Míg mások az igazak álmát alusszák, te és Ildy itt szorgoskodtok!

Köszi szépen, mindenki nevében!:)

MCI 5.rész

Lola és Andres a reptéren még mindig próbálnak elbúcsúzni, Lola fél, hogy nem látja Andrest többet. Andres mondja, hogy a szerelmük erõsebb mindennél a világom. Néhány nap és visszajövök, elveszlek feleségül! Senki nem választhat el egymástól! Senki! Lola: Szeretlek, szeretlek, szeretlek! Az üvegen keresztül csókolják egymást. Nagy nehezen elválnak, Andres elindul a gépére. Laura várja már, kérdezi Andrest, hol volt ilyen sokáig. Andres kitér a válasz elõl, és nyugtatgatja Laurát, hogy mellette lesz végig, míg meggyógyul.
- Chabela és Diogenész doki beszélgetnek, Chabela korholja a dokit, hogy mi van veled ember? Szerelmes vagy az unokahúgomba, a vak is látja. Doki bizonygatja, hogy dehogy! Chabela ugratja a dokit, hogy neki „öreg-szaga” van, Andres meg fiatal és jóképû, Lola pedig fülig szerelmes belé, senkire rá sem néz. Lolának bõven még fenekén a tojáshéj, te pedig már fél lábbal a temetõben vagy! Nem szégyelled magad vén kujon? Doki: Világéletemben tisztességes ember voltam, és két lábbal álltam a földön. De mióta Lolát megláttam, rájöttem, hogy a szerelem irracionális, fékezhetetlen! Chabela: Fogd fel végre barátom, hogy ezen a versenyen te nem indulhatsz, megértetted? Lola gyerekkora óta imádja Andres Santacruzt, és sosem lesz a tiéd! Hallod? SOHA! Doki vakarja a fejét.
-Camilo viszi haza Lolát a kocsijával, kérleli, hogy ne aggódjon már annyira Andresért, hisz csak néhány napra utazott el. Legalább addig sem kell a papa pici fiával lenned! De Lola nem válaszol semmit, nagyon aggodalmas képet vág. Camilo: Ez nem a világ vége! Lola: Gõzöm sincs, mi van velem!? Mondd, hogy idegbeteg vagyok, és hagyjam, hogy az érzéseim eluralkodjanak rajtam! De elõbb mondd, hogy Andres visszatér egy hét múlva, és soha többé nem hagy el! Ez az, amit hallani akarok! Camilo: A szerelmetek mindent kibír! Elég ebbõl! Lazíts! Nemsokára egy csodás menyasszonyi ruhában tündökölsz, míg én pingvinként pózolok!
- Andres és Laura a repülõgépen. Laura kérdi Andrest: Mi a baj? Andres: Semmi. Laura: Lola? Igaz? Milyen buta kérdés, igaz? Miattam ismét elváltatok egymástól! Andres: Ne mondd ezt, mama! Lola is egyetértett azzal, hogy elkísérjelek. Csak néhány napról van szó. Lolával meglátogatunk majd téged. Laura: Sosem voltam jó anya. De téged szeretlek a világon a legjobban! Mától kezdve új életet kezdek, és olyan anyád leszek, amilyen sohase voltam!
- Daniel és Rodrigo a rendõrségen. Rodrigo: Akkor anyád úgy döntött, hogy visszaadja a leveleimet. Daniel: Igen, rendezkedett a házban és megkért, hogy személyesen hozzam vissza önnek ezeket. Rodrigo: Furcsállom, hogy veled küldte vissza ezeket a leveleket. Nemrégiben találkoztam vele Andres barátnõjénél. Daniel: Deboránál? Rodrigo: Nem, Lola Volcánnál. Daniel: Mekkora barom a tesóm, hogy azért a vadmacska Lola Volcánért elhagyta a tanult, és szép lányt, mint Debora Noriega. Mekkora barom, nem? Talán azért, mert koraszülött lett! Rodrigo: Andres koraszülött volt? Daniel: Igen, Nyolc hónapra született! A szüleim már a nászéjszaka elõtt is tették a dolgukat, mondja gunyorosan.
A repcsin a steward italt kínál Laurának, aki remegõ kézzel nyúl feléje, de félúton visszakapja a kezét, hogy mégsem kéri. Aztán élesen veszekszik a stewarddal, amiért másik mosdóba mehet, nem abba, ami közel van. Andres csitítja.
