Még négy évtizeddel később is ugyanúgy átjön.

Ez az egyik érdekessége a filmnek, hogy az eredeti helyszínen lett felvéve, de mégis úgy állították be, mintha az a győri fővonalon lenne, és nem Baranyában. Egyébként nagyon régen a Pécs - Fonyód vonat Almamelléken keresztül ment, bár nem expresszként közlekedett. Amikor először láttam a filmet, akkor nekem is fura volt, hogy Győrt említenek. Pécs jobban passzolt volna, de mindegy, így is egy értékes, jó retró film.

Mert Baranyában van...
(Ráadásul legfeljebb csak 600 mm-es erdei vasút jár arra.)
Hamár a történet szerint szellemvonatok járnak, akkor ez az abszurditás is beleférhet...

A nagy semmibe próbálsz belemagyarázni valamit.

Így néz ki most az almamelléki állomás.
(A felvételt a mai napon készítettem).

Én egyszer régen láttam egy filmet, amely egy kisfiúról szólt, aki szerette a vonatokat, és mozdonyvezetõ szeretett volna lenni, ha felnõ. A film azzal végzõdött, hogy a fiú kihallgatott egy beszélgetést, ami nagyon felkavarta, és a sínekhez szaladt, ahol aztán elgázolta egy vonat. Ez ugyanaz a film? Ha nem, akkor megtudná mondani nekem, melyik filmre illik a leírásom?

Amúgy, ha már ideírok, megemlítenék eggy másik filmet is, amely szintén vonatokkal kapcsolatos. A film egy kisfiúról szólt, aki elindult megkeresni az egyik (vagy pedig mindkét) szülõjét, aki(ke)t még sohasem látott. Az utat vonatokon tette meg (jegy nélkül) és egy kutya is elkísérte õt. Ezt a filmet is láttam régen, csak sajnos nem tudom a címét. Már kutattam utána, és végül két lehetséges címre bukkantam: A kutya aki a vonatokat szerette, és Szökés Cézárral. Örülnék, ha ebben is tudna valaki nekem segíteni.

Nagyon jó film. Egy ismerõsöm mutatta nekem. Te jó ég. Vajon mikor locsolhatták a virágokat kannával az állomásokon utoljára? Ma parlagon van az egész ország.
Az lehet hogy a Kádár rendszer ilyen korrupt volt. De a mai is az :)
Én mostanában már azon gondolkozok, mi van ha a szocializmus jobb volt. Ott nem volt milliószor annyi a fizetése a vezetõknek mint a munkásoknak. Voltak különbségek, de nem ekkorák. Nem tudom, rossz volt az? Az a kevés különbség nem ösztönözte annyira az embereket?
Nézzétek meg ezt a videót:
http://www.youtube.com/watch?v=qQMKN7Q01f0
Amikor elõször néztem nevettem rajta. De végülis amikor már sokadjára néztem, rájöttem hogy kicsit azért igazuk is van.

Igazi retro ez a film! Nagyon jó volt látni, hogy hogy nézet ki akkor az almamelléki állomás, amikor még nem volt felszámolva a Kaposvár - Szigetvár vasútvonal.
Nagyon jó magyar filmszatíra!!!

Egyik kedvenc magyar filmem. Ebben része van bizonyos fokú vasút iránti szeretetemnek, illetve nosztalgiának is.
Ha ez a film korszakot is akar ábrázolni, kérdem én: milyen filmet lehetne készíteni a mostani korról... Amikor a ,,mutyizás" már nem egy láda almából áll, hanem abból hogy tehetségtelen, a pozíciójukba nem illõ emberek
havonta milliós, néhány év után pedig tízmilliós végkielégítéseket vesznek fel.
Nem védeni akarom a Kádár-korszakot, de nem kizárólag miatta tart ott ez az ország ahol tart.
10/10

Sziasztok. Valaki meg tudná mondani, hogy ezt a filmet honnan tölthetem le illetve honnan rendelhetem meg DVD-n akár VHS-en? Szükségem lenne rá. Egyszer vetítették a filmmúzeumon és sajnos a közepére értem oda, mert nem tudtam róla. Hálás lennék ha valaki tudna valamiféle információval szolgálni mert én nem találtam sehol.

e-mail: pumesz2@hotmail.com

Elõre is köszönöm a segítséget!
Üdv.: Attila

Semminek sincs gazdája...

Isten háta mögötti állomásokon Menzel filmcímét parafrazeálva "szigorúan ellenõrizetlen" vonatok robognak át, majd szenvednek szigorúan ellenõrizetlen katasztrófát.

Mit számít ez már Kádár Magyarországán, ahol a felismerhetetlenségig szaggatott, tépett szövet, a szociális háló már régen nem képes ellátni rendeltetését: a dolgok, az emberek - és a vonatok, úgy hullanak alá a mélybe, mint madárszar az égbõl...


