Szia, Ildi


Köszi a MSED-et, viszem máris a face-ra :)

Szia, Ágika!

Néznéd herceget a Pecadosban, rosszabb, mint a MSED-ben :)

Ildickóm nincs véletlenül egy teljes képed Angel festményérõl?

Ugye-ugye?! Még a legnagyobb bûnözõt is átverheti a legbizalmasabb embere!

Hellóhelló Ildickém!

Tegnap én is néztem a MSED-t, annyira izgulok Jimmyért, pedig már láttam a sorit, mégis úgy beleélem magam!
Egy kis hiba, és szegénynek vége lenne az életének, mert Herceg rettentõ egy figura! Egyébként ez a színész - a herceg - nagyon szimpatikus a MCI-ben, hótt más szerep, de csupaszív figura, nekem szimpi abban!

Én minden nap nagyon várom a MCI-t engem nagyon elszórakoztat.

Igazán érdekes történet. Jencarlos ebben is nagyot alakít, ezt a szerepet is kell tudni jól eljátszani.
És a mulatságos figurák, annyit tudok rajtuk nevetni! Lola, Rugeles doktor, Bajuszka, Camilo, Debora, szinte mindenki kacagtató!
Ezért sikerednek olyan hosszúra a leírásaim, mert azt szeretném, hogy aki nem tudja nézni egyáltalán, vagy nem minden nap, az el tudja képzelni elég jól a szitukat. Remélem elérem a célomat.

Szia Timcsi!

Ez a földgömb, - csodálatos, irtóra tetszik nekem! Köszönet érte!

Ilyen szép napsütéses reggelt kívánok nektek is, ami nálunk van!

Ildikém, köszönet a MSED képekért és leírásokért.
Na és a többieknek is a képekért, infókért.

Én is hoztam egy kis reggeli mellé valót, a MCI 21. részének meséjét:

Rugeles házban: Lola és Chavela az Andres ablakában látottakról beszélnek. Chavela ecsetelgeti Lolának, hogy bizony Andres és Debora házasok, és teljesen nyilvánvaló, hogy egy ágyban alszanak. Lola még a gondolatától is megõrül.
Diogenes szólítja Lolát: Lolita, istennõm! Nyisd ki az ajtót, beszédem van veled!
Lola: Istenem, már megint mit akar? Chavela: Erõszakos vén trotty! Lola, mielõbb fejezd be a pakolást, és húzzunk el ebbõl a … mauzóleumból! Hééé! Remélem nem gondoltad meg magad?! Lola elindul az ajtó felé, de Chavela keresztbe áll: Maria Dolores Volcan! Megtiltom, hogy kinyisd azt az ajtót, mert azzal aláírod a halálos ítéletedet!
Lola: El az utamból! Pontosan tudom, hogy mit csinálok! Kinyitja az ajtót.
Diogenes doki: Istennõm! Én Vénuszom! Egyetlenem! Köszönöm, hogy ajtót nyitottál!
Lola: Ahhh!! Elég a nyálazásból, és figyeljen! Nem kell könyörögnie, mert nem megyek el innen! A doki megkönnyebbül.

Andres házában: Debora bevadulna, de Andresnak egyáltalán nincs kedve a mókához: Debora, elég, hagyj már békén, pihenni akarok! Debora: Andres, kívánlak! De Andres hasra fekszik az ágyra, és nem hajlandó. Debora rárivall: Idióta!
Santacruz házban: Veronika és Camilo bemutatkoznak egymásnak. Camilo meghívja Veronikát vacsorázni, amit az el is fogad. Veronika ajánl egy közeli olasz éttermet.
Camilo: Igen, ismerem, az a város egyik legexkluzívabb helye! Veronika: Sajnálom! Ha túl drágának találod, mehetünk másik helyre is, emiatt ne aggódj!
Camilo: Á dehogy, én odajárok kétszer egy héten! Veronika: Ezek szerint jó ízlésed van. Én is ilyen vagyok, élvezem az életet, a drága holmikat, az exkluzív helyeket. Mi a gond? Camilo valami kis fintort vág. Szerinted nem érdemlem meg?
Camilo: Dehogy, persze, hogy megérdemled! Nagyon is!

