Vajon hányan tudják, hogyan született meg a zsirai fesztivál ötlete? Errõl szól a fesztivál megálmodója, Mezeiné Sánta Klára elbeszélése, amit az MSMME számára írt, HOMOKPADTÓL A HOMOKSZOBRÁSZ FESZTIVÁLIG címmel:

A fogyatékosok otthonainak zárt világa rémisztõ, fõleg akkor, ha nagy fehér kõkerítéssel zárja el az ott élõket az adott település többi lakójától.
Gondolataim mindig a kõkerítésre tértek vissza, hisz naponta kétszer is elmentem mellette. Hogyan lehetne lebontani, vagy eltüntetni. A graffiti is megfordult a fejemben, de tudjuk, az nem megrendelésre készül. Hiába erõlködtem, gondolataim megmerevedtek. A nyár azonban meghozta a megoldást.
Ki emlékszik ma már 1991. nyarára, erre szokták mondani, olyan meleg volt, hogy döglenek a halak a Balatonban. Errõl ugyan nem bizonyosodtam meg, de tény, hogy a Balaton vízszintje nagyon alacsony volt. Ahhoz, hogy a vízben csobbanjunk, egy kis túlzással kilométereket kellett sétálni. Csodálatom tárgyát azonban nem ez képezte, hanem azok a homokpadok, ahol kreatív gyerekek és még kreatívabb felnõttek homokvárat építettek, építhettek, hisz a hullámzó Balaton nem nagyon tett kárt bennük. Valamelyik lokálpatrióta polgármester azt tervezte, hogy a képviselõ-testületi ülést a Balaton közepén tartja, ezzel kívánta felhívni a figyelmet a Balaton kiszáradásának veszélyére.
Eredeti gondolatomra visszatérve felötlött bennem, miért ne lehetne másutt is Homokvárat építeni saját örömünkre, szabadidõs programként.
Ezen ötlet alapján került megrendezésre 1992. nyarán az elsõ homokszobrász verseny, szigorú szabályokhoz kötve, melyet aztán további tizenöt követett.

Homok: földr.1/16 és 2 mm közötti szemcsenagyságú kõzet és ásványi szemcsék. A kõzet fizikai mállása során keletkezik és olyan ásványi anyagokból áll /általában kvarcból/, amelyek nem semmisülnek meg a mállási folyamat során.
/Alapismereti Kislexikon/

Valóban csak ennyit jelent a „homok” szó?
Igen! – felelik mindazok, akik csak a homokórában pergõ homokszemcséket ismerik. Ám akinek ujjai között akár csak egyszer is formát öltött már a simogató homok, az tudja, hogy jóval több ennél: 100 vagy akár 1000 alakot is ölthet ugyanaz a milliónyi homokszem.
Ennek ellenére, ha homokformálás kerül szóba, mindannyian mégis elsõsorban a legkülönfélébb homokvárak felépítésére gondolunk. „Pedig a homok sokkal többre képes ennél, alkotó kezed nyomán kifejezheti képzeleted minden szárnyalását.” (Az 1998. évi Homokszobrász verseny)
A kezdeti idõszakban a résztvevõ versenyzõk célja minél szebb alkotások készítése volt. A rendezõk ennél sokkal tágabban fogalmazták meg a célt, mely szerint a nyári szabadidõs tevékenységek tartalommal történõ megtöltése, a társas kapcsolatok és a kreativitás fejlesztése az elsõdleges. Bennem a Fõvárosi Önkormányzat zsirai Értelmi Fogyatékosok Otthona kerítésének ledöntése és a kapuk kinyitása volt a cél.

Ha verseny, akkor szabályok is kellettek:
a csapatoknak 1,5 m3 homok állt rendelkezésére,
maximum 6 fõs csapat nevezhetett,
2 óra alatt kellett várat építeni,
a szükséges kellékekrõl a csapatoknak önállóan kellett gondoskodni.

