mégis olvasd el az 500 kommentet. Mivel a filmet itt nem sokan "húzták le", éppen, hogy menteni próbálták.

Kétszer említed a kommentedben, hogy "mókás". Pontosan melyik jelenet volt mókás? Én láttam az elsõ két részt és az utolsót. A középsõk megnézése már felért volna egy önostorozással. Móka nem volt. Csak sz.

azta! kozel 500 kommentet nem fogok vegigolvasni :D
de azt latom jocskan lehuztak ezt a kulonleges es figyelemre melto darabot. a legerdekesebb hogy 5,3-rol 5,2-re ugrott az ertekeles, amikor adtam ra egy 10-est. :O
nos ez a filmsorozat utos kis darabocska, jo a nyelvezete, mokas, benne a tortenelmunk lenyege, ami regen volt es ami ma is zajlik. es benne sejlik a mesejeben a varazslat...
jobb is hogy nem olvasom el a negativ kritikakat, gondolom van boven. szerintem egyetlen oka van: ez az alkotas olyan szinten meglepo, annyira senki sem szamitott meg megkozelitoleg sem semmi ilyesmire, hogy emiatt sokaknak nehezen emesztheto, vagy mar eleve befogadhatatlan.
nos nekem kellett 2 reszt vegigneznem mire kezdtem tudni emeszteni. mondjuk ettol meg tetszett persze elejetol fogva, mert mokas is hat de meg hogy! es en erosen szeretem a szellemesseget.

A filmek egy része pedig olyan, mint a bor vagy az...igazság: vö. nomen est omen :-)
Ennél a filmnél pl az az igazság h egy nagy sz..khm...szóval h nem ízlett. Igaz, a 2. falat után abbahagytam.

A filmek egy része olyan, mint a bor vagy az ételek: minden összetevõ elméletileg a legjobb (paraméterek, alapanyagok, recept) és külön-külön kiválóak, de együtt mégsem ízlik...

Vagyis, mi volt a baj? A rendezõ kiváló, a színészek csodálatosak, az alapregény mestermû. Akkor a hiba a mûveletlen nézõben van és na jó, a reklámban. Nem figyelmeztették elõre a zembereket, hogy ez a film nem nekik, nem a széles közönségnek készült.

Ez a szerecsenmosdatás, illetve "minden hiba Önben és az Ön készülékében van" - elv.

görbe tükröt tartottál, még ha nem is szándékosan
megnézem még egyszer, elfelejtem az elvárásaimat, amikor filmet akarok nézni (kiszállni a valóságból, lazítani, szórakozni, pihenni, stb.)
megpróbálok elvonatkoztatni a kiváló jókai és mikszáth adaptációktól, igazad van, nyitottabbnak kell lenni, nem csak annak látszani

az írásod figyelemreméltó, az utolsó bekezdést mindenkinek ajánlom

remélem a fórumozó társak nem szednek szét, nekem is sok keserû tapasztalatom van, amióta read-only-ból átváltottam hozzászólóba. If I could turn back time...

Kossuthkifli:

Sokat gondolkodtam, hogy írjak-e egyáltalán. Régen írtam utoljára véleményt. Se idõm, se kedvem nem volt hozzá, hogy újra írjak. Annak idején, mikor lement a sorozat hatodik része úgy döntöttem írok újra, aztán akkor se írtam. Olvastam sok negatív hozzászólást, sok csalódott véleményt és talán kissé el is bizonytalanodtam. (Ezen kívül a fórumozással szerzett rossz tapasztalatok is visszatartottak. Sokszor találkoztam olyanokkal, akik nem tisztelik a másik véleményét, sértésnek veszik a leírtakat, Ezért elõre is szeretném jelezni, hogy ez egy szubjektív hozzászólás, a saját véleményemmel, megsérteni senkit nem kívánok vele. Ha mégis így lenne, az érintettek kérem, jelezzék, mert nekem nem ez a szándékom.) Most mégis rávettem magamat, nem is tudom miért, talán mert úgy érzem, nekem készült a Kossuthkifli.



