Nem nőttem fel a filmhez? Szerinted. A filmnézés a mindenem, a jó filmek nézése, nem a hollywoodi giccseké. A téma jó (lenne), csak nem ebben a kivitelezésben, nem ezekkel a középszerű színészekkel. Kérdezem én, miért Oscar-díjas Emma Stone, Jennifer Lawrence, Reese Witherspoon, Anette Bening meg nem az, Glenn Close 1 Oscart sem kapott eddig, pedig zseniális színésznő. Hosszasan lehetne sorolni, milyen szemét módon osztja az Akadémia a díjakat bugyuta filmeknek és színészeknek egyaránt. Régen Fred Astaire zseniális tánctudása volt az etalon, most meg valaki kitalálta, hogy Ryan Gosling a megfelelő színész erre a szerepre. Nincsenek táncosok, akiket nem betanítani kell, hogy középszerűen előadjanak valamit, hanem a vérükben van a szakma? A mai fiatalok zenei és filmes ízlése egyaránt borzalmas. Justin Bieberek és Emma Stone-ok a menők, régen pedig olyan előadók, akik 27 hanszeren játszottak zenét szereztek, remekül táncoltak és énekeltek (lásd.Prince). A mai színészek között is vannak nagyon jók Michael Fassbender, Tom Hardy, lehetne még sorolni, de ők valami miatt háttérbe szorulnak.

Pontosan így van ahogy leírtad. Ez a film nagyon speciális és csak azok fogják megérteni, akik ezeket mind átérezték és akkor csak úgy sodródsz a filmmel. Majd rájössz, hogy ez a film rólunk szól, igen, saját magunkról, mi vagyunk benne a filmben. Senki más nem fogja ezt megérteni.

Szerintem túl sokat írtál. TE is az vagy , akinek lövése sincs a film történetéről. Ezt a filmet nem neked csináltál, ezt te nem fogod megérteni soha. Ha ezt a filmet egylapra teszed a mammamijával, akkor te nem értesz az egészből egy kukkot sem.

Tudod mi a baj? Nem nőttél fel a filmhez. Ez egy szerelmes film, szerelemről szól, meg képzeletről, meg álomról, meg táncról , meg még sok mindenről. Igen....szar vége lesz. Az a helyzet tudod, hogy tényleg nem érted Emma Stone nézését. Brutál jó ez a film, nem tíz pontot ér, hanem még többet. De ezt te soha nem fogod megérteni :) Igen, jó film az ájszingindörén is, amit vagy 30 éve láttam. :)

Bűn rossz film, teljesen érthetetlen a díjeső. A főszereplők közötti kémia a nullához konvergál. Vajon kinek a fejéből pattant ki az ötlet, hogy Emma Stone és Ryan Gosling a filmvásznon jó párost fognak alkotni? Nem illenek össze. Tán csak nem azért rakta össze őket a rendező, mert ők ma a legfalkapottabb , legnagyobb bevételt generáló színészek? De még véletlenül sem a legtehetségesebb színészek. Már a filmezésben is csak a profit számít, a produkció értéke szintén nulla. A táncos részek (is) alig ütik meg az elégséges színvonalat. Régen Fred Astaire, ma Ryan Gosling? Ne már!

Majd ha korosabb leszel és esetleg ér néhány kapcsolati kudarc, akkor megérted ezt a filmet. Üdv!

Spoileres!

