Szerintem a véleményem, ami ugyebár szubjektív, egyébként is körül író volt. Ha most bele megyek még egy részlet tárgyalásába, amiről úgy gondoltam, hogy nyilvánvaló és az írásodban konkrétan erre utalsz, akkor az már rendkívül szerteágazó lett volna. Így is eléggé terjedelmes lett, viszont örülök, hogy elolvastad. Amire hivatkozol szerintem, rendkívül szubjektív értelmezésű. Ennek ellenére egyáltalán nem hagytam figyelmen kívül, csak feleslegesnek tartottam ilyesmire külön kitérni. Tekintve, hogy mindannyian ugyan azt a filmet láttuk. Kijelentésem alap meglátását, itt viszont már azért a te hozzászólásodat illetően levezetném. Jöjjön, akkor most a kimaradt litánia.
Én azt mondom, hogy elmebetegség az egy jelenség és nem valós jelenség olyan embereknél, akik nem születtek rendellenességgel! Az ő esetében, azért van rendellenesség, de az nem olyasmi, amivel bármit le lehet írni, ami odáig vezette őt, hogy elkövesse azokat amiket. Véleményem szerint elmebetegség nem létezik, pusztán csak a felelőtlenség betegsége létezik! Neki lehet menni a kijelentésemnek, de ha belegondolsz van benne valami. Az összes olyan ember, akit ismertem és vagy hallottam róla, aki ilyes fajta problémákkal küszködik és vagy küszködött, mint a filmben, arról kiderült, hogy felelőtlen volt. Fel lehet az ilyen embereket menteni és mondani rájuk, hogy beteg, de szerintem ez egy nagyon is jó mentegetőzés. A filmben nagyon sok módon utalnak arra, hogy ez az ember, hogy is jutott el idáig. Mi vezetett ahhoz, hogy úgy gondolkodik felnőtt korára ahogy. Erre talán az egyik legjobb jelenség a filmben, amikor képtelen elfogadni a tényeket és azokat kezelni. Kifele felelőtlenül hibáztat és ez indíték is lesz arra, hogy megfojtsa az édesanyát. Vagy amikor meglátogatják a régi volt kollégái, akik tudják, hogy problémákkal küzd és mint az isten azt, aki a fegyvert adta szintén megöli. Miért, mert ő adta a fegyvert, tehát ő a felelős. Úgy gondolja, hogy ő indította el azt, amibe keveredett. Pedig a jelenetben, amikor oda adja a kollégája a fegyvert, határozottan önvédelmi szándékkal teszi azt. Nem ő beszélte rá arra, hogy az önvédelem az = a gyilkolással. Most komolyan lelőni valakit! Némááá! Innentől kezdve nagyon nehéz nem azt látni, hogy az illető nem tud belenőni a saját életébe. Amikor be megy a stúdióba, ott is mi az indíték a kisebbrendűségi érzés. A nagy példakép, akiben csalódott, mert tudja, hogy a saját nézettségére akarja öt és az alkalmatlanságát felhasználni. Hozzá teszem, hogy felteszik neki a kérdést, hogy akar e szerepelni a műsorban? Vagyis megint csak van választása. Miután igent mond, csak utána kezd el belegondolni abba, hogy miért is lett meghívva. Eljátssza, maga elé képzelve élete nagy jelenetét és közben jön rá arra, hogy ez nem igazi. Ebből is csak egy újabb indíték lesz, egy következő gyilkosság. Ami szerinte vicces. Megváltoztatja a benyomásait, ami nagyon fontos, ha az ember találkozik problémáival az életben, de sajnos itt is egy délibábot teremt. Miszerint az élete nem tragédia, hanem vígjáték. Minden egyes ilyen eset arra utal, hogy az illető nem tudja elfogadni a valóságot és nem is tud vele mit kezdeni, de a tagadás az megy neki. És igen magas szinten! Amikor érzelmi kapcsolatra vágyik, amire ki is van éhezve, hisz nincs benne sok része, olyasmit képzel be és ringatja bele magát, ami nem találkozik az igazsággal. Az igazság csak az, hogy egy liftben szóra méltatták és ennyi! Itt meg is állt az illető részéről a dolog, de ő tovább költötte azt egy fantáziává. Ragozhatnám még a dolgot, már így is túlragoztam. A legszörnyűbb, hogy a végén azt érzi, hogy nincsen veszíteni valója. Sok tekintetben az egész élete szenvedés, szerelmes is beléjük, rendkívül negatív ember. Szóval nem, nem tudom őt sajnálni. Lelkibetegségekkel küszködik, amiken nem tud önállóan túljutni, segítséget nem kap, a gyógyszereket ne nevezzük szerintem segítségnek, azok csak csillapítanak tüneteket. Ahogyan a valóság tagadása és annak kiforgatása is csak fájdalomcsillapító. Amikor az élet lehetőséget ad neki a szembesülésre, megtagadja azt! A kis fájdalom csillapítóin keresztül pedig soha nem is fog annyira fájni neki, hogy megváltozzon jó irányba. Betegnek beteg, de csak akkor, ha azt jelentjük ki, hogy nem egészséges a lelkivilága. Hibáztatni pedig kár, mert segítségre szorul. Nagyon remélem, hogy a tourettre emlékeztető kényszernevetési problémát, nem gondoljuk olyan dolognak, ami elmebetegséget írhat le, mert az sértheti azokat, akik ilyesmitől szenvednek és bizonyítottan idegrendszeri rendellenesség, nem elmebetegség.

