De ha ő mentené meg a lányt a metrón és nem a betegség, vagyis a véletlen, akkor nem Joker lenne belőle végül, hanem tkp. Batman, azaz egy hőssé válna - legalábbis a lány szemében biztosan. Mikor a három nyikhaj rászáll még próbálja is elővenni a kártyáját nekik, ezzel is azt üzenve, hogy nem rosszindulatból nevetett, hanem mert nem tudta uralni a betegségét. De a pisztoly ugye továbbra is ott lapult a gatyájában, amivel gyorsan véget vethetett volna a konfliktusnak - ha tudná mi az, hogy konfliktus. Azonban ha valóban így akarta megmenteni a lányt, hogy nevetve provokálta a brókereket, akkor az szintén visszás emberileg, mert végül ez három személy megöléséhez vezetett. Lehet mondani, hogy nem akarta használni a fegyvert, akkor viszont ott a kérdés, hogy miért vitte magával például a gyerekkórházba, ami a kirúgását eredményezte, illetve egyáltalán minek van nála. A helyzet nem az, hogy nem akarta a pisztolyt használni, hanem az, hogy nem tudta mire való, de nem ám abban az értelemben nem tudta, hogy lehet vele embert ölni, vagyis ha meghúzza ravaszt akkor elsül, hanem a konfliktusok, a provokáció és a bántalmazás terén egy analfabéta az illető, azaz egy érzések nélküli alak. Számára a három részeg és a lány ügye a metrón olyan, mint másnak az, hogy kint esik az eső, vagy erősen fúj a szél.

Bosszunak is sok fajtája van ha ellopnak egy virágot a kertből nem megyek négylövetűvel az elkövető után de ha bántanak valaki akkor lehet jogos. Nem hiszem hogy meg lehet bárkit is itélni az alapján hogy mi bosszu. Nekünk a fiunk más hibájábol halt meg. Hazudhatnék hogy nem akartam vagy akartunk bosszut állni, irhatnék, hogy min megy az ember át ilyenkor és hogy szeretne-e bosszut állni. "én megalkuvo modjára" megbocsátottam, ( igaz a bal kezemet szétvertem közben ) aztán ténlyeg megbocsátottam, nálam jobban nem kivánja azt hogy jogos büntetést kapjon aki tette, de mondjuk megkapja a saját börtönét igy is ha nem itélik el. Nem lehet pálcát törni azok felett akik a bosszuban látják a megnyugvást ( igy mindenszentekkor pont időszerű irni) de nem lehet azt kivánni hogy mindenki imádkozzon megbocsásson és az élet menjen tovább. De vannak élethelyzetek amikor valaki elborul elgurul a gyogyszere, és bosszut áll. Ez az emberben benne van. A megbocsátás meg a klisé dumák is.
A választás mindig azé aki dönt.

Itt annyi minden érte a Joker karakterét. ( amikor bántják én rosszul voltam eléggé ) és akkor is amikor a studioban nem használja ki a lehetőségét hogy végre elérhette volna amit akar és a népszerűséget, amkor tálcán kinálja a sors a megoldást valamire, és nem lépjük meg. Sokan nem tdják feldolgozni ami történik, klinikai esetté válnak, vagy feldolgozzák másban, művészetben zenében alkotásban. Elég sok magyar iro vagy költő is rengeteg mindenen átment mire jot/jokat alkotott..

Mi is sokat beszélgettünk a filmről. Azért röhögött szerintem a metron Joker. mert azzal felhivta magára a figyelmet és igy a kiscsaj megmenekült. A lányt nem lőtte le azt ne feledd. Segiteni probált de mivel nem mert kezdeményezni és a három fiu mégiscsak három fiu akik megtámadták igy 1 három ellen nagyon nem reális felállás. A fiatal lánynak esélye sem volt. és hát tudjuk,
' a gazdagok bármit megtehetnek' klisét nagyon ismerjük, Kinek ne lenne egy sztorija amikor félreállitották vagy bántották, vag akadályozták, vagy valamiben kárt szenvedett. Ha másbol nem filmekből ismerjük ezt.

Sajnos több nőismerősünket támadták meg a metron/trolin főleg este, amikor védtelenek voltak. Ez volt külföldön - konkrétan new yorkban is. és volt sajnos kis hazánkban is és mivel akkor még lányismerős nem volt egy Linda alkat és nem tudott négy idiota a lipotrol szabadult drogos részeget a leszerelni egyedül és még a sokkolo és egyéb dolgok sem segitettek, bizony maradt a futás vagy a segitségkérés.( utobbi történt három tekvandos fiu leszerelte a drogosokat)
Aztán évekig járhatott a rendőrségre hogy nézegesse a támadoi arcát ( abbol kettő maradando arcsérülést szerzett) és még nekik állt feljebb.

