a golfnál csak az egyik kézre kell kesztyû.. :D szóval nem hagyta otthon a másikat... xD :)

Ez pedig egy 4 évvel ezelõtti kép golf közben, de akkor még nem tudta hova kell a labdát ütni így a szájába ment...

Ez a legjobb kép róla golf közben.

:)))

Tök jó mintha egyik kezén lenne kesztyû, a másikon meg nincs. Egyszer én is így mentem lovagolni, mert a másik fele otthon maradt:)

Jé tényleg...és golfozik!

Nagyon köszi! Szeme már javulgat! :)

Jarednek sokkal mélyebb, férfiasabb. :)

Jensennek pedig magasabb,egyáltalán nem Deanes. :)))

Jensenrõl tegnap készül kép, éppen golfozik :)))

és a hangjuk ugyan olyan mint a sorozatban? vagy magasabb mélyebb..... vagy pont olyan? :)

Fú köszi szépen, hogy leírtad az élményeidet. Tök jó! Három nap a fiúkkal! Jaj egy pöttyet irigy vagyok...fõleg Angel barátnõdre, mivel együtt kávézhatott Jensennel. Gondolom mekkora hajtás volt a fiúknak is meg nektek is abba a három napba, ráadásul Jensennek a szeme is rátett egy lapáttal. És köszi, hogy megtudhattam, hogy Jens háttérképe a kutyája:)...ez tök ari. (még a csengõhangjára is kíváncsi lennék)
És ha lesz idõd, meg kedved majd a panelekrõl is írsz pár sort? Köszi.

Ok srácok, ne nézzétek a helyesírást vagy a szóismétéseket.
Itt van az én beszámolóm is. Ha valakit érdekel a barátnõm beszámolóját lejebb megtaláljátok az Asylumról. Sok dolgot nem írtam le amit õ megtett.