A lakókocsiban Adela duzzogva reggelizik. Pepe kérdi tõle, hogy hol az õ kajája? De Adela nem válaszol semmit. Pepe: Ebben a házban nem fõz nekem senki? Nna jó, így is jó! Egyedül jöttem a világra, egyedül is fogok …meghalni!!! És dérrel-dúrral elmegy.

Az olasz étteremben Veronika és Camilo vacsiznak. Veronika lelkendezik az ételrõl, a szép helyrõl. Hozza a pincér a számlát, Camilo belekukucskál a tárcába a számlára, kissé megrémülni látszik. Veronica: Valami baj van? Camilo: Nem, nincs! Veronica elmegy a toalettre sminket igazítani. Addig Camilo alaposabban szemügyre veszi a számlát, és most tényleg rémüldözik, mert neki ez magas összegû. Ki az az õrült, aki ilyen drága helyen langusztát kér?! (hát a szépséges Veronika!) Ez kész rablás! Minden pénzem odalett! Na de a szépség megér ennyit! Szépséges szépségem!

Rugeles házban: Chavela szidja Lolát, amiért mégsem hagyja el a vénembert. Tudatában vagy, hogy mit vállaltál azzal, hogy terhességet hazudsz, holott nem is alszol együtt a vénemberrel soha?! Feláldozod magad, csak hogy bántsd Andres Santacruzt! És folytatod ennek a mocskos vénembernek a játékait?!
Lola: Elég! Fejezd be nénikém! Hagyj békén!
Chavela tovább folytatja a fejmosást, piszkálást: Mondd csak Lola, gondoltál már arra, hogy pár év múlva a kisbabád pelenkája helyett a vénembert fogod pelenkázni?! Ne pazarold el az életedet azzal, hogy hozzákötöd magad egy öreg pszichopatához!
Lola megy le a lépcsõn, Bajusz az útját állja, és rárivall Lolára: Még mindig itt vagy ördögfattya?! Menj már el! Isten nem hagyja, hogy itt világra hozd azt az ördögfajzatot!
Chavela: Bajusznak igaza van! A vénember kölyke maga lenne a sátán fattya! Ráadásul Lolita, le kellene feküdnöd vele ahhoz, hogy teherbe ess!
Etelvina: Na mire vársz? Hordd el magad, de rögtön! Chavela: Mit keresel még mindig ebben a házban? Tényleg hordd el magad! Etelvina: Hordd el magad már!
Lola: Hagyjatok békén végre, ebbe bele lehet õrülni!
Etelvina: Hogyhogy hagyjatok? Semmit sem értek, ketten vagyunk itt, te meg én!
Lola: Fogd már be Bajusz! Akkor hagyom el a házat, ha nekem úgy tetszik! Chavelának is odamondogat: Hagyj már békén, nincs rád szükségem ahhoz, hogy saját döntéseket hozzak! Ezt Bajusz kétkedve nézi, és hallgatja, hogy Lola ugyan kinek beszélhet?
Lola Chavelának: Takarodj! Bajusznak is: Te is tûnj el innen! Etelvina elmegy, de veti a keresztet magára, azt gondolja, Lola megõrült.
Chavela: Megígéri Lolának, hogy elmegy, de soha többé nem jön vissza! Lola dühösen legyint egyet: Ahhh!

Szállodai szobába mennek Veronika és Camilo. Camilo szabadkozik Veronikának, hogy a lakását elöntötte a víz, azért hozta ide. Camilo pezsgõt öntene, de Veronika azonnal témára tér, pillanatok alatt csábos fehérnemûben áll a meglepett Camilo elõtt. De aztán õ sem rest, azonnal veszi a lapot.