Ma harmadszorra is megnéztem. A jelenetek zöme most is működött. Csak kétszer kalandoztak el a film közben a gondolataim, tehát a többszöri megnézés nem csökkenti jelentősen a hatásosságát. Ugyanúgy elszomorodtam itt-ott, és még mindig bukás történetnek tartom.

A jó film ismérve, hogy óráikig tudsz utána róla beszélni, még másnap is egész nap azon jár az eszed, és úgy érzed, kicsit megváltoztatta az egész életed. Na, hát nekem ez ilyen. Tegnap a férjemmel hajnali 3-kor még a filmről beszélgettünk, teljesen ki vagyunk ütve ma.

Abszolút jó film, de azért van "de".
Joker valójában egy gonosz végletekig megátalkodott gonosz karakter, akivel ebben a filmben akár szimpatizálni is lehet. Ez nem jó. A film végén a sztori igencsak érdekesen ért vége, nem éreztem azt, hogy itt vége lesz a filmnek, azt hittem még megy tovább. A Sötét lovagban látható őrült zseni karaktere itt nem volt tettenérhető (annyira), így ebből is, illetve a furcsán "elvágott" végéből is arra következtetek, hogy ennek még lesz egy folytatása, ahol a Joker "fejlődését" végigkísérhetjük.

A színészi játék egyébként zseniális volt, úgy összegészében tetszett a film. Szinkoronosan néztem meg, de inkább eredeti hanggal kellett volna, valószínű, hogy úgy még jobban átjött volna a színészi teljesítmény. Mindazonáltal a szinkron is egészen jó volt. A helyenként magyarra átírt feliratok a filmben viszont röhejesek.

Ettől függetlenül még abszolút érdemes megnézni!

Abszolút hibálan.

Nagyjából ezt gondolom én is. Ezt írtam lejjebb. Ezzel együtt azért nem rossz film, csak nem annyira jó, mint amilyennek tűnik. Viszont a Ponyvaregény, a Harcosok klubja, és a Keresztapa igenis jók.