- Debora és Marcelo együtt, Debora nyavalyog megint Marcelonak, hogy intézett-e valamit. Marcelo nekiesik Debinek, szétszakítja a blúzát. Debora: Megõrültél? Most vehetsz nekem egy vadiúj blúzt! Marcelo: Fogd, fel végre, hogy Andres nem szeret! Hééé! Csillapodj kicsikém! Jobb, ha tudod, hol a helyed! Elképzelni sem tudom, mire vagyok képes, ha feldühítenek! Debi rémült képet vág.
Repcsin Andres betakargatja alvó anyukáját, és elõremegy a repcsiben – mosdóba – A steward elküldi a hátsó mosdóba, mert ott nincs senki. Andres el hátra.
- Rodrigo otthon sörözik, és Laura levelét olvassa, amelyben elbúcsúzik tõle, és megírja, hogy férjhez megy egy rangjához illõ pasihoz. Rodrigo elgondolkozik Daniel szavain, és rádöbben, hogy annakidején Laura megcsalta õt Santacruzzal, vagy õt csalta meg velem!
- Daniel és Camilo Lola munkahelyén, a bárban beszélgetnek, iszogatnak. Daniel szerint Rodrigo ideges lett, amikor megtudta, hogy Andres idõ elõtt született. Azt hiszed, normális családban élsz, és kiderül, minden hazugság volt! Camilo nem érti, miért kellett Rodrigonak elmesélni ezt a történetet, és azt sem érti, hogy neki minek mondja el. Mellettük megy el megrakott tálcával a kezében a szöszi, Daniel elkapja. A csókos szájú szöszi! Nem akarsz egy másodikat? Lola jön: És te nem akarsz egy második pofont? Mondd csak, nem unod még, hogy seggfej vagy? Daniel: Nocsak, nocsak a híres-neves sógornõm! Mi az, megint el akarod látni a bajom? Lola: Ez csak tõled függ, te barom! Daniel: Jól van, csitulj már el, nem kell mindjárt keménykedni! Én csak elnézést akartam kérni a barátnõdtõl, és hogy irigykedjek a testvéremre, hogy ilyen piszok mázlista! Végigstíröli Lola alakját.
- Andres a repcsin a mosdóban. Hirtelen megbillen a repcsi, nagy baj van. Mindenki a helyére!Andres: Mi történt?A stewardess leülteti a legközelebbi ülésre, nem engedi elõre menni Laurához. Kényszerleszállást kell végrehajtani, mondja a stuwi. Nagy a káosz, a sikoltozás, potyognak le az oxigénmaszkok felülrõl. Andres szörnyû kétségbeesett, hogy nem mehet elõre a mamájához.
- Lola a bárban korholja Camilót, hogy minek vitte oda Danielt? Mert beszélni akart a problémáiról. Lola: Miért nem viszed el egy pszichiáterhez, vagy egy lelkészhez, hogy beszélgessen velük? Vagy akár az ördöghöz? Hirtelen a mellkasához kap Lola, és felkiált: Andres! Iszonyat ül az arcára!
- Rodrigo Soledadnál beszélget. Azon filózik, hogy amikor Laurával szétmentek annakidején, egy hónap múlva ment hozzá Marcelo Santacruzhoz, és Andres 8 hónap múlva született meg. Vagyis lehet, hogy Andres a fiam! Soledad: ÁÁÁ, értem! És most újra felvennéd a kapcsolatot Laurával? Rodrigo: Nem, ezt már rég lezártuk. A feleségemmel nem lettek gyerekeink, pedig mindig is szerettem volna apa lenni. Szeretnék bizonyosságot szerezni, hogy ha õ a fiam, szeretnék a közelében lenni, jobban megismerni, és biztos lenni abban, hogy jól van és boldog!
- A bárban: A szöszi lány cukros vizet akar adni Lolának, mert látja, hogy nincs jól. Lola Andres után menne, de a szöszi csitítja, hogy irtó messze van New York, és Andres is még valószínû a repcsin van, ha még az idõjárási viszonyok rosszak is, akkor még tovább tarthat az útjuk. Lola kirohan a bárba, átkapcsolja a tévét a hírekre. Fõnöke ráripakodik, hogy kapcsolja vissza a meccsre a tévét, de Lola harcias, és nem engedi.