Rugeles ház: A két nõvér visszavinnék a babakocsit, tuszkolják be az autóba. Andres és Debora mennek a kocsijuk felé. Lola épp nézeget kifelé, ezt észreveszi Debi, és rögtön Andres nyakába mászik, nyalja-falja.
Lola: Na majd meglátjuk, ki nevet utoljára!
Diogenesz mondja Bajusznak: Vigyék innen ezt az ócskaságot! Nincs szükségem senki adományára! Fõleg nem a két irigy és pletykás boszorkányéra! Ha a gyermekem megszületik, a legszebb babakocsi lesz az övé!
Lola fut le a lépcsõn pizsiben. A doki kiabál utána: Istennõm, pucéran mész ki az utcára?! Lola kérdezi a nõvéreket, hogy miért viszik el a babakocsit?
Hortenzia: Mert nem akarjuk, hogy ez a becses családi örökség olyané legyen, mint Lola. Aki lehet, hogy nem is terhes! Na Lola erre: Itt mindenki elõtt bejelentem, igenis terhes vagyok, és a gyermekem apja Diogenes Rugeles doktor! Igaz drágám? És belekarol az öntelt vigyorú dokiba. Doki: Igen, igaz!
Debora is roppant elégedett képet vág, mert persze Andressal együtt mindent hallottak. Andres viszont elkeseredett arcot vág, hihetetlen neki a hír.
Debora bravózva, tapsolva megy feléjük. Diogenes doki mindenkire körbenézve mondja: Igen, a babánk úton van! Debora: Bravo, bravissimo! Ez az év bejelentése!
Lola karolja a doki nyakát. Debora: Gratulálok Lolita! Lola: Boldog vagyok Debora, nagyon boldog! Debora: El tudom képzelni! Édesem – ezt már Andresnak kiáltja – Hatalmas mulatságot kell rendezni ennek örömére!
De Andres nem válaszol, elkeseredetten ül be az autóba, és elhajt.
Lola ekkor ráförmed az õt karoló dokira: Elég már – ellöki a karját – elég, mert megfulladok! És elindul vissza a házba. Az egyik nõvér mondja, milyen goromba nõszemély. De a doki megvédi Lolát, hogy ez csak a hormonok hatása valószínûleg! Kedves teremtés máskülönben, de hát – ilyenek a fiatalok!
Bajusz meg majdnem elbõgi magát, olyan keserves képet vág.
Lola a szobájában Chavelának mondaná, de az nincs ott: Igen, most ezt elszúrtam, mondanád! De nem bírtam megállni, hogy ne vágjam a képébe Andresnak, hogy terhes vagyok a vénségtõl! De hiába szólongatja Chavelát, az nem válaszol neki. Bocsánatot is kér tõle, de nem jelenik meg neki Chavela.

A Rugeles ház elõtt még ott van mindenki. A doki köszöngeti a babakocsit, amit végül is otthagynak a nõvérek. A litánián találkozunk! Kiáltja nekik, és integet az eltávozó nõvéreknek.
Debora átöleli a doki vállát, úgy gratulál. Aztán megbeszélik, hogy telóznak egymásnak! Bajusz furcsán és gyanakodva nézi a két embert, mi lehet köztük?
Aztán bemegy a doki a házba, elkezdi tologatni a babakocsit, és énekelget, mintha máris kisbaba lenne benne. Bajusz jön befelé, látja, hogy a doki mit mûvel. Diogenes!
Doki: Hallgass az Istenért, még felébreszted a kisbabát! Boldog vagyok, hogy Lolitának és nekem lesz egy kisbabánk!
Bajusz: Hazugság – rivall rá a dokira! Szemenszedett hazugság! Tudtommal egy ujjal sem nyúltál hozzá ehhez a bûnözõhöz! Doki: Miért vagy te ebben ilyen biztos? Talán láttál bennünket?! Ott voltál velünk az intim pillanatokban?!
Bajusz: Jajj milyen intimitásról beszélsz Diogenes?! Maximum akkor van, amikor bezárkózol abba a szobába és ki tudja, mit csinálsz!
Doki: Elég ebbõl! Milyen jogon vonsz kérdõre, hogy mit teszek a saját házamban?
Bajusz: A sógornõd vagyok, itt élek veled 20 éve már. Gondoskodtam rólad, a házról, és mindenrõl. Ezért tudom, hogy egy ujjal sem nyúltál ahhoz a bestiához! Nem eshetett teherbe tõled!
Doki: Nem tudsz te semmit Etelvina! Gõzöd sincs róla, mit csinálunk a nejemmel a szenvedélyes pillanatainkban – höhöhö, álmodik a nyomor ! – Nem vagy itt a négy fal között, amikor levetkõztetem a kezemmel a feszes, és fiatal testét, mikor megsimogatom finoman és lágyan. Amikor átsiklik a kezem az érzéki hajlatain, és felébresztem benne a buja nõt! – de röhejes! –
Bajusz: Elég! Elég már Diogenes a parázna bûnökbõl! Befogja a két kezével a füleit. Nem, nem szabad, nem szabad! És hisztérikusan rikácsolva elfut.

