4/10
vikunyka 2017 dec. 11. - 15:58:32 4/10
(1/1)
Ez az elõadás nem jó. Számos gyerekoperát láttunk már az Erkelben, ahol tombolt a közönség, sokan egymást licitálták túl, hogy hányszor láttak egy-egy darabot, tehát a lehetõség adott volt, hogy a Jancsi és Juliska is jó lesz. Mi a második szereposztással láttuk a darabot, lehet, hogy az elsõ másmilyen, nem tudom. Már a kezdés nagyon fura, a szereplõk kiléte nem egyértelmû. Idõbe telik felfogni, hogy a boszorkányra sminkelt nõ az anya (Megyesi Schwartz Lúcia), a vele egymagas másik nõ a lánya, Juliska (Ducza Nóra), a harmadik koboldszerû figura a fia, Jancsi (Kálnay Zsófia). A nagy modernitás jegyében hajléktalanra vették õket, kukában turkálnak, és közben próbálják elhitetni velünk, hogy õk gyerekek. Az emberben ott motoszkál a kérdés, hogy miért nem gyerekek játsszák a gyerek szerepeket, vagy legalább fiú játszaná Jancsit, és miért nincsenek gyereknek öltöztetve? Értem én, hogy szegények, de akkor se öltözik így egyetlen gyerek se. Juliska egyszerûen zsebre vágja Jancsit, annyira szürke jelenség szegény. Hangban anyuka sincs a toppon, a fszt. 10. sorában nem hallani, hogy mit énekel. Még szerencse, hogy feliratozva van a darab. A színpadon látni se lehet mindent, mert a lépcsõ annyira a szélére került, hogy a bal oldalon ülõk az 1-4. székben, és fent az erkélyen gyakorlatilag nem látják.
A szöveg és a színpadkép nagyon ellentmondásos, az anya elzavarja a gyerekeket az erdõbe epret szedni, hogy legyen mit enniük, de ehelyett egy nagyvárosi dzsungelt látunk csövekkel, jelzõlámpákkal, patkányokkal (?). Juliska bõszen énekel egy zöld rétrõl, csivitelõ madarakról, de mi csak egy árva bevásárlókocsit látunk. Mindeközben nem történik semmi, egyedül a nézõtéren támad mozgolódás, van, aki itt feladja. Sokan a szünetben követik õket. De addig még hátra van az álom jelenet, amikor a gyerekekre rátör az éj. Újra megjelennek a patkányok, farkuk nincs ugyan, csak fekete gázálarcuk, lehet, hogy nem is patkányok, mert átvedlenek lidércekké és nyalókát is adnak Jancsinak. Ez már annyira abszurd, hogy az alternatív színházakon nevelõdött énem is felhúzza a szemöldökét. Másfél óra vontatottság után elérkezik végre a szünet, idõt hagyva arra, hogy aki távozni akar, az kivegye a ruhatárból a kabátját. A második részre az elõttünk lévõ sor 70%-a üres, így legalább jól látunk, és külön jutalomként ez a rész már egészen jó. Itt már jól eltalált a modernitás, Jancsi és Juliska ugyan továbbra sem tetszenek, de történik végre valami, és az ember ráismer az eredeti történetre. Ebben a részben lép színpadra a gyerekkar, akik édesek, ügyesek, egyértelmûen mentik a darabot. A zenekar sem érdemli meg, hogy a darabbal egy napon említsük õket. Ugyanígy az apa, Szegedi Csaba és a mézboszorka, Németh Judit sem. Tulajdonképpen a legfõbb baj a rendezõi koncepcióval van. Villalobos túlmodernkedte a darabot, õ jegyzi a nem túl jól sikerült jelmezeket is, és nem sikerül eladnia a két fõszereplõt Jancsinak és Juliskának.