- Marcelo hazaér, és kérdi Consuelo dadust, hogy hol van Laura. Consuelo: Elutazott Andressal a rehabilitációs klinikára New Yorkba. Marcelo: Mindig talál lehetõséget az utazásra, hogy költse a pénzemet. Az a kezelés, meg úgysem ér neki semmit. Consuelo: Az a pénz a Palatios családé szenyor Santacruz! Annyit költhet belõle, amennyit nem szégyell! -Marcelo: Idefigyelj te vénasszony! Kinek hiszed magad, hogy így beszélsz velem?! Ha még egyszer így beszélsz velem, kihasználom, hogy a részeges nejem nincs itthon, és kidoblak az utcára, mint egy kutyát!
- Lola a bárban nagyon összeveszik a fõnökével a tv kapcsoló miatt, és hebehurgyán kiabálva felmond. Azért még a híreket elkezdi nézni a tévében. A bemondó épp azt közli, hogy New- Yorkba érés elõtt Andresék gépe lezuhant. Lola a szívéhez kap: Andres! A sérültek és a halottak száma ismeretlen. A katasztrófa elõtt 20 perccel a pilóta azt mondta az irányítótoronynak, hogy kényszerleszállást kell végrehajtania. Camilo és Lola szörnyûlködnek a tévé elõtt, Camilo nem akarja elhinni, hogy Andresék gépjérõl van szó. De Lola bizonygatja, hogy õ rendelte meg az interneten a 368-as gépre Andres hitelkártyájával a jegyeket, biztosan errõl van szó a hírekben!
Marceloék háza, cseng a telefon. Consuelo felveszi a telefont, Szofia az, mi van Lauráékkal? Még nem érkeztek meg? Melyik géppel mentek? A 368-assal! Miért sírsz kislányom? Consuelo kirohan a kertbe, ahol Marcelo kártyázik a barátaival. Uram, Szörnyû tragédia történt! A gép, amivel a felesége és a fia utaztak, lezuhant! Consuelo sír.
Chabela és Rodrigo beszélgetnek a lakókocsiban. Chabela állítja Rodrigonak, hogy Marcelo Santacruz küldte rá Malotet, ahogy azt Lolával is tette! De azzal nem számolt, hogy a Volcanokat nem ijeszti el semmi, velünk nem packázhat! Chabela mondja Rodrigonak, hogy tartóztassa l Marcelo Santacruzt, Rodrigo: de ez nem olyan könnyû, mert mi a vád? Chabela: Hagyjuk hogy megint ránk küldjön egy bérgyilkost? Egy új ruhában jön be Soledad, Chabela nagyon megdícséri és Rodrigo is mondja neki: Gyönyörû! Soledad: Elmegyek Rodrigoval, de csak ha megígéred, hogy lefekszel, és nem eszel semmilyen egészségtelent!
- Lola beront izgatottan: Mama, néném! Sürgõsen pénzre van szükségem, New Yorkba kell repülnöm! Mindenki elképedten hallgatja.
- Diogenész doki otthon egyedül vacsorázik. A sógornõje, Etermina egy tálcán tablettákat, vizet hoz. Sorolja, mi mindent kell a dokinak bevenni. De az legorombítja, hogy ezekkel betegíti és teszi öreggé õt. Eszemben sincs tovább szednem ezt a sok szennyet, nincs rá szükségem! Olyan vagyok, mint egy erõs bika! Sokkal jobb mint egy aszfaltbetyár! Üti a saját mellkasát: Ez a test, Diogenész Ruheles, még itt lesz egy darabig!
- Lolát lehûti Rodrigo, hogy nem mehet el a városból, mert úgy szól a feltételes szabadlábra eresztése. Ha kiteszed a lábad ebbõl a városból, lecsuknak. Nem mehetsz el, bírói engedély kell hozzá. És visszavonják a másfél éves szabadlábra helyezést. Lola: Érts meg, Életem szerelme repülõgép balesetet szenvedett, és mellette van a helyem! Chabela: És mégis mit tudsz tenni, talán feltámasztod? Nagy esély van rá, hogy az a fiú meghalt! Lola: Életben van néném! Életben van! A sors nem lehet velem ilyen kegyetlen! Fájdalmasan, esdeklõen, könyörgõn néz a nénjére. Sem a rendõrség, sem már nem akadályozhat meg abban, hogy utána menjek. Rodrigo: Van egy jó barátom, aki bíró, mindjárt beszélek vele, ne aggódj! Rodrigo, Lola el. Chabela: Soledad! Imádkozz, hogy az a fiú életben legyen, mert máskülönben a mi Lolitánk örökre boldogtalan lesz!