Itt vagyok!Azt hiszem, most már elérkezett a pillanat hogy én is megírjam a beszámolómat. Fáradt voltam, dolgoznom kellett e most Jade visszatért és elmeséli nektek milyen is ez a két édes fickó! (ok egy kis Mishát is kaptok majd) Az utazás nagyon ó volt. A repülõ elõbb indult vagy 5-10 perccel, minden a lehetõ legsimábban ment. A felszállás és a leszállást meg sem éreztük. Persze a repülõn már azon dumáltunk, mi lesz majd ha odaérünk, de legfõképpen, milyen jó lenne ha elõbb odaérnénk és még az elõzõ busz elérnénk ami Lutonból Birminghambe megy! Közben hatalmasakat röhögtünk azon, hogy a fedélzeten J2O nevû narancslét vettünk! Ez már egy jel volt! És ennek a sok jelnek még nem volt vége itt! Természetesen, amilyen mázlisták voltunk simán elértük az elõzõ buszt, így egy órával elõbb is értünk oda Birminghambe, ahol a nemzetközi reptéren tett le minket a National Express. Ez kicsit fura volt nekünk, mert azt hittük és a menetrendben is úgy volt hogy egészen a Hiltonig fog menni. Tévedtünk. Egy kis keringés a reptéren, hogy ugyan mondja már el valaki, hogy merre is kell mennünk! Aztán az információnál közölték, hogy kövessük a NEC feliratokat és eljutunk a szállodáig. Vicces volt, mert egy mini magasvasút vitt minket a NEC bejáratához. Édes volt. Mert picike volt és ha az állomásán nyomtál egy gombot akkor érted jött. Szóval nagyon tetszett. Megérkeztünk a NEC-hez… A baromi hosszú folyosó elején ki volt írva: WELCOME TO THE NEC! Ez az, végre megérkeztünk. (Még mielõtt belemélyedek, a NEC kb annyit tesz, hogy szórakoztató központ vagy valami ilyesmi. KB mint a BNV, olyasmiket rendeznek ott, és ebben a komplexusban voltak a szállodák is közöttük a miénk is) Beléptünk a folyosóra. Kicsit parás volt, mert konkrétan egy darab ember sem jött velünk szembe, sõt az egész hely kihalt volt. Mint valami horrorfilmben… Biztosan jó helyre jövünk? De mi úgy döntöttünk, hogy lesz ami lesz végigmegyünk a folyosón és a kihalt termeken meg kávézókon keresztül, hátha lesz valami élet ennek a dolognak a végén. Ki is léptünk a szabadba. Majd megláttuk a parkot hatalmas tóval és rengeteg lúddal és kacsával. A tó másik végén a Crown Plaza szálloda volt. WOW! Elámultunk, de fontosabb volt, hogy hol van a Hilton. Egy kis tábla mutatta, hogy forduljunk el balra, majd egy erdõ felé mutatott… ez most komoly? Egy erdõn keresztül, kicsi ösvényen induljunk el a Hilton felé? Ne már!! De nincs mit tenni. El hisszük a táblának amit mond! Jókat röhögtünk, hogy ez milyen már, simán elkap minket egy Wendigo a bõröndjeinkkel együtt. De láss csodát, az ösvény végén ott volt a HILTON hátsó bejárata. De bejáratnak bejárat… szóval itt vagyunk! YES! Belépünk… életemben ennyi tükröt még nem láttam. Mint egy elvarázsolt kastély! Természetesen aranyozott az egész, márvány padló. Hát… mi a kis szerény magyarok megjöttünk! VÉGRE!!! Bejelentkeztünk. Megkaptuk a kártyánkat, majd nyomás fel a szobánkba ami a 4. emeleten volt. 4021 szoba! Lecuccoltunk. Az ablakunk pontosan a fõbejáratra néz! Remek! Fura volt, mert még alig voltak rajongók, páran lézengtek még a szállodában így csütörtökön este felé. Maddonna az IBIS-ben szállt meg a Birminghami reptérnél, az ablaka alatt ment el az a cuki kicsi vasút!  Míg Györgyivel, aki a Hiltonban szállt meg akkor találkoztunk amikor úgy döntöttünk, hogy ok, ha már így lecuccoltunk akkor irány vissza a reptér, mert konkrétan a szálloda körül az égadta világon semmi de semmi sem volt!!!!! Se egy bolt se egy kávézó semmi! Csak a tó meg az erdõ! Legközelebbi élet a reptéren volt! Tehát taliztunk Györgyivel, de õ ismerõsökkel bement a városba, mi pedig Maddonnával találkoztunk! Neki is remek szobája volt! Király TV-vel! Kajáltunk aztán sötétben vissza az erdõn keresztül a Hiltonba. Már rákészültünk a holnapra, hiszen péntek lesz és ha péntek akkor J2!!!!! wáááááá! Bevallom, simán elaludtam, mert úgy éreztem magam, mint akit fej bevertek!
Aztán eljött a péntek reggel. Már korán reggel kukorékoltam. Persze ezzel halálra idegesítettem Angelt! Bocsika! Délelõtt elkezdtek gyûlni az emberek és délre már hatalmas volt a tumultus és csak jöttek és jöttek. Közben találkoztunk pár külföldi fórumról ismerõssel és velük együtt várunk arra, hogy végre beregizzünk. Angel, Maddonna és Györgyi bent állt a sorban én kint kóricáltam, mert megkérték azokat, akiknek egy névre szól a foglalás csak az álljon a sorban aki nevén van. Így én kívülrõl néztem a sort és rengeteg érdekes embert láttam a legjobb az volt, amikor egy csoport lány EMF mérõvel rohangált és megvizsgálták a bank automatát nincs e benne szellem. Óh anyám, hol vagyok!? Jót röhögtem rajtuk. Ezek õrültek, gondoltam magamban.  Aztán volt ott pár piros pólós crew tag, õk mindig pirosban voltak, akik fél órán keresztül Jaredet keresték. Na mondom, hoppá, JARED itt van valahol! Jaj a szívem!!!  Tényleg itt van? Nem hiszem el!  Persze, ahogyan Angel is írta a beregizés kész rémálom volt és késtek. Mint mindennel… és természetesen a SOR csak dagadt és dagadt! Kegyetlen! a SORBANÁLLÁSRÓL már nem is beszélek, mert tény ami tény még jobban megutáltam ott a SORBAN állást! Teljesen igaza van Angelnek az egész Asylum szinte csak a SOROKRÓL szólt. De legalább mindig volt miért sorban állni!  És egyszer sem bántuk meg! 
Beregizés, aztán örömködés, hogy milyen gyorsan sikerült a sok idegeskedés után. Aztán rohanás az international ticket pénztárhoz hiszen ott vártak ránk a fotó jegyeink és a J2 kép jegyünk is. Ahogy Angel írta, mekkora de mekkora mázlink volt, hogy plusz „ajándékba” kaptunk még 2 Jensen fotó jegyet!  Nem hittem el, hogy ez igaz lehet, de igaz volt!Amikor a csaj számolta nekünk, nekem már ott is feltûnt, de persze nem szóltam…Magyarok vagyunk, naná, hogy hallgatunk errõl a bakiról… De szerintem mindenki hallgatott volna róla.  Majd rohanás az OXFORD terem elé. ahol ismét sor, de J2 fotózásra igazán örömmel áll SORBAN az ember!  Rengetegen regiztek még, de mi már a fotóért álltunk sorban. Láttam a terem ajtaját, tudtam hogy mögötte ott vannak ÕK! Már csak pár méter választ el tõlük! A szívem majd kiugrott a helyébõl. Jöttek a hírek, hogy Jensen nem szakálas, mint az elõzõ Con-on és hogy Jared is csak borostás! Ennek persze még jobban örültünk!  Végre, nem õsemberek! Aztán eljött a pillanat, hogy Angellel az ajtó elé álltunk és beléptünk! MEGLÁTTUK ÕKET! Jared és Jensen ott ültek a fotóstúdió közepén és ÕK VOLTAK TELJES ÉLETNAGYSÁGBAN! De mekkora életnagyságban!  Az elsõ ami eszembe jutott a következõ volt, ahogy néztem õket és egyre fogytak elõttünk az emberek. Már csak 3-an álltak elõttünk… Már csak 2-en… szóval az elsõ gondolat: „Jensen gyönyörû, csinos és vékony, akár egy modell. JARED mekkora vagy ÚRISTEN! És a fejed?? Hatalmas!!!!! És milyen megdöbbentõen férfias az egész ember. FÉRFI! WOW!” Már csak 1… és jövünk mi. Nagy levegõ. Te úristen! J2 és MI! Angel és Én! Szívem dobog kész vagyok. De oda kell lépni. A két srác éppen beszélgetett egymással és olyan volt az egész, hogy bocsi, ha zavarunk srácok de jöttünk, utána folytathatjátok a csevejt.  Én Jared mellé léptem, Angel Jensen mellé. Köszöntem, hogy „Hi” Jared édesen visszaköszönt, hogy „Hi”. Jaj a hangja! Máris végem van! Micsoda hang! Mély, erõs. Aztán a kamerába néztünk, Jared a fejét, a NAGY FEJÉT  tolta felém, én pedig nem tudtam, hogy most mi van. Annyira meglepõdtem ezen, közben pedig azt éreztem, hogy ahogyan tolja a buksiját felém a válla a mellembe fúródott, ok, most nem szabad elájulni  közben még azzal is elvoltam foglalva, hogy csak jön a fejével és mi van ha összekoccanunk? Inkább nézzünk a kamerába és kat, az már meg is csinálta a fotót rólunk.  Megköszöntöm, Jared is megköszönte, azzal a csodás mély hangján. Kiléptünk a fotóstúdióból és Angellel akkorát kiáltottunk, hogy simán hallották bent. Ok, ez égõ volt, de muszáj! Mert J2! Igazság szerint Jensenre itt alig emlékszem, de örökre megmarad bennem, ahogy ott ült és gyönyörû volt. Írja Angel, hogy J2 fotó neki nem maradt meg, hát nekem ennyi emlékem van róla.  Jared édes volt és köszike, hogy a válladat még fél óráig éreztem a mellemben (pirul) . Milyen erõs… hmm. Angel szerint átkaroltam és Maddonna szerint is de erre egyáltalán nem emlékszem. Kihagyott az agyam, mert csak a hangjával meg a NAGY FEJÉVEL voltam elfoglalva.  Aztán az elsõ sokk után azonnal hívtuk Jensenbabyt, hogy elmeséljük neki mi is történt! Üvöltöttünk még párat. Majd indulás az aláírásokért. Úgy döntöttünk, hogy nem a többiek aláírása a fontos most hanem a J2 aláírás ami a LONDON nevû teremben volt, pár méterre a fotóstúdiótól.  Csak 3 lány állt elõttünk, így könnyû dolgunk volt. Teljesen elõl voltunk. Ok, SOR, de ez nem vészes. Csak 3 ember.  A Crew megkért minket, hogy álljunk a folyosó túl oldalára, mert jönnek a srácok aláírni! És valóban! Jöttek! Döbbenetes volt! Ismét láthatom õket! Angel le is fotózta õket. Jared magas, MAGAS, MAGAS, csinos,erõs, férfias, helyes éppen nyalókázott, Jensen ment elõtte, aki akár egy modell döglesztõen szexi. Ismét elalélás. De pár pillanat és nyílt az ajtó. Elõttünk a 3 lány bement. Mi vártunk addig is nézhettük õket. A szoba végében két asztal egymás mellett ott ültek ÕK! Jensen az egyik asztalnál egy hosztesz lánnyal, Jared a másik asztalnál, szintén egy hosztesszel, akiknek az volt a feladata, hogy a képet amit hozol eléjük tolják és megnézzék, hogy ne valami „nem odavaló” képpel állíts be. Jöttünk mi! Angel elõször aztán én, majd Maddonna. Kaptunk fotó jegyeket is amit a hosztesznek kellett volna odaadni aki mellettük ül, de én barom otthagytam a bejáratnál az asztalon. A következõ történt. Odalépek Jensen elé. õ felnéz és mosolyog, majd én rádöbbenek, hogy úgy nem fogok Jaredtõl aláírást kapni, ha nem mutatom be a jegyeimet. Szóval Jade fogta magát és se szó se beszéd otthagytam Jensen, majd visszarohantam az asztalhoz mely a bejáratnál állt, közben hangosan kiáltoztam h a JARED jegyeim!!!!! Ez egy kissé volt csak égõ, mindezt úgy, hogy a teremben Jared, Jensen, Angel, Maddonna és én voltam. (Meg a hoszteszek) Na… hoztam a formám.. ezt az égést! Megfordultam, magamhoz ölelve a Jared jegyeket és visszamentem Jensenhez, aki vigyorgott rajtam… majd vágott egy „ez kattant” fejet, amolyan Deanes stílusban. Köszi Jensen! Én is szeretlek. A képét nem az asszisztensnek adtam elõször hanem közvetlenül neki. Egy pillanatra láttam, hogy meglepõdés és megnézi, hiszen én egy TOM képet írattam alá a MBV-bõl.  