatták.

Udv!

Robin Williams emlekere ma ezt a filmet neztem meg, mert annak idejen mely nyomot hagyott bennem. Ez a film talan lehet az o személyes ars poeticaja is, kar hogy feladta a kuzdelmet, sajnalom. Nem igy kellett volna, de ugy latszik ez volt a sorsa. Karmikusan nagy visszaeses.