- Debora apja Ramon, és anyja, Viktória: Ez az isteni igazságszolgáltatás! Meghalt a võlegény, hahahha! Mostmár tényleg van ok arra, hogy lefújjuk az esküvõt! Nagy megkönnyebbülés, hogy ez a szégyentelen megfizetett azért, amit tett! Debora be: Hallottátok a New-Yorki gépet? Borzalmas! Mi van, mért vágtok ilyen képet? Ramon: Lányom! Andres a gépen ült! Debora hápog, nagyokat pislog.
- Lola és Rodrigo a reptéren. Lola:Mester! Köszönöm az engedélyt és a pénzt, amit kölcsönadtál a repjegyre! Kérlek vigyázz az anyámra és a nénémre!Andres él! Rodrigo: Miattuk ne aggódj! Nagyon szeretlek, jó legyél! Lola: Andressal egy szívünk van!
Debora és Viktória is robognak fel a repcsire. Debora: Andresnak szüksége van rám!
- A New yorki La Guardia reptér. Szofia várja Deborát. Szofiának nincsenek jó hírei, vannak túlélõk, de nincs köztük Andres és Laura. Közben megérkezik Lola is. Debora rögtön letámadja. De Szofia megöleli Lolát. Debora pofákat vág a háta mögött. Megérkezik egy szóvivõ, aki elmondja, hogy a kapitány halott és a stewardessek, valamint az elsõ osztály utasai. Debora rárivall Lolára, hogy: Beszélj, hol ültek Andresék? Lola még elkapja a szóvivõt: Én tudom azonosítani a võlegényem és az anyja holttestét. Szóvivõ: De azok a felismerhetetlenségig összeégtek. Lola: És a túlélõket hova szállították? Szóvivõ: A város különbözõ kórházaiba.
- Lola bejárja a város kórházait egy mappával a kezében, de nem találja sem Andrest, sem Laurát. Végül feladja, és belevágja egy szemetesbe a mappát elkeseredésében.
- Chabelánál van Diogenész doki, de az nm engedi magát vizsgálni, bohóckodásnak nevezi. Csak azért jöttél, hogy megtudd, él-e, hal-e Lola barátja?! Te perverz, vén kecske! Doki: Hogy képzeled, hogy én?...Chabela: Nem vagyok tök hülye! Ismerlek, mint a rossz pénzt. Legbelül ujjongsz: meghalt a király, éljen a király! Megjön Lola feldúltan. Doki: Mária Dolores, fogadja õszinte….Lola: Hallgasson! Nem vagyok kíváncsi a vigasztaló szavakra, nem megyek semmire! Csakhogy tudjátok: Andres Santacruz életben van! A szívem azt érzi. És ha azt hiszitek bolond vagyok, magasról teszek rá! Lola elrohan.
- Marcelo és Ramon egy sztriptízbárban mulat. Marcelo nem szomorkodik a fia és a feleség elvesztése miatt, most inkább ünnepel. Elmeséli Ramonnak, hogy majdnem biztos benne, hogy Andres nem az õ fia volt. Undorító stílusban meséli el, hogy vette el Laurát, hogy született meg a fattyú Andres 8 hónapra. Most szabad vagyok, özvegy és marhagazdag! Vígan mulat, de Ramon eléggé szörnyülködõ képpel hallgatja.
- Rodrigo egymagában iszogat, kezében Laura levelével. Milyen ironikus, az egyetlen fiamat elveszítettem, mielõtt még megismerhettem volna. Andres egészségedre! Boldog lettem volna, ha megismerhetlek! Ha a barátod leszek!
