nekem nagyon tetszett a film, nagyon szeretem a Woody Allen filmjeit. Imádom!

Nagyon szeretem Woody Allent és a mûvészetét.Ez is "woodys" lett,egész jól el tudtam mélyülni benne.Nagyon emlékeztet a Match Point-ra a mondanivalója miatt: nem lehet semmit se megúszni szárazon(Bár Jonathan Rhys-Meyers csak lelki büntetést kapott) Tök drámai.De épp ezért jó.

Több mint húsz éve szeretem és gyûjtöm is Woody Allen filmjeit, de ez a londoni korszak nekem sem tartozik a kedvenceim közé. Scarlett Johansson-ról pedig az a véleményem, hogy nem a színészi játékával bûvölte el a "mestert". Összehasonlítva Mia Farrow-val vagy Diane Keaton-nal ugyancsak gyengécske. Mint nõ is számomra jobban bejön Diane Keaton. Bár mint tudjuk: kinek a pap ...

Ugyan már ugyan már, szakadjunk már le errõl, hogyha valaki nagy rendezõ, kötelezõ minden filmjét szeretni. Én is kaparom a falat, barátom! Nem állítom, hogy Woody nem egy zseni, de nekem ez a korszaka egyáltalán nem fekszik. És Scarlett Johansson (kövezzen meg okééé minden férfi :) ) akkor is P O C S É K mint színész, 1 nulla!!!

Az egyik legjobb film, amit az utóbbi idõben láttam. Ewannek nagyon jól áll ez a szerep. Leginkább a hangulata fogott meg. A Match Point talán azért tetszett jobban, mert gyorsabban pörögtek az események. Mindkét film legnagyobb erénye, hogy a végkifejlet abszolút valós és életközeli. Mindenkinek csak ajánlani tudom a filmet. Már nagyon várom Woody új filmjét, a Vicky Cristina Barcelonát. A trailer alapján jónak ígérkezik.

Match Point rossz film????Egyszerû lehet a lelkiviágod-sajnállak érte. Azért mert nem egy tipikus Woody Allen film? Adsz egy utolsó esély ennek e nyomorult zseninek??? Jó fej vagy. Scarlet Johansson bárgyú? a legnagyobb legkifejezõbb legszenvedélyesebb. Nem egy oscar díj a mérvadó-bármelyik európai díj nagyobb megtiszteltetés...Cannes...kicsit tarolt...no de milyen szar ez a Woody öregem egy mûértõ vagy...komolyan kaparom a falat

Vki írta, hogy gondolkozott közben, nem is annyira szórakozott... na ehhez csatlakozom... tanulság, gondolat, érzékes vannak a filmben, de nagy alkotásnak én nem nevezném.
Barátokkal egy sör mellett ezt a témát 15 perc alatt ki lehet nyírni. Mást vártam, de mindenképpen többet, ha mást nem is. Aki csak elmegy egy filmre, szerintem Õ is csak gondolkozni tud ezen, kapni nem fog semmit.

Továbbá nem elhanyagolható a film címének szimbolikus utalása sem.
(Pl. l. http://hu.wikipedia.org/wiki/Kasszandra - az összefüggés értelmezését az olvasóra-nézõre bízom.)

"Egy lassan folyó történetben, amiben nincs semmi izgalmas. Meglátásom szerint elég kiszámíthatóak a fordulatok és a végkifejlet is."
Ha feltételezzük, hogy pont ez volt az ábrázolás lényege, vagyis, hogy egy (sajnos!) általánosnak, szokványosnak mondható jelenséget/eseményt állítson a középpontba, de úgy, hogy a hangsúly a pszichológiai folyamatokon van, vagyis az ember erején, törékenységén, tragédiáján stb., akkor sztem tökéletesen sikerült alkotás a Kasszandra álma.
Én nagyon elégedett vagyok a filmmel, a moziban ülve úgy éreztem, magam is benne élek a filmben, a fiúk mindennapjaiban, és átérzem örömüket, bánatukat, és mindent átélek és megértek, ami velük történik. Ez már valami. A rendezõ-forgatókönyvíró, a színészek, az operatõr, a zeneszerzõ sikeres hadjárata ellenem. ;)