Zsombolyai János, a hatvanas évek eleje óta ténykedõ tehetséges operatõr keze munkáját olyan filmek dícsérik, mint a "Bohóc a falon", a "Lányarcok tükörben", a "Zongora a levegõben", a "Szikrázó lányok" vagy a "Forró vizet a kopaszra" (utóbbi három - és még jópár - Bacsó Péter rendezése, aki a forgatókönyvíró Zimre Péter mellett egy ideig "állandó munkatársaként" tartotta meg maga mellett alkotónkat), de rendezni csak a hetvenes évek közepétõl rendezett, s ilyetén minõségében is mindössze öt játék- és három dokumentumfilm került ki már emlegetett kezei közül.

Ha eltekintünk a dokumentumfilmektõl, játékfilmjei alapvetõen nem a legjelentõsebb kategóriát képviselik a korszak széles magyar filmpalettáján.

A '75-ös "Kenguru" központi megbízásra született: szûkség volt egy színes-szagos zenés, fiataloknak szóló filmre, hát Zsombolyai, aki a film forgatókönyvírója és operatõre is volt egy személyben, megcsinálta. Sõt, profi módon megoldotta a feladatot - ettõl eltekintve a "Kenguru" messze nem tökéletes darab (néhol egyenesen rendkívül tré), de ettõl függetlenül a zene, a képi világ, és a rárakódott tisztes patina miatt, ne érje szó a ház elejét - ma is szórakoztató darab.

Jelen filmünk Zsombolyai második rendezése: érezhetõen sokkal magasabb célok elérésére irányuló kezdeményezés eredménye. A "Kihajolni veszélyes" forgatókönyve Simonffy András munkája, aki használható anyagot állított össze. A gond az, hogy Zsombolyai több helyen rosszul tette ki a hangsúlyjeleket a kész "mûben", a befejezés pedig összecsapottság-érzést kelt az emberben.

Zsombolyai további három játékfilmje alapvetõen nem rendelkezik olyan urambocsá mûvészi prekoncepcióval, mint ez a darab.

A "Vámmentes házasság" egy pazarul fényképezett kis, relatíve tökre könnyed (micsoda szó ez a nyolcvanas évek magyar filmjének esetében!) dráma, amely a magyar Mari és a svéd márnemistudomhogyhívják házassága nyélbe üthetõségének problémáit vizsgálja (némi negatív, vagyis inkább csak csipkelõdõ hangmekkel megtûzdelve a vám- és vízumkérdésre nézve).

A "Halálraitélt" '56 egyik elsõ igazi rendezõi újraéterlmezése ('89-ben készült), sztem egyébként az egyik legjobb ilyen témájú mozi, különösen erõs szövegkönyvvel és igényes képekkel.

Utolsó játékfilmje, a "Pisztácia" pedig a kilencvenes évek elejének egyik jellegzetesen álmos, de legalább lélektani, és nem politikai vagy társadalmi magyar drámája - egyébként alighanem Zsombolyai legnépszerûbb filmje volt...


Látnivaló tehát: a "Kihajolni veszélyes" abszolút kilóg a sorból, még pedig erõteljes mûvészi prekoncepciójánál fogva. Elsõdlegesen is a cselekmény néhány jellegzetessége miatt: ez a filmes "kisplasztika" ugyanis mindenképpen és következetesen posztmodern narratívával bír. Igen, bár Zsombolyainak semmi köze nincs a posztmodernhez, alkotása szerkezetileg mindenképpen posztmodern.

Vagyis nincs jól meghatározható strukturája.

Ez a megoldás esetünkben kitûnõen alátámasztja a történet mondanivalóját, hiszen a szereplõk, a korszak érdektelensége és a posztmodern alkotói mechanizmus közös halmaza szinte megegyezik a két eredeti halmazzal.

Szinte...

Ahogy a film is szinte jó...


Zsombolyai darabja több kérdést is vizsgál: a felelõs posztokra állított emberek tökéletes alkalmatlansága (Tomanek Nándor megsemmisítõen zseniális alakításában prezentálva), a szeparáció kérdése - e tekintetben pl. kifejezetten Menzelre hajaz, mikor szinte csehes felhangokkal kísérve ábrázolja, hogyan is indítja be az amúgy primitív elme szexuális fantáziáját a fárasztó, unalmas, elviselhetetlenül monoton életkörülmények fennforgása az állomás e mikrokozmoszán belül.

Választ keres aztán arra is: kié a felelõsség, ha mégis történik valami (ami természetesen csakis rossz lehet - a fenébe is, Kelet-Európában vagyunk!), sõt, érdekel-e egyáltalán valakit, hogy történik-e valami.

Végül: az erõszakos centralizációs törekvéseket preferáló államgépezetnek legalább erre irányuló próbálkozásai beváltották-e a hozzájuk fûzött reményeket?

Az eredmény lesújtó.