Megköszöntem, õ felnézett rám és õ is megköszönte. Milyen szép is vagy te Jensen!!! Awwwww! És ahogy rámosolygott. Ok, elfelejtem az „ez hülye” pillantásodat. Mert most nem úgy nézel rám! OK, most jön Jared, természetesen nem a hoszt alá nyomtam a képet, hanem itt is a srác orra alá.  Persze egy Sammy képet választottam, amin éppen „varázsol” az utolsó részbõl. És természetesen, hol ne fogjon a filc és fogyjon ki? Persze hogy nálam! Jaredünk nyalókázott, majd közben kiakadt, hogy a filc nem fog rázogatta kicsit, aztán egy másikat kért. Majd felnézett rám, én elvettem a képet és egy hatalmas köszönömöt mondtam, õ is, majd széles, olyan igazi Jaredes mosolyt vágott és hatalmasat kacsintott rám. aaaaaaaaaawwwwwwwwww! Nekem már jó! Akár haza is mehetek! Kiléptünk a folyosóra és megint tomboltunk egy kicsit, de persze kulturáltan. Angel és Jade meghódítja a világot! Vagyis csak boldog, hogy J2-vel talizhatott! Ennyi is elég! Valaki még regizett amikor mi már túl voltunk egy csomó élményen. Ne nem tétlenkedtünk, úgy döntöttünk, hogy veszünk COFFEE LOUNGE jegyeket. Aminek a bevétele egy kórháznak ment. Egy jegy egy font. Így vettünk 5-5 Jared Jensen jegyet. Maddonna még egy Mishát is vett. Azon röhögtünk, hogy mekkora lenne már, hogy ha azzal az egy jeggyel bejutna Mishához. Más meg vesz 100-at és nem sikerül. 20 kiválasztott ember és valamelyik fiú… Micsoda álom lenne ha valamelyikünknek is sikerülne majd! Aztán persze a csajokkal mindent megvitattunk, örvendeztünk, megbeszéltük, hogy holnap reggel 6-kor mi lemegyünk Angellel a nagyterem elé és SORBAN állunk, hogy jó helyen legyünk és lássunk is valamit. Maddonna vállalta a kávéhozást, Györgyi pedig velünk áll majd sorba. Persze este NET! Muszáj volt, hogy felmenjünk. Mindent el kellett mesélnünk! Aztán alvás… igaz az most nehezen ment! J2 és MI. Jared Jensen … Jensen Jared…. Nem hiszem el!!! De itt voltak velünk! És ez még csak az elsõ nap volt, mi lesz itt még? Persze a többiektõl még nem volt aláírásunk, lehetett volna, de majd valahogyan azt is megoldjuk. LESZ! 
Szombat… reggel fél 6! Kelés! Zuhanyozás és indulás! Lementünk, konkrétan hegyekben álltak az emberek, hangsúlyozom reggel 6 óra!!!!!! És mindenki a nagyterembe akart bejutni. Kiderült, hogy volt olyan aki hajnali 4 óra óta fent van és sorban áll, de volt olyan is aki le sem feküdt… Ez nem semmi! Mondanom sem kell, hogy valahol a francban álltunk a bejárat mérföldekre. Hogyan lesz így jó helyünk? Kiakadás! Aztán jött az Isteni szikra… Lesz ami lesz, majd én finoman és nõiesen elõreosonok a sorban. Odacsapódok valakikhez, aztán a többiek is követnek majd. Közben Angel egy közös ismerõsünkkel talizott aki tök elõl állt és a lány, nyaubaby, megígérte neki, hogy megpróbál neki segíteni h az elsõ sorban legyen, hogy jó képeket csinálhasson.  A lényeg, hogy én pofátlankodtam, Maddonna közben befutott a kávéval, Györgyi is megérkezett, aztán mivel egészen elõre kerültünk a finom kis tolakodással, amikor kinyílt az ajtó, tódulni kezdtünk, nem lehetett futni, de a cél az elsõ 5 sor valamelyike… nos sikerült! ott ültük a 4. sor jobb közepén, míg Angel sikerrel járt a bizniszben nyaubabyvel és elõl lehetett a bal oldalon. Ez rendben is van! Most már csak a fellépõk hiányoznak.  Kis csúszással ugyan de megkezdõdött az OPENING CEREMONY. Persze ott volt mindenki. (Jah, most jut eszembe, hogy míg kint álltunk Misha simán elhúzott mellettünk és Matt is. Nocsak egy Misha és Matt!! WOOHOOO!  ) Feljöttek egyesével a fellépõk, utoljára Jensen és Jared. Édesek voltak. Egy kis bevezetõ, majd Doug a mûsorvezetõ megkérte õket, hogy akkor maradjanak is fent.  a többiek levonultak a két srác pedig leült, kaptak egy-egy mikrofont. Aztán mindent bele. A panelekre szerintem majd külön kitértünk, mirõl is beszéltek, de ha leírnánk soha sem végeznék, azt hiszem!  Egy aranyos momentum viszont volt. Doug elkezdte sorolni azoknak a számait akik az aznapi COFFEE LOUNGE-ba nyertek helyet, persze a mi számunkat is mondta, de olyan gyorsan hadarta, hogy fel sem lehetett fogni a számokat, Jared pedig elkezdett számokat sorolni a mikrofonba hogy ezzel is megzavarja Doug-ot. ÕRÜLT!  Jensen pedig elkezdte beütni a számokat az I-phonejába végül megállapított, hogy baromi hosszú ez a telefonszám!  Marhák! Hozzá teszem, hogy nagyon helyesek voltak mind a ketten, már nem voltak olyan fáradtak, mint elõzõ nap. Jensen a végén elmondta, hogy mûtötték a szemét, erre az egész nézõtér egy „aaaaaaaaaaa” hangot hallatott. Szegénykém. Megtudtuk, miért is volt olyan csúnya a szeme.  Hát ezért. Angel mondta J2 fotó után, hogy Jensen szeme nagyon csúnya, de most ki is derült miért.  Aztán rohantunk ki, mert a J2 panel után rögtön Jensen fotózás jött. SOR! mint mindig, mindenhol. De az én Jensen fotó számom majdnem az utolsó volt, így Angel és Maddonna elõbb bemehettek. Mi Györgyivel, akinek pedig vasárnapra volt fotójegye, velem maradt. Átmentünk oda, ahol a fotóterembõl jöttek ki az emberek és vártuk, hátha látjuk Angel, majd kijönni. Hát… pont láttuk, hogyan fotózták, ugyanis az ajtó nyitva volt, így azt is láttuk, ahogyan Angel mint egy lassított felvételen végigsimizi Jensen hátát, mi meg ott õrjöngtünk, hogy NEEEEEEE! ANGEEEEEL!! WÁÁÁ! És ahogy Angel kijött a nyakunkba ugrott, neki fel sem tünt, hogy mennyire lassan csinálta a simogatást! Komolyan mint egy filmben.  Aztán jöttem én. SOR, majd végre bejutottam Jensenhez. Édes volt. ÉS még mindig gyönyörû!  Köszönt én köszöntem neki, majd a fotósra néztünk, kezemet a hátára tettem. hmmmm….  Aztán rámnézett, mert nem tágítottam mellõle, mondtam neki, hogy kettõ képünk van, mutattam is (kb úgy, hogy KETTÕÕÕÕ) Jensen bólogatott, hogy jah, kettõ kép. OK! Megint a kamera, majd magköszöntem, õ is elköszönt mosolyogva. Édes ez a fickó csak már megint én voltam égõ!  Na mindegy. Közben Angel beült Richard (trükkös) panelra. Én pedig kint voltam Maddonnával és Györgyivel, majd jött a SOKK!!!!!!!! Maddonna teljesen szétzuhanva jött hozzánk, hogy kihúztak minket COFFEE LOUNGE-ra! MI???? az kizárt MINKET? Mind a hármunkat? Ne már! Ez nem ehet, képtelenség! Csak Györgyit nem.  Odamentem a táblához, amit szegény Doug ugye próbált elmondani J2 panelen csak a két srác nem hagyta.  És valóban OTT VOLTAK A SZÁMAINK. Engem kihúztak Jensen panelra Maddonnával együtt, Angel pedig Jared panelra. MIIIIIII??????? NEEEEEEEEEEEEEEEEEE! de ott van a számunk! 595, 596, 609! Ott vannak! Tényleeeeeg! Elhagytam az agyam. Becsörtettem Richard panelra, aztán leguggoltam Angel elé(elsõ sorban ült) és elmondtam neki a tényeket. Majdnem elájult mint én! Ölelés és gyorsan megbeszéltük, hogy kicseréljük a nyakunkban logó számainkat, hogy én mehessek Jaredre õ pedig Jensenre.  Ez így is lett. Angel indulhatott is Jensenre mert délben el is kezdték a LONDON nevû kicsi teremben.  Tudtam hogy én is oda fogok menni majd Jareddel. Már akkor készen voltam.  Járkáltam míg rájuk vártam. Aztán megjöttek Jensentõl. Angel olyan boldog volt mint még soha!!!!!!  Elmesélték, hogy Jensen miket mondott, hogy körbeülték, mint az anonim alkoholisták klubjában. Tudtam rám is ez vár majd Jareddel.  OMG! IZGULOK! De még vár ránk egy Jared fotózás! OH JÉZUS! Nem lesz ez egy kicsit túl sok(k) ma Jaredbõl??????  Beálltunk Jared fotóra. Aztán jöttem én. Odaléptem. Köszönés… ÓH, mekkora fejed van!  És milyen tökéletes, izmos és férfias vagy. Megdöbbentõ!!! Ledöbbentem, ismét és a fotós képes volt ezt megörökíteni. HollyCrap! Aztán Jared rám nézett. A feje kb 3 centire volt az enyémtõl, úgy hajolt oda hozzám. Elájulok. Valaki kapjon el. A szeme…. A pillantása átható, konkrétan az agyamig belátott azokkal a gyönyörû tiszta zöldeskék szemeivel. Csodálatos az arca is, de csak a szemére tudtam koncentrálni, ami tényleg olyan közel volt, hogy akár meg is csókolhattam volna. aaaawwwww…. Megkérdezte most mit szeretnék. A hangja…..aaaaaaaawwwwwwwww….. Bocs…. Csak annyit bírta kinyögni, hogy mosolyog, csak mosolyogj. Õ bólogatott és széles mosolyt vágott. Nem tudom, de teljesen kikészültem. Hülye voltam, hogy csak ezt bírtam makogni, de más nem jutott az eszembe. Soha sem elejtem el a mély pillantását. (ez a bugyim hol van kategória)  Soha többé nem lesz ennyire közel hozzám az biztos, mint akkor. Természetesen átöleltem õt hátulról és a háta kemény volt, és nedves, még szép, Jaredrõl beszélünk aki izzad mint a ló! De nagyon kellemes volt az illata. És cigi szaga sem volt.  Kimentem. De lassan odaálltam a COFFEE LOUNGE helyszínéra a LONDON teremhez. A csajok bent ültek, jó helyeket foglalva. Én kint. Jared hamar végzett is a fotókkal és jött is a szobába, ahol együtt kávézhatunk. Elment elõttem és mindig megállapítottam, hogy hatalmas ez a srác és nem térek magamhoz mennyire de mennyire férfias az egész alkata….egyáltalán nem Sam Winchester! jah és feje még mindig nagy!  