Téma: Kim Nam-gil

k.szilvia86 2013 márc. 09. - 22:00:17
(54707/65967)
Irigykedem rád, hogy nem nézel televíziót 5 éve, és keveset netezel.

De nem vagy csodabogár, sokan járják ezt az utat, és jó út.:-) Mert több idõt töltesz a szeretteiddel, és azok felbecsülhetetlen percek,órák, én hiszek benne.:-)

Most még nem tudom elképzelni a net,tv nélküli életet, de egyszer talán én is bevezetem.

A mai rohanó világba, néha leülni sincs ideje az embernek. pedig a sok hajtás,de nem ér semmit se.
muszáj többet pihenni és feltöltõdni.:-)

(nekem is megy a netem el..)
Hanyíí 2013 márc. 09. - 21:46:15
(54706/65967)
Az a baj, hogy úgy hálóznak be minket a dolgok, hogy észre sem vesszük.

Mi 5 éve nem nézünk TV-t. Itt nem lehet fogni, drót nincs, tányért nem vettünk. És láss csodát - esténként olvasunk, zenét hallgatunk, beszélgetünk, valamennyit internetezünk. Pár naponként megnézem a neten a híreket és megállapítom, hogy a világ egy cseppet sem lett jobb az emberek meg mintha egyre ostobábbak lennének.

Mély tiszteletem Kim Nam-gilé, aki ezt az "elavult" ócskaságot, a könyvet tartja alkalmasnak arra, hogy gondolatokat közvetítsen és fontos neki, hogy a könyv szép is legyen - egy mûalkotás.

(közben néha elmegy a netem - ezért kicsit lassú vagyok)
k.szilvia86 2013 márc. 09. - 21:37:16
(54705/65967)
Nagy döntések, nagy tettek várnak rád,mint olvasom.
Kívánom,hogy jó döntéseket hozz,és minden jól alakuljon.:-)
Megérdemled a jó életet, a szép házat, minden jót!:-)

Nekem is nagy vágy Dél-Korea, remélem 1x eljutok oda. :-)
Kívánom, te is juss ki mindenképp.
már a lányaink kitaposták az utat nekünk, õk a példa rá, nem lehetetlen kijutni.

Jól írod, legyen béke a 2 ország között. Félve hallgatom az eseményeket, reméljük megoldják az asztalok mellett, nem kerül sor a katonai beavatkozásra.
k.szilvia86 2013 márc. 09. - 21:29:56
(54704/65967)
Teljesen igazad van Hanyii.

A mai modern világ engem is megfertõzött, én is a facebookon vagyok most is. Teljesen megértem, hogy Dél-Koreába sincs másként ez. A sztároknak valahogy el kell érni a rajongókat.

Visszasírom a gimnázium éveit, mikor kézzel írtunk levelet a barátnõimmel. Sokkal jobb volt az a világ, személyesebb volt. Nekem nagyon késõn lett telefonom, és még vezetékesen hívtam a szüleimet a kollégiumból.

Kim nam-gil különleges, mert hiszem,hogy jól döntött. Mert sokkal izgibb kivárni, mikor ír nekünk könyvet, mikor mesél magáról kicsit.:-)
Nekem nem hiányozna, ha folyton írna a facen magáról,az nem Oppa lenne.:-)
Hanyíí 2013 márc. 09. - 21:25:42
(54703/65967)
Nekem is jókor jött ez a könyv!
Most változik minden az életemben, ki kell találnom, hogy hol fogok élni és mit fogok csinálni a hátralévõ években. Azt hittem, ez könnyû lesz, de nem az.
Bennem is van félelem is és kíváncsiság is .....

Egy biztos! Ha most megveszik a házunkat - elteszek annyi pénzt, hogy elutazhassak Koreába! Csak Béke legyen!
Hanyíí 2013 márc. 09. - 21:17:23
(54702/65967)
Ne fogd vissza Szilvi, mert ez a könyv pont errõl szól! Arról, hogy az olvasó is átéljen érzéseket és kicsit megváltozzon.

Tudod, azon gondolkoztam, hogy a koreai k-pop világ és celeb világ mindenféle korszerû módokon (facebook, twitter és van nekik saját ilyesmijük is) "kommunikál" a rajongóival. De ez nem valódi kommunikáció.

