Csak kerestem az állam a padlón a film után. Nem hittem hogy valaha ezt fogom gondolni egy filmről, de ez méltó párja az örökös filmes trónon az eddigi egyeduralkodó kedvencemnek, a Donnie Darkonak. A képi világ remek, a zene jó, a színészek káprázatos alakításokat nyújtanak ( E. Hawke amúgy is nagy kedvencem), a történet pedig egyszerűen briliáns! Nem is szaporítom tovább a szót.
10/10

Tegnap vegigneztem hosszu evek utan masodszor.
Nagyon beteg, nagyon lassú, de nagyon jo sztori :)
Szerintem ez egy meltatlanul alulértékelt film.

Komoly filmeket vettel ma elo egyszerre. Lesz ma ez és a kamera altal homalyosan is… végre nem a szokasos f@st ontik rank :-)

Nagyon jó film. Vannak hibái, logikátlanságai, de attól még ott van a legjobb időutazós drámák és eszmefuttatások között. A magyar cím viszont önmagában egy hatalmas spoiler - köszönjük szépen... :/

Elolvastam azt is, benne van az egész film lényege.

*SPOILER*

Kivéve a "Sistergőt", mert a novellában épp csak említésre kerül egy meghiúsított robbantási kísérletként, a filmben pedig egyik fő motivációja a főhősnek, hogy elkapja. Mármint azon kívül, hogy megszülje saját magát.

*SPOILER*

Tetszett. A kocsmai beszélgetésnél majdnem abbahagytam a nézését, de mondogattak közben érdekes dolgokat, amik miatt mégsem.

Ha van oltári nő és van oltári film, akkor nyilván van oltári sci-fi is és ez az. Nem! Persze, hogy nem mindenkinek, hiszen van, aki a látványra bukik és ez nem a CGI virtuózok filmje. Van, aki a jövő társadalmára kíváncsi és ez inkább a múltban kutakodik. Van, aki tömeggyilkos alienekre vadászna és itt bizony földlakókról van szó, de már közeledünk, hiszen itt is gyilkosokra vadásznak egy időgép segítségével. Közben viszont a vásznon zajlik az élet. Szinte mindvégig tapintható a feszültség, mivel ez nem egy buta mese. Nem méltatom tovább. Nekem nagyon bejött az Időhurok.

Heinlein kb hatoldalas novellája alapján készült a film (All you zombies). Egy elmejáték a novella is, a film is.

:)

Ez a film egy üdítő meglepetés volt, engem végig lekötött. Kicsit átvitt értelemben kell értelmezni.

Nekem ez szinte semmit nem mondott, felesleges volt megnézni.

Tényleg hasonlít rá. De engem bizonyos jelenetekben Jodie Fosterra, és Leo di Caprióra is emlékeztet. Viszont azóta sem hallottam sehol erről a színésznőről.

Egész eddig abban a hitben voltam, hogy a leányanya szerepét Emma Stone játszotta. Csak szerintem nagy a hasonlóság?

Én személy szerint a témát érdekesnek találtam, nekem nagyon tetszett a film. SPOLIER-es részek jönnek. Akik azzal intézik el ezt a filmet, hogy baromság, mert ilyen úgy sincs, azokkal persze egyet lehet érteni, de szerintem azok nem is az ilyen zsánerû filmeket szeretik. Ez a film egy idõutazásra épülõ paradoxon kérdését járja körül. A paradoxon pedig, szigorúan a wikipédia szerint: "Paradoxon alatt állítások olyan halmazát értjük, amelyek ellentmondásra vezetnek, vagy a józan észnek ellentmondó következtetés vonható le belõlük." Tehát a baromság ebben az esetben tényleg kimeríti a józan észnek ellentmondó következtetés definícióját, mármint hogy létezhet-e az idõutazást kihasználva egy ember, aki szülõk nélkül születik meg. Heinlein novellája egyébként fõleg ezt a kérdést boncolgatja, az hogy a fõhõs a robbantó és le is lövi saját magát a film végén már a filmben lett hozzátéve, szerintem jól kikerekíti a történetet. A kritika, hogy az átoperált férfinak emlékeznie kellett volna arra hogy a lánykori szerelme lényegében õ lett, és ennek eszébe kellett volna jutnia rögtön ahogy meglátja magát az operáció után jogos. Ez talán a leggyengébb pontja a filmnek ami a logikai láncot illeti. A rendezõk igyekeznek ezt valahogyan megoldani (a novella ezzel egyáltalán nem törõdik, igencsak magára a paradoxonra fókuszál és arra hogyan jöhet ez létre), hiszen az átoperált és még be nem szervezett Joe beszél is a bárban arról, hogy a saját arcára sem emlékszik és hogy mekkora sokk volt neki az operáció, valamint hogy magát is mint idegent látta a tükörben. Szóval valamiféle magyarázatot fel lehet lelni, aki nem kritizálni akar hanem próbálja élvezni a filmet mint érdekes ötletet az talán meg lesz a magyarázattal elégedve.
Ami a végtelenített kígyót amki a saját farkába harap és a párhuzamos dimenziókat illeti meg hogy ez a film egy állandó körforgásról szól, azzal nem értek egyet. Mármint azzal, hogy a párhuzamos dimenziós magyarázattal lehetne ezt az idõutazós paradoxont összekötni. Lehet csak azért, mert nekem kissé idegen a "ha idõben ugrunk párhuzamos valóságba érkezünk" elv. Számomra a filmben az eleve elrendeltetés azt jelenti, hogy a fõhõs mint ember bizonyos helyzetekben bizonyos döntéseket hoz, a jelleme és a pillanatnyi hangulata alapján. Ez nem azt jelenti, hogy a sorsa eleve el van rendelve valaki más által, hanem hogy az adott szituációban úgy fog dönteni ahogy, mivel õ önmaga. A film pedig azt mutatja be, hogy ezen döntések sorozata úgy idõben mint az õ biológiai élete folyamán hogyan vezethetnek ehhez a paradoxonhoz. Hiszen ahhoz, hogy megszülessen el kell döntenie, hogy udvarol önmagának mint férfi. Ahhoz, hogy sistergõ robbantó váljon belõle el kell döntenie hogy lelövi öonamgát, stb. Ezek a döntések meghozatnak, de az értelmét csak a meghozataluk után érti meg, viszont a meghozataluk nélkül nem is élhetne, hogy megérthesse õket. Mátrixosan fogalmazva: nem azért vagy itt, hogy meghozd a döntést, azt már rég meghoztad. Azért vagy itt, hogy megértsd.