- Lola bemegy Chabela szobájába. Nem tudok aludni! Chabela: Lola, ideje sírni! Lola: Nem tudok, elfogytak a könnyeim! Néném azt mondjátok ti is, és a légitársaságnál, hogy Andres meghalt. De a szíves azt mondja, Andres él! Chabela: Ne álltasd magad! A szíved csak ezt akarja elhinni. Ne feledd, hogy évekig nem láttad Andrest! Lola: Évekig nem láttam, mert nem akartam. De legbelül úgy érzem, még mindig él! Chabela: Volcán vagy, és mi nem tartozunk a normálisak közé. Lola: Nem tudok sírni. Chabela: Amikor anyukád visszajött egy egy éves kisbabával a karján, az sem tudott sírni. Ha nem tanulunk meg sírni fájdalmunkban, akkor sosem tanulunk meg nevetni örömünkben! Lola: Néném, nem vagy te olyan erõs, mint hiszed! Nemrég a szíved majdnem megállt! A lelkem erõs, mint a kõszikla! Sosem hagy cserben! Valahogy te is túl leszel ezen kislányom! Lola: Nem tudok Andres nélkül élni!Kétlem, hogy élni tudok nélküle! Chabela: Én majd melletted leszek, hogy felhúzzalak a padlóról! Tartsd észben: mint a három muskétás: Egy mindenkiért, mindenki egyért.! Én itt leszek nektek, amíg csak élek! Lola: Akkor örökké kell élned! Chabela: Addig fogok élni, míg Soledad és te teljesen boldogok nem lesztek. Majdha sírni tudsz a boldogságtól, azon a napon békében nyugodhatok!
- Szofia orvossal beszél a New-Yorki kórházban, aki közli, hogy Laura mellett talált holttest foglenyomata nem egyezik Andresével. Szofia: Ha nem egyezik akkor nem Andres. Ne várjon csodát doktornõ, az unokaöccse minden bizonnyal halott.
- Rodrigo fõnöke egy megbízást ad neki, hogy tartson elõadást a fiatalkori bûnözés megelõzésérõl, az El Salvadori nagykövet küldte. 1 hónapig minden költségét fizetnék. De Rodrigo nem akarja elfogadni. Fontolgatja a vezetõség a kinevezését.
- Diogenész doki új szerkót vásárolt magának, mert fiatalosnak szeretne kinézni, farmernadrág, virágos ing, laza zakó. Etermina kétkedve nézi, szerinte nem való a dokinak. Doki: Fiatalos vagyok és erõs, új vér csörgedezik az ereimben! És tudod miért? Mert amíg számos jóképû fiatal meghal, addig én élek! És amíg élek, remény is van! Viszlát este Etermina! Ne várj meg ébren!
- Rodrigo és Chabela elviszik Lolát a temetõbe. Chabela kéri Lolát, nyugodjon bele, hogy Andres meghalt, Viselkedjen rendesen a temetésen, ne keresse a bajt. A temetõben Daniel hepciáskodik Rodrigoval, hogy nincs ott semmi keresnivalója. De Szofia kéri Danielt, hagyja Rodrigot, menjen vissza a helyére. Marcelo kiszúrja, hogy Rodrigo eljött, figyeli. Eszébe jutnak Laura szavai, hogy õt sohasem szerette, hanem azt a másikat.
- Debora hisztikézik a két koporsó között. Majd meglátja Lolát: Nem, ezt nem hagyom ennyiben, mit keresel itt? Menj el innen, takarodj! Marceló is szúrós szemekkel mered Lolára.
- Andrest látjuk mocskosan, sérülten, hajléktalanok között. Kiabálnak rá: Ki vagy te? Honnan jöttél?

Reni én voltam Angliában, Londonban, és azzal is ugyanúgy vagyok, mint New-Yorkkal: újra -és újra visszavágyom. Örök nosztalgiával gondolok arra a 10 napra, amikor ott jártunk.
Sokat szekálom a férjem, hogy kint él Londonban a keresztlánya, ott ment férjhez egy brazil pasihoz, annyit hívnak bennünket, menjünk el már végre. A Trafalgár Teret, a piros emeletes buszokat,A Covent Garden semmihez sem hasonlítható hangulatát nem eleht feledni, azt a végtelen hosszú londoni fõ utcát - a neve nem jut eszembe - amin végiggyalogoltunk,A Királyi Palota, az õrségváltás, A Tower hídnak még a belseje is roppant izgalmas volt. Aztán a Madame Tousseaud viaszmúzeum, és még sorolhatnám azt a sok-sok izgalmas, szép emléket, ami visszahúzza az ember szívét!

Én már voltam, és örök életemben vissza fogok vágyni a felhõkarcolók alá!

Nah megyek nézem a LCDAL-t talán ma nem alszom el... Sziasztok :)

Hát gondolom...

Hát én tervezem hogy 1-2 évre kimenjek majd valamikor iskolák után, vagy között, mert hiába tanulok itthon angolul, ha nem vagyok rákényszerülve h használjam nem is fogom tudni a nyelvet. Angliába meg nem szivesen megyek, valahogy nem szeretem.