Egyetértek, imádom a filmet :)!

Igen, tökéletesen igazad van, a teljesség igénye nélkül kizárólag a fiú „lágyságát” emeltem ki, és való igaz, személyiségének rendezetlensége nagyban hozzájárul a kapcsolatuk reménytelenségéhez. Jó film, izgalmas élmény még közel egy év távlatából is… Hm…

Szerintem ez egy brutálisan jó mozi
Zseniális a szereplõ választás - mindkét szereplõ jutalom játékot játszik

A sztori már - már közhelyszerûen gyakori- irgalmatlanul jól sikerült - a nõ vergõdése - a férfi semmire oda nem figyelése -illetve csak önmagára ,- totálisan átjön a nézõnek az amikor érzed,hogy két ember között vibrál a feszültség :)

,-S ami külön tetszik,hogy a múlt zsákját is elõkotorja a rendezõ s egyszerre érthetõvé válik - ki - miért tesz a párkapcsolatban - a minta követése vagy totálisan nem lekövetése.

Akár egyiket választja akár a másikat egyik sem jó ,- mert elvész az egyén ösztönös választási szabadsága ,- s a végén a csaj úgy dönt ahogy az ösztöne

kötelezõ darab

max 10

Nem tudom iróniának szántad-e a válaszodat. Én nem úgy nézek végig egy filmet, hogy beletekergetek, mert az nem film nézés. Ebbe azért tekertem bele, mert kíváncsi voltam elkapok-e egyetlen olyan jelenetet ami leköt pár percnél tovább. Sajnos nem így történt. Nekem pedig már nincs türelmem olyan filmeket végig nézni amiben már az elején nem fog meg valami, akkor inkább keresek más filmet/elfoglaltságot vagy akármit.

Mindennapi történet, ezer meg ezer tönkrement házasság tükörképe. A pálya ívét (a miértet) nem látjuk. Szokványos panelek itt nincsenek: az egyik lezüllik vagy a másik kiugrik-felemelkedik, jön a nagy Õ, ilyesmik: nem, semmi extra csavar-fordulat, "csak úgy", hipp-hopp, elromlott. A történet lehangoló, a rendezés amit lehet, kihoz ebbõl a kevés történésû, de folytonos zaklatott vibrálásból. Williams és Gosling pedig szédületes, két vérprofi, rokonszenves sztár jutalomjátéka, bár láthatóan megszenvednek érte-vele.

SPOILER!!!
Nem értek veled egyet, Dean karaktere egy kedves, jól alkalmazkodó, társasági ember, aki a pillanatnak él, már másnapra sincs semmi elképzelése, nemhogy 5-10 évre. Meg is mondta, hogy neki az bõven elég, hogy meló, aztán otthon lenni a gyerekkel, iszogatni és aztán elaludni a fotelben reggelig. Otthon nem segített semmit és ahogy a gyerek meglett, alapból bele...rt, hogy a feleségének félbemaradtak a tanulmányai. Ez a költöztetõs, vagy alkalmi munkás sztoriból mi lett volna késõbb, ha fizikailag nem bírja, semmi otthon ivott volna 10 év múlva, erre tök kilátástalan volt gyereket vállalni.
Cindy valóban nem volt rendben érzelmileg, de jó anya volt és rá épült a család egzisztenciája, felelõssége, az otthoni munkát is egyedül vitte, tulajdonképpen két gyereket nevelt, nem csodálom, hogy nem tekintette pasinak...
Én is pasi vagyok és sok ilyen felnõtté válni képtelen, folyamatos lecsúszásban lévõ pasit látni.
A film remek volt, nekem fõként Michelle Williams játéka tetszett, Goslin is jó volt, de valahogy a játékáról mindig beugrottak Nicolas Cage lecsúszott emberes szerepei.

.."bele-bele tekergettem.."
Mi is így nézzük a filmeket. Fõleg ha hosszú percekig vagy autós üldözés folyik, vagy csak rohangálnak egymás után, vagy csak "nem történik semmi" és üvölt valami harsogós zene.
Ezzel néha sokkal hamarabb lehet végezni egy-egy filmmel.

jav. Túl a fenyvesen. De mindegy is.

Valahogy én is így voltam vele. Aztán bele-bele tekergettem és nem, egyszerûen nem jött be az egész. Már alapból a képi világa olyan, hogy konkrétan fáj nézni. Lehet, hogy ez is volt a cél, de nálam nem az "annyira rossz h muszáj tovább néznem" érzést kelti, hanem egyszerûen csak szar, és nem is érdekel. Kb. ugyanez megismétlõdött a Fenyvesen túl c. filmnél is.
Nem nekem találták ki ezt a rendezõt :(

Drukkoltam nagyon a filmnek. Akartam , hogy tetsszen. Sajnos nem jött össze. Háromszor futottam neki , mire sikerült végignéztem. Nem tudott semmit nyújtani ,ami lekötött volna .