Szögezzük le: ez a mű nem musical! Felesleges tehát számonkérni Ryan Gosling-on, hogy nem tud úgy táncolni, mint az ifjú Travolta. Hiszen énekel, ténylegesen ő játszik a billentyűs hangszereken(!) és remekül alakítja az egyik főszereplőt. Kell ennél több?
Valójában ez egy komoly dráma. A nagyszerűsége pont abban van, hogy zsenialisan ötvözi a komoly mondanivalót a "könnyű" zenei műfajokkal. Miről szól tehát? Hogy két tehetséges ember élete eltérő időben van lent és fenn, ezért a karrierjükben beinduló felívelés végül nem egymáshoz viszi őket, hanem egymástól elválasztja. A saját álmuk kergetése miatt sajnos nem értik meg igazán egymást.
Szerintem két fontos momentum határozza meg a filmet:
- Az egyik, amikor a nő először közeledik a férfi felé, de az nekimegy. Ez az "ütés" nem is fizikailag fáj neki, hanem lelkileg. Bár flörtöl vele, hozzáköltözik, azt mondja szereti, de valójában legbelül nem tud már bízni benne, úgy érzi, az igazi szerelme nem ő, hanem a jazz. Neki pedig biztonság kell. Nem véletlenül látjuk az utolsó képsorokban, hogyha akkor másként reagál a férfi, közösen is alakulhatott volna a sorsuk (legalábbis Mia képzelete szerint).
- A másik pedig, amikor bemennek a klubba és meglátja az általa tervezett logót, illetve amikor a férfi - felismerve őt - kissé zavartan annyit mond csak a mikrofonba: "Üdv a Seb's-ben." Ekkor jön rá, hogy mennyire szerette őt Sebastian, hiszen mégis az ő ötletét valósította meg, és hogy valójában neki köszönheti a színészi karrierje beindulását is, amikor elment utána, hogy elvigye a castingra. Hogyha megértőbbek egymás iránt, ha vele tart a férfi Párizsba, akkor együtt élhetnék az életüket. Hány ilyen élettörténet van?

Még egy jellemző dolog, ami jól bemutatja a nemek különbözőségét: a nőnek a karrier mellett családja is van, míg a férfi továbbra is egyedülálló.

SPOILER IS LEHET BENNE!!!

Direkt nem írtam a film első megnézése után egyből róla (ami kb. 1 hónapja volt), mert kíváncsi voltam, hogy ha hagyom ülepedni, majd pedig újranézem (ami tegnap meg is történt), akkor mit fogok róla gondolni. Csodálkozom, hogy senki nem hozza fel A legnagyobb showman filmet e film kapcsán, mikor az az itt Oscar-díjat kapott dalszerzőpáros (Benj Pasek-Justin Paul) ez utáni filmje, és én például annak a filmnek a megnézése után akadtam rá erre, mint a dalszerzőpáros korábbi filmje.
Azt azért nem gondoltam, hogy ennyire megosztó lesz ez a film itt a Porton. Rengetegen írják, hogy ők szeretik a zenés filmeket/musicaleket, ez mégsem tetszett nekik, vagy csak egyszerűen azt, hogy szar film. Ez azért erős túlzás. Nekem most, másodjára jobban tetszett, mint elsőre, de a Legnagyobb showman szintjét nekem nem üti meg, sem cselekményben, sem látványvilágban, sem a dalok és táncok minőségében. Szerintem ezek ott mind jobbak, és maga a film jóval egyedibb hangulatú ennél (de ez persze leginkább ízlés kérdése).
A film története számomra nem volt unalmas, elsőre talán egy kicsit, de a zenés/táncos betétek akkor is feledtették ezt. A szereplők többsége jó, Ryan Goslinggal kapcsolatban azt mindenképp érdemes kiemelni, hogy ő zongorázik/billentyűzik a filmben (ami kiemelkedő), 5-6 hónap alatt megtanulta a dalokat, ami egészen elképesztő és tiszteletreméltó. Az ének- és tánctudása az olyan, amilyen, nem egy musical-színészről vagy táncosról beszélünk, de még ettől függetlenül is hoz egy stabil, jó szintet (jó, Hugh Jackman mindkét elemben jóval jobb nála a Legnagyobb showmanben, de ő ugye musicalszínészként kezdte a pályafutását). Számomra Emma Stone sem volt rossz, de ha ő erre az alakításra megkapta az Oscar-díjat, akkor Goslingnak is meg kellett volna kapnia. A történet vége (a visszaemlékezés, hogy mi lehetett volna, ha...) nagyon szép, megható és bizony van benne nem kevés életszerű dolog, ami egyébként már a Whiplash-ben (a rendező előző, zseniális filmjében) is volt.
A zenék, dalok, tánckoreográfiák nekem tetszettek, attól függetlenül, hogy abszolúte nem vagyok jazz-zene hallgató. A kitekintések, tisztelgések a nagy előd filmekre szintén szép gesztusok, annak ellenére, hogy nem nagyon láttam még azokból sem szerintem semmit sajnos.
Én a magyar szinkronos verziót néztem, a dalok szerencsére itt is feliratozva voltak, nem szinkronizálták le őket, de a szinkronnal sem volt problémám.
Lehet ezt giccsesnek, gejlnek, nyálasnak, csöpögősnek nevezni, mert valahol lehet, hogy valamilyen szinten az is, de ehhez is kell egy szintű érzelmi intelligencia, hogy ez tetsszen valakinek. Aki helyből utálja a zenés filmeket vagy musicaleket, annak nyilván nem fog ez sem tetszeni.
A 6 Oscar-díjhoz hozzászólva: ha ez a film megkapta a legjobb filmzene és a legjobb betétdal (a City of Stars egyébként tényleg az egyik legjobb dal a filmben és megérdemelte a díjat) díjait, akkor ebben a két kategóriában minimum meg kellett volna kapnia a díjakat a Legnagyobb showmannek is, mert ott szerintem jobbak a számok, és a táncok is, mint itt; meg a díszletek, jelmezek is, abban is (de még csak jelölve sem volt). Emma Stone semmi kiemelkedőt nem nyújtott az Oscarért (Gosling legalább olyan jó volt, mint ő), így ha már ő megkapta, akkor Gosling is megérdemelte volna. A legjobb rendezés és fényképezés díját is megkapta, ami valahol érthető, utóbbi legalábbis biztosan.
Mindent összevetve, ez egyáltalán nem egy rossz zenés film/musical, de a "túlhájpoltságban" is van valami, mert annyira egyáltalán nem jó és különleges, mint amennyire a Port kritikája is élteti (nagyon érdekes, hogy azt írja, hogy a zenéje nagyszerű, a táncok pedig lenyűgözőek--mikor a Legnagyobb showmanben mindkét kategóriában jobb az a film, nehezebb számok, jóval jobb/nehezebb tánckoreográfiák, jóval látványosabb is). Na, mindegy, nyilván, az Akadémia sem akarta egymás után kétszer odaadni az Oscar-díjat ugyanannak a zeneszerző-párosnak (pedig szerintem jobban megérdemelték volna a másik filmért, mint ezért).
A Legnagyobb showmant még jó párszor meg fogom nézni, ez erről a filmről nem biztos, hogy elmondható.
7/10