Egyenként nézték meg a számainkat a nyakunkba mielõtt beléptünk a terembe. Jared már ott ült, körülötte a székek. Tényleg mint az anonim alkoholisták klubja. Ott volt a pillanat, amikor majdnem elájultam. Te jó ég!!! JAREEEEED! Csak velünk! Nincs tömeg, nincs semmi csak mi 20-an! döbbenet! Hideg volt, így a sálammal betekertem magam, majd leültem Jaredtõl kb másfél-két méterre. Édes volt. Nézte azokat akik bejönnek hozzá, közben kávézgatott. Majd amikor mindenki bejött becsukták az ajtót. Csend. Jared és MI… én… egy kis szobában. JÉZUSOOOOM! A konyha volt mellettünk és annak az ajtaja nyitva volt. Persze itt is volt vele egy testõr aki rájött, hogy Jaredbõl a sok tányér csörömpölés miatt nem hallunk semmit, pedig aztán kieresztette a hangját rendesen. Az a hang… Mély, férfi hang. De a testõr nem sok vizet zavart igazán, hiszen õ is együtt röhögött velünk Jared poénjain. Szóval… ott ütünk bent, elõször mindenki meg volt szeppenve. Én az ájulás határán volt vagy 10 percig. Jadeültem kicsit… nagyon. Szóval fogalmam sincs mirõl is beszélt az elsõ 10 percben, de egy biztos, hogy a marha beszorult a fürdõkádba, mert vagy 2 éve nem fürdött… kádban, de most megtette és beszorult, fájt a dereka is.  szegénykém. Persze szétbarmolta a fürdõszobát ahogy kapálózott, végül Jensen mentette meg õt a szorult helyzetbõl és kihúzta onnan. Jensen a HÕS!  Közben magamhoz tértem. Rájöttem, hogy nem fog megenni reggelire, így már jobban is éreztem magam.  Jared õrülten kedves és roppant jó arc így magánban. Mesélt arról, hogy egy hete vágatta le a szakállát, amit eddig növesztett (köszi hogy megtetted) és hogy mennyire rossz amikor a saját szõröd belelóg a szádba. Ezt meg is vitatta egy sráccal, az egyetlen fiúval aki bent ült. Meg azt is hogy ha éhes volt, akkor csak kikapott egy kis morzsadarabot a szakállból és elvolt vele… ekkor jött rá, hogy kicsit gusztustalan témáról kezdtünk el dumcsizni, de nem baj.  Meg is állapította, hogy ez a dumcsizás tényleg kicsit gusztustalan de a csajoknak úgysem kell a szõrösödéstõl tartani, erre kijelentettük, hogy mi is szoktuk… ekkor elpirult, hogy tényleg.  Megkérdezte ki honnan jött, mert neki nagyon tetszik, hogy ennyi különbözõ országból vannak itt emberek. Mondtam hogy Magyarország (Hungary) erre õ rémnézett és visszakérdezett hogy Honolulluh? Nem te buta! Hungary! Mondtam én! Erre õ elnézést kért csak nem hallotta rendesen. De hogy hogyan jött neki Hungarybõl Honolulluh azt ne kérdezzétek!  Majd mesélt arról, hogy hazament Austinba szakállal és a barátai totál kiakadtak, pedig szerinte „cooooool” volt! Szerintük annyira nem. Kim Manners emlékére volt ez a szakállnövesztés és mesélte, hogy egy stábtag is növesztette, de úgy ,hogy a srác beleírta, hogy Supernatural, és csodálta, mert nem a felesége írta bele hanem a srác a tükör elõtt és hogy milyen baromi hosszú szó a Supernatural és hogy képes volt tükör elõtt ezt megcsinálni. Aztán mesélt a húgáról is kicsit aki építész. Majd valaki megkérdezte tõle… a srác vagy a barátnõje, akik skótok voltak, hogy néz e idõjárás jelentést és miért van sapiban 40 fokban is…õõõõ… ez egy kicsit ciki volt. Mert konkrétan arra céloztak hogy LA-ban is úgy jár, meg hogy elég izzadós szegénykém… le is vette a sapiját egybõl.  És elmondta, hogy a sapi pont erre való, h felvegye az izzadást.kényes téma…. õõõõõõ…. Meg h ezen a fekete ingen nem látszik hogy izzad.  Aztán mesélt arról, hogy Jensennel most együtt fognak utazgani itt Európában és milyen jó ötleteket adtunk hová menjenek. Felsorolta hogy Spanyolország, Olaszország, Magyarország… aaaaaaaaawwwwwwww! Édes!Azt is elmesélte, hogy tegnap jött Austinból, szóval kicsit… nagyon fáradt volt.  Majd mesélt a Yellow Feverrõl és arról, hogy mennyire félt attól a sárga kígyótól és felugrott, hogy õ ezt nem! El is játszotta nekünk. Majd kérdezték mitõl fél igazán. Mesélte, ezt a kigyós dolgot, meg hogy a Criss Angel is a dushbag, a bûvészes részben az a kellék ahová kikötözték igazi volt, így izgult, hogy milyen durva ha az a sok penge ráesik (ok mondta h nem igazi pengék voltak de nagyon erõs mûanyagból készültek így simán átszúrhatták volna õt) Szarul esett neki amikor Jensen a szirénes részben lefogta õt. Szörnyen kellemetlenül érezte magát attól.  De munka, meg kell csinálni. Aztán kiakadt azon hogy sok rajongó képes az õ fejüket magukra tetoválni. Errõl egészen indulatosan beszélt. Egyáltalán nem jön be neki ez a dolog. Amikor elõször látott ilyet azt hitte, hogy mû tetoválást, de nem az volt hanem igazi. Ez egyáltalán nem tetszik neki. Jaj mirõl is beszélt még… Na majd ha eszembe jut valami megírom. A lényeg: Õrületes mázlink volt és boldog vagyok, hogy vele lehettem és igazán privátban beszélhettünk vele. Édes volt, tüttyögött, magyarázott, mindenrõl eszébe jutott valami. A kedvencem a Blah-blah-blah amit most is használt, és amilyen gyorsan tudja mondani, döbbenet. Igazi ajándék volt nekem ez a sorstól és kösz Jared hogy ennyire igazi és emberi voltál. Nem sokan ismerhetik meg õt így, kicsit közelebbrõl.  és és és és… Jared kimondta a Human Nature-t, a regényem címét, többször is amikor arról beszélt, hogy a tetkók nem tetszenek neki. Köszönöm Jared!!!!!!!
Kijöttem és aaaawwwwwww. Már attól ájultam el mennyire édes és helyes, de alig tértem magamhoz jött a Jared panel… õõõõõ…. ok, Jared, de megint? Nekem csak jó! Ez a nap nekem róla szólt! Jared és Jade egész nap!  A panelt majd leírjuk természetesen. De kedves volt. Bár nem olyan mint priviben, mert ott jobban figyelt az emberekre.  És voltak olyanok, elõl, akik elég rendesen bekiabáltak neki és fasz dolgokat mondtak.
Aztán vége volt a napnak. Irány fel és a net!!!! Muszáj mindent elmondani!!
Vasárnap. Mondanom sem kell sorban állás. De megérte. Persze pofátlankodtam. Megint.  Most 2. sor bal odal! Felül teljesítettük magunkat! Teljesen jó és tökéletes! Jensen és Jason panelja következett! Jensen hihetetlenül tökéletes és megint csak azt tudom mondani hogy SZÉP volt! Nagyon jó volt a kedve és mesélt a kutyájáról, vagyis Dan kutyjáról, ami most már úgy tûnik inkább az övé mint Dané. A srác kisajátította magának azt hiszem. Icarusnak hívják, a fajtája…. õõõõ… terrier. De ezt Angel jobban meg tudná mondani. A lényeg, hogy Jensen a telefonja hátterének használja a kutyus képét! Meg is mutatta! Ettõl elolvadtam! ÉDES!!!!!  Látszott hogy Jason és Jensen nagy spanok jókat nevettek, ahogyan mi is. Icarus nagyon vagány kutyus mert a két legjobb haverja Jared kutyái és folyton Harley-n lóg! Konkrétan!!!! Tündér lehet. A panelrõl majd részletesen, de meg kell hogy mondjam, hogy Jensen tökéletes pasi és le a kalappal, hogy ilyen szemmel is végig képes volt ott lenni. Reggel még nem volt annyira fáradt és gondolom annyira nem fájhatott neki. Sõt JensenDance!!! aaah! Nem hiszem le amit produkált!  a panel végén! Aztán irány Jared aláírás mert még volt képünk és vettünk olyan táblát amin mindegyik szereplõ rajta van. 
(Míg el nem felejtem! Jared és a tolldobálás unalomûzõnek…. Hatalmas volt! Elõször nem tudtam mit akar a pasi, mit állítja oldalt a népet. Rendezgette a tömeget. Miközben mínusz 10 fok volt bent és halálra lehetett fagyni. Kiderült, hogy miatta húzták le a légkondit, mert melege volt. MELEGE? Jared jól vagy? És izzadt! Mishába törölte magát! Nem normális. De tényleg Misháoz rohat arcot törtölni két percenként a jéghideg teremben. A tolldobálás gyõztese pedig Matt lett! Jared ezt buktad!)
Elõször Misha. reggel még tök jól be volt lõve a haja. Ez fontos lesz majd. Odamentem megkérdezte hogy vagyok, mondtam jól, de már mentem is el. Bocs Misha, tudod, hogy nem vagy a szívem csücske láttam, hogy még mondana valamit de…. Ám még ott voltam Angel mellett amikor beszélt vele. Az durva volt… Tényleg az jött le Misha fejérõl, hogy neki sincs nagy kedve itt lenni. Hát megértem Hajtás és hajtás! Nekik is nekünk is… gáz.
Persze akkor már mindenkivel alá kell íratni. Jaredhez érve elé tettem egy Sam képet õ pedig elkezdte nézni, majd rávágta, hogy 3. évad utolsó részbõl van a kép és hogy ez neki mennyire de mennyire bejön. Cool a képem. Nézegette kicsit, majd aláírta aztán a nagy táblát is, aztán rámosolygott és megköszönte. Aranyos volt. Mint mindig.  awwwww! Közben Györgyi Jensennel ment fotózkodni. Maddonna tartotta helyünket bent a nagyteremben.  Aztán Jared és Jason panelja jött. Hát…. már megint Jared… lassan Jared túltengésem lesz. Hallóóóó!  Aranyos volt. De ez a képeken is látszik. Panelról majd írunk.  Aztán úgy döntöttünk hogy most irány Jensen aláírás és a többiek!
Samantha aranyos csaj volt megdícsérte, hogy milyen jó a ruhám, ez meglepett, de nagyon belopta magát a szívembe ezzel. Tetszett neki a ruhám! WOW! . Aztán Matt. Helyes srác nem mondom, de rajta is sapi volt! Biztosan Jaredtõl kapott kedvet.  Majd Gabriel! Az a fickó egy tündér!
De térjünk át Jensenre, aki az aláírás alatt kiment. Azt hiszem kezdett nagyon elfáradni. Felállt és kiment a terembõl. Szegénykém. Nagyon sajnáltam õt. A szeme egészen biztosan kezdett bedurrani.  A tömeg csak állt és várt rá. Õ pedig kb 5 perc múlva tért vissza, akkor már jobb volt a kedve. Kapott egy baráti ölelést kint.  Pont Gabrielnél álltunk amikor mondták, hogy Jensen egy aláírást fog adni (már nagyon készen volt) én csak egyszer néztem rá, de látszott rajta, hogy lázas már és nagyon beteg.  Többször rá sem tudtam nézni mert már nekem fájt amit látok. Hát még Angelnek.  Nem is bírtuk tovább. Inkább kijöttünk onnan. Mert rossz volt látni, hogy szenved. Borzalmas. Nagyon, de nagyon sajnáltam.  Visszamentünk a nagyterembe ahol Misha volt éppen. Jó arc. És rögtön tudta, hogy Magyaroszág és Budapest! WOW! le a kalappal Misha! Egy plusz pontot kapsz tõlem… De a haja már lekókadt addigra. Aztán jöttek a többiek és mi éreztük, hogy Jensen nem fogja vállalni a paneljét… és így is lett… Jensen nem jött és én szomorú voltam. Doug rohangált ide-oda… tudtuk, hogy itt a vége. Pont Jensenre vártunk az aláíró teremben amikor Misha panel alatt Jared elbúcsúzott mindenkitõl, de mint kiderült a Green Room-ban volt és várta a barátját, hogy végezzen.  A végére bejött Jensen is. Teljesen széthúlva, nagyon de nagyon betegen. Megköszönt mindent… Én csak néztem õt és nagyon szomorú voltam, hogy így lesz vége ennek az egésznek.  Remélem, hogy Jared kicsit megölelgette még õt.
Hát… hirtelen ennyi. Vége lett… sajnos. De a világ legjobb hétvégéjét töltöttem el J2-vel és a barátaimmal! Köszönöm nekik, Jarednek és Jensennek hogy ott voltak. Még ha Jensen betegen is. Gyönyörû volt!  Jared pedig tényleg egy texasi tenyészbika…. idézve a regényembõl 