Andres házában Debora meséli Vikinek a ház elõtt történteket nevetgélve.
Andres a kocsiban dühöng: Légy átkozott Lola Volcan, hogy feküdhettél le azzal a disznóval? Hogy eshettél tõle teherbe?! Lola Volcan ezt sosem bocsátom meg neked! Hééé, nem látsz a szemedtõl?! Ordít ki a kocsiból egy másik autósnak, de aztán koccannak is.

Rugeles házban: Lola az ágyán szomorkodik. Kopognak, Lola kikiabál: Egyedül akarok lenni! De a doki bejön: Lolita, istennõm, csak meg akarom köszönni, hogy milyen boldoggá tettél! Lola: Csak kiszaladt a számon, és már nincs visszaút! Doki: Az a lényeg Lolita, hogy most már végigvigyük ezt a mesét! Mondjuk, átköltözhetnél a szobámba!
Lola: Nem, nem, nem, ne essen át a ló másik oldalára! A kapcsolat maga és köztem olyan lesz, mint eddig! Heee?! Doki: Ha már világgá kürtöltük az állítólagos terhességedet, akkor meggyõzõen kell eljátszani! Vessünk be minden eszközt, hogy az emberek elhiggyék!
Lola: Ezzel meg mire akar kilyukadni? Doki: Hogy tegyük a hazugságot valósággá! Valóban gyermeket kell szülnöd! Gyereket akarok Lola!
Lola kikerekedett szemekkel bámul rá a képtelen ötleten elborzadva. Maga most komolyan beszél?
Doki: Igen Lola! Gyereket akarok tõled, nem számít, milyen áron!
Lola: Nem értem, mire céloz azzal, hogy bármi áron?
Doki: Használjuk azt a módszert, amit Isten adott nekünk! Ahogy a férfiak és a nõk sokasodnak! Lola: Nem!!! Doki: Kérleeeek!!! Lola: Neee!!! Ne merjen még egyszer hozzám érni!
Doki: Így undorodsz tõlem? Lola: Mit vár Diogenes tõlem? Hogy hazudjak? Mert nem fogok! Doki: Jól van, jól van, jól van! Akkor felejtsük el ezt a módszert! Kipróbálhatnánk a mesterséges megtermékenyítést! De Lola erõsen tiltakozik ez ellen, és a béranya ellen is. Ha kérhetem, ne beszéljünk ilyen borzalmakról!
Doki: Nem lehetek nevetség tárgya, az kizárt! Képes lennék teherbe ejteni egy ilyen gyönyörû fiatal lányt! És ha örökbe fogadnánk? Adoptálnánk egy babát?
Lola: És addig mit csinálok? Párnát teszek a hasam elé? Nem, én nem tudok hazudni!
Doki: Nem kellene hazudnod! Utazzunk el 9 hónapra, amíg megszületik a baba!

Andres ütközött egy autóssal. Kiszállnak az autóból, csúnyán összevitatkoznak. A pasi paprikajancsinak nevezi az amúgy igen udvarias Andrest. De mivel a pasi nem nyugszik, összeverekednek, Andres egy jól irányzott ütéssel kivonja egy idõre a forgalomból az illetõt.