Első látásra ez egy jó film. Nagyon jó színészi játék, J. Phoenix valószínűleg megkapja érte az Oscart. És egy jó, társadalomkritikus dráma.
De belegondolva, valójában nem annyira jó. Egyrészt csak egy kicsit újragondolt Taxisofőr sztori. Csak az annyival jobb volt, hogy De Niro karaktere nem volt szimpatikus, míg Jokeré az. És ez a film legnagyobb problémája. Joker egy vicces, de egyáltalán nem szerethető, kíméletlen, gonosz figura. Arthur Fleck viszont egyrészt egyáltalán nem vicces. Pont ez a karakter lényege. Másrészt nem is igazán gonosz. Ezt a figurát nem utáljuk amiatt, hogy ilyenné vált, inkább sajnáljuk, még szimpatizálhatunk is vele, azzal együtt, hogy persze nem ez a megoldás a problémájára. Ez a Joker csak azokat nyírta ki, akik rosszak voltak vele, de a törpét pl. elengedi. Az igazi Joker mindenkit kinyír, nem szívbajosodik.

Régen láttam ilyen jó filmet, megérte beülni rá igaz az emberben egy hullámvasutat elindit, de nem tudok nagyon szohoz jutni még a hatása alatt vagyok teljesen. Aki nem olvasta a képregényeket azoknak is simán meg lehet nézni.

10/10
Nincs is nagyon miről beszélni. Mindenféle ukmukfukk technika nélkül, csupasz színészi játékkal, fantasztikus zenével készült egy igazi film, ami minden bizonnyal be fog vonulni a mozitörténelembe, és én mindig örülni fogok, hogy láthattam megjelenéskor. Most néztem másodszor, de még harmadszor is simán megnézném. Sajnos, ami ennyire "egyértelműen" Oscar-film, az nem sűrűn váltja be a reményeket, de bízom benne, hogy Joaquin kap egy szobrocskát, mert egyszerűen elvitt a játékával. A többi színészt gyakorlatilag észre sem vettem, pedig Robert De Niro is nagy kedvencem.

10/10 pont. Zseniálisan jó film, nekem nagyon bejött. Egy beteg ember sötét lelkének drámája. Zseniális színészi játék, remélem, Oscart fog kapni. Joaquin Phoenix.

Miért? Lehet, hogy nem tudott azonosulni az egyébként is szinte azonosulhatatlan főkarakterrel és érzékenyebb nézőként szenvedve ülte végig. Vannak így páran..

A legrosszabb és a legunalmasabb film amit mostanság láttam.

akinek bejött a film, és a taxisofőrt is szereti, ajánlom ezt a filmet:
https://www.imdb.com/title/tt1653700/

Annyira nem okozott katartikus vagy mellbevágó élményt, mint amennyire a beharangozók alapján vártam, de azért nem bántam meg, hogy megnéztem. Nem volt unalmas, főleg a szuper színészi játékkal. Voltak olyan vélemények, hogy iszonyú durva és véres, így nagyon félve ültem be a moziba, mert az ilyet átlagon alul bírom, de egyáltalán nem vészes, eszegettem is közben ;) Nem mondom, hogy egyetlen lövés vagy egy csepp fröccsenő vér sincs benne, de nem ez teszi ki a film lényegét, és a komolyabb dolgokat premier planban és részletesen nem mutatják. A lélektani vonal itt a kemény.

Megnézem újra a moziban. Nagyon tetszett. Ritka jó filmnek tartom.

A Joker nem tipikus szuperhősfilm, de mindenképp egy előzményfilm. A rendező ezt a feladatot kapta, és gondolta, kicsit feltupírozza társadalomkritikával meg látványos képi világgal (Operatőr érdeme is!). Abszolút pozitívum, hogy nem egy fekete-fehér világban játszódik, hanem egy elcs*szett világ termékeként lesz bűnöző egy szerencsétlen emberből. Végül is, ilyen a való világ. Mint ahogy Bruce Wayne sem fekete-fehér, ahogy azt mondjuk, Tim Burton ’94-ben megrajzolta. Ő is revansot akar venni majd. Szóval Jokert nem fogjuk a film végén sem szeretni, sem utálni. Elfogadjuk, mint ahogy ezt a romlott világunkat. Ebben mindenképp előremutató film, ma nem csinálnak ilyet multiplexbe, de még fognak biztosan.