De mi is igazán a Kossuthkifli. Könyvadaptáció? Értelmiségi ’roadmovie’? Romantikus kalandtörténet? Társadalomkritika? Valamilyen szinten mindegyik egyszerre. És itt van valahol a gond is. A sok negatív kritika szinte mind azon alapult, hogy a sorozat csapongó, nem tud napirendre térni a drámai és a komikus momentumok között. Van is benne igazság, meg nincs is. Ezért szeretném leírni a saját véleményemet.

A sorozat alaptörténete már sejteti, hogy itt bizony nem a szokásos Várkonyi Zoltán féle - egyébként kiváló - történelmi filmet fogunk látni. Az 1848-49-es szabadságharc idején egy csapat fura figura veszélyes útra vállalkozik, hogy egy láda bejglit eljuttassanak Pozsonyból Debrecenbe, mindezt úgy, hogy keresztülvágnak a hadszíntérré vált országon. Útjuk során rengeteg kalandba keverednek és rendkívül érdekes helyekre keverednek. Az ember ennek hallatán örömmel ül le vasárnap délután, hogy egy kellemes esti kikapcsolódás gyanánt hat héten át végigkísérhesse a kalandos eseményeket. Véleményem szerint itt van a lényegi probléma a Kossuthkiflivel. Illetve sokkal inkább a reklámkampányával. Mert mind az elõzetesek, mind a produkció készítõi a szórakoztató részét emelték ki a mûnek. Ám szerintem ez a sorozatnak csupán egy része és nem a központi mozgatórugója. Ha valaki úgy üll le elé, ahogy mondjuk, egy átlagos hazai vagy külföldi történelmi film elé ülne le, már eleve rossz szögbõl néz a Kossuthkfilire. Csupán kaland storyként nehezen értékelhetõ az alkotás, ugyanis ebbõl a szempontból rengeteg kusza és felesleges eleme volna. De én úgy látom, a Kossuthkifli teljesen más maggal rendelkezik, így ezt hibának felróni nem volna tisztességes.

Szerintem a Kossuthkifli sokkal inkább egy társadalomkritika és egy korkép vegyítése. Ez a regény és a belõle készült - kutatásaim szerint hû - televíziós adaptáció egy kritika a magyarságról és a Magyar néprõl. (Igen húzós téma: D) Aki kicsit a sorok mögé lát és figyelmesen nézi a sorozatot, láthatja, hogy a Kossuthkifli úton útfélen a magyarokkal foglalkozik. Megvizsgálja az XIX. századi társadalmat, annak minden nyûgjével és problémájával együtt, majd ráébreszt minket, hogy sok tekintetben még ma is ugyanott tartunk, mint annak idején. A sorozat szereplõi, akik egyéb filmes szempontból értelmezhetetlenek lennének, ebbõl a tükörbõl nyernek értelmet. Mint egy kalandfilm hõsei ezek a figurák, nehezen, vagy sehogy sem értelmezhetõek. Legtöbbjük semmiféle jellemfejlõdésen nem esik át, csak úsznak az árral és az események sodrásával. Viselkedésük pedig, nem épp olyan, amit egy filmbõl megszokhattunk. Úgy gondolom, ez azért van, mert nem önálló figurák, hanem archetípusok. Mindnyájan egy tipikus megjelenési és viselkedési formái annak, ami köztünk, magyarok között gyakorta - természetesen nem általánosan - fellelhetõ.

Vannak itt olyanok, akik egy eszmében megrögzött, megingathatatlan módon hisznek, ettõl el nem tántoríthatóak, érvekkel hatni rájuk nem lehet. Akár családon belül is képesek az elveik miatt egymás ellen küzdeni, egymást meghallgatni képtelenek, ellentétüket még a sírba is magukkal viszik (Ferdinánd és Amadé lelke még a túlvilágon is egymás ellen küzd).

A szereplõk közt van vérbeli üzletember. (Vödric Demeter) Olyan, aki az elõzõekkel ellentétben túlzottan határozatlan, vagy talán kellõen taktikus? Lehet mindkettõ. Nincsenek elvei, politikai elkötelezettségei, mindig arra fordul, amerre a szél fújja, - tartja a mondás- saját biztonsága többet ér neki, mint a harc az elveiért. Vödric-hez hasonló még Matyiõ is, aki gazdájával Ferdinánddal együtt bár a császár híve, adott esetben könnyedén fordítana köpönyeget. A sorozat közepén elhangzó „csalogányos” monológja pedig egy nagyon érdekes taktikai és politikai cselszövésbe ad betekintést.