A gondolkodás is lehet a "szórakozás" egy formája. Sõt.
:)

szerintem nagyon jó film a Kasszandra álma, de csak akkor, hogyha nem várjuk tõle a tipikus Woody Allen-ízt.. sõt, gyakorlatilag nem is lehet semmiféle skatulyába húzni. nagyon egyedi érzés kisért végig, nem mondhatom, hogy élveztem, mert nem szórakoztam, hanem inkább gondolkoztam közben..

ha aszondod, akkor igyekezni fogok. helyes infókat is fogok írni, fõleg, ha rávilágítsz, melyek helytelenek... o_O

hát, ez a cikk nem sikerült túl jóra én aszondom. gyakorolni kéne még az újságírást mert ez így unalmas és nem sok helyes infót tartalmaz. de hajrá ezerrel. menni fog ez.

A Matchpoint jobban tetszett, ebben kevesebb cselekmény van, inkább a lelki dolgokra megy rá. A színészek jók, szomorkás, lassú, a maga mûfajában jó, de a megfelelõ hangulatban kell rá beülni. Nem egy elsõrandis könnyed film.

108 perc görcsben álló gyomor; a lassú folyású film lehetõséget ad a nézõnek arra, hogy megpróbálja kitalálni, hogy mi lesz a történet következõ eseménye. A tippek többnyire nem bizonyulnak helytállónak. Az apróbb szerepekben is rendkívül hiteles és meggyõzõ alakítások teszik élvezetessé a filmet, amelyet szerencsére a hollywoodi kommersz szele nem csapott meg (külön megemlítendõ értéke a filmnek gyönyörû angolsága is). Vannak hiányzó láncszemek, de feltehetõen a rendezõnek célja van ezzel; ki-kipótolja a hiányzó láncszemet saját belátása, értékrendje szerint. Inkább a francia vagy spanyol filmek hangulatára emlékeztet a Kasszandra álma, amelybõl teljességgel hiányzik a Woody Allen-féle humor, jelen van ugyanakkor a bûn és bûnhõdés (M. Klein-féle Cassandra interpretáció?); a legfõbb bûnös büntetése ugyanakkor elmarad – talán mert ez így szokott lenni?
„Mert hiában tiszta a gyolcs,
Benne többé semmi vérjel:
Ágnes azt még egyre látja
S épen úgy, mint akkor éjjel.”

hát, annak fényében, amit írtál, nem biztos hogy woody allen ezen korszaka neked szól...

persze, hogy skót. nem is értem, miért írtam angolt, nyilván farrell írségére fókuszáltam...:) így azonban még szebb is.

Ewan McGregor skót, szóval kb annyira angol, mint Colin Farrell. Max britnek nevezhetnéd, angolnak semmiképp.

Holnap megnézem, nagyon kíváncsi vagyok, ez nálam az utolsó esélye Woody-nak. :) De tényleg. A Melinda és Melinda volt az utolsó jó filmje szerintem, a Match Point egy nagy nulla volt, a Füles valamivel jobb, de talán csak azért is, mert még a szereplésével vitt némi színt és iróniát a filmbe. Ellenben Scarlett Johanson bárgyú és kifejezéstelen arca és játéka nemhogy nem jó, de egyenesen pocsék volt mindkét filmben, és hogy õszinte legyek most sem várok már sokkal többet se a sztoritól, se a színészektõl.

Amikor 2004 nyarán Woody Allen Londonba költözött, hogy leforgassa aktuális filmjét, a Match Pointot, sokan, még a rajongói is pillanatnyi hóbortnak gondolták e kiruccanást. Hogy Woody Allen mennyire szuverén egyéniség, mi sem bizonyítja jobban, hogy azóta már zsinórban a harmadik filmjét forgatja a brit fõvárosban. Alighogy New York díszpolgára lett, faképnél is hagyta addigi életmûve fõ ihletõjét? Magyarázatul szolgálhat erre egyik idevágó aranyköpése: "Soha nem lennék olyan klubnak a tagja, amelyik engem is felvenne tagjai sorába!"

