Ez egy szànalmas, üres nulla. Kiégett kamaszok vàrjàk tàtott szàjjal, síri csendben az eseményeket, és velük el lehet hitetni, hogy van benne tartalom, mert bizarr, és sok a folyó vér.

hát ez nagyon jóra sikeredett meg is lepődtem . féltem és nem gondoltam hogy egy kommersz témából ilyen jó kisülhet ha már az Hbo műsorra tüzte megnéztem. nem vagyok oscar barát de ez ott van a szeren. Phonix zseniálisian hozta az elmeháborodott figurát megérdemelte a díjat.

Sajnálom, hogy ezt kell írnom egy Uszkár-díjas filmre, de ez tök szar.

Nem vagyok igazi képregény szakértő, sőt a DC és Marvel filmeket sem szeretem. Úgy tudtam, vagy leginkább úgy gondoltam, hogy a képregények Jokere valódi Jolly Joker figura. Egy időben igazi bűnözőzseni, később bolondos, szerencsétlen rabló, majd ismét keménykedni kezd. Általában pszichopata és szadista, de többnyire céltalanul, pusztán a móka kedvéért öl.
Ehhez képest ez a film nagyon meglepett. Szemernyit sem volt mókás, sokkal inkább idegesítő az idiótán röhögő szerencsétlen fajankóval a főszerepben. Végig szenvedhetjük, ahogy az agybaj elhatalmasodik egy kisemberen, aki bosszúszomjas, elmebeteg gyilkossá válik, és akiből a tömegpszichózis végül negatív hőst fabrikál.

Nagyon jó dráma, szuper szinészi alakítással. Nyomokban sem tartalmaz "szuperhős film" elemeket, csak a nevek vannak a Batmanből.

Rohadt hosszú, rohadt unalmas és idegesítő. 4 részletben néztem meg, a szokásos liberális maszlag, hogy a környezet teszi bűnözővé az embert. Semmi újdonság nincs benne, elkoptatott téma, már 200 éve ezt akarják beadni.

Ha szerinted nem törölték bele a lábukat, miközben többször indokolatlanul bántalmazták, akkor bizony jó nagy pszichopata vagy. Éppen ezért is van szükség egy erős szociális államra, nagyon magas adókra a gazdagokkal szemben, hogy erős, non-profit, mindenki számára elérhető közszolgáltatásokat lehessen fenntartani, többek között elmegyógyintézeteket. Aki szerint nem törölték bele a lábukat abba az emberbe, akit indokolatlanul bántalmaztak, az bizony elmegyógyintézetbe való, elzárva az emberek tömegeitől.

És mikor mondtam, hogy az a segítség elég? A felvetés arról szólt, hogy semmibe se nézte a környezete, hogy a lábukat törölték bele, miközben ez egyáltalán nem igaz. Számomra ebből az derül ki, hogy nem lehet segíteni Jokernek, legalábbis úgy nem, mint egy embernek lehet.

Te ezt nem értheted, mert akinek az a segítség elég, amit a filmben Joker kapott, annak hiába magyaráznánk.

Pontosan. A film bemutatja, hova vezet egy olyan kormányzat, amely megtagadja az emberektől az életüket leginkább meghatározó, az életükben legfontosabb szerepet játszó, kulcsfontosságú közszolgáltatásokat, így a mindenki számára elérhető, non-profit egészségügyi rendszert. gmanarts állításával ellentétben nem volt adott ez a szociális háló, pont hogy bezárták a klinikát, a rendszer leépíti a közszolgáltatásokat, és onnantól kezdett elszabadulni a pokol. Egyetértek Veled, a film nagyon is tanít, ahogy Arthur is megtanította a többieket visszaütni, akik nap mint nap ugyanazokat a megaláztatásokat élték át, mint ő. Óriási film, nem csoda, hogy ennyien tudnak azonosulni vele, hiszen nagyon sokat megtalálják benne a saját életüket és a rendszer őket ért igazságtalanságát (lásd az idei lázadásokat USA-szerte). Arra is remekül rávilágítottál, hogy hová vezet, ha az emberek azokon akarnak átgázolni, azokba akarnak belerongyolni és azokat akarják eltaposni, akikkel az érdekeik valójában teljes mértékig megegyeznek. A három hülyegyerek nagyon nagymenőnek képzelte magát, és azt hitték, attól lesznek nagy valakik, ha másokba belekötnek és másokat bántanak, miközben ők is ugyanazon a lepusztult metrón utaztak - és nem luxusautóval -, ők is ugyanazt az olcsó sült krumplit ették, mint akikbe belekötöttek, mégis azokat abajgatták, akikkel érdekeik egyébként megegyeztek. Ahogy azt is bemutatta a film, hogy az igazságtalan rendszer pillanatok alatt összeroppan, ha az emberek végre felismerik a saját érdekeiket, és közösen fellépnek ellene.