Vannak itt bizony nõk is. Egyikük már megöregedett és rájött, hogy nõként bizony gyakorta hátrányos helyzetben volt. Öregkorára ezt a hátrányt igyekszik kompenzálni azzal, hogy próbál minél inkább tájékozódni. Ám tájékozottsága gyakran üres pletyka csupán, felvilágosodást hirdetõ énje pedig menthetetlenül romantikus. A másik még fiatal élettel teli teremtés. Életének egyetlen célja az igaz szerelem megtalálása. Semmi más nem érdekli, minden más inger csak idõleges a számára. Éppen eme céltudatos kutatása egyvalami iránt teszi vakká és sebezhetõvé.

Van itt minden szempontból közömbös figura (Batykó a kocsis), aki - itt ugye nem evilági létével magyarázzák - nem érintett ezekben a dolgokban. Kissé együgyû, ám jóravaló lelke csodálkozva figyeli, hogyan beszélnek el a többiek egymás mellett és hogyan nem képese egymás ingereire reagálni, pedig a problémáik megoldása csak ennyibõl állna.

A karakterfejlõdés hiánya szerintem nem hiba, hanem kikerülhetetlen jelzõ arról, hogy mi magyarok - ismét hangsúlyozom a kivételeket - gyakran milyen elvakultak tudunk lenni, bizonyos dolgokkal kapcsolatban. (Tapasztaltam saját magamon is).
A csupán fel-felbukkanó mellékszereplõk, pedig ugyanezt a vonalat erõsítik. Vagy az aktuális kor társadalmi rétegeit hivatottak bemutatni, vagy a jelen korra reflektálnak, esetleg mindkettõ. Ilyen figurák Scherer Péter sokat mondó, ám semmit tudó kishivatalnoka, aki tudván, hogy igazából semmihez sem ért, igyekszi eladni azt, hogy mindenhez ért. Szabó Gyõzõ rövid életû katonatisztje Amadé karakterének másolata, ám reflektálása Kossuthra és tevékenységére már jóval érdekesebb. Kamarás Iván az egykori katona, aki amolyan helyi kiskirály képében tetszeleg is erõs. Gyakori az egyszerû emberek ábrázolása is, akikkel szinte bármit el lehet hitetni egy jobb élet reményében. Szarvas József figurája pedig egy olyan toleráns és érett gondolkodású ember rajza, aki talán vezetõ posztra lenne alkalmas, de a környezetet és a körülményei nem engedik neki. Van itt tehát minden, mi szem szájnak ingere, kor-és társadalomkritikában nincs hiány. Mindezt pedig remek színészektõl kapjuk. Haumann Péter és Reviczky Gábor számomra ellopták a show-t. Minden rezdülésükben ott a színészet legjava. De szerintem mindenki jól alakít, Amadé sokat kritizált figurája pedig nem Lengyel Tamás alakításán múlott, tudtommal a könyvben is ilyen figura az õrnagy. Megjegyzem, szerintem így volt jó. Egyedül Kéri Kitty alakítása nem gyõzött meg, bár ott inkább a figurával voltak gondok. Az egyetlen karakter volt, aki szerintem kihagyható lett volna, szereplése semmi pluszt nem adott a sorozatnak.

Ami szerény véleményem szerint szintén említésre méltó, az a kivitelezés. A sorozat ugyanis nagyszabású és ezt a kivitelezés terén tökéletesen tartja. A korhû helyszínek és jelmezek remekül néznek ki, látszik, hogy igényes munkát végeztek az alkotók. A vizuális effektek remekül néznek ki, gyakorta észre sem vehetõek, nagyon szépen kivitelezettek. A fényképezés érdekes téma. Sokak szerint a színek gyakorta fakók és jellegtelenek. Nos, nem tudom, milyen szûrõket használt Kapitány Iván, engem nem zavartak a színek, a képektõl pedig gyakorta kerekedett mosolyra a szám. Az utolsó rész hortobágyi beállításai, a párbaj jelenet képei, vagy a Kõszegen (sajnos nem tudom, melyik várost alakítja a sorozatban Kõszeg) készült nyílt téri felvételek, nekem nagyon tetszettek. Itt ejtenék még szót a rendezésrõl is. Rudolf Pétert én kedvelem, jó rendezõ és itt is remek munkát végzett. Sajnos úgy éreztem néhol túlzottan ragaszkodott a könyv eseményeihez, ezért egy-két jelent vérszegényre sikerült, bár lehet errõl a vágás is tehet. De az, amit az utolsó rész közepén a párbajnál mûvelt, minden apró hibáját megbocsájtja. Az a jelenet volt számomra, a hol a sorozat megérett és teljesen elkapta a fonalat. A rendezés, a zene, a színészek, a beállítások, minden egyben volt. Magyar filmnél nagyon rég éreztem olyat, hogy nem kapok levegõt, hogy csak kerek szemmel bámulom a televíziót és nem akarom elhinni, ami történik. Technikailag nálam a sorozat jelesre vizsgázik.

