Penny megölése vegytiszta bosszú, leszámolás a múltjával. Nem szeszély. Onnantól semmi se fogja vissza. Nem játssza többé a "jó fiú" szerepét. Én nem láttam ellenszenvesnek sem Franklint sem Waynet. Az ő esetükben már kibukott, hogy Arthur kissé túltolta a biciklit.

A harmadik fazont szószerint levadászta. Van az, hogy az ember arcába belelihegnek, részegeknél sajnos megesik, és az önvédelem teljesen jogos, de a statáriális kivégzés egy másik dolog. Ezt írtam korábban, ha valaki egy őrülttel akar együtt érezni, akkor automatikusan relativizálja az őrültségeit, illetve a bűncselekményt, ez totál nonszensz. Nem bosszúból ölte meg őket, főleg nem a harmadikat, hanem azért mert megtehette és kedvére volt. De ha valahogy mégis elfogadjuk a hirtelen felindulást, akkor ott van később a nő megfojtása a kórházban. Vagy az is valamiféle pillanatnyi szeszély eredménye, csak hogy igazoljuk ezzel a kórképünket? Szegény Arthur...
A törpe elengedése maga az irracionalitás, mivel aki valóban jó volt hozzá az a melák, akit pedig kivégzett. A törpét azért engedte el, mert így hozta a pillanat, semmi másért. Valakit megöl, valakit megölel. Neki mindegy. Egy pszichopatát nem a fantáziálásai minősítik, hanem a tettei. A képzelgések persze jól jönnek, ha az ember képzelegni akar.

Murray Franklin ezzel szembesíti Arthurt, mellesleg megadva neki a korábban olyannyira áhított lehetőséget a szórakoztatásra (kár, hogy egy pszichopatának nem lehet igazi humora, mivel képtelen valódi emberi viszonyok kialakítására, a belérzésre ezért fel is sül), de a néző Arthur lencséjén keresztül ellenszenvesnek látja Franklint és amikor Joker golyót ereszt a szemébe kvázi szinte elégedett, holott egy felelősséget vállalni totál képtelen kretén oldalára áll, azzal takarózva, hogy szegényt a világ tette ilyenné. Ez a hazugság, ha úgy tetszik szociopatikus üzenet a rendező részéről, de mivel a film címe Joker így nem is lehet mást várni, ha legalábbis tartani szeretné magát a kitűzött célhoz, és ábrázolni akarja a pszichopátiát autentikusan.

A metróban a három részeg bróker alaposan belenyúlt a szarba. Minek keresték a bajt? Vagy szerinted helyes mámoros jókedvünkben belelihegni a másik arcába és aztán összeverni? Miután Arthur kapott egy nagy ütést a fejére, mennyire lehet a helyén az esze? Semennyire. És kivégzi a támadóit. Én kéjt nem láttam rajta, hanem pusztító elszántságot. Eldurrant az agya. A menekülő fickóba beleüríti a tárat, amiben még három golyó volt. Amikor említi az esetet, ott inkább rácsodálkozik, hogy totál kész volt/van. És ez kellemesen fura számára. Azonban ha teljesen hiányozna belőle a beleérzés képessége, akkor a szintén sokat piszkált Garyt, a törpe bohócot is felkoncolná. Illetve ha pszichopata lenne, nem fantáziálna elfogadásról, hogy Murray átölelve olyan kedvességet mondjon, hogy ilyen fiút akartam volna.

Megöl három tagot a metróban, a harmadikat egyenesen kéjjel, majd bemegy az Arkhamba és burkoltan bevallja, hogy nem érzett semmit. Se közben, se utána. Az arca mindent elmond, mikor a titkárnak beszél.

A gyerekkori traumát a nő megfojtása kapcsán nem lehet magyarázat alapjául venni. Az a sérülés mint indíték ordas közhely, nem pedig árnyalat. A karakter tetteit lélektani síkon nem lehet feldolgozni - a film ráadásul nem is partner ebben, mert egy egydimenziós figurát alkot meg Fleck személyében -, csupán erkölcsi értelemben lehet megítélni, vagyis elítélni. Jó példa Randall tette, aki a pisztoly átadásával igyekszik őt bizalmába avatni, nem érti, illetve nem látja, hogy a lehetetlenre vállalkozik - Fleckben nincs emberség, ő csak egy csontváz. Ezért mondja, hogy neki nem lehet fegyvere, mert ő tkp. nem ember, vagyis semmiféle felelősségtudata nincs, ő csak egy tartalom nélküli árny. Ezt bizonyítja a kórházi jelenet, amikor elejti a pisztolyt. Azt se tudja, vagy érti, hogy hol van. Randall ellenben lelkiismeretének furdalásától szenved mikor azt mondja, hogy Fleck vette tőle a fegyvert, a gyerekek szemszögéből beszél, és ezért látogatja meg később őt, mert mégis együtt akar érezni vele. Saját naivitásának az áldozata, de ezért ő emberi is, ellentétben Jokerrel. Ez szerintem a film lényegi mondanivalója.

Arthurt/Jokert verték és elhanyagolták kicsi gyerekként. A hatóság a nevelőanyja mocskos lakásában a radiátorhoz kötözve talált rá és súlyos fejsérülése volt. Ezután került Penny az elmeosztályra. (Amikor az igazságot megtudja a gyerekkoráról, akkor ismét a bosszúvágy önti el. Ezért öli meg Pennyt, akit ott és akkor már nem nevez anyának.) Tehát Arthur agya szerkezetileg is károsodott, gyakorlatilag nyomoréknak is tekinthetnénk. Konkrétan nem tudtam eldönteni, hogy milyen pszichés nyavalyája van szerencsétlennek, ahogy Murray mondja, a mostani vendégének egész problémagyűjteménye lehet, de az infantilizmusa, sérült helyzetfelismerése feltűnt, amikor a gyermekkórházba is magával vitte a pisztolyt. Azonban betegségei ellenére csöppnyi megértést sem kap. Mindenki abból indul ki, hogy felületesen felnőtt férfinak látszik. Közben a suhancok és a brókerek is "freak" jelzőt használják rá, miközben ütik. Utóbbi esetben először önti el agyát a bosszúvágy, ami érthető. Minden szarság ellenére egészen sokáig kapaszkodik a normalitás látszatába, pedig nehezére esik. Lásd naplóbejegyzését. Küzd a maga sérült módján. Egyébként Randallnak mondja, hogy neki nem lehet fegyvere. De Randall olyan fasz, hogy nem kérdez rá ennek okára. Nekem nem tűnt úgy, hogy hárítaná a felelősségét a dolgokban. Hiszen élőadásban bevallja a hármas gyilkosságot. És abban igaza van, hogy a felelősség nemcsak őt terheli. Tényleg magára hagyta a társadalom, amikor a város a szociális irodát bezárta pénzhiányra hivatkozva. Senkit sem érdekelt a sorsa. Magára hagyottan az ember bármilyen irányba elfajzhat. Nem kell elmebetegség a megboruláshoz.

Én csak azt nem értem miért nem Joker öli meg Batman szüleit ebben a filmben?