Veronika és Camilo a szállodai ágyon nagyon elégedett a történtekkel, Camilo szerint az esemény kettõjük között megrengette a világot. Veronikának tetszik a kifejezés, romantikusnak nevezi Camilot. Biztos irtó sok rajongód van!
Camilo: Te vagy az elsõ, aki igazán megérintett. És egyáltalán nincs olyan sok rajongóm! Megremegett a föld, az ég, nem tagadhatod, hogy a csillagok között jártunk!
Veronika: Nem volt rossz. Sõt oltári jó volt! Na, ismételjük meg, gyerünk!
Camilo: Nem, nem, ugye csak viccelsz? Na jó, ismételjük meg! Vadul egymásnak esnek, de megszólal a mobilja, Andres kér segítséget, mert letartóztatták.
Veronika gondolatban: Csak mondd, hogy van 50 milliód a bankban, és jók vagyunk!

A rendõrségen Andres összetalálkozik Rodrigoval. Rodrigo: Mások hülyeségeitõl a falnak megyek, fõleg a te hülyeségeidtõl! Andres: Nem tehetek róla, az a gorilla nekem ugrott, bár felajánlottam neki a kára kifizetését.
Rodrigo: nem errõl beszélek, de ebbõl is látszik, hogy meggondolatlanul cselekszel, és nem használod a fejed, csak fésülködésre! Sok megbeszélnivalónk van! Hozzátok be az irodámba, mondja az ügyeletes rendõrnek.

Rugeles házban. A doki Európába invitálja a nejét a 9 hónapra. Például Spanyolországba! Ott örökbe fogadunk egy kisbabát, és ha eltelik egy kis idõ, hazajövünk. Senki sem jönne rá, hogy a gyerek nem a miénk!
Lola hallgatagon odamegy az ablakához, és átnéz Andres ablakára. Doki: Mi az, elveszett valami Lolita? Lola: Nem dehogy, nem veszett el semmi. Az sem érdekel, ha többé nem jövünk vissza, hallasz engem? – Andresra gondol - nem kell egyedül döntéseket hoznom, hallod?! Doki: Hallom, nem kell kiabálnod Lolita!
Lola: Az utazást meg felejtse el! Nem mozdulok innen, ha nem vihetem magammal a mamát! És csak a mamát, mert senki más nem érdekel!
Doki: Istennõm, én eleve így terveztem! Természetesen a mamádat is visszük, beutaljuk egy pszichiátriai klinikára Madridban. Mit veszíthetsz?
Lola: Komolyan beszél Diogenes? Doki: Természetesen! A mamádat is visszük! Új életet kezdenénk ott, ahol senki sem ismer! Te, én, a mamád és a kisbabánk! Békés életünk lehetne! Végre elfelejtkezhetnénk a múltról, és azokról, akik annyit ártottak nekünk! Messze lennénk Andres Santacruztól és attól a hisztis némbertõl! Magunk mögött hagynánk a fájó emlékeket! Ezt szeretnéd? Igaz? Höööö? Kedvesen mosolyog a nejére.
Lola odamegy megint az ablakhoz: Igen! Pontosan ezt akarom! Messze lenni tõle, minél messzebb! És a doki itt már önelégülten somolyog, mintha azt mondaná: Ez az, ezt akartam, hogy így legyen!