Pedig a filmbeli főhős igenis részesült empátiában, legalább két embertől, az egyik a bohóckollégája volt, aki látva a sebeit igyekezett a bizalmába fogadni őt és megtanítani az önvédelemre. De a főnöke is együttérző akart lenni vele, mikor nem rúgta ki a tábla elvesztése miatt (még a kórházas balhéja után is mintha próbálta volna mentegetni, mivel kedvelte, vagyis kedvelni próbálta.) De a szociális háló is kvázi adott volt, hisz emberünk terápiába járt, magán kezelésekre, még színpadot is kapott az előadásához.
Szóval pontosan mire is tanít a film?

Szerintem meg nagyon is tanít. Megmutatja, milyen kilátástalan helyzetbe kerülnek az empátia hiányában a periferián élő önhibájukon kívül mentálisan sérült emberek. A film elég jól bemutatta azt az utat, hogy minél kevesebb lett az emberi kapcsolata (kapaszkodója) annál jobban csúszott bele a gonoszságba, pedig ő is csak arra vágyott mint mindenki - elfogadásra, elismerésre és hogy hasznosnak érezhesse magát. Ez persze nem mentesíti a tetteit, de mondjuk ha a "normálisak" nem csak nemkívánatos elemként tekintetének rájuk, hanem teremtenék szociális hálót, vagy uram bocsá' nem lenne menő nálunknál gyengébbeket lenyomni,, akkor talán senki nem válna sorozatgyilkossá.

Idióta film, unatkoztam sokszor, vártam a végét, túl hosszú. Beteg pszichopata ember beteg világáról... nem vagyok rá kíváncsi és nem szórakoztat és nem tanít semmire.