TÜKÖR! Film ami nem a hollywoodi "hepiend"-et, hanem a realitást mutatja. Ha nagyon akarnék biztos találnék ellenpéldát de nem akarok.Ez így jó, okulni lehet belõle és egyet kell értenem az elõttem szólóval, bizony közre játszik az elhatározás! Ez a film nálam erõs 8/10 de sokat dobott rajta Ryan Gosling, kellemes csalódás volt számomra. Bárkinek ajánlom aki képes befogadni és megérteni egy ilyen jellegû filmet.

Ez nekem nagyon kedves mozi!!!

De amint látom, a fórumozók egy része azon tanakodik, hogy mitõl mehetett gallyra a kapcsolat... No, hát lássuk csak... *** SPOILER *** ...semmitõl... nem ment gallyra, mert nem is volt ott lópikula se... (lehetett vóna, de nem vót...)

A fiú rendkívül nyitott, érzékeny, elfogadó és befogadó, nagyon figyelmes, ösztönösen könnyen és jól alkalmazkodó. Lételeme a szeretés, ugyan nem tudja, hogyan kell adni és kapni – mert elég zûrös család állhat mögötte -, de õ rajongva szeret és elfogad, szívvel, lélekkel. Mást nem is tud, de szeretni, no azt nagyon – minden porcikájával, szinte már fojtogatón (bár ez csak az õ esetükben válik kissé tragikussá...). Nála a mérték a fõ gond: túlontúl odaadó, és persze túl korán. (A bizalom lassan épül fel, de ha jó alapok nélkül idõ elõtt alakul ki, ingatag lesz, de ami még rosszabb, szánalmas reménykedéssé torzul. Az, hogy a fiú késõbb idõzített bombává válik, szinte természetes. Az elutasítást mindenki nehezen viseli. Idõvel õ is.)

És ezzel a csupaszív fiúval szemben itt ez a szegény lány: hát sok öröme se a kapcsolataiban, se a szexben nem volt. Mit hoz otthonról: egy elnyomott erõtlen örömtelen anyát és egy kíméletlen arrogáns és elnyomó apát. Nem volt alkalma megtanulni szeretni, mégis ahhoz, hogy mohó szorgalommal bepótolja ezt, nincs eléggé felvértezve (szemben a fiúval). Anyja megalázott helyzete és sótlan élete úgy tûnik elég ütõs példa és nyomós ok számára ahhoz, hogy a lehetõ legkevesebb bizalommal és hittel induljon el a maga útján, hogy rutinosan az „érzelmileg kívül maradós” pozíciót válassza, és úgy látszik, az egzisztenciális kérdéseken túl nem is nagyon van terve, se álma saját életére vonatkozóan. Ami látszik, hogy baromi zárt, elég „frigid”, és nem kész egy férfinak megadni magát. Ugyan ösztönösen keresi az elfogadást és a feloldódást az intimitásban, meglehetõsen korán, 13 évesen kezd szexelni, és bár nem egy lotyó típus, mégis majdhogynem válogatás nélkül próbálkozik - (errõl egyébként eszembe jut egy nagyon bájos jelenet a Lány a hídon c. filmbõl: Vanessa Paradis a vonaton a slozin hetyeg valami fickóval, majd a gyors menet után odébbáll: „bocs, nem veled van a baj, de nem téged kereslek”... :D...) -, de sok örömét nem leli benne, „terhes” következményeit annál inkább. A rideg családi háttér inkább arra predesztinálja, hogy igazán oda ne adja magát soha, maradjon csak érzelmileg kívül. Vonzza ez a fiú, de közel engedni nem tudja, és igazán nem is kíváncsi rá. A szerelme azért ideig-óráig valamelyest feltüzeli õt, továbbá nem is hálátlan annak jóságáért, és hát adott helyzetekben a libidója se hagyja cserben, de ez édes kevés, pláne hosszú távon. És lássuk be, csapda is. Nem tanulja meg megbecsülni a másikat, se saját magát. Józan esze van, meleg szíve már kevésbé – szegény hideg, mint a jégcsap. Nyilvánvaló, hogy a két fiú közül jól választ – amibe aztán késõbb törvényszerûen beletörik a bicskája! Nem tudott élni a lehetõséggel, nem sikerült odaadnia magát még a potenciálisan legkönnyebb jelöltnek sem. Elkeseríti ez a kívül maradás, de magán és a viszonyulásán változtatni mégsem tud. Teszi a dolgát, abban nincs is hiba, de örömre képtelen. Szomorú! Nagyon az, a leginkább azért, mert ugyanoda tér vissza, ahol vele ez az egész dolog megesett. Nem halad elõre, nem nõ fel, nem kezd el teljes életet élni. Abba pedig végképp reménytelen belegondolni, hogy vajon õ egyedül, háttérben a rideg apjával (az anyja közben eltûnik, talán belehalt a bánatba...) miféle hátországot, milyen meleg otthon fog tudni teremteni a kislánynak. Apa sajnos nagyon el, valszeg õt elmossa a szesz...