Nem, nem bosszú, mert a bosszút valamelyest meg lehet érteni, ha elfogadni nem is. A revansot, mivel alapjában egy ember csinálja, aki valamely okból kifolyólag kivetkőzött humánumából, lehet relativizálni akár az elkövető oldalán is. Bosszút az követ el, akit bántottak és ezt megtorolja, elítélendő módon persze. De mindenképpen olyasvalaki, aki megéli, illetve tudatában van saját bántalmazásának. Penny nem bántotta Arthurt.
Bosszúra jó példa a részeg brókerek a metrón, mert úgy élik meg, hogy Arthur a röhögésével megalázza őket. S valahol meg lehet érteni, hogy emiatt kivetkőznek emberségükből. Ellenben Arthur közönyével, ami totál nem emberi. A nyúlbélák által zaklatott lány felé mutatott hallgatása egyben a bántalmazás néma támogatása is. Hisz mivel nála lapul egy hatlövetű, a helyzet pedig egyértelműen adná, hogy előkapva azt és mondjuk kilöve a metró egyik ablakát elérje a három jómadár térden csúszását és könyörögését, továbbá hogy a lány ideális esetben akár a vállára is boruljon, azonban az erőszakosság felé mutatott indifferenciája felfoghatatlan. Pedig a kecske is jól lakhatna és a káposzta is megmaradna. Az mindenestre biztos, hogy emberi tettet hajtana végre, azaz lélekjelenlétről tenne tanúbizonyságot és hős lenne. Csak ez ugye nála képtelenség, mivel nincs neki olyanja ott belül, hogy lélek. Ezért az ő esetében a bántalmazás üresen csengő fogalom.
A bróker, Penny, Randall, illetve Murray kivégzése nem bosszúból történik, hanem kéjből. Valamennyi tett abszolút értelmezhetetlen és felfoghatatlan lélektani szempontból, relativizálni pedig ezért csak és kizárólag - legálábbis, ha egészségesen akarunk viszonyulni a jelenetekhez, nem pedig szociopatikusan - az áldozatok oldalán lehet és kell. Vagyis hogy egyikőjük sem bántotta Arthurt, ők teljes mértékben áldozatok és semmilyen módon nem felelősek azért, ami velük történt. Ezt diktálja egyfelől a jóízlés, másfelől pedig az emberség is.

Penny megölése vegytiszta bosszú, leszámolás a múltjával. Nem szeszély. Onnantól semmi se fogja vissza. Nem játssza többé a "jó fiú" szerepét. Én nem láttam ellenszenvesnek sem Franklint sem Waynet. Az ő esetükben már kibukott, hogy Arthur kissé túltolta a biciklit.

A harmadik fazont szószerint levadászta. Van az, hogy az ember arcába belelihegnek, részegeknél sajnos megesik, és az önvédelem teljesen jogos, de a statáriális kivégzés egy másik dolog. Ezt írtam korábban, ha valaki egy őrülttel akar együtt érezni, akkor automatikusan relativizálja az őrültségeit, illetve a bűncselekményt, ez totál nonszensz. Nem bosszúból ölte meg őket, főleg nem a harmadikat, hanem azért mert megtehette és kedvére volt. De ha valahogy mégis elfogadjuk a hirtelen felindulást, akkor ott van később a nő megfojtása a kórházban. Vagy az is valamiféle pillanatnyi szeszély eredménye, csak hogy igazoljuk ezzel a kórképünket? Szegény Arthur...
A törpe elengedése maga az irracionalitás, mivel aki valóban jó volt hozzá az a melák, akit pedig kivégzett. A törpét azért engedte el, mert így hozta a pillanat, semmi másért. Valakit megöl, valakit megölel. Neki mindegy. Egy pszichopatát nem a fantáziálásai minősítik, hanem a tettei. A képzelgések persze jól jönnek, ha az ember képzelegni akar.

Murray Franklin ezzel szembesíti Arthurt, mellesleg megadva neki a korábban olyannyira áhított lehetőséget a szórakoztatásra (kár, hogy egy pszichopatának nem lehet igazi humora, mivel képtelen valódi emberi viszonyok kialakítására, a belérzésre ezért fel is sül), de a néző Arthur lencséjén keresztül ellenszenvesnek látja Franklint és amikor Joker golyót ereszt a szemébe kvázi szinte elégedett, holott egy felelősséget vállalni totál képtelen kretén oldalára áll, azzal takarózva, hogy szegényt a világ tette ilyenné. Ez a hazugság, ha úgy tetszik szociopatikus üzenet a rendező részéről, de mivel a film címe Joker így nem is lehet mást várni, ha legalábbis tartani szeretné magát a kitűzött célhoz, és ábrázolni akarja a pszichopátiát autentikusan.

