Ezt én nem hallottam, hogy gy és M egyidõsek lennének. Igaz a sorozat elejét én is a szakadozó ócska viasat playen néztem, ott sok minden kimaradhatott. Nekem akkor úgy rögzült, hogy gy, amikor kaderrel beszélget, azt mondja, hogy 10 éves kora óta szerelmes m-be, akkor Mehmet már nagyfiú, kamasz volt. Szóval én úgy tippeltem, hogy M 14-15, amikor gy még csak 10. De mondják meg a többiek... Azért kicsit meredek lett volna, ha 29 éves szüzikeként várja a királyfit. Szerintem nem volt még 25 sem, mikor férjhez adták M-hez.
Ha a 24-25-höz adjuk a 13-at, akkor még innen van a 40-en.

Amúgy nézem az adatlapjukat, a valóságban épp Songül az idõsebb, épp 5 évvel (és én ezt néha látom is rajta...) Akármennyire ki van kozmetikázva, azért nem olyan hamvas már, bizony már 2005-7 -ben sem.

Ollóztam a face-ról Angyalról és Mehmetrõl ezt a fotót, nagyon cuki a babuci!

Sziasztok, hát ma nem voltam képes felkelni 5 órakor, hogy nézzem a Gyöngyöt!

Így a Viasat Play-ról néztem, fél héttõl. Ilyen hamar felrakják? De mérgelõdtem, mert valahol 17 perc tájékán megállt, csak a hang hallatszott, nem tudtam, mit tegyek vele. Újra indítottam jobb híján, a 17 percre állítva. Máskor is elõfordul ilyen? Aztán néztem az online-sorozatokról az Utolsó vérig-et, ott is hasonlóan ugyanez fordult elõ.
Gyönyörû volt az aláfestõ zene, - amit Orhan énekelt - Gyöngy és Mehmet szép jelenetei alatt. Amikor mindketten a másikra gondoltak, Gyöngy a rózsacsokrot hol szemetesbe tette, aztán meg mégis kivette. Mehmet meg tétovázott, visszament az ajtóhoz, csöngetett volna Gyöngynek, de aztán mégsem. A rózsaszálat, meg beledobta a medencébe, de aztán mégis kivette.Nagyon szívbemarkoló jelenetek voltak.
Az évek múlása, mikor mennyi idõ telt el, bizony alig követhetõ a filmben, én meg sem kísérelném részletezni, mikor hogy volt, hány hónap - év telhetett el.

Amikor Nihán balesete volt, vagy tavasz vége volt, vagy õsz eleje, mert nem voltak melegen öltözve, a fák is teljes lombban. És nagyon pár nap alatt történt, hogy Nihán "halott" lett. Amikor Gyönggyért mentek kocsival, én úgy emlékszem, akkor is jó idõ volt, ha nem is forró nyár. Azt meg úgy többször mondják is, hogy Gyöngy kb egy év után hagyta ott Mehmetet és ment Afyonba vissza. Mikor Mehmet lement oda, még akkor se volt rossz idõ. Én az éveket nem annyira nézem, mert szerintem kevesebb idõ alatt forgatták le a sorozatot, mint ahány évet átölel az egész.
Az biztos, hogy Nihánnal télen - viszonylag télen találkoztak, legalábbis a hegyekben hó volt, de ott még tavasszal, meg õsszel is lehet hó, ami alkalmas a sielésre.
Bebörtönzés télen, az nyilvánvaló, emberrablás meg nyáron. akkor a gyerek kora tavasszal születik, most meg rendesen õsz van, ha hó nincs is, de nagykabát, dzseki van.
Aztán valaki már megspoilerezte, hogy 13? év múlva fejezõdik be a történet, gyöngy újra terhes, Kismehmet meg már szinte felnõtt férfi. Ez meg tuti nem fér bele 2004 és 2007 közé, szóval felejthetjük az éveket.

A mai részt most tudtam megnézni, igaza volt Mankosnak kellett zsebkendõ elég érzelmekben gazdag volt a szakításuk, mindkettõ tépõdik egymásért, még sem tudnak nevezõre jutni, nagy dolog az élet. A nagyapa fel van háborodva, de õt orránál fogva vezeti az a szemét D, lenyúlja pénz dolgából nem gondolkodik érdekes mindig normálisan állt dolgokhoz, most meg mint akinek az esze elmenõbe, ez fura. Seref tûri a lánya is, hogy beszélt vele, bezzeg õ szegény Gy-t tudta bántani anó.