A film virtuozitásához nem fér kétség, mert mind a külcsínek, kezdve a stílusos fényképezéssel, az aprólékosan kimunkált alakításokkal és közegábrázolással, egészen az operettbe hajló komor csellószólamokig, mely dallamok valójában, részint az Oscar-díjas izlandi zeneszerzőnő által fejlesztett halldorophone nevű hangszernek köszönhetőek, de a motorháztető alatti elemek is, a kiforrott forgatókönyv, valamint az átgondolt és mértani pontosságúra szabott rendezés is csak alátámasztják az alkotás figyelemre méltóságát. Az üzenet pedig több, mint fontos.
A legendás filmes Martin Scorsese, aki jól ismerte a forgatókönyvet és eredetileg a rendező is ő lett volna azt nyilatkozta, hogy azért nem neki való ez a történet, mert a főszereplő a cselekmény során egy absztrakcióvá “fejlődik”, vagyis Joker nem emberi lény, mint például Travis Bickle, vagy Robert Pupkin (a pont Robert De Niro által korábban megformált küszködő karakterek). A képregény műfaj filmes átirata, különösen, ha hű adaptációról van szó, amely sötétebb történetek esetén igen ritka, elemi erejű mélységeket rejt magában, mert olyan megvilágításba helyezi az embertelenséget, amely felettébb szokatlan. Todd Phillips mindennemű szatirikusságot mellőzve, következetesen gyakorolt komolysággal tapasztja a kamerát Arthur, vagyis Joker színes-színtelen arcára. Az ő szemén keresztül láttatott Gotham pedig így önmagához képest is torzultabban jelenik meg. A meg-, vagy átszemélyesítő maszk az elszemélytelenítés eszköze lesz. A bohóc káosza ugyanis magától értetődően teljesen amorális, idézőjeles célja saját ellenpólusának a megfogamzása, az immorális önbíráskodóvá érő Bruce Wayne, vagyis Batman alakjának megformálása. Az ok pedig kimerül a nemezisével való macska-egér harcban, a nihil őrületében fürdőző mókázás kedvéért. Jokert végig, mint mérges kígyót dédelgeti a város a keblén, a gerinctelenség és a gyávaság, illetve az önző fogyasztásmámor diktálta felszínes indokok miatt engedik begyógyszerezve emberek közé. Ezen romlott és fals együttérzés tükröződik a város mocskos, kopott arculatán, no meg a gothami polgárok átható, egymás felé vett akut bizalmatlanságában. Ki nem mondott konszenzus van arról, hogy nem akarják látni az egyént a tömegben, s ezért kerüli el a figyelmüket az embertelenség.
A filmet a figyelemigénye teszi kiemelten fontossá. A maga pszichopátiás hevületével a megtévesztés lehetőségét szinte vég nélküli mértékben felfokozza a bohóc. Méghozzá teszi ezt úgy, hogy kvázi Guy Fawkes mára teljesen átfogalmazódott, a mindenkori fennálló rendszer elleni véleményes kikelésének elánját próbálgatja magán - vagy legalábbis a társául szegődők tudatában ez tükröződik. “Az ördög legnagyobb trükkje az volt, hogy elhitette a világgal: nem létezik” - szól egy híres filmből az idézet. Egyesek sátánistának nevezik Phillips filmjét, holott a rendező nem árul zsákbamacskát, s bár érdemben mintha egyetlen egy pillanat erejéig azért a felcsendülő Frank Sinatra-dalban kikacsintana a maszk mögül [/spoiler] - a film zárlatának azon jelenetében, mikor a kórházi alkalmazottban makacsul újra megtestesül a végzetes emberi jóhiszeműség - [/spoiler], ezen álarc kül- (és “bel-”)alakja egyértelműen semennyire sem rokonítható az Anonymous csoport maskarájával, vagy bármilyen haladó eszmeáramlattal, mivel inkább fogalmaz meg maró gúnyt a humort és a vígjáték műfajt annihiláló politikailag korrekt irányzatokkal szemben. Ami itt betölti a képkockákat az John Wayne Gacy démoni vigyora.
A Joker fontos film azáltal, hogy üzenetének kétségtelen “könnyűsége”, azaz cinizmusa teszi nehéz művé. Manapság ugyanis a lét elviselhetetlen könnyűsége maghatározóbb, mint valaha.

Nem volt rossz, de nálam még mindig Jack Nicholson viszi a palmát, ha Jokerről van szó.

most függetlenül a film, értékeitől...

Magasztalt, illetve feltételezett a szabad akarat és a felelősség megléte. Mely feltételezés, valamint idealizálás kétségtelenül roppant erőteljes, ezért folyton kétkedést is szolgáltat a vizslató ész számára. Ellenben a szenvedés és a fájdalom élménye még meghatározóbb, különösen egy művészi alkotás közvetítésében, így a velük kapcsolatos kérdés megkerülése végülis értelmetlen. Noha persze ettől még tűnhet ésszerűnek.

Joaquin Phoenix zseniális. Mindig is szerettem őt. Nagyon beteg, nyomasztó film. Kell hozzá hangulat az biztos. Az egyetlen film volt eddig a moziban, ami alatt egy légvételt sem hallottam... Kiváló alakítás, hihetetlen képi világ. Mindig elveszek a részletekben. 10/10

Nagyon durva hangulata van egyszerűen kiválóan mutatja be az emberi depressziót, társadalmi nyomást.