Kim Nam-gil semmi ilyesmit nem csinál - hiányolják is azok, akik nem õt akarják megérteni.

Ez a második könyve. Neki az a fontos, hogy eljuttassa a gondolatait az olvasóihoz-rajongóihoz. Szerintem egy ilyen jellegû könyvben kitárulkozni sokkal nehezebb és értékesebb, mint megírni azt, hogy mit ettem reggelire.
k.szilvia86 2013 márc. 09. - 21:11:00
(54701/65967)
Megértem Oppát teljesen.
Az ember sokszor éli át ezt, mikor a jó, pozitív dolgok ellenére,jön egy kis csönd, egy fájó pont,emlék az életben.
És a mosolyt szomorúság váltja fel.De mindig van,lesz kiút...
Van remény.:-)
k.szilvia86 2013 márc. 09. - 21:07:04
(54700/65967)
Örülök, hogy itt lehetek.:-)

Nem hagylak egyedül,ne félj

Egy kis macis ölelés.:-)
k.szilvia86 2013 márc. 09. - 21:05:22
(54699/65967)
,, Bizonyítsd be magadnak,hogy élsz...´´

Hm, elgondolkodtat ez a mondat nagyon. Sokszor kéne nekem is e mondatot kimondani.

Mert sokszor voltam a napokba én is magam alatt ezerrel. És ha arról kéne beszélnem, hogy mennyit ÉLTEm, igazán.

De tudom, sose késõ elkezdeni ÉLNI.
Mert mindig jön egy újabb lehetõség, egy újabb nap.

Eddig szerelem nélkül éltem az életet, talán megfordul ez,és egyszer eljön az,kit nekem szántak.

Eljön a jobb munkahely,jobb élet is,tudom.

Csak hinni kell, és nem feladni...:-)

Elnézést a lelkizésért, visszafogom magam
Hanyíí 2013 márc. 09. - 21:05:05
(54698/65967)
Igazad van!

A zarándok útnak - bármi is legyen az indítéka - van értelme. Kiszakadsz a mókuskerékbõl, ahol esélyed sincs arra, hogy másképpen láss dolgokat, mint ahogy megtanultad és megszoktad. Egy teljesen ismeretlen világban újragondolhatod az életed, eldobálhatod az összes fölösleget és valóban újra építheted a világodat és magad. Megtisztult lélekkel és megtalált hittel elindulsz felfelé!
Hanyíí 2013 márc. 09. - 20:55:33
(54697/65967)
Szia Szilvi!

Úgy tûnik, már mindenki nagyon várja, mert nagy a zsezsgés és találgatás. Remélem hamar ideér - és talál magának egy lelkes fordítót!

Kapsz egy pusszancs virágot azért, mert itt vagy - azt hittem csak magamnak írogatok.
k.szilvia86 2013 márc. 09. - 20:52:38
(54696/65967)
Szia Hanyii

az El Camino útról már én is gondolkodtam. Biztosan egy ilyen út után az ember megváltozik,jobb ember lesz.

Kim Nam-gil is így élte meg az új-zélandi utat. Mert utána újra megtalálta magát.

Elnézést miért tegnap elégedetlen voltam az írással,nem volt jó napom kicsit.

Megpróbálom megtalálni az írásában azt az üzenetet, mi nekem olvasónak szól,mi megérinti a lelkemet.:-)
Kim Nam-gil egy csodálatos ember, óriási szívvel.:-)
Hanyíí 2013 márc. 09. - 20:50:22
(54695/65967)
"24 Emlékezést segítõ utalás

„Ha kézzel megragadhatatlan, még csodálatosabb érzés.
Mint égen a csillag, annyiszor történt már meg, hogy mikor valóban hozzá ért, a várttól eltérõ arcot vágott.
Ebben az értelemben igazán aggódott, hogy vajon milyen lesz Új-Zélanddal történõ elsõ találkozás, de mégis nyílt szívvel várta a dolgot.
Milyen lesz az érzés, amikor belép a hatalmas, mágikus erdõbe?
Most meg már csak azon gondolkodom, hogy pontosan hol történjen meg ez a belépés...”

