Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Téma: Kánikulai délután

Spoiler
norton15 2008 szept. 28. - 10:10:14
(4/64)
Zseniális, zseniális, zseniális. Pacino egy zseni, ezt tudtuk, Sidney Lumet is az, én mégis az azóta csontrákban meghalt Johnny Cazale-t figyeltem meg. Annyira jó ebben a filmjében, mint az összesben. Õ volt a Keresztapa Fredója, szerepelt Gene Hackman mellett a Magánbeszélgetésben, aztán ez, végül a Szarvasvadász. 197-ban halt meg, a Szarvasvadász jeleneteit már halálos betegen vette fel. Ebben a filmben nagyon jól hozza a csendes õrültet, aki bármikor lelõné a túszok felét, ha kell.

A film elsõ félóráját szétnevettem, nevetséges, hogy az egyik tag lelép a rablás közepén, amatõr módon akarnak rabolni 1000 dollárt, aztán fel is hívják a figyelmet a füsttel.

Viszont a film csak 30%-ban igaz, ezt az igazi bankrabló, John Wojtowicz írta a levelében, miután megnézte a filmet.:)
Válasz
10/10
glassesman 2008 febr. 02. - 13:29:33 10/10
(3/64)
Bevallom,amikor elõször kezdtem nézni,kb.a feléig bírtam.Egyszerûen nem hittem el,hogy egy bankrablás ilyen is lehet,pedig az elején ott van:valós események alapján készült a film.
Szóval a felénél otthagytam a komolytalansága miatt...De a sok jó kritika,az imdb-n elért kitûnõ helyezése,meg az,hogy a 70-es évek krimijei nagyon tetszenek,nem hagyott nyugodni.Éreztem,hogy elsõre valamit nagyon "benéztem".

Ma már persze nagyon kedvelem,úgy ahogy van.Többször is láttam,DVD-n is megvan.Így azt is látom,Lumet szándékosan
csinálta már-már szatirikusra ezt a bankrablást.Mert így a bank
elõtti történéseket nyugodtan vehette minél feszültebbre,a benti jelenetek jól ellensúlyozták azt.Az eredmény egy bravúrosan rendezett film,dokumentaristán élethû tömegjelenetekkel,a rabló Al Pacino és a rendõrt alakító Charles Durning leírhatatlanul hiteles alakításával.
Válasz
9/10
Mákostonhal 2008 jan. 26. - 21:31:36 9/10
(2/64)
Sidney Lumet rendezõként a valóságos események hiteles, mégis filmszerû bemutatásának profi szakembere, Al Pacino pedig színészként az illúziókeltés nagymestere. Ezek után meglepõen hangzik, de nagyon jól megférnek egymás mellett. Kettejük által drámai bemutatást nyer egy fiatalember életének néhány sorsdöntõ pillanata, amik, talán már az elején sejtjük, nem kecsegtetnek semmi jóval. A zenei aláfestéssel, nagy totálokban bemutatott kezdõjelenet tökéletes bevezetés. A lassan pergõ események, a remek opratõri munka által talán szembetûnõen furcsa módon mindíg a hogy úgy mondjam "legprovokatívabb" szögbõl bemutatott események, a néhol ritkásabb vágások, a kínzó csönd, és Al Pacino rezzenéstelen, velünk farkasszemet nézõ szempárja nagyon jól eléri a hatását. Ahogy tovább haladnak az események, mindíg történik valami új, aminek megjelenése által pár pillanatig összeszorulhat a gyomrunk. Az idõvel sajnos erõs egyhangúságba hajló jelenetek egyre többet árulnak el a fõszereplõrõl, szándékairól, jelleme is szépen lassan kikörvonalazódik. Kiderül, hogy õ és társa vietnámi veteránok. A háború hatására kialakult kormányellenes hangulat miatt az emberek hõsként kezdenek tekinteni Sonnyra, aki ki is használja ezt, hogy a középpontba kerülhessen. Ehhez a karakterhez olyan színész kellett, aki energetikájával, karizmájával vonzza a nézõ szemét, ígyhát Al Pacino nagyon jól megállja a helyét Sonny szerepében, aki talán kissé Tony Montana elõfutára, az attitûdök, gesztusok ugyan csak némileg emlékeztetnek, erõs a gyanúm, hogy egyik figura a másikból fejlõdött ki. Látványos alakítás ez, ahol sosem tudhatjuk, mit fog tenni Pacino a következõ pillanatban. Érdekes, hogy ezekben a jelenetekben az események olyan bemutatást nyernek, hogy az embereken eluralkodó rajongás, vagy éppen tömeghisztéria által úgy érezzük, a film nem is lehetne abszurdabb. Pedig ez mind így történt. Ez a mondat olyan erõsen agyunkba ég a film nézése közben, hogy szerencsés módon tompul a teljesen hétköznapi, valós karakterek iránt esetlegesen fellépõ enyhe szkeptikusság. Példa erre, mikor megtudjuk, hogy Pacino karaktere biszexuális, és hogy miért is rabolta ki a bankot, habár meglepõdünk, továbbra is tökéletesen pártatlanok maradhatunk. A tömeg viszont elpártol Sonnytól. A film azzal éri el pártatlanságát, hogy végig hiteles, és úgy drámai, hogy nem is dramatizál, egyszerûen olyan, mintha csak dokumentálna. A valóságossággal azonban meggyûlhet a bajunk. Egyeseket zavarhat a hosszú jelenetek vontatottsága, vagy hangulata, vagy hogy nem igen van a filmben zene. A teljesen steril, nem is létezõ állásfoglalás engem azért zavart, mert ezáltal néhány helyen a film nem váltott ki belõlem annyit, amit kiválthatott volna. Csak azt tudtam átérezni, milyen forró is lehetett a talaj Sonny lába alatt azon a kánikulai délutánon. 86%
Válasz
Redfield 2007 aug. 13. - 18:47:31
(1/64)
Jó kis film. Drámai, ugyanakkor (szatírikus?) is. Pacino remekül küldte, szimpatetikusabb túszejtõ, mint John Travolta az Õrült város-ban. Aki már látott pár ilyen filmet, annak nem kecsegtet sok újdonsággal, hagyományos félresikerült bankrablás, semmi mesteri terv, tökéletes bûntény, de mégis van hatása. Ez pedig a rendezésnek, és a kiváló karakternek (valamint alakításnak köszönhetõ elsõ sorban). A reakciók nem tûntek túl valóságosnak, de mindenképp elképzelhetõ, és ugyanakkor szórakoztató is, hogy így állhatnak hozzá az emberek.
Válasz