Bocs ha untattalak titeket.

Nem igazán beszéltek az 5. évadról csak annyit, hogy 6 évadra írtak elá szerzõdést!
DEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!!!!! Kripke csak 5 .évadig írt alá szerzõdést, és ÕK SEM AKARNAK TOVÁBB MARADNI MINT 5 ÉVAD! ezt kijelentették. Majd nélkülük megoldják.

Nagyon tetszett a barátnõd beszámolója, meg a képeid is nagyon jók lettek.
Gondolom mekkora öröm volt ez nektek. Megtudtatok valami infót a supnattal és a folytatásával kapcsolatban?

itt vannak a képemim amiket ott csináltam, de még rengeteg jön fel ide:

http://s611.photobucket.com/albums/tt197/monkeyjadeasylum/

jó nézegetést!

Ezt a beszámolót demonhunter82, a legjobb barátnõm írta, akivel mentem.
Szeretném õt idézni, mert tökéletesen eltalált mindent!
Én majd a Jareddel töltött randimra külön kitérek természetesen. A Coffee Lounge-ra is!
:)))))

addig is fogadjátok demonhunter82-tõl ezt a csodálatos beszámolót.

"Ezt a beszámolót a reptéren 4 órát ülve és várva kezdtem/kezdtük el írni Hédivel, csak nektek. Biztos hogy nagyon nagyon sok minden kimaradt még belõle, így majd folyamatosan fogunk még mesélni, meg fogom még most kiegészíteni, hogy és azóta mi történt. hát… csapjunk bele a lecsóba.