Szintén sokat kritizált momentum a nyelvezet. Mert ennek a sorozatnak egyedi és rendkívül érdekes nyelvezete van. Fura keveréke ez a korabeli német és magyar nyelvnek, illetve Fehér Béla gondolatvilágának. Az eredmény szerintem parádés. De! Itt a lényegi része a dolognak, amit már az elején is fejtegettem. A nyelvezet megértése megkövetel egy bizonyos szintû idegen nyelvi és történelmi háttértudást. Az átlagnézõ pedig nem biztos, hogy rendelkezik ezzel. Ahogy a könyv, úgy a sorozat is egy bizonyos rétegnek készült. Annak a rétegnek, akik értik a fentebb említett dolgokat - nevezhetõ ez értelmiségnek, én ezt a megnevezést nem kedvelem, mert kissé lenézõ hangú szerintem-és fogékonyak egy ilyen, kifinomultabb, modorosabb humorra. Mert akik azért vágtak bele, mert látták és szerették Rudolf Péter Üvegtigris-trilógiáját - megjegyzem én is kedvelem - azoknak ki kell ábrándulniuk. Ez nem az Üvegtigris 4. Csuja Imre nem „easyrider-ezik”, a szereplõk nem fognak sörözés közben hangosan káromkodni. Itt minden poén a szavak kifinomultságából és nyakatekertségébõl, illetve a helyzetekbõl fakad. Ami ezt az élményt a kezdetekben elrontotta az a televíziós hangkeverés volt, amit utólag Rudolf Péter kommentált is, ez nem a készítõk hibája volt.

De ha mégis minden jó és mégis minden a helyén van - ahogy állítottam - akkor mi a baj a Kossuthkiflivel? Szerintem az, ahogy és amilyen célzattal készült. Ez egy szûkebb rétegnek szóló - egyébként sikeres - könyv filmre vitele volt, amit aztán megpróbáltak minden nézõkörnek eladni. A gond, csak az, hogy ebben az estben nem lett volna szabad a könyvet szinte betûrõl betûre adaptálni. Mert így nincs szó másról, mint a könyv - egyébként kiváló - vizualizálásáról, ami így csupán azt a réteget szólítja meg, amelyiket a könyv is. Ez pedig egy koncepciós hiba. Pusztán attól, hogy vászonra viszik a regényt, az még nem lesz mindenki számára fogyasztható. Ezt azonban el lehetett volna kerülni, ha ezt valahogy érzékeltetik a sorozat reklámkampányában is. Ehelyett a sorozat elõzetesei, egyféle izgalmas kalandos, könnyed kikapcsolódást ígértek. Így egy olyan nézõi rétegnek igyekeztek eladni, amelyik közömbös ezzel kapcsolatban. Szomorú, hogy ennyi munkát, kiváló ötletet és szívvel-lélekkel belevitt tartalmat hogy tönkre tud tenni egy rossz irányozás és egy rossz reklámkampány.



Mindezek ellenére, aki hasonlóképpen tekint a Kossuthkfilire, az nem tartja majd kihagyott lehetõségnek a sorozatot és örömmel veszi elõ késõbb is. Remélem, talán a hozzászólásom arra buzdít majd néhányakat, hogy más szemmel nézzenek Rudolf Péter alkotására és õk majd megértik, magyarként mennyire fájdalmas is látni, hogyan válik Császármorzsává a Kossuthkifli.

