Láttam a Krétakör és a Berliner Theater elõadásában is a darabot, jobban tetszettek, mint ez a 62 jelenetet beharangozó színházi lyuk-játék. Egyszer elment.

Épp ma láttam. A darab kitûnõ, az elõadás jó. Nekem nagyon átjött a hangulat.
Amivel változatlanul nem vagyok kibékülve az Örkényben, az az, hogy felnõtt emberek közé beengednek középiskolás csoportokat. Azt javasolnám: legyenek olyan esték, amikor csak az iskolások vannak benn, és csak egymást zavarják az elõadás közbeni(!) állandó(!) hangos beszélgetésükkel, egymás ruháját sározzák össze, amikor felteszik a mocskos cipõjüket az elõttük lévõ székre. Moziban már vagy 20 éve nem voltam, és borzadva hallom, hogy a legtöbb helyen a többség folyamatosan kommentálja a film történéseit - de azt hittem, a mai fiatalok legalább azzal tisztában vannak, hogy színházban nem (sem) illik pofázni elõadás alatt... :S

Értem én,hogy gazdasági válság van és nem kell díszlet,de a színház számomra a
látvány és a színészi játék egyvelege.Talán ezért színház és nem színlyuk.
Mozit játszani véleményem szerint alternatív színházban lehet.Nekem akkor is
sokkal jobban tetszik,ha van tér,pláne,ha több színész is játszik a darabban.
Persze van elõadás kis helyen,de annak pont az a varázsa,hogy kicsi és meghitt.
Az Örkényben van hely bõven és ezért furcsa az egyedi megoldás.Hangsúlyozni
szeretném,hogy ez csak az én magánvéleményem,de a mellettem ülõk álandó
mocorgásából arra következtetek,talán mások sem azt kapták amit vártak.
Kedves Veraszto,mi az erkély 3sor szélén ültünk,próbálja meg,talán harmadszorra
ön is fogja látni amit mi.Vagy azóta valamit változtattak.
Színházba azért járunk,mert szeretnénk elvarázsolódni.Amennyiben ez nem történik
meg velünk,hiányérzetünk lesz.Ha jó az elõadás,könnyebben mondjuk,jól játszottak
a színészek,de ellenkezõ esetben már rosszabbnak gondoljuk a színészek
alakítását is.
Véleményem némiképp árnyalnám,a Kasimir és Karoline egy iskolai elõadás keretein
belül lehetne egy jó színdarab.Díszlet nélkül és kis területen.

Másodjára én is az erkélyrõl láttam ezt a nagyon szeretetre méltó, kitûnõ elõadást, és semmi zavarót nem találtam. Persze, hogy bábszínházat látunk, hiszen arról is van szó. A darab valóban nem a Hamlet, de az is erény, ha egy jó elõadást ki lehet hozni belõle. Micsoda rossz szövegek Edith Piaf számai, ha nem a megfelelõ énekes énekli! Emlékszem, annak idején a Varsói melódia c. harmatgyenge, vagy annál is gyengébb darabra, amibõl mégis színháztörténeti elõadás lett a Katonában, Törõcsik Mari jóvoltából.
Semmi érdekem nem fûzõdik, hogy mindenkinek ajánljam ezt az elõadást, csupán az, hogy egy nagyon kultúrált, nagyon emberséges, igényes, szívet melengetõ estével lesz gazdagabb, aki megnézi. Amellett legalább öt színész alakítása külön elemzést érdemel.

Véletlenül néztem meg, és évek óta magasan a legjobb elõadást láttam. Nagyszerû. Kedves,érdes, komoly,komolytalan, érzelmes,durva, megható,kiábrándító, minden nagyon játékos, magas színvonalú, szellemes. A mesélõ zongorista magától értetõdõ könnyedséggel narrál, reagál, miközben kitûnõen zongorál. Hámori Gabriella bájos, mint Audrey Hepburn, sexi, mint Ertha Kitt. Szandnter Anna nagyon emberi, Máthé Zsolt Kabos Gyulát idézi, mindnyájan kitûnõek. Gratulálok. A nézõtéren ott volt a másik most futó Ödön von Horváth darab egyébként kiváló rendezõje. Nem irigylem...

FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál --------------------------------- KASIMIR ÉS KAROLINE ----------------- Bagossy László-------- Örkény István Színház------ Szögezzük már végre le, hogy Ödön von Horváth nem egy igazi drámaíró, darabjai legfeljebb életképek /Szép Ernõ-i poézis nélkül/, híján minden mélységnek. Közhelyeibe a posztmodern utókor magyarázza bele a társadalomkritikát, dramatugiája sivár, mint egy korabeli hangosfilmé. Ez az! Erre érzett rá Bagossy László, mikor a szüzsét vetítõvászon méretû keretben, narrátorral elválasztott jelenetekben játszatja. Darvas Ferenc zongoraalátéttel fûszerezett konferansza kissé még az akkoriban éppen eltûnõ némafilmekre is emlékeztet, ahogyan az egész ponyva-ízû cselekmény is. A rendezõ tökéletesen valósítja meg a filmszerû töredezettség és a hetykén poentírozott események egységét, a játszhatatlan semmiségbõl formai bravúrt teremt. Ami a párhuzamos futó Ö.von H.-opusz esetében, mütyürkézéssel, a történelmi korrajz erõltetésével és némi ízlésficammal nem sikerült, az az Örkény színpadán, az évad legeredetibb koncepciójával, rendezõi mestermunkát eredményezett. Az együttes példásan alkalmazkodik a szokatlan stílushoz, villanásnyi idõ alatt realizál gyorsan változó szituációkat, nincs háttér, nincs vetítés, tulajdonképpen még kellékek sincsenek: a színészi játékra van bízva minden! Csuja Imre, Mácsai Pál, Széles László bármelyik szerepében olyan magától értetõdõen jó, mintha neki írták volna, annál örvendetesebb a fiatal erõk magabiztos helytállása. Polgár Csaba a kiábrándulásra hajló önfeladás, Máthé Zsolt a hajlongó alkalmazkodás kórképét rajzolja meg, figuráik tökéletesen illeszkednek a 30-as évek világához. Szandtner Anna különös egyénisége a megírtnál összetettebbé teszi Karoline alakját, érett érdessége felülírja a kitörni vágyó lány-szerepek kliséit. Úgy tûnik, új környezetében végre megkapja a karakteréhez illõ föladatokat, heteken belül két parádés alakítással lepett meg, melyekkel egybõl az ifjúsági ranglista élmezõnyébe ugrott. Hámori Gabriella könnyedén hozza többszintû figurájának ellentmondásos rétegeit, éles- sége míves fegyelmezettségbe ágyazódik, gesztusait, mimikáját meggyõzõ átélés hitelesíti. A koldusoperai fiaskó után a Majomnõ songjában varázsos hangszínnel bizonyít, legapróbb megmozdulása is korszerû játékstílusra alkalmassá tevõ, sokoldalú habitusát jelzi. Bagossy László formai bravúrja és mesteri színészvezetése újabb értékes elõadást hozott létre az Örkény István Színház-ban, amely újabb elõrelépést jelent a hazai mûvész-szín- házak rangsorában.