Én mindezek mellett mégse gondolom, hogy egy ilyen helyzet (kettejük találkozása, pocakban a kislánnyal) mindenképpen kudarcra lenne ítélve... „Egy állandó dolog van: a változás.” Nehéz, kemény döntések sorozata várt volna rájuk, de nem lehetetlen. Lehetett volna a kettejük kapcsolatából egy szép együttmûködés, egy nagyon erõs összefonódás, de nem lett, hiszen egy jó kapcsolat elsõsorban nem kompromisszumok kérdése. Egy jó kapcsolat legfõképpen kellõ mértékû önfeladás és odaadás kérdése, amihez ugyan nagyobb bátorság kell, viszont valójában semmiféle veszteséggel nem jár, nem beszélve arról, amit aztán természetébõl adódóan nyújt. Ehhez képest nagyon rossz látni a záró képeket... - pedig sajna a lehetõségekhez képest mégis ennek a valószínûsége a legnagyobb... Nap mint nap így hagyunk magunk mögött lehetõségeket... (Most biztos sokan megköveznének, de mégis ideírom: szeretni nagyban elhatározás kérdése. Nincs semmiféle szikra meg hasonló humbug...)

Külön érdekessége a filmnek a nagyon izgalmas kamera-használat, nagyon plasztikussá teszi a jeleneteket. Van egy majdnem-szexelõs akció, amit szinte a pár perspektívájából látunk, és ez nagyon ütõs! Hihetetlen jól ki van dolgozva a dráma, az idõsíkok csúsztatása tökéletes, nagyon jók a részletek, totál hitelesek a karakterek, teljesen meggyõzõek az alakítások...

10/10-es film egy magamfajtának!

Gladiolus tökéletesen egyetértek minden szavaddal. Ez van. Ez a valóság. Nekem nagyon tetszett a film, mert igazi. Semmi üngyümbüngyüm, hollywood-i sz..ság. Kemény. És sokszor történik ez. Legfõképp a pasikkal..... Klassz csaj, silánnyá lett pasi... Annyira tipikus.... Ryan ebben is zseniális! Besz..rás kopaszodó fejjel, sasos pólóban... Nekem hiteles eddig minden szerepében.

maximálisan át tudom érezni a filmet, meg szerintem kb mindenki, aki élt már át ilyen szerelmet. az elején hatalmas a lángolás, igen, õ az igazi, aztán ugyanolyan gyorsan el is tûnik minden, mikor felszínre kerülnek a hibák. háromszor láttam, mindháromszor lekötött, bennem mély benyomást tett. nem kell ettõl a filmtõl sokat várni, egy szimpla párkapcsolati dráma, ami szerintem így elég, ahogy van. a miérteket pedig azért nem bontja ki, mert néha az életben sincs nagyon ezekre válasz...
amúgy nagyon vicces volt látni, ahogy kb 3-4 egymás utáni hozzászóló is használja a túlértékelt szót. más kifejezés is van a világon :)

Látom, nem mindenkinek sikerült megértenie. Sebaj, a kovi videóknak is kell közönség. Akkor a párkopcsolati dráma árnyaltsága sem lesz annyira zavaró, meg a nyalás is hitelesebbnek tûnhet.
Engem amúgy inkább csak a közeli kivágások és a "realitys" kameramozgás zavart, de ez ízlés kérdése, meg talán öreg is vagyok.
Illetve hiányolom a férfi lecsúszásának az ívét. Ezt jobban részletezhették volna.
Nekem 8 a tízbõl (még nem látom a csillagocskákat)

Finoman szólva is közepes, túlértékelt, unalmas film.

szerintem is elég túlértékelt film
a csaj annyira bénán játszik benne, hogy szörnyû, mikor örül (pl. épp kinyalja a csávója) akkor is olyan fejet vág mint akinek meghalt a családja

igazából nem tudjuk meg mi volt a kapcsolat baja, miért nem mûködött, csak azt érezni a film közben, hogy a csajjal nem stimmel valami

én 18 éve vagyok együtt a feleségemmel de mikor megyek haza a melóból már várom, hogy láthassam és a 4 éves kisfiamat is, és õ is így van vele

mivel erõsen túlértékelt ezért 1 pont (mivel 0 nincs) de egyébként 10/4

http://www.youtube.com/watch?v=B0eEszXwndk
http://www.youtube.com/watch?v=aZUm2Gp3_AA

soundtrack
http://www.amazon.com/gp/product/B004K8ZKDA?ie=UTF8&tag=movmor-20&linkCode=as2&camp=1789&creative=9325&creativeASIN=B004K8ZKDA

Szerintem erõsen túlértékelt ez a film. Persze lehet, hogy velem van a baj...mivel az ember a saját környezetében is annyi pusztulóban lévõ, gyilkos és kizsigerelõ kapcsolatot lát, plusz 2 órát ebbõl végignézni nem volt a legjobb élmény. De objektíven nézve is valahogy vontatott volt az egész, nem kötött le és valójában egy idõ után már az sem igazán érdekelt, hogy kibékülnek-e a végén vagy sem. Nálam 10/5.

Sokkal jobb film mint a Szabadság útjai!