Jelenleg 2009. 06.01. hajnali 4:30 és mi a reptéren ülünk Jadel félálomban, idestova 23 órája ébren és még nem most lesz mire vízszintbe leszünk. Redbull és kávé hegyek a túlélés érdekében, de kit is érdekel ez, hisz életünk legcsodálatosabb hétvégéje van mögöttünk, mégha néha nem is volt egyszerû, vagy akadtak problémák. De hát kezdjünk mindent a legelején:
Ez alatt a 3 nap az érzelmi hullámvölgyek legszélesebb skáláját éltük át. Szédülök a fáradtságtól és a fejemben színes kavalkádként özönlõ képektõl és emlékektõl. Ahányszor becsuktam a szemem idefelé (London Luton) a buszon, mindannyiszor újra és újra a két csodálatos ember arcát láttam magam elõtt.
A csütörtök simán elment az utazással, majd megérkezve a becsekkolással. Azt gondolom, mindent így tettünk jól, ahogy tettünk. Mikor Birminghamben a reptéren leszálltunk a buszról, és kóvályogtunk szállodánkat a Hiltont keresve, a Langolierek címû film rémlett fel elõttem, azon belül is a kihalt semmi körös-körül. Esküszöm még Csernobilban az atomrobbanás után is több életre utaló jelet lehetett találni mint itt. Ha ott leszúrnak, a kutyának nem tûnt volna fel, de ugyan ki szúrt volna le, hisz nem volt ott SENKI és SEMMI!!!! Maximum a következõ évi Asylum résztvevõinek akik találtak volna némi csontvázat! Na sikeresen bevettük a várat, hátulról támadtuk le az objektumot. Gyors lecuccolás után neki is álltunk felmérni a terepet, hogy mi, hol, merre és némi élelmiszer felmérést is végeztünk, majd újra találkoztunk a többiekkel és befaltunk egy hamburgert ( én csak a felét bírtam, de magamhoz vettem a másik felét is, utóbb kiderült nem tettem rosszul) Tartottam tõle, hogy a régen igazán használt angoltudásom már rég a múlté, de büszkén állíthatom, pillanatok alatt visszajött minden. Internetre is elõfizettünk, hagy szóljon, majd gyors bejelentkezések otthonra, s alvás.

Az elsõ Asylum nap, Péntek!
Na rögtön megtapasztaltuk mi a magyarok Istene, akkor még csak nem is sejtettük, hogy a 3 nap nagy része errõl is fog szólni, az örökös, végtelenségnek tûnõ SORBAN ÁLLÁSRÓL!!!!! és a folyamatos hangzavarról és zsongásról. No mindegy. A regisztrációt ugyan 2 órai kezdéssel hírdették meg, ám a végén du. 4 óra lett belõle, konkrétan délelõtt 11tõl du. 4ig álltam SORBA révén minden papír az én nevemen volt. Persze eddigre már attól féltünk, hogy lemaradunk a délután 4re kiírt J2 fotózásra, amire fel voltunk ugyan írva, de már ekkor kiderült, hogy a szerencse velünk van ( igen a hülyéknek van szerencséje… ahogy Jade folyamatosan mondogatta) és 3. ként regisztráltam, így egy gyors futás után elrohantunk az Inernational ticket officehoz ahol újabb SORBAN ÁLLÁS után át tudtuk venni a jegyeinket minden fotózásra, dedikálásra, stb… miközben közölték, hogy úgyis MINDEN CSÚSZIK, a fotózás is, mert ugye nem tudtak idõben kezdeni. Na mindegy, futás fel a szobába öltözni, sminkelni, stb. Már mikor mentünk fel, Jade szólt, hogy ugyan nézzem már meg, mert szerinte véletlenül kaptunk 2 plusz Jensen photo jegyet. És IGAZA volt. A csaj szegény a nagy nyüzsiben elszámolta magát így lett még 2 képre lehetõségünk Jensennel. Na miután sikeresen kiujjongtuk magunkat és elkészültünk, rohanás le és a következõ SORBAN ÁLLÁSSAL be is kerültünk a mélyvízbe, a J2 szendvicsbe! Eleinte örültem, hogy végre egy SOR ami halad… hát… jobb lett volna, ha nem. Hajtottak minket mint az õrülteket. Fel sem fogtam és már kint is voltunk a fotózásról. Hogy mi? Hogy csak ennyi volt? És hol volt J2?... Ja hogy mellettem? Tényleg??? Neeeeeeee… FEL SEM TÛNT!!!! Nem rémlik egy darab J sem. Csak Jensen bal szemére emlékszem, meg hogy nagyon, de nagyon szép volt, és nagyon be volt vérezve. Gondoltuk vagy „csak” nagyon fáradt, vagy „csak” valami forgatási mûhiba. De ezen felül semmire…  Nem is éreztem igazán magaménak a pillanatot, ha csak negyed másodperc is lett volna, de azt sem. Mintha nem is történt volna meg. Hát látszik a képen is. De sebaj a késõbbi élmények kárpótoltak ezért és errõl nem õk, hanem a szervezõk tehettek. Ám jöhetett a következõ (minõ meglepetés) SORBAN ÁLLÁS, amire már itthon bekerültünk, abba párszázba, akik ezen a napon elmehettünk J2 aláírásra. Amit itt meg is kaptunk. Jensennel már itt beszélgettem, elmondtam (tök általános dologként, de nekem muszáj volt tudatosítanom benne ) mennyire örülök, hogy eljött, mennyit jelent ez nekünk és kívántam, hogy érezze nagyon nagyon jól magát, mire nagyon édesen elvigyorodott és hasonló jókat kívánt, meg még váltottunk pár szót, miközben Jade persze nem hazudtolta meg önmagát:D. Nem õ lett volna, ha mikor épp Jensen elé ér aláíratni, hirtelen eszébe villan valami és toronyiránt elrohan, ordítva az üres teremben, hogy JAREEEEEEEEEEEED… LOL (csak halkan megsúgom a photo jegyeit hagyta a beregízõs pultnál és azért rohant el), miközben J2 egymás mellett ülve a 2 asztalnál nem akarom tudni mit gondolt… de Jensen arcán a következõ Dean arc volt látható: EZ HÜÜÜÜÜLYEEEEEEE!!! én meg mentem Jaredhez. Vele is eldumáztunk pár szót és õ is cuki volt, bár látszott, hogy fáradt. De tényleg hatalmas feje van! Aztán kifelé! Már itt kiderült, hogy a saját testõreik is halál édesek és kedvesek voltak, csakúgy mint J2.
Aztán késõ este, kezünkben a képel fel a szobába és bejelentkezés otthonra, majd a másnap megtervezése. Tanulván az elõzõekbõl, úgy gondoltuk, ha 6 kor lemegyünk reggel a 9 órás J2 paneles kezdésre, akkor még lehet jó helyünk.