Szabadon választott alkotást is lehetett készíteni, ehhez egy óra állt rendelkezésre. A zsûri elnökének a szervezõk Szabó Zoltán festõmûvészt, mûvészettörténészt, Zsira község szülöttét nyerték meg. A zsûri további tagjai: Balogh Zsuzsanna keramikus és Molnár Róbert mûvésztanár lett.
A Fõvárosi Önkormányzat Értelmi Fogyatékosok Otthona lakóinak életébe új színt, új feladatot hozott a rendezvény. Hasonló intézményekben élõk meghívása a Homokszobrász versenyre jó alkalom volt arra, hogy a várépítés gyakorlatilag a csoportos kreativitás az együvé tartozás játékos átélésének legyen kifejezõ eszköze.
Az évek múlásával a rendezvény tematizálódott, valamilyen esemény, történet adta a rendezvény keretét. A várak, szobrok helyett látványosabbnál látványosabb alkotások születtek az alábbi témákban:
„A homok titka”
„Mesél a homok”
„Lúdas Matyi és a környezõ világ”
„Nemzetek találkozója a Millenium Évében”
„Határok nélkül”
„Mentsük meg a Földet!”
„Miért szép?”
„Határtalanul”
„Elemi összhang”
„Õsi kultúrák nyomában”

„1995. szeptember 7-én rendeztük meg Homokszobrász elnevezésû versenyünket, mely ezúttal is a kreativitást választotta vezérelvéül.
Az ünnepélyes megnyitó után kisorsoltuk a várak, szobrok elkészítésének helyszínét, majd a 7 csapat munkához látott.
Ebédig kellett elkészíteni a mûveket. A homokszemcsék egyengetése, simogatása eredménnyel járt. A helyi kutatómunka eredményeképpen elkészült a Büdi vár (Tordas), kirándulási élmény alapján a Nagyvázsonyi vár (Kéthely), saját ötletbõl a Szellemvár (Gánt), Salgó Vára (Búcsúszentlászló) és Várpalota vára (Csákánydoroszló).
A Szfinx, a Csónak horgászó férfival és napozó nõvel, a Barlangjába szorult medve, a Colosseum szoborkompozíciók az anyag magas színvonalú megmunkálásról tanúskodtak. Készítõik darvastói, tordasi és zsirai alkotók. Az ebédet követõ rövid szabadidõ alatt tanácskozott a zsûri és díjazásban részesítette a legtehetségesebb alkotókat. Az ötletesség díja, szépségdíj és a legkidolgozottabb alkotás díja került átadásra.” (Évkönyv 1995. Zsira)

A zsûri is gyakorlottá vált és az értékelés néha már mûvészettörténeti elõadásnak tûnt, de senki sem bánta, hisz a különdíjon kívül, mint korábban leírtuk, az ötletesség-, a szépség-, a legkidolgozottabb alkotás díjak is kiosztásra kerültek. A sok-sok díjon kívül felejthetetlen volt a résztvevõk számára az anyag, mint homok megmunkálásából adódó öröm, a saját érzéseik közlése másokkal, az esztétikai élvezet és nem utolsósorban a mások elismerésének öröme. Ezt élték meg és ezt vitték magukkal a versenyben résztvevõk.

De már régesrég nincs szó versenyrõl, mert 2001-tõl Homokszobrász Fesztivállá nõtte ki magát a rendezvény. Ettõl az évtõl a Magyar Speciális Mûvészeti Mûhely Egyesület eseménynaptárába felvette, támogatója, társrendezõje lett a rendezvénynek. Idézek az akkori kiírásból:
„Mindennapi életünk során számtalan természetes és mesterséges akadály állja utunkat. Ezekkel újra, meg újra meg kell küzdenünk, s még így sem biztos, hogy célba érünk. Van azonban egy csodálatos képesség az ember birtokában, aminek semmi nem állhat útjába, s ez a KÉPZELETÜNK. A képzelet szárnyán eljuthatunk távoli tájakra, idegen galaxisokba, elérhetünk bármit. Engedjük szabadon szárnyalni képzeletünket, s valósítsuk meg együtt álmainkat!”
A rendezõk képzeletét is meg kellett mozgatni, hisz egész nap szakadt az esõ. Ez talán még csak egyszer fordult elõ az eltelt 16 év alatt, hogy alternatív programra volt szükség.

Az ember a megoldandó problémákat mindig magával hordozza és automatikusan összehasonlítja minden új észlelettel. Emlékeztetni szeretném az olvasót a fehér téglakerítés problematikájára. Ha nincs kérdésfelvetés, nincs megoldást jelentõ gondolat, mely egy véletlen folytán hullt az ölembe. Bár „a jó gondolatra” elõbb is rátalálhattam volna, hisz „a homok titkai” címû brazil televíziós sorozat fõszereplõje Tonho, Pontal d’ Areia-ban korábban építette szobrait, de a híre csak 1997-ben jutott el hozzánk.
A „jó gondolat” kinek a gondolata is volt tulajdonképpen?