Nekem nagyon tetszett, hogy a nagyapa, idõs ember létére nagyon is ráérzett Mehmet és Gyöngy alapvetõ problémájára, vagyis, hogy nem beszélnek, beszélgetnek egymással és elhívta õket egy étterembe, hogy fehér asztalnál beszéljék meg a gondjaikat.
És az is látszott, hogy olyan nagyon sem M, sem Gy nem volt biztos a dolgukban, mondták, hogy nem, nem, már nem lehet helyrehozni, de azért az nem úgy tûnt, mintha valódi, meggyõzõdéses tiltakozás lett volna. Inkább olyan gyerekes haragszomrád, a kezd te a békülést, mert én ugyan nem fogom. Meg a ha te nem, hát akkor én sem...
És az a szomorú, hogy már egy gyerek is van a pakliban, szóval nem viselkedhetnének már ilyan felelõtlenül, mint ahogy.
Nyilván idõ kell, míg ezt belátják, csakhát... miért nem lehet ezt az idõt most megadni egymásnak, még a válás elõtt?
Na mindegy. Olyat már hallottunk, hogy egy pasi kétszer vette el ugyanazt a nõt, de azért ha már harmadszorra teszik ugyanazt, az azért már valahol szánalmas, vagy nevetséges.

felvetett szemmel = felvetett fejjel

Néztem Gyöngyöt, amikor a rózsákat rendezgette és Mehmet odament hozzá. Megint úgy alulról nézett föl a férfira, amit én olyan idegesítõnek találok, olyan álnok, alulról nézés. Lehajtja a fejét, aztán meg alulról sandít fel. Ez egyrészt olyan alázatos póz, de közben meg olyan alattomos is. Ha nem nézel közvetlenül a másik szemébe az nekem nem teszik. Miért ez az alulról fölfele, rád is nézek, meg nem is, meg is adom magam, közben meg olyan hátulról, nem egyenesen, szemtõl szembe. Ez annyira jellemtõ Gyöngyre a magánéletében, és én undorítónak találom. És itt az irodában meg mindig felvetett szemmel egyenesen a másik szemébe néz, szóval képes rá. Miért ez az idegesítõ kettõsség? Miért ez az megadom magam póz a privát életben, az öntudatos dolgozó nõ a munkában?

Bahar és Szelim élvezik az együtt töltött reggelit. Bahar munkát ajánl Szelimnek. Majd szól a telefon, de senki nem szól bele.
Rukiye és orhán is reggilénél vitatkoznak, majd arról beszélnek, hazahozzák kicsi Gyöngyöt. Orhán civakodik, a felesége túl sokat eszik. csak nem terhes?
Gyöngy a babyszittert hívja Fikri úr magához kérette. Mehmet is közli a barátaival, a nagyapja hívatja, mennie kell. Egy étteremben találkoznak, de mehmet várja az éttermi asztalnál gyöngyöt. Gy mérgesen kérdi, miért használta fel a nagyapja nevét, hogy találkozhasson vele. M is mérgesen közli, nem õ szervezte, õ is sajnálja, hogy egy kellemes estét kellett lemondania. Megjelenik Fikri és rendreutasítja õket. Fikri az elkötelezettségrõl oktatja õket, a felelõsségrõl a család iránt. Fel kéne nõnötök, abba kéne hagyni a harcot. Gyöngy kapjon kis idõt, aztán üljenek össze, beszéljék meg. Mehmet azt mondja, már eldöntötték, elválnak. Erre Gy. is hasonlóan nyilatkozik. Nagyapának nem tetszik, ott is hagyja õket.
Seref a teraszon találja Bilurt, majd jön Dilruba is. Civakodnak, Dilruba szívatja Serefet.
Rukiye Orhánnal beszél, szabadságot kellene kérniük sereftõl, hogy hazamehessenek afyonba a lányukért. Jön d és kifogásolja, akkor ki Fogja ellátni a munkát?
Jön Bahar, a nagyapát keresi. Seref tájékoztatja, M-tel és gy-gyel vacsorázik házon kívül.
M és gy a tengerparton sétál és a házasságuk tarthatatlanságáról beszél. Hiányzik a bizalom, stb. Fejezzük be, zárjuk le. beszéljünk az ügyvéddel.
A család a szalonban civódik, seref és dilruba kulturált keretek között lõdözik a mérgezett nyilakat, bilur segít az anyjának serefet alázni. Fikri jön, sajnos a fiatalokkal nem lehet beszélni, már eldöntötték a válást.
M kocsival hazaviszi Gy-t, hogy láthassa a kis Angyalt. Egy kislány rózsát árul az út szélén. M vesz belõle. Otthon megnézi Angyalt. Gy a virágokat rendezgeti, M majdnem megcsókolja, de aztán mégsem. Gy ekkor arra kéri, törõdjön a lányával, õ ugyanis szülõk nélkül nõtt föl, nem akarja, hogy a lánya is erre a sorsra jusson. Mehemt megígéri. (közben szól a dayan...)
M távozása után Gy kidobja arózsákat. Egy szál rózsa a kocsiban maradt, azt meg M dobja az úszómedencéjükbe otthon. Késõbb Gy kiveszi a virágokat a szemetesbõl és M is kihalássza a rõzsát.... dayan, dayan, szívbemarkolóan.....

Berk megint Dídemmel beszél telefonon, Berk még mindig nem jön, hiába várja a lány. dídem szomorú, sírdogál, a család meg vigasztalgatja a szalonban.
Berk gyöngyöt hívja, a segítségét kéri, meglepetést akar dídemnek. Holnap este hazajön, de kettesben akar találkozni a feleségével. gy ígéri, segít.

