Kiváló elõadás, aki teheti, nézze meg.

FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

IRTÁS Horváth Csaba Forte Társuálat Szkéné

Horváth Csaba esetében két szót felejtsünk el: "Táncszínház" - "Mozgásszínház". Nem! Ez a korszerû SZÍNHÁZ, csak így, simán. Helen Edmundson erõs textussal, találékony dramaturgiával megírt darabja végül is teljesen hagyományos, ráadásul történelmi, de nem lett
átigazítva, koreografálva, csak, "csak" az alkotó egyéni stílusában, saját színpadi nyelvén realizálódott..A szavak és szituációk erejét gesztusok, fizikai elemek, mozgáskombinációk hatványozzák, nagyságrendekkel sokszorozva hatásukat.
Cromwell, az angol forradalom hõse rövid úton diktátor lett, az írekben találta meg az angol egység megszilárdításához szükséges belsõ ellenséget, módszerei számunkra nagyon is ismerõsek: vagyonelkobzás, kitelepítés, népirtás. Fejpénz: Egy Farkas = Hat Font, Egy Ír: ugyanannyi. De az utóbbi többet ér: földjét, házát, pénzét is szét lehet osztani! És ha a férj angol, ám a feleség bennszülött, elõbb-utóbb családon belül élezõdik ki az ellentét.
A homokzsákból épült házat lerombolják, a színpadot barnásvörös föld borítja, a farkasok fenyegetése nyüszítõ behódolásba vált, a plasztik-ruhák vöröse-feketéje, a zene vijjogó fájdalma a rettegés sötét atmoszféráját teremti meg.
Horváth Csaba együttese darabról-darabra bõvül, a régiek és az újak anyanyelvként bírják a test, a hang, az átélés és a mozgás egyenrangú egységét megvalósító játékmódját. Nagy Norbert skót dudával imitálja a csecsemõhangokat, Pallag Márton alkati erejét árnyalt deklamációja fokozza, Zarnóczai Gizella karizmatikus létezése súlyos ellenpontja az örvénylõ mozgásoknak. Andrássy Máté fõúri figurája a kompromisszumból születõ árulás ellentmondásos szobra, a lázadó nép fia a fojtott indulatú Kádas József. Az õ hozzáállásuk a Tavasz ébredésétõl
datálódik, tökéletesen mûvelik a Forte Társulat sajátos stílusát. Azóta játszik Földeáki Nóra is, aki több éves kihagyás után még az addiginál is magasabb szinten folytatja. Töredezett szavai, megtört tekintete a rabszolgahajón felejthetetlenné teszi megrázó alakítását.
Ne nevezzük koreográfusnak: Horváth Csaba unikális rendezésének a mozgáskombinációk csak a legkisebb összetevõi a tér, a díszlet, a zene és a színészi játék alkotta összmûvészet színpadi univerzumában. Az emblematikus fõalak: Krisztik Csaba, a kegyelmet nem ismerõ Kormányzó. Tértölelõ vetõdésekkel gyûri le a farkasokat, éles replikákkal veri vissza a belátást kérõ, racionális érveket. Minden írt felkötünk, mindenüket bekebelezzük, a családokat a senki földjére, a kóborlókat Barbados szigetére ûzzük! A legyõzött ellenfél örök ellenség: el kell pusztítani! /Ismerõs igék, a XVI. századi recept ma is beválik.../ Minden mondatot heves gesztusból indít. Pózba merevedõ piruett, villámgyors elhajlás, káprázatos forgások élesítik a szikrázó szavakat. A hipnotikus tekintet, a fenyegetõ csöndekkel keményített frázisok, az energiától túlfûtött fizikum démoni erejûvé teszi az utolérhetetlen ifjú színész elképesztõ színpadi létezését.
És van még újabb csoda is! Még e.h., de már elsõ megjelenése figyelmet kelt. Pedig akkor még boldog anya, szerelmes feleség, a váratlan események azonban rögvest elõhívják drámai tónusait. Habozás nélkül, gyalog siet a testvérként kezelt, távoli kikötõbe hurcolt szolgáló után, beverekszi magát a kormányzó elé, letépi ruháját, térden állva könyörög. Gyûlöljük a színpadi põreséget, de ez nem az! A meztelenség itt a totális odaadás, a teljességében felvállalt emberség szimbóluma, Ostorházi Bernadett doboló alakja eleven tiltakozás, az égõ tûzoszlop felkiáltójele, játékának mágikus aurája bukásában is egyértelmûvé teszi tragikus gyõzelmét.
Az utolsó képben Fehér László, akit elõzõleg a hatalom szolgai és bírói megtestesüléseként láthattunk, legyilkolt írként a föld alá veti magát. Szó szerint: döbbenetes látvány, ahogy a hullámzó talaj alatt kúszva ledöfött szívként pulzál az utolsó dobbanásig.