SPOILER, az ez alatt lévõ hozzászólás IS SPOILER!!

Mint ahogy igen durva spoilert tartalmaz maga a film tartalomismertetõje is... Khm.

Idézek:
"...MESTERMÛ, amibe a mocskosul öszetett és egymásra élpülõ "sztori" ellenére, még egy gyufaszálnyi hiba se csúszott! 10/10"

Hát ha te egy gyufaszálnyi hibát sem találsz abban a sztoriban, melyben valaki beszervezi saját magát, aztán ennek az illetõnek, aki ugye saját maga, bemutatja az õ leendõ nagy szerelmét, aki szintén saját maga, aztán ebbõl a szerelembõl gyerek születik, aki szintén saját maga, aztán fegyveres összetûzésbe keveredik azzal a terroristával, aki ugyanúgy saját maga, és végül aztán megöli saját idõsebb önmagát, nos, akkor meg tudom érteni a lelkesedésed. Amúgy nem igazán.

Orbitális baromság volt ez a film. Az, hogy a történet megfelelõen aberrált, engem nem tántorít el egy mozitól, itt is másban van a hiba, mégpedig a rémesen gyenge forgatókönyvben. SPOILER Konkrétan ott, hogy a "férfi" elmondja, hogy õ aztán kicsinálná, aki annak idején "nõként" így elbánt vele, hogy otthagyta a parkban egy szó nélkül és még gyereket is csinált neki, akit aztán talán még el is rabolt a kórházból. Mindez addig nagyon szépen mûködik, míg a kamera nem mutatja ezt a valakit, találgatásra kényszerítve a nézõket. De gondoljunk bele. A film lényege, hogy ugyanaz az ember jelenik meg benne hol nõként, hol férfiként, hol csecsemõként, hol öregemberként, hol középkorúként, de OLYAN NINCS, hogy aki nõbõl férfi lett nemváltoztatás következtében, de emlékezik nõként töltött éveire, az pont arra ne emlékezne, hogy hogyan nézett ki, aki elcsábította! De ha elfelejtette volna, csak bele kellett néznie a tükörbe, mivel saját maga volt az.
Nos innentõl kezdve a szereplõ hülyeségeket beszél, aminek lényege, hogy a nézõt megkavarja a történet követésében.
A történet végkifejlete meg önmagában áll, aminek semmi köze az elõzõleg látottakhoz. A nagy durranás, hogy SPOILER SPOILER elromlik az idõgép és így nyugger hõsünk tovább idõ-ugrálva robbantgat, hogy támadásaival olyanokat öljön halomra, akik maguk még nagyobb pusztítást követnének el a késõbbi idõben. Így kvázi életeket ment meg ámde járulékos veszteségekkel. Na, ez volt az utolsó 5 perc a filmben, a nagy csattanó. Sokáig elmélkedtem, hogy ez már valami LMBTQWzZS propagandafilm, de aztán megnyugodtam, hogy csak egy kevéssé tehetséges rendezõ agyszüleménye.