Elöljáróban, annyit, hogy nagyon szeretem a Zenés filmeket.
A bemutató alapján nagyon jónak ígérkezett, és az hogy ennyi díjat kapott, azt jelezte előre, hogy ennek a filmnek minden percét élvezni fogom.
De sajnos ennek pont a fordítottja lett igaz, ennek a filmnek majdnem minden perce gyötrődést okozott.
kikapcsoljam? ne kapcsoljam? lesz ez jobb is?
Hát nem lett jobb! :(
Szerettem volna leírni azt hogy szerintem milyen a film, de nem találok rá megfelelő szavakat.
Mondhatni olyan semmilyen film. A történet nagyjából annyi amennyi a bemutatóban le van írva, de ez olyan csapnivalóan van megvalósítva, hogy az már durva. "és vállvetve segíti egymást a kudarcokkal kikövezett úton. A sikerért keményen meg kell küzdeniük"
A kudarcokkal kikövezett úton a kudarcokat átugrálják pár tánclépéssel, és a kemény küzdelem is ebbe a pár tánclépésbe merül ki.
Leginkább, úgy tudnám jelenezni, hogy a táncikálást néha megszakítják egy kis monológgal és néha egy kis énekléssel.
Én azt hittem, ebbe sokat fognak énekelni, de ez sem jött be, van benne pár éneklés, de sajnos Ryan Gosling olyan gyatrán énekel, hogy bármelyik X faktoros, amelyik eljut a mentorház kapujáig, leénekli.
Szóval még az énekes részek sem a legjobbak.

Én inkább megnézem 10x egymás után a: Grease, Hajlak, Mamma Mia 1, Moulin Rouge! filmeket, mint ezt még 1x.