A metróban a három részeg bróker alaposan belenyúlt a szarba. Minek keresték a bajt? Vagy szerinted helyes mámoros jókedvünkben belelihegni a másik arcába és aztán összeverni? Miután Arthur kapott egy nagy ütést a fejére, mennyire lehet a helyén az esze? Semennyire. És kivégzi a támadóit. Én kéjt nem láttam rajta, hanem pusztító elszántságot. Eldurrant az agya. A menekülő fickóba beleüríti a tárat, amiben még három golyó volt. Amikor említi az esetet, ott inkább rácsodálkozik, hogy totál kész volt/van. És ez kellemesen fura számára. Azonban ha teljesen hiányozna belőle a beleérzés képessége, akkor a szintén sokat piszkált Garyt, a törpe bohócot is felkoncolná. Illetve ha pszichopata lenne, nem fantáziálna elfogadásról, hogy Murray átölelve olyan kedvességet mondjon, hogy ilyen fiút akartam volna.

Megöl három tagot a metróban, a harmadikat egyenesen kéjjel, majd bemegy az Arkhamba és burkoltan bevallja, hogy nem érzett semmit. Se közben, se utána. Az arca mindent elmond, mikor a titkárnak beszél.

A gyerekkori traumát a nő megfojtása kapcsán nem lehet magyarázat alapjául venni. Az a sérülés mint indíték ordas közhely, nem pedig árnyalat. A karakter tetteit lélektani síkon nem lehet feldolgozni - a film ráadásul nem is partner ebben, mert egy egydimenziós figurát alkot meg Fleck személyében -, csupán erkölcsi értelemben lehet megítélni, vagyis elítélni. Jó példa Randall tette, aki a pisztoly átadásával igyekszik őt bizalmába avatni, nem érti, illetve nem látja, hogy a lehetetlenre vállalkozik - Fleckben nincs emberség, ő csak egy csontváz. Ezért mondja, hogy neki nem lehet fegyvere, mert ő tkp. nem ember, vagyis semmiféle felelősségtudata nincs, ő csak egy tartalom nélküli árny. Ezt bizonyítja a kórházi jelenet, amikor elejti a pisztolyt. Azt se tudja, vagy érti, hogy hol van. Randall ellenben lelkiismeretének furdalásától szenved mikor azt mondja, hogy Fleck vette tőle a fegyvert, a gyerekek szemszögéből beszél, és ezért látogatja meg később őt, mert mégis együtt akar érezni vele. Saját naivitásának az áldozata, de ezért ő emberi is, ellentétben Jokerrel. Ez szerintem a film lényegi mondanivalója.

Arthurt/Jokert verték és elhanyagolták kicsi gyerekként. A hatóság a nevelőanyja mocskos lakásában a radiátorhoz kötözve talált rá és súlyos fejsérülése volt. Ezután került Penny az elmeosztályra. (Amikor az igazságot megtudja a gyerekkoráról, akkor ismét a bosszúvágy önti el. Ezért öli meg Pennyt, akit ott és akkor már nem nevez anyának.) Tehát Arthur agya szerkezetileg is károsodott, gyakorlatilag nyomoréknak is tekinthetnénk. Konkrétan nem tudtam eldönteni, hogy milyen pszichés nyavalyája van szerencsétlennek, ahogy Murray mondja, a mostani vendégének egész problémagyűjteménye lehet, de az infantilizmusa, sérült helyzetfelismerése feltűnt, amikor a gyermekkórházba is magával vitte a pisztolyt. Azonban betegségei ellenére csöppnyi megértést sem kap. Mindenki abból indul ki, hogy felületesen felnőtt férfinak látszik. Közben a suhancok és a brókerek is "freak" jelzőt használják rá, miközben ütik. Utóbbi esetben először önti el agyát a bosszúvágy, ami érthető. Minden szarság ellenére egészen sokáig kapaszkodik a normalitás látszatába, pedig nehezére esik. Lásd naplóbejegyzését. Küzd a maga sérült módján. Egyébként Randallnak mondja, hogy neki nem lehet fegyvere. De Randall olyan fasz, hogy nem kérdez rá ennek okára. Nekem nem tűnt úgy, hogy hárítaná a felelősségét a dolgokban. Hiszen élőadásban bevallja a hármas gyilkosságot. És abban igaza van, hogy a felelősség nemcsak őt terheli. Tényleg magára hagyta a társadalom, amikor a város a szociális irodát bezárta pénzhiányra hivatkozva. Senkit sem érdekelt a sorsa. Magára hagyottan az ember bármilyen irányba elfajzhat. Nem kell elmebetegség a megboruláshoz.

Én csak azt nem értem miért nem Joker öli meg Batman szüleit ebben a filmben?