A második Asylum nap Szombat!
Ez a nap máris viccesen kezdõdött. Mikor 6 kor leértünk, a SOR vége, már a világ másik végén tekergõzött, így mi be is álltunk. Csak Hédi futására tudtuk bízni magunkat, de végül legnagyobb örömömre Nyaubaby megengedte, hogy elõre menjek hozzájuk az elsõ sorba fotózni. Azt gondolom csodálatos képeket tudtam csinálni a J2 panelrõl. A két fiú nagyon de nagyon édes, kedves és nagyon de nagyon fáradt volt. Folyton beszéltek, felszabadultan nevettek, és meséltek, és szívatták egymást. A végén Jensen elmesélte, mert nagyon sokan megkérdezték tõle, hogy a szemét mûtötték és azért ilyen amilyen… Tán nem most kellett volna bevállalni ezt a mûtétet, de no comment. Rengeteg kérdésre válaszoltak, de azokat nagyjából már tudjátok és én sem vagyok beszámítható állapotban jelenleg, de ahogy bejutnak a fejembe vissza a gondolatok és az emlékek, majd leírom, addig a képek beszélnek majd helyettem. Na J2 panel után Jensen fotózás. Mivel Nyaubabyéknek hamarabb volt jegyük Jensennel, így míg õk kimentek, én foglaltam nekik a helyet, mikor egyszer csak Jade csapódott mellém hápogva. Kérdezem: mi van? Mire nagy nehezen kinyögte, hogy én bekerültem abba a 20-30 fõbe aki mehettek a fotózás után Jareddel kávézni, õ bekerült Jensennel kávézni és madonna001 is bekerült Jensennel kávézni, mire mi természetesen jegyet cseréltünk. Hogy kik kerültek be azokat a számokat olvasta fel Doug amit Jensen hívni próbált Tehát mi is benne voltunk. Tényleg a hülyéknek van szerencséjük, de hogy Isten mennyi rosszért próbált kárpótolni mindhármunkat, azt gondolom ebbõl is látszik. Az élet apró kicsi örömei, de nekünk mennyit jelentett! Volt olyan, aki 100 db ilyen egy fontos tombola jegyet vett, mi meg csak 5-5 Jensenre/Jaredre per fõ, és mégis. Mindhárman bejutottunk. Mi ennek az esélye… hihetetlen! Na de vissza a lényeghez. Mikor Nyaubabyék visszaértek én is beálltam a SORBA Jensen fotózáshoz. Ez a sor is gyanúsan gyorsan haladt, de mégis lassabban, mint elõzõ nap a J2. Merem állítani, életemben nem remegtem ennyit, mint az elmúlt héten a vizsgával együtt, ahol kishíjján összecsuklottam. Aztán a SORBAN ÁLLÁS után eljött hát a pillanat, beléptem a fotóstúdióba Jensenhez. Csak álltam és bámultam az elõttem lévõket, és mivel nem lehetett ölelkezni, stb… gondolkoztam, mi maradandót, emlékezeteset csináljak, s madonna001 meg is adta a kezdõ lökést… nem is sejtve akkor még, hogy mi lesz belõle. Elõször egy sima fotó hatalmas mosolyokkal, majd CUT! jöhet a következõ… de csak álltam és néztem a szemébe, õ az enyémbe, elmélyülten mosolyogva, s nekem hosszú perceknek tûnt (míg valójában nem tudom mennyi volt), de az idõ a tér és az emberek, biztos hogy megszûntek számomra körülöttünk, mikor édesen és megszólalt hogy és milyen kép legyen a második, mire én csak annyit bírtam mondani, (mintha mindig is kristálytiszta angolsággal beszéltem volna), hogy csak nézzünk egymás szemébe… és csak néztünk… és csak mosolyogtunk, mire újabb néhány ilyen meghitt másodperc (nekem perceknek tûnt) után Jensennek eszébe jutott, hogy szólnia kéne a fotósnak, hogy fotózhat, mindezt úgy, hogy továbbra sem vette el a tekintetét az enyémbõl és viszont… Hát így lett egy nagyon is eyefucking képem Jensennel, amiért örökre hálás leszek neki, s azt hiszem ebben a néhány másodpercben/percben totálisan átlényegültem Angellé… Azzá, aki szívem legmélyén mindig is szeretnék lenni és aki valahol bennem is szunnyad. Ennek köszönhetõen némileg letapiztam a drágát, pedig Isten a tanúm rá, nem volt szándékomban, de õ csak nézett és mosolygott és intett egyet, meg elköszönt (szegény akkor még nem tudhatta, hogy hamarosan megint az én fejemet nézheti. Még lelkes volt ). Drága Szép Szívem. Milyen csúnyán be volt vérezve az a csodálatos zöld szeme… Egészen a pupillájáig. Kis butus. Nem kellett volna ezt a mûtétet most elvállalnia… Ám folytatódtak tovább az események, és máris azon kaptam magam, hogy egy kicsi SORBAN ÁLLÁS után mint az anonim alkoholisták ülünk körben 20-30an Jensennel egy szobában és dumcsizunk, kávézgatunk. WHAT THE HELL????? Csak skubiztam, mint Rozi a moziban… Anyáááám ( na jó Jade-bõl is akad bennem némi ) De Jensen megint édes volt, szólt hogy ha már ilyen szépen összejöttünk kávézni akkor fogyasszunk is. És ez a kávé jobb volt, mint akármelyik másik. ( pedig csak egy sima lötty ) Szóval mi szót fogadtunk, ha már úgysem ettünk, úgysem ittunk, pláne úgysem aludtunk! Ingyen kávé? Simán! Jensen közben meg csak mesélt és mesélt és még mindig mesélt. Elmesélte Vancouver térképét, hogy õk hol laknak, meg hogy azért költözött Jaredhez, mert az totálisan szétesett mikor Sandy felbontotta az eljegyzést és hogy milyen jó mikor ilyenkor van kire számítania az embernek, õ pedig becuccolt, mert különben is tele volt a hóbakija azzal, hogy minden nap 20 percet elvett az életükbõl, hogy õ annyival messzebb lakott ( 3 utcányival messzebb) a stúdiótól és akkor mindig vagy neki kellett korábban kelnie és átcsoszognia Jaredhez, hogy együtt menjenek, vagy Jared ment érte hamarabb. Így ez a megoldás volt a legkézenfekvõbb, hogy összebútoroznak. (kis pletykás ) Aztán valaki megkérdezte, hogy milyen volt az MBV 3Ds forgatás… Na ez egy általános kérdés, de ha jót akartok magatoknak, ezt Jensentõl SOSEM kérdezitek meg, mert errõl nem lehet a srácot lepattintani. Elkezdett beszélni és magyarázni kézzel-lábbal (meg nõgyógyász ujjakkal… khm… ) és csak beszélt és beszélt és beszélt, bár érdekes dolgokat mondott és mint fotós nekem még mondtak valamit azok a kifejezések amiket használt, de szerintem rajtam kívül nem egy ember mintha kínai szöveget hallott volna, fõleg mikor a lencsék meg a prizmák különbözõ világában merült el a drága. Kis lelkes. Aztán beszélgettünk arról hogy mivel most Európában fognak utazgatni merre és hogyan tovább? Mondta hogy még nincs konkrét terv mire elõszeretettel ajánlottam szíves figyelmébe kishazánkat. ( bár a vasárnapi nap tükrében jobb lenne, ha Jensent elõbb orvos látná és meggyógyulna a szeme mielõtt repülõre ül vagy valami). Cuki volt, értékelte az ötletet. Még sok mindenrõl beszélgettünk, egy örök, felejthetetlen élményt szerezve ezzel nekünk. Alig tértünk magunkhoz, máris Jared fotózásnál ÁLLTUNK SORBA Jade persze nem is lett volna Jade, ha nem alkotott volna megint valamit. Mivel nemrég volt a szülinapja (ami elég kerek is volt ráadásként) ezt is kapta tõlem, egy plusz képet Jareddel. Az elsõ képen, csak úgy voltak, de a 2.nál rászóltam, hogy mosolyogjon, mire végre egy édes kép született mosolyogtak, mint a vadalmák Jade és Jared , Majd Jared Jade agyába bámulva megköszönte a lehetõséget. Na jöttem én, aki még mindig az õrület határán álltam és igen, odaléptem röhögve még mindig Jadeéken és már mehettem is, de ugyan azt a hatalmas és széles vigyort kaptam, mint Jade és egy hatalmas köszönömöt. Még õ köszönte meg hogy velem fotózkodhat. Hát a hajam elhagyom!!!! És milyen édes képünk lett vele is Két nagyon vigyorgó tök!!! Aztán Hédi nélkül mi bementünk Misha panelre a helyünkre, amit Györgyi foglalt, míg Jade ment Jareddel randizni, de legalábbis SORBAN ÁLLNI De gyerekek elõtte Jade… Azt hittem mindjárt nyakon borítom egy vödör jeges vízzel. Hédike totál atomjaira hullott. Hisztizett, hogy õ nem megy be, és puffogott, mint egy vipera. ( benne is van azért Angel ) Ám a coffe lounge után halál szerelmesen jött és mesélt ( amit majd itt is megtesz, hogy elmondja mi volt). Misha egy barom. Szétröhögtem magam a panelján és merem állítani a világ legjobb kérdését tette fel neki Deana! Misha meg halál jót válaszolt. Ez viszont majd reméljük õk mesélik el ( ám gondolom valószínûleg nem itt fogják megtenni… ) Misha és Jared után egy kis szusszanás jött végre, de nem mentünk sehova, mert jött a Jareddel a stage talk. Ahol megint jókat szórakoztunk és sokat fotóztam. Már nem tudok mindent elmesélni és visszaadni így majd megteszik helyettem a képek, meg Jadeék. Majd a vége után fel a szobába és netezés haza bejelentkezés, csomagolás és alvás.

A harmadik és egyben utolsó Asylum nap Vasárnap!