Szerintem előbb nézd meg a térképen, hol található Hollywood, és majd utána mondj ilyen okosakat.

Kedves kis film, de az Oscar eső láttán meglepődtem. Erős fenntartásaim (számtalan jobb filnet is láttam 2016-ban) ellenére is fogadjuk el a döntést, gondoljunk az Euróvíziós Dalfesztiválra, sokszor ott is elképedünk milyen dallal nyer egy-egy ország.

Nagyon megosztó film. Van, aki végig szenvedi, vagy dobja tíz perc után. Az elején én se tudtam mi sül ki belőle, és vannak benne vontatott jelenetek, de az epilógus mindenért kárpótol. Engem elvarázsolt, és kb ötször megnéztem. A nyitó dal a “dugóban” zseniális!

Szerintem az érdemelne oszkárdíjat aki ezt végigszenvedi, mint én. A történeten nem sokat gondolkoztak, de a zenék pont olyan laposak. Remélem a németek nem próbálják meg alulmúlni ezt a zenés vígjátékot(?).

Jó, rendben, megcsinálták ezt a filmet, de minek? Az égvilágon semmi újat nem ad az 50-60-as években készült (különben nagyszerű) elődeihez képest. Nagyobb baj, hogy nem is akar adni semmi újat. Kellemes, de nem több annál. Az Oscar-eső teljesen indokolatlan, és jól mutatja, hogy mennyire elértéktelenedett az egész.

Kedves Port.hu! Los Angeles nem a Csillagok Városa, hanem az Angyaloké.

köszi de nem..ezt a filmet kihagyom

És az 1..2..3 után sem az 1 jön, hanem valami más!!
Mapk nem tanult meg számolni, még mindig.
Közben meg 10-es. Meg kell nézned!

vagyis inkább egy 7-est :)

na jó nem egy Anthony Kiedis..de azért nem annyira rossz
https://www.youtube.com/watch?v=6XIFn_MsTS4
https://www.youtube.com/watch?v=0tV6oO_RcHA

Gosling, kb annyira felszabadult tánc közben, mint én voltam szalagavatókor annak idején.
( komolyan, feliratozni kellett volna közben, hogy 1..2..3..és..1..2.)
Énekelni se tanult meg a BlueValentine óta.
(mondjuk a City of Stars, nem olyan rossz szám.)
A zongorázást jobban elhittem, szerencsére abból több van benne, mint tánciból.
( a fotozkodós jelenetnél, úgy néz ki mint fluortomi)
Lényegében, leszámítva azt a kezdeti sztrádás szörnyűséget, meg még párat:) nem is igazán nyúzikel.
(legalább is ezzel nyugtatgatom magam, de tényleg, nem volt rossz, abszolút nézhető)
Egy keserédes, egy olyan 60% kakaótartalmú narancsos keserűcsoki, ha már...
6 oscar? Akkor én is adok neki egy 6ost. :)

Kaliforniai álom.

Mikor Brad Pitt
Rád mosolyog,
S beszívod életed,
Díszlet szagát,
Gondolva, az fény és csillogás,
Ébredj arra legott,
Történhet másképpen is a dolog.
Ember napi gondokkal,
Ki meghallgatásról meghallgatásra járva,
Napról,napra,
Hol egy híresség előtted kávét vész,
Te rajongva látod neki sikerült.
Ott kétség és vágy között,
A szín kitárul, reflektorok gyúlnak,
Felhőkön táncolsz mint fuvallat.
Édes és bús jazz lesz társad,
LA közben körbe forog,
Stúdiók kitárják ajtajuk,
Ezer watt arcodon,
Siker, melynek ára van,
Old és köt embert,
Repít és mélybe taszít,
Mert áldoznod kell oltárán,
S, a történet kerek ott,
Fenn a vásznon.
Siker, csillogás, nő és férfi,
Titkon mind ezt reméli,
Hogy ez a habos álom élhető,
Ha csak másfél órára is vehető.
Ezer forint, Dolby Surround,
Tiéd az álom.
Majd a mozi előtt,
Kabátod fázósan összehúzva,
Indulsz, utadra,
Mert várnak a holnapok.