Azért 8-as nálam, mert dramaturgiában a film közepe egészen leült, az első és utolsó fél óra érdekes igazán, a társadalomkritika is csak ott van elhintve. Továbbá a láncdohányzás és az állandó slow motion nagyon túl volt tolva szerintem.
J.P. valóban erősen játszotta a beteg embert, és ez Oscar-gyanús manapság, de színházat látott emberként annyira nem nyűgözött le kifejezetten. (Ettől függetlenül mindenképp szép teljesítmény.)

Az, hogy nem érti miért nem kellene egy lőfegyvert bevinni a gyerekkórházba, hogy ezzel az állását kockáztatja az azért túlmutat az elmebetegség és a gyógyszerek szintjén. Az egyéni felelősséget sok mindennel el lehet kenni az biztos, de amit páran ki is kérnek maguknak, hogy a mentális problémákat a film valamelyest összemossa az erőszakossággal is azt jelzi, hogy jobb e téren elválasztani a lélektant az erkölcstől.

Úgy látom, te nem figyeltél eléggé. Figyelmen kívül hagyod, hogy alapból elmebeteg..., akinek az állapota gyógyszereket igényel...

Nos, hát mit is mondjon az ember, nekem nagyon nehéz volt ez utána a film után megszólalni! Én aki nagy filmimádónak tartom magam, de nagyon nem vagyok a családi vígjátékok híve, inkább a szélsőségeset, a különcöt- a különlegest keresem, azt kell hogy mondjam, ez most az volt! Több tekintetben is. Nagyon groteszk dolgokat mutat be a film, aki akciódús filmre számít és ebben érzi jól magát, nem biztos hogy megtalálja ezzel a számítását, de azt se mondanám, hogy úgy fog kijönni a filmről, hogy nem fog neki tetszeni. Több tekintetben is igazi képregényfilmnek mondanám, nagyon egyedi, főleg a személyiség vonásokra koncentrálóan. Épp ezért ennek a filmnek nem is állna jól ha pörögne, hagy időt a mozzanatoknak és így kicsit olyan mintha a nézőnek is lenne ideje megélni a karakter cseppet sem fájdalom mentes útját. Hallkan jegyzem meg, ezek közül a sérelmek közül sokat, nem hogy ennyit egyszerre, egy erősebb egészséges elmével bíró ember sem tudna teljességgel feldolgozni! Sajnálni viszont nem sajnálnám az illetőt, mert az nem igaz hogy nincsen egyetlen élethelyzetben sem választása. Úgy dönt, hogy nincsen veszítenivalója, pedig nagyon is van, hisz mindenki önmagáért felel, én legalábbis ezt tartom az életről, és a felelőtlenséget választja, mert a felelősségbe képtelen belenőni! Nagyon nem átlagos helyzete, hiányosságai- pszichés állapota pedig erre rá is erősít. A végén már teljesen kifelé keres mindent, vádaskodik és gyilkol. Érdekes kis tükör lett ez, mert nagyon sokan kerülnek ebbe a székbe és lesznek utána olyanok amilyenek. Kicsit olyan mintha a film a jót, e gondolattal választaná el a rossztól, a felelőtlenség fogalmával, ami igen életszerűvé és nem valósághűvé teszi (Ezt a fogalmat korábban nagyon erőltették a DC-re és nekem nem tetszett!) Szerintem ez most egy nagyon jól eltalált vonala lett ennek a képregény karakternek. Lehet hogy nincsenek benne végtelen kövek, és nem felezünk meg semmit, de hogy lekötött legalább annyira mint a végjáték az is biztos. Bár lehet, hogy óriási hibát vétek el, hogy hasonlítom, mert az egyik egy több szálon futó, igen összetett, több karaktert felvonultató film, tehát lényegében teljesen más egyenlet. Viszont, ha azt mondom, hogy élvezeti érték, akkor nálam most ez az íz is ütött! Méghozzá igen rendesen.