Reggel megint fél6kor keltünk és lementünk sorban állni. Viszonylag elõre jutottunk, s mikor Györgyi is befutott átcuccoltunk hozzá a bõröndökkel, majd kijelentkeztünk a szobából, így legalább már erre nem volt gondunk. Délelõtt volt Jensen panel ahol Jensen még jó kedvû volt és édes meg aranyos, megmutatta apa kicsi kincsét a telefonján és mesélt a kutyáikról meg már megint az MBVrõl stb… Aztán rohangáltunk az aláírásokért, ahol idõközben kaptam még egy Jared autograph jegyet. Egy csaj találta a földön és nekem adta. Csak úgy, így legalább SemiDeannek is tudtunk hozni egy kis ajándékot . míg kint SORBAN ÁLLTUNK, pont az ajtóban, a sok barom pasi ( Jared, Matt Cohen és Misha) toll dobó versenyt rendeztek, amit Matt nyert meg. A lényeg, hogy ki tudja eldobni messzebb a tollat , a terem egyik végébõl a másikba… Hát egy elég nagy terem volt, de nem ment túl jól nekik. Ráadásul a testõreiket állították kinek kinek a tollára. Az lett volna még szép ha el is találják valamelyiket… Komolyan, ha ezek itt ezt rendezik, el sem merem gondolni mit csinálhatnak a forgatásokon. Nem ártana, ha lenne egy óvónéni is velük… no mindegy, mi jókat röhögtünk ahogy elszórakoztatták magukat és a népet. Nagyon nagy arcok. Ezt kintrõl néztük végig az ajtóból, aztán bejutottunk végre. Közelebb érve az asztalok mögött lévõ képeken észrevettük, hogy majdnem mindegyik kép ki van pingálva… Jaredünk uncsizott, így Mishából kalóz lett, a többiekbõl meg ki tudja mi még. Misha meg mindenkivel kommunikált. Nem sokkal elõttem Jared átnyargalt a terem másik végébõl hozzá ( pedig már egy ideje óbégatott Mishának) és megtörölközött benne, pedig csak miatta 10 fok körül lehetett a teremben és mindenki majd szét fagyott. Majd leszidta, hogy már órák óta ordibál neki és õ cseszik válaszolni, mire Misha mondta is neki, hogy te nagyon barom a terem másik végébõl hogyan hallaná… de röhögtek mint a fakutyák. Aztán végre sorra kerültem Mishánál és velem is csevegett. Mikor mondtam hogy ez az elsõ conok… jó angyalhoz hûen a fejembe látott és megkérdezte egy tök jogos fejjel halkan hogy és ez az utolsó is mi? mire mondtam hogy nagyon valószínû. Kérdezte miért, mondtam, mert nagyon sok és nagyon zûrzavaros, meg hangos, meg stb… mire helyeslõen bólintott, hogy totálisan egyetért… õ is kedves volt és nagyon jó arc és azt éreztem, tényleg érdekli amit mondd az ember. Aztán mikor mindenkitõl megkaptuk az aláírást, szaladtunk vissza a délután Jared panelre. Amit meg is kaptunk. Jaredünk megint hozta itt is a formáját. majd nyargaltunk Jensen aláírásra mert közben arra is vettünk még jegyet. Na ez volt amit nem kellett volna… Itt Jensen már totál ki volt, mikor mi odaértünk is kint volt, mert halálfáradt volt és nem volt jól. Minket már nem is nagyon engedtek beállni a sorába, és pont Gabe (Andy) elõtt álltam, mikor bejelentették, hogy innentõl már nem érdekes senki és semmi, de csak egy autogrammot ad Jensen, ha 2 jegyed van akkor is. Gabe rám nézett és azt az arcot… Annyira édes volt. Sajnálom mondta, de az arca… Annyira drága volt… Különben is nagyon bírtam Andyt, de Gabe… fantasztikus srác. Neki is inhüvely gyulladása lett már az aláírásoktól, én meg nem akartam, hogy Jensen még rosszabbul legyen. Én már megkaptam ami jár ez már csak ráadás lett volna. Így a végletekig elcsigázva inkább kimentem és visszaadtuk a jegyeimet. Zokogtam mint egy kis hülye, de csak mert láttam rajta (mivel Gabe mellett ült Jensen), hogy már nagyon kész. Mi már ekkor sejtettük, hogy nem lesz megtartva az utolsó Jensen panel. De megértettük.
Jared állítólag Misha eznapi paneljára berongyolt ( mi ezt nem láttuk, mert aláíratni voltunk épp) és elköszönt, mert õ már nem lesz itt a végén és elbohóckodtak itt is Mishával Tiszta sor volt, hogy Jensent várja a Green roomban, ahol õk pihentek ( bár szinte nem tudtak pihenni õk sem), hogy visszavigye a hoteljükbe. Majd Misha kárpótlásként még kb fél órát rögtönzött a semmibõl és bevallom jó is volt. Megmozgatta a rekeszizmainkat. S VÉGE LETT MINDENNEK… Még feljöttek a vendégek elköszönni Charles Malik és Gabe is rögtönöztek még valamit, meg pólókat dobáltak, majd mégis feljött Jensen is, de már látszott hogy lázas és sápadt. A képeken is. Nagyon édes volt. Megköszönt mindent és bocsánatot kért ( bár nem haragudott rá a kutya sem ezért), majd elköszönt és elment… És… huh… erre nem volt jó visszagondolni… nem jó dolog látni hogy szét volt esve. Olyan kis buta. Nem hiszem, hogy az orvosa nem mondta, hogy nem repülhet ilyen szemmel és nem kéne fotózkodnia, õ meg csak akarta bizonyítani, hogy õ macsó csávó, és tessék! Kis buta tök. De remélem hallunk majd róla valamit. nem gondolom, hogy az lenne a legjobb ha hazamenne ilyen szemmel megint több órás repülõ út. Ott Angliában is pont szépen el tudják látni a kis szemét. Arról nem beszélve, hogy ebbe a szembe még óránként csepegtetnie kellett volna (az elsõ 6 hétben legalábbis) õ meg volt, hogy órákig a vakuval szemben állt. Na mindegy. Remélem már jobban van.
Aztán… elindultunk haza és azt kell mondjam, a legrosszabb akkor volt mikor leszállt a gépünk itthon. Mikor leértek a kerekeink és végképp felfogtuk, hogy VÉGE! ENNYI VOLT… Nagyon szép volt és most nagyon nagyon hiányzik. Ezek az emberek elképzelni nem tudják mit adnak nekünk. De én örökre hálás leszek nekik ezért.
Azt hiszem most így gyorsan, elsõ kanyarra ennyi. majd még ha csillapodnak a dolgok bennem, folytatjuk."

Amúgy a szeme miatt lázasodott be? Én még ilyenrõl nem is hallottam.

Tényleg butus, hogy úgy ment el, hogy még egy napszemüveget sem vett fel. Pedig a napszemüveg is jól áll neki. Egyébként azért rajta is látszik, hogy magas. Nekem az viszont már nem jön be, ha annyira magasak, mint Jared. Jensen úgy jó ahogy van. És a szemei remélem, hogy minél hamarabb meggyógyulnak, és újra olyan szépek lesznek, mint ezelõtt voltak. Ja, és jók a képek. Elég nyúzottnak néz ki Jensen a szeme miatt, de attól még mindig nagyon helyes. És még milyen benyomásaid voltak róla?

Jaj, most nagyon megrázott, hogy a szemével mûtötték! De remélem, hogy semmi komoly nincs vele. Remélem, hogy nem azért kellett megmûtettnie, mert már annyira megromlott a látása. Tényleg, olyan vékony? Pedig pont mostanában gondoltam, hogy meghízott egy kicsit, és hogy ez milyen jól áll neki. Annyira mázlista vagy, hogy láthattad.

Üdv itthon és örülök, hogy jól érezted magad. Mindent ami ott történt ossz ám meg velünk.
Úgy sajnálom szegény Jensent, de még ilyen betegen is azért megjelent és amíg bírta ott volt és válaszolt a rajongóknak meg minden, hát azért ez nem kis dolog volt tõle szerintem.
És te kérdeztél valamit tõlük? És még kik voltak?

Nem ismertem meg, de helyes srác. Vele is voltak interjúk?
Nem tudod, hogy mikor repültek vissza az Usa-ba?
Milyen volt az egész rendezvény? /pl:kirakodóvásár, rajongók, más sztárok/

Matt!
Tök jó arc srác. Õ az ifjú John Winchester!
Nem ismeriktek meg? :)))

Jensen nem csak fáradt volt, hane lázas is. Készen volt teljesen. Remélem a szemével azonnal orvoshoz ment! Nem szabadott volna így fellépnie! Annyira de annyira buta volt!
Legalább egy napszemcsi vagy valami!