Na, túl vagyok a könyvön!
Aki látta a sorozatot, annak nem javaslom, mert semmi új nem lesz benne. Kicsit unalmas is volt olvasni az 2-3 hónappal ezelõtt hallott dialógusokat. Szinte egy az egyben benne van minden a filmben, néhány jelenet maradt csak ki, fõleg a mesei vonalról. És szinte minden, amit itt kritizáltak az alapmûbõl ered és nem a megfilmesítésbõl következik. Még Batykó idegesítõ beszédmódja is. A legnagyobb probléma, hogy egy olyan regényt vittek képernyõre, ami mint irodalmi mû is csak elég szûk réteghez szól és ettõl várták, hogy közönségfilmmé váljon.

Kicsit nagyobb önállóságot vártam a rendezõtõl, talán bátrabban kellett volna a történethez nyúlnia.
Kis csúsztatással egy 300 oldalas könyvbõl csinált egy 300 perces filmet, amibe így minden belefért. Gyakorlatilag, a könyv egyben a film forgatókönyve is.

Azzal nem értek egyet, hogy azért sikerült így a dolog, mert Fehér Béla nyelvi világát nem lehet filmen megjeleníteni, csakúgy, mint Rejtõét.
Hatalmas különbség, hogy a Kossuthkiflinél a nyelvi poénok kizárólag a párbeszédekben vannak, azok meg simán mûködnek filmen is.

Bocs, Rudolf Péter újra:
"Ami az elsõ résznél történt, azt így utólag már elmondhatom, elég kínos ügy. Én nem ilyenre kevertem a hangot! A kritikusok egy része látta a filmet, mikor a szponzoroknak levetítettem, és az összes jó kritika akkor született. (...) A reklámok hangosabbak, mint a filmek. Két éve a reklámok miatt kitaláltak egy szerkentyût, a kompresszort, azon megy keresztül az összes anyag, ami képernyõre kerül. Az elsõ részt átengedte az MTVA ezen a kompresszoron, pedig mi már eleve így kevertük."

"Ami az elsõ résznél történt, azt így utólag már elmondhatom, elég kínos ügy. Én nem ilyenre kevertem a hangot... Az elsõ részt átengedte az MTVA ezen a kompresszoron, pedig mi már eleve így kevertük." (Rudolf Péter)
Sokan gyanakodtunk itt is hanghibára az elsõ résznél.
Ez nagyom durva hiba volt. Az MTVA-nak illett volna rögtön elnézést kérni a nézõktõl! És az alkotóktól!

"Nyilatkozott ez a jóképû fiú, a fõszereplõ, aki annyira fess volt az egyenruhában, hogy mennyire bántják a gyûlölködõ kommentek, pedig a film (a forgatás is) csodálatos élmény volt számára. A rendezõ instrukcióit betartotta és alakított egy sebezhetõ figurát, aki kompenzált (amikor mondjuk néha öldökölt), de a nézõk "nem tudtak felülemelkedni" például Fenyõ Iván lelövésén."

Azért ilyenkor mindig meglepõdök. Õk nem szokták megnézni magukat, mikor kész a film? Melyik jelenetében volt "sebezhetõ"? Mit kellett kompenzálnia a gyilkosságokkal? Az idiótaságát, vagy a bunkóságát? Ugyanis egyetlen szimpatikus tulajdonsága sem volt a figurának. Negatív karakternek viszont teljesen lúzer volt.

Legszívesebben leülnék a sarokba és sírnék...
Ez a sorozat egy borzalom. A TV-ben mikor láttam az elõzetest nagyon jónak tûnt, gondoltam is, hogy végre egy méltó megemlékezés 1848/49-rõl. Azonban nagy csalódás ért, ez a sok mágia, meg lelkek...de természetesen itt is megjelent a mai magyar filmek sajátossága, a szexjelenetek, ami csak tovább rontott rajta. 1848-hoz annyi köze van, hogy néha benyögnek 1-1 akkori nevet/dátumot.
3/10, de csak a ruhák és a szép tájak miatt.

