FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál---------- www.toptipp.hu------- KORIJOLÁNUSZ ----- Polgár Csaba ---- HOPPart Társulat --------- MU Színház Bõvített társulat, nagyszínpadi szélesség, s bár a tér mélysége jó ha ölnyi, a shakespeare-i dráma teljes vertikuma feltárul. Sõt! Hála Eörsi István merészen mai nyelvezetének, a jó érzékkel applikált Kleist és Brecht szövegeknek, valamint a jelenre utaló beszólásoknak, az idõtlen tanulságok mellett az égetõ aktualitás is szembetûnõ. A római nép több bort, búzát, cirkuszt követelõ plebsz-e ismerõsen ágál a fórumon, Bánki Gergely osztja vehemensen az észt, Baksa Imre lenyûgözõ bunkósággal kontráz, míg Földi Ádám szatyros gyûjtögetõje meggondoltabban csatlakozik. Oldalvást két derék szakszervezetis néptribun, Szilágyi Kata és Herczegh Tamás egyelõre csak a monitoron követi a hadieseményeket, hogy aztán késõbb a tömegmanipuláció tevékeny részeseivé válhasson. Polgár Csaba találékony rendezése fölényes biztonsággal él a csupasz tér és a bõdületes intenzitású társulat tehetséghalmazával. A legapróbb gesztus is meghatározó jelentést hordoz, minden szónak metszõ súlya van, mert erejét megsokszorozza a végig elõttünk élõ öszzes szereplõ. Az élénken reagáló tekintetek sugarai strukturálják a teret, a történés hitele az indulatok izzó lézerhálójában hatványozódik. Alig szólal meg Drága Diána, de bakfisfeleségként megadóan simul a családi háromszögbe. A hiperagresszív jég-mama, Takács Nóra Diana diabolikus erõvel tolja elõre hõsi magzatát, aki életidegen önállótlanságában csak a harcmezõn képes kommunikálni. Friedenthál Zoltán sokrétû alakításában meggyõzõen rajzolódik fel a mámoros diadaltól, a színlelt megalázkodáson át a hitvány árulásig vezetõ út. Máthé Zsolt páratlan ékesszólással alkalmazkodik, heveny felkiáltása az üvegfalon át nyíló szûkös kilátásról szállóigévé is válhat. Az új HOPPart-os tag Barabás Richárd patriciusként jól kamatoztatja lényének arisztokratikus gyengédségét, játéka és kifinomult éneklése tökéletesen illeszkedik az együttes stílusába. A Halálkemény és a Herrmann csatájá-hoz hasonlóan most is lenyûgözõek a kórus-betétek: Matkó Tamás meghatározó válogató-betanító munkája, a csúcs-zenészek és a teljességgel helytálló vendégek olyan egységes hangképet produkálnak, amely a mennyekbe röpítõ élményen túl, soha sem veszíti el dramaturgiai funkcióját. A Koncz-ként tálalt dalocska, a papampapammal kísért Amanda Lear-sláger frivol humorral szól, kontrasztként fokozva Handel és a "Pace"-fohász passióba illõ, katartikus hatását. Terhes Sándor lassan vörösödve állja a csatavesztés pofonjait, végsõ gyõzelmét aztán vértolulásos dühkitöréssel tetézi, alvezére a szárnyaló legátók szoprán-királynõje Kiss Diána Magdolna, akinek szirénhangja úgy koronázza meg az estét, ahogy az egész produkció tetõzve írja felül legszebb Shakespeare-emlékeinket. Egy nappal az õszi választások elõtt minden esetre bíztató, hogy a mi viszonyainkra annyira hajazó római nép végül is elkergeti a diktátort...