Mehmet hazatér, a szalonban épp Bilúr jósol Didemnek. Berk hívja Mehmetet, de kéri nem szóljon senkinek, ne mutassa a meglepetést. Kéri másnap menjen érte hajóval és vigye el a szigeti házukba.
Másnap reggel az irodában Gy és a munkatársai a tervekrõl beszélgetnek. Mindenki új ötletekkel jön. Nagyon örülnek, jól haladnak.
M és Onur a márvány szállítmányokról beszélnek.
Bilur a férjével beszél telefonon, a férfi pénzt akar a nõtõl. Szerezzen pénzt, de minél elõbb. Dilruba jön, a lányát faggatja, mitõl vagytok ennyire eladósodva? A nõ nem árulja el, de az anyja így is megígéri segít.
Bemegy Fikrihez, aki épp Sereffel beszél M és Gy ügyérõl. D kiküldi a nõt, négyszemközt akar beszélni a férjével. Seref megpróbál hallgatózni, miközben Dilruba a lánya problémáiról akar beszélni.

Olvasom itt a többiek hozzászólásait gyerek ügyben.
Ott van pl. a láz. Ha a lázat a baba popsijában mérik, akkor szokták levonni a fél fokot (0,5 fok), habár ez sem teljesen igaz, nekem a gyerekorvosom aano azt mondta, hogy nem lehet automatikusan levonni, több tényezõt kell figyelembe venni, de ezeket nem részletezt.
De ez manapság nem is érdekes, jó pár éve van már olyan lázmérõ, amelyet nem kell dugdosni se hónaljba, se popóba, a fülkagyló belsõ részéhez illesztve pár másodperc múlva sipol és digitálisan kiírja az eredményt. Nem hiszem, hogy Pináréknak ne lenne ilyen (nálunk is 700 Ft-ért kapható).
Ami sokkal jobban zavar, az az, hogy itt a gyerekeket csak mint ide-oda rakosgatni való tárgyakat látjuk. Persze nagyon édesek, ha alszanak a kiságyukban, meg kézbe fogva is, de itt valahogy nemcsak hogy nem nõnek a babák, de nem is mozognak.

Az én két fiam, ha ébren voltak, már 2 hónaposan állandóan kapálóztak kezükkel-lábukkal, meg gõgicséltek, stb. egy átlag gyerek 3 hónapos korától magától hasra fordul. Az én fiaim 6 hónapos koruktól négykézlábra álltak és kézen-térdem másztak. 8 hónaposan felálltak és a rácsokba kapaszkodva körbe tudták járni a kiságyukat. 10 hónaposan sok gyerek már a búrorokba kapaszkodva tipeg és egy évesen megteszi önálló lépéseit úgy, hogy nem kapaszkodik semmibe.
Persze pici eltérések lehetnek a babákat illetõen, de azért néhányhét ide-oda nem szokatlan.

Már többször gondolkodtam az idõmúláson. Láthattuk, hogy Mehmetet télen zárták börtönbe (szakadt a hó), aztán az azt követõ nyáron rabolta el Engin Gyöngyöt. A nõ akkor már terhes volt, 7 hetesnek mondták. Nem tudom, hogy épp melyik nyári hónap volt, de a terhesség idõtartamát figyelembe véve legkésõbb következõ év tavaszára már megvolt a gyerek (de inkább február, mint március...)
Eltelt a nyár a babázással, most megint késõ õsz van, a szerpelõk kabátokat viselnek, Orhán a hullott leveleket halászgatja ki a medencébõl. Ez azt jelenti, hogy Gyöngyék gyereke már legalább 8 hónapos, Pináré, Baharé meg 9. Mégis mindig úgy fekszenek, mint a darab fa. A három gyerek közül egyiket sem látjuk sem kúszni, mászni, sem üldögélni valami járókában, kis vacakokkal játszogatva, mint a magyar babákat. mindig csak a kiságyban alva, vagy az anya/dadus kezében pokrócba burkolva, mintha még mindig újszülöttek lennének.
Így normális 8-9-10 hónapos gyerek nem viselkedik, csak az, aki le van nyugtatózva, vagy be van drogozva.
Ehhez képest már az, hogyan szállítják õket az autóban, csak érdekes adalék.

Amúgy azt elhiszem, hogy külföldön sok országban már a gyerek féléves korától visszamennek dolgozni az anyák és onnantól dadus vigyáz rájuk (már ahol megengedhetik maguknak a szülõk). Pedig csodálatosak az elsõ évek a kicsikkel, az semmivel nem pótolható. Az, hogy az ember figyelemmel kísérheti a gyereke fejõdését nap, mint nap, semmiért nem adnám, azzal együtt, hogy fárasztó volt a napi 15 textilpelenkát, meg a 10 gyerekruhát mosni, teregetni, vasalgatni a két gyerekem után nap, mint nap, gyerket ringatni, dajkálni, stb. Nem hiszem, hogy egy dajka olyasmiket megtesz, mint egy anya, de ha mégis, akkor meg szomorú, hogy a gyerek nem az anyjához, hanem a dadusához fog kötõdni élete elsõ idõszakában.