Az emberek alkalmatlanok arra, amire kijelölték õket, felelõsség egy bizonyos társadalmi határvonal felett nem létezik (ld. a film utolsó képét: nem az állomásfõnök lesz felelõs, aki ott sem volt, hanem a szerencsétlen fõszereplõ, aki, mondhatni, szintén ott sem volt), és még a Kádári centralizáció se jött be igazán...

A filmbõl azonban csak közvetetten olvasható ki ez a sok információ - de nem azért, mert parabolisztikusan el lett rejtve a cselekmény utalásai mögé, hanem, mert a cselekmény nagyon posztmodern lett...

Sajna, mert itt ütött vissza ez a posztmodern-dolog: a film ugyanis legfeljebb akkor mûködhetne ennyi féle-fajta céllal, ha kb. olyan egyszerû narratívát és semmatikus karaktereket vázol fel, mint teszem azt Makk Károly '61-es "Megszállottak"-ja.

Vagyis, ez a sokat markol, ergo keveset fog esete, vagy, mondhatnám, amit meg lehetett csinálni '61-ben, már nem sikerülhetetett '78-ban: a narratíváról már szóltunk, a karakterek pedig nem is léteznek. Szikora, az "elõkelõ idegen", és Tomanek csupán magatartások, Bodrogi és Kiss Mari részérõl még erre sem futotta.

Nem is csoda: ilyen lehetõségek mellett...


Zsombolyai filmje tehát minden esetleges jó szándéka ellenére félrecsúszott, mint a film végén a már emlegetett "szigorúan ellenõrizetlen" vonat...

De hát a történetek már csak így szoktak végzõdni a Kádár-kor Magyarországán...


7.65/10

A 70-es évek Magyarországát ábrázoló, parabolisztikus film. Az állomás mikrokörnyezete gyaníthatóan az országot akarta kicsiben leképezni, de úgy éreztem, akadtak hiányosságok a megvalósításban. Nehezen tudom megfogalmazni, hogy miért, de nekem hiányérzetem támadt. Az egyik elõzõ hozzászólásban olvasható, hogy van a filmben némi "menzeles" beütés, és az részben igaz is, csak ez sokkal keserûbb film, még ha vannak is benne humoros jelenetek. A felsorakoztatott jellemek kisszerûek: hazudnak, seftelnek, hanyagok, szóval nehéz túl sok jót mondani róluk. A történet fokozatosan komorabbá válik, a feszültség szinte kitapintható lesz az idõ elõrehaladtával. A tehervonat esetleg a veszély szimbóluma lehet, ami az országot fenyegeti. Ez a veszély talán meghatározhatatlan, valamiféle ismeretlen erõ, mégis érezzük, hogy ott van a közelünkben. A film szereplõi közül elõször Tobi érzi meg ezt, de õ késõbb nem törõdik vele. Késõbb a fiatalember próbálja meg elhárítani a veszélyt, de hiába. Igyekszik felhívni az illetékesek figyelmét, de õk tudomást sem akarnak venni errõl az egészrõl. A maguk beszûkült világában élnek, és ez okozza a tragédiát. Számomra úgy tûnt, hogy a film furcsán és gyorsan fejezõdött be; az alkotók szándéka valószínûleg a figyelemfelkeltés lehetett ezzel. Habár ahogyan az utolsó képkockákat nézzük, felmerül bennünk a kérdés, hogy vajon a hatóságok a megfelelõ lépéseket fogják-e megtenni, vagy csak látszatintézkedéseket fognak hozni. A film végkicsengése szerintem pesszimista, hiszen nem sikerült elkerülni a tragédiát, és talán a felelõsök sem fogják elnyerni a büntetésüket.

Szellemes korrajz szatírikus jellemábrázolással párosítva, némi "menzeles" beütéssel /Szigorúan ellenõrzött vonatok/. Engem a film boglyas-borzas ifjú titánja mindig is irritált jellegtelensége és szenvtelensége okán, és csak most döbbentem rá -a kései eszmélõ-, hogy a fõszereplõ nem más mint az a Szikora János, akinek színházi rendezései élmény számba mennek nálam. Hmm, milyen jó, hogy kinõtte magát ;)

;-)))

Valóban a Kis Valentino párja is lehet ez a film, amely azért attól kicsit másképpen, de hasonlóképpen pontosan fogja meg a a hetvenes évek végének "sehovanemtartó", késõbb mégis rendszerváltó generációját. Nincs baj a Szikorával, mint színésszel, emlékszem nekem még kinn is volt a képe (egy ideig) a falamon a Magyar Ifjúságból, mint sztár. :D De aztán jött Pierre (meg Joe Strummer) és mellettük már nem volt helye... :P

Na! Ez a Szikora János "bácsi" már akkor is "jól játszotta" a bambát! Ugyanolyan, mint nemolyrég a Társulat c mûsorban, ugyanaz a kifejezéstelen, gémberedett bamba fej, csak már õszkopasz sapkával.
Biztos jobban rendez, mert színésznek....hát hogyismondjam ...