A rendõrségen Rodrigo Andres fejét mossa: Szomszédok lettetek! Szomszédok! Mire volt ez jó?! Hogy gyötörd? Hogy rémálommá tedd az életét?! Vagy mi?
Andres: Nem én találtam ki nyomozó! Ha megengedi, elmagyaráznám .. de Rodrigo közbevág: Nem engedem! És tudod miért? Mert ez baromság, hülyeség, csak kifogásokat keresel, hogy mentsd magad! De közlöm, hogy nincs mentség arra, amit tettél Andres! Andres: De igenis vagy egy! Rodrigo: Na ne mondd, és mi az?!
Andres: Hogy szeretem! Hogy õrülten szeretem Lolát, ezért tettem!
Rodrigo: Na persze, ezért rohantál elvenni egy másik nõt! Hogy bosszút állj! Mondjak valamit?! A szerelmed esztelen, pusztító és kész tragédia! Egy nõ szerelme ajándék, amit az élettõl kapunk! Miért akadályozod magad újra és újra?! Talán mazochista vagy, vagy beteg az agyad?!
Andres: És ha az vagyok? Akkor mi van?! Komolyan, szabad tudnom mit érdekli magát, hogy mit csinálok, nyomozó?! Ki jogosította fel magát arra, hogy kritizáljon, hogy beleavatkozzon az életembe?! Mindenbe beleszól, mintha érdekelné… Ki az ördög maga, hogy lehord, mint egy gyereket?! Én bizalmat szavaztam önnek, és maga tiszteletlen velem! Még az apámtól sem tûrtem el a kritikát eddig! Mért kéne elviselnem egy idegentõl, mint maga!
Rodrigo: Nem akartam tiszteletlen lenni veled, de értsd meg! Lola olyan közel áll hozzám, mintha a lányom lenne! Már nagyon régóta ismerem õt, tanúja voltam minden tragédiának, amin õ keresztülment! És hogy õszinte legyek, te nem könnyíted meg a dolgomat…
Andres: Álljon már meg! Rohadtul elegem van abból, hogy én vagyok a rossz fiú a történetben! És õ mi?! A kedves, ártatlan kis madárka?! Pedig most az egyszer mocskosul játszott! A maga Lolája vár egy ...Rodrigo: Na mire vár? Andres: Lola gyermeket vár! Mégis mire számított?! A kis kedvence gyereket fog szülni annak a múmiának!
Rodrigo elkezd nevetgélni a hihetetlen híren: Hogy mi?! Hogy micsoda?! Hatalmasat nevet: Hahahhaa! Jaj Andres!

Rugeles házban Lola az ablakánál áll, a doki ecsetelgeti neki, hogy bejárhatnák Európát, közben a mamája a legjobb kezelést kapná a madridi klinikán.
Lola: Jó jó, elég! Ne traktáljon már ezzel! Hallgasson már el egy percre! Ha csendben van, akkor sokkal aranyosabb, jóóó?! Hagyjon magamra, most gondolkodnom kell!
Doki: Persze drágám, nem gyötörlek tovább, jól van! És puszit akar adni Lola arcára, de az elfordítja a fejét.
Amint Rugeles doki kimegy, Lola elkezdi szólítgatni a nénjét: Chavela néni hol vagy? Szükségem van rád! Na jó, elég a duzzogásból, ne játszd a sértõdöttet, mert ezzel már túl messzire mentél! Tovább szólongatja Chavelát, de az sehol sincs.
A doki felrohan a szobájába, bekapcsolja a monitort, és lesi Lola minden mozdulatát. Lola keresgél a szobájában, benéz az ágy alá is. A doki nem érti: Mi a csudát veszítettél el istennõm? Lola: Isabel Volcan! Tedd félre a haragodat és a büszkeségedet, és azonnal gyere elõ! Hát nem látod? Szükségem, van rád! Komolyan, szükségem van rád!

A rendõrségen. Andres: Most mit nevet? Rodrigo: Rajtad bajnok, a naívságodon! Hogy folyton-folyvást beleesel Lola csapdájába! Hazudott neked, hogy megbántson!
Andres: Ez nem vicces! Maga nem volt ott nyomozó, én láttam õt! Lola széles mosollyal mondta, a vénember meg majdnem elájult a boldogságtól! Két öreg nõ meg hozott nekik egy babakocsit! Rodrigo: Kamuuuu! Már régóta ismered Lolát, és még mindig hagyod megvezetni magad?! Megbántottad azzal, hogy megnõsültél! Haragszik rád, hogy az újdonsült nejeddel szembe költöztetek velük!
Andres: Tudom, hogy elhibáztam! Rodrigo? Mégis mit hittél? Hogy képes lefeküdni egy öreg és undorító férfival?! Teherbe esni, csakhogy téged megbántson? Andres, ugyan már! Komolyan elhiszed? Mit súg a szíved?
Andres: Hogy Lola senki mással nem feküdne le, csak velem! De nem biztos, mert Lola lobbanékony, és borzasztó meggondolatlan!
Rodrigo: Ezért hiszed azt, hogy bármire képes, hogy visszavágjon neked!
Kopognak, Camilo jött Andresért. Jöttem a csomagomért, mondja Rodrigonak. Kifizettem az óvadékot, te vadállat! Egy hét múlva randink van a bíróval, oké?!
Rodrigo: Na húzzatok innen, mert sok dolgom van! Igyekezz féken tartani azt a lobbanékony természetedet! Mert nagy bajban találod magad, ha nem gondolkodol, mielõtt cselekszel! Andres: Tudja mit? Bírom magát, bár beleszól abba, amihez nincs köze! Viszlát, a következõ ballépésemnél! Kezet ráz Rodrigoval.