Ráadásul nem mozog idegenül London utcáin sem. Bár új filmjének fõszereplõi éppen úgy, olyan intenzitással, egymás szavába vágva vitatják meg életüket a vacsoraasztalnál, mintha a megszokott brooklyni zsidó családot látnák, holott igazi, tõsgyökeres angol család osztja egymást. Azonban a jiddis kifejezésekkel kevert értelmiségi amerikai-angol helyett az ideillõ, itt hiteles vaskos cockney akcentussal. Ennek megfelelõ a szereplõ színészek kiválasztása is, a Woody Allen-filmeknél megszokott sztárparádét most az angol Ewan McGregor és az ír Colin Farrel jelenti, akik séróból nyomják az ízes "tájangolt". Hozzájuk csatlakozik még egy sor kevésbé ismert, de semmivel sem jelentéktelenebb tehetségû, szintén anyanyelvi brit színész. Mindig megteszem, így most is felhívom az angolul tanulók figyelmét az "angol" angol kiejtésére és a tipikus szórendre, szófordulatokra, amelyek olykor sokban különböznek az általánosan ismert és elfogadott "globális" angoltól. E filmben is ezt élvezhetjük, természetesen csak a feliratos verzióban.

Tehát Woody Allen, úgy tûnik, véglegesen elhagyta Manhattant, de egy kicsit elhagyta speciális, csak rá jellemzõ humorát is. E filmben már szó sincs nervõz, szorongó értelmiségiek sziszifuszi erõfeszítésérõl annak megfejtése érdekében, hogy vajon mi is az a szex. A Kasszandra álma úgy kezdõdik, mint egy normál melodráma. Két fiatalember megvásárol egy bájos vitorlásjachtot, a Kasszandra álmát. Terry (Colin Farrel) és Ian (Ewan McGregor) rögtön ki is hajóznak, mintegy megmutatva a nézõknek, ez az, mire mindig vágytak. Aztán kiderül, hogy Terry gyakorlatilag idült alkoholista és szerencsejáték-függõ, Ian pedig hazudozással és kölcsönkocsiban való villogással bonyolítja hódításait, mígnem találkozik a szerelemmel, egy színésznõ személyében. Ian nem hazudhat tovább, Terrynek pedig saját és családja érdekében kell más utat választania. Kapóra jön a gazdag amerikai nagybácsi látogatása, aki látszólag segíteni is hajlandó a fiúkon. Azonban neki is van egy kérése...

Tán ennyibõl is látszik, nem az a tipikus Woody Allen-vígjáték, bár néha találkozunk a fokozatosan bonyolódó szituációban az ismert (és elvárt) szellemes riposztokkal, haladva a végkifejlet felé egyre inkább látjuk, itt valami másról van szó. Sehol sincsenek "Woody Allenes effektek", nem is vígjátékot nézünk, talán valami krimibe hajló, enyhén moralizáló drámát, egy újabb tanulságos emberi történetet, egy újabb szócikket Woody Allen "Emberi Gyarlóságok Enciklopédiájából", valahonnan az 'addig jár a korsó a kútra' és az 'aki másnak vermet ás' közül.

A helyszín- és fazonváltoztatáshoz zeneszerzõváltás is társult, a Woody Allen-filmek megszokott és védjegyé vált szvinges jazzkísérete is, legalábbis egyelõre, a múlté. Az új zeneszerzõ egy alig ismert név, Philip Glass. Ez vicc akart lenni, persze, mindenesetre meglepetéssel láttam a burjánzó, fortyogó hangfüzérek és dallamgejzírek mesterének nevét, de munkája nem vált le a filmrõl. A máshonnan már unalomig ismert zene kiválóan betöltötte a hangulatfestõ- és feszültségfokozó szerepét, pontosan annyi volt, amennyi kellett, sem több, se kevesebb.
A filmet fényképezõ Zsigmond Vilmos nevét viszont már olvashattuk Woody Allen-opuszon, itt is megmutatja a magyar származású, Oscar-díjas operatõr, hogy nemcsak a nagyszabású látványos tablóképek, hanem az intim, fojtott hangulatú közelik, szekond plánok mestere is.

A filmet író/rendezõ Woody Allen ismét bizonyítja, hogy az egyik legkiválóbb forgatókönyvíró a világon. Egy balett-táncos biztonságával ugrál a közhely "pocsolyái" között, anélkül, hogy besározódna. Szerkesztési elve, miszerint nem a lényeg a lényeg, hanem az addig vezetõ út, becsülendõ, sõt filozofikus. Mindig ott vág, ahol ha egyetlen másodperccel is többet mutatna, pornográfia lenne. De így nem az, hanem amit elvárunk: egy értelmesen, néha szellemesen elmesélt emberi történet.