Ahogy szokta, leterítette a törülközõjét, és letelepedett rá.
Egyik kezében sörösüveget tartott, olyan volt, mint bármelyik lazító nyugati ember.
Éppen csak találkozott Új-Zélanddal, és magát idegennek tartotta, de ezen a földdarabon úgy érezte, mint ha már régóta itt élt volna. A téli esõ a fejét áztatta, és barátságtalannak tûntek a tenger hullámai.
Ahogy telt az idõ, úgy lett egyre jobban lenyûgözve. Mint egy kölyök, igazán élvezte a pillanatot.
Az elsõ benyomás meghatározott mindent, ami utána jött. Ebben az értelemben, ezen a tengerparton eltelt idõ valamikor majd egy utalássá fog válni.
Mikor egy férfi az Új-Zélandon történt drámájára emlékezik majd vissza."

(Kim Nam-gil: Way Back to the Road, 24.old., ford. Kiss Marcell)
Hanyíí 2013 márc. 09. - 20:47:24
(54694/65967)
"20 Egy délutáni monodráma

Egy kis idõ, egy kis mély levegõ, egy kis próba. Nem forgatókönyvet követett a dolog.
Elem került a kamerába, és õ rögtön színésszé vált.
Hát nem azért kereste fel ezt az üres tengerpartot, hogy a fejében megbúvó egyik karakter egy már-már kezelhetetlen érzelmet a helyére rakhasson?
Valahova eltûnt az az ember, aki kicsit korábban õ volt, és aki teli szájjal nevetett és zajongott, mikor együtt evett valakivel. Úgy tûnt mégis, hogy a két évvel korábban még TV-ben szereplõ, nyugtalanító érzéseket keltõ valaki megint benne érlelõdött.
Tényleg csak egyszer látható, folytogató elõadás volt."

(Kim Nam-gil: Way Back to the Road,20.old., ford. Kiss Marcell)
k.szilvia86 2013 márc. 09. - 20:46:11
(54693/65967)
Már nagyon várom a filmet.:-)
k.szilvia86 2013 márc. 09. - 20:44:52
(54692/65967)
Ani jó névnapozást kívánok!:-)
Hanyíí 2013 márc. 09. - 20:44:10
(54691/65967)
"18 Nekem írt levél

Emeld a lábad.

Mozogj.

Mégha csak ülve, az ujjaiddal vizsgálod is a világot,

Ne a mások által létrehozott, elképzelt teret foglald el.

Mozogj.

Közvetlenül érezve, látva, hallgatva, tapintva tapasztalj.

Bizonyítsd be magadnak, hogy élsz..."

(Kim Nam-gil: Way Back to the Road, 18.old., ford. Kiss Marcell)
k.szilvia86 2013 márc. 09. - 20:43:13
(54690/65967)
Szép estét mindenkinek!:-)
Hanyíí 2013 márc. 09. - 20:41:08
(54689/65967)
"14 Coromandel tergerpartja

A tengerpart homokfövenyébe ásva természetes hõforrásnak örülhet az ember.
Itt ébredt rá, hogy a Coromandel félsziget egyik leghíresebb része a Hot Water Beach a Föld nevû bolygó egyik legtitokzatosabb és legromantikusabb helye.
Lehajtott fejjel forgatta a fázós lábát a meleg homokban, és megszólalt:

„Egyszer megint ide akarok majd jönni...
Nem nyáron, majd télen, ugyanúgy, mint most...”

Az ilyen szavak egy utazás végéhez illettek ugyan, de itt mindenki csak egyetérthetett velük.
Lassan besötétedett, és nem lehetett tudni, hogy el fog-e állni az esõ. Bármennyire elbûvölõ is volt az egész, a téli szél azért csak csípõsen fújt.
Elkékülõ ajkakkal remegett, de miközben megint megszólalt, elmosolyodott.

„Mégis csak jobban szeretem az ilyen idõt, mint a kánikulát...”

Valaki úgy is hallhatta, hogy azt mondja: „Akárhogy is lesz, minek is aggódjak?” "

(Kim Nam-gil: Way Back to the Road, 14. old., ford. Kiss Marcell)
Hanyíí 2013 márc. 09. - 20:38:22
(54688/65967)
A következõkben több mindent felrakok - mert ezek mind ugyanannak az esõs, coromandeli tengerparti napnak az élményei, gondolatai.