A lakókocsiban Adela szótlanul sepreget. Pepe: Lányom! Chicagoba kell vinnem a szállítmányt, két-három nap, és jövök. Hallod? Amíg távol vagyok, remélem méltósággal csinálod az ügyeidet a nyavalyás kis szeretõddel! Nem akarom, hogy a szomszédok azt lássák, hogy az unokám egy szajha!
Adela: Nem kell attól félned, hogy idehozom erre a lepratelepre, mert biztos elsüllyednék szégyenenben! És attól sem kell félned, hogy mit beszélnek a szajha unokádról, mert nem leszek itt!
Pepe: Felõlem! Jobb is így! Úgy teszed tönkre az életed, ahogy csak akarod! Különben sem fog már érdekelni, mert nem lesz hozzád többé közöm! Pepe el. Adela sír: Nagyapa!

A kamionban Pepe sír. Úgyis összetörik a szívedet! Fájó szívvel nézegeti vezetés közben Adela kiskori képeit.

Rugeles házból Lola elmegy a motorján. Debora kileste az ablakon: Most vagy soha! Átlibeg a Rugeles házba, becsenget. A szolgáló lány beengedi: A doktor úr a dolgozó szobájában várja. Etelvina persze mindenrõl tudni akar, hogy ki jött, és miért merte Rosa beengedni az õ tudta nélkül Deborát. Legközelebb nekem szólj, hogy beengedheted- e? Emlékeztetlek, hogy én vagyok, aki felvett, és én vagyok, aki kirúghat téged! Most elmehetsz! Rosa halálra váltan elkullog.
Debora lelkendezik Rugeles dokinak: Ez lenyûgözõ, csodálatos! Doki: Velem is madarat lehet fogatni, hogy a feleségem gyermeket vár! Debora: Az a boszorkány, a sógornõje mindig hallgatózik – valóban Bajusz füle az ajtón van - A férjem meg elhitte! Mondja, és hogy érte el a csavargónál, hogy ekkorát hazudjon? A doki figyelmezteti Deborát, hogy ne hívja csavargónak a feleségét. Debora: Jaj Rugeles doktor, gyûlölöm Lolát, ahogy maga gyûlöli Andrest! Meséljen már, ossza meg velem a pletykát!
Doki: Nézze, nem csináltam semmit, gõzöm sincs, de a nejem az utolsó percben úgy döntött, hogy együttmûködik velem! De van az ön számára egy jó hírem! Lola és én elmegyünk Los Angelesbõl, és örökre Európába költözünk! Debora: Ahhhhh!!!!
Doki: Igen, igen!!! Deborát meg majd szétveti az öröm. Öleli- csókolja a dokit: Köszönöm, köszönöm Rugeles doktor, ez fantasszzztikus!!!!
Etelvina erõsen tapasztja a fülét az ajtóra.
Doki: Pssszzz! Egyelõre nem akarom, hogy a boszorkány megtudja!
Debora: Olyan izgatott vagyok, hogy a felesége eltûnik az életünkbõl, már örökre! Vigyorognak együtt a dokival és összepacsiznak.

Andres házában. Az udvaron napozik Viki, lejön Veronika is. Lelkendezik, hogy micsoda éjszakája volt Camiloval. De Viki lehûti, hogy ha õ milliomosra vadászik, akkor Camilo nem a megfelelõ személy. Camilo Andrade szegény, mint a templom egere! Viki kacag ezen.

Rugeles házban. A doki kéri Deborát, hogy ez a dolog még nem egészen biztos, mert ha valami kicsi dolog is közbejönne, akkor a neje nem biztos, hogy elutazna vele. Legyen diszkrét üzlettárs, nagyon diszkrét! Debora biztosítja a dokit, hogy úgy lesz, és egyúttal meghívja õket megünnepelni a házukba az örvendetes hírt. Igen doktor úr, viszlát!
Bajusz persze villámgyorsan elmegy az ajtótól, leül kötögetni.
Debora: Minden jót senorita Etelvina! Etelvina gondolja: Valamit titkolsz elõlem! Jól tudom, hogy te és Diogenes valamit titkoltok elõlem!

Az országúton Pepe megy a kamionnal, az unokája szavai járnak a fejében. Megáll, leszáll, és elindul a közelben egy útba esõ kocsmába.

Exportex vállalatnál. Andres: A jövõ héten tõzsdére bocsátjuk a cég részvényeit, megkeressük a megfelelõ üzlettársakat, akik hajlandók komoly összegeket befektetni a cégünkbe. Itt mindenki elõtt szeretnék köszönetet mondani Danielnek, aki az értelmi szerzõje volt az ötletnek. Daniel, büszke vagyok rád testvérem!
Daniel, miután mindenki kiment a tárgyalóból, azonnal hívja Marcelót: Papa, sikerült, elérted, amit akartál!
Andres és Camilo mennek az irodába. Andrest Debora várja, rögtön csókolgatni kezdi. Camilo el. Debora: Édesem, késõbb elviszlek ebédelni!

A kórházban: Lola az anyukájának lelkendezik a várható külföldre költözésrõl. Jön Rodrigo. Mondja Lolának: Nem hittem volna, hogy ilyen gyáva vagy Maria Dolores! Mondd csak, Los Angelesbõl menekülsz, vagy Andres elõl?

Az étteremben Debora fecseg Andresnak, aki nehezményezi, hogy ezért hozta ide, hogy Loláról beszéljenek?! De Debi elõhozakodik a farbával: Elirigyelte Lolától a terhességet, és õ sem akar védekezni, kisbabát akar Andrestõl! Andres elképed az ötleten: Nem, nem örülök ennek! Még nem jött el az ideje, hogy gyerekünk legyen, hisz csak néhány hónapja vagyunk házasok Debora! Debora: Mikor lesz itt az ideje Andres? Nézd meg Lolát! Õ úgy döntött, hogy boldoggá teszi a férjét!
Andres: Elég ebbõl Debora! Jól tudom, mire megy ki a játék! Azért csinálod, hogy Lolát idegesítsd! Ebbe nem megyek bele!
Debora: Andres, az a célom, hogy megerõsítsem a házasságunkat! Szeretném, ha felfognád, Lola Volcan más férfitól terhes! Azt ajánlom felejtsd el, mert elõbb, mint gondolnád, örökre eltûnik az életünkbõl!

És még 1 Gaby-ról is :)

Még egy kép:

Helló mindenkinek. Találtam pár friss képet és gondoltam kirakom, hadd lássátok ti is :)

Hát én is így vagyok ezekkel. A héten szerencsére láttam az MSED-t mert õszi szünet volt, és egy percre sem álltam fel elõle, de ha a Szalamandrát nézem, jóformán már csak azokat a jeleneteket ülöm végig amiben Jen szerepel,mert tényleg nagyon jól játszik.

Igen, sajnos engem sem ragadott magával sem a történet, sem a szereplõk, ha nem Jenünk játszana benne, szerintem bele sem ütném az orromat :) A MSED-ban nem tudnék egy olyan részt sem mondani, ami alatt unatkoztam. Ezt az is igazolja, amilyen minõségben nézem a filmet, értem ezt arra, hogyha a MSED-t nézem, fel sem tudok állni a tv elõl, nehogy valami kis momentumról is lemaradjak, a Szalamandrát pedig úgy nézem, hogyha nem Jenes jelenetek vannak, közben teszek-veszek, mosogatok, teregetek...stb...., viszont Jen nagyon odateszi magát itt is. Minden mozdulata tetszik! :)

Szia Timi :) Egyetértek a férjeddel. Szerintem az MSED volt Jen legjobb sorozata legalábbis eddíg. A Szalamandrától nem vagyok elájulva...