Véleményem szerint ebben a sorozatban egyetlen "jóképû" ember volt, és õ Badagány, az ócskás, a többi felejthetõ. Kár, hogy nem õ lett a fõszereplõ, mindjárt hihetõbb lett volna ez a szerelmi történet, és fõleg kedveltebb. A végén pedig nem halt volna meg az õrnagy....

nyilatkozott ez a jóképû fiú, a fõszereplõ, aki annyira fess volt az egyenruhában, hogy mennyire bántják a gyûlölködõ kommentek, pedig a film (a forgatás is) csodálatos élmény volt számára. A rendezõ instrukcióit betartotta és alakított egy sebezhetõ figurát, aki kompenzált (amikor mondjuk néha öldökölt), de a nézõk "nem tudtak felülemelkedni" például Fenyõ Iván lelövésén.
Sajnálom, hogy nem sikerült megszeretni a filmet. A sok-sok jó ötlet (jó cím, jó sztori, jó színészek, szép helyszínek), érdekes és szép jelenet ellenére sem.

Na jó, úgy látom szükséges kiegészítenem az elõzõ hozzászólásomat. Biztosan sokan tûnõdtek azon, hogy mi az alapvetõ hibája ennek a filmsorozatnak. Nekem továbbra is az véleményem, hogy talán az egyetlen, de nagyon nagy hiba Swappach õrnagy karakterébõl fakad. Nem azt mondom, hogy rosszul játszotta a szerepét, hanem arról van szó, hogy neki egy szerethetõbb személyt kellett volna alakítania. Ha az író a könyvben ilyennek ábrázolta az õrnagyot, akkor ez nem a film készítõinek a hibája. Ez a történet hét fõszereplõre épül, akik érdekes, színes karakterek, de túl sokan vannak közöttük a kimondottan ellenszenves emberek. Egészen pontosan hárman. Minden kalandos történetbe kell egy-két rosszfiú, Swappach Ferdinánd és Dalfalvi Matyiõ (errõl a névrõl mindig Mireille Mathieu jut az eszembe)remekül alakítják karakterüket, de sajnos filmbéli nagy ellenfelük, az õrnagy, semmivel sem különb náluk. Pedig volt egy lehetõség a történet jobbá tételére, a neve Badagány. Hamar színre lép, jól bánik a fegyverekkel, szimpatikus szereplõ, de amilyen hirtelen jött, ugyanúgy gyorsan el is tûnik, egészen a film végéig, amikor fontos szerepet kap. Fogadjuk el, hogy az író az õrnagyot egy pszichopatának ábrázolta, még ez is belefért volna a történetbe, de Badagány folyamatos jelenléte, nyolcadik fõszereplõvé tétele, sokat segített volna abban, hogy a film sikeresebb legyen. Korábbi hozzászólásokra is reagálok.
Nem olyan szándékkal írtam az elõzõ hozzászólásomat, hogy a filmet mentsem. Egyszerûen leírtam, hogy a filmben mi tetszett és milyen hibákat fedeztem fel. Nemcsak a jelmezeket, helyszíneket, zenét találtam jónak, hanem az író által kitalált karaktereket is, és a színészeket, akik a történet szereplõit életre keltették. Írtam a film különleges hangulatáról is. A történetet egyáltalán nem éreztem céltalannak. Harminc rúd beuglit kellett A pontból B pontba szállítani, Pozsonyból Debrecenbe, persze az alapszituáció ennél szerencsére sokkal bonyolultabb volt. Útközben sokféle nehézség adódott, ami megoldásra várt, és a két zord atya is céltudatosan (céljaik nem egyeztek meg) követte, üldözte a postakocsiban ülõ gyermekeiket.
Valóban, sok szép jelenet volt a filmben.

Ahogy a hozzászólásokat olvastam az ugrott be,hogy mennyire érdekes megfigyelni miket írnak az emberek,ha jó volt egy film , és miket,ha szr :),de mégis mentenék.
Egy jó filmnél általában olyan kommentárok születnek,hogy : "ezkrvajó volt", "10/10", "eszméletlen jó film, mindenkinek ajánlom", röviden,tömören,nincs mit magyarázni, tetszett!
Itt milyen kommentárok születtek ?
"Az elsõ rész volt szerintem a legjobb. A francia háborús rész, a szex a kocsmában, a rajtakapás a hálószobában érdekes volt, bár kidolgozatlan, jóval többet ki lehetett volna hozni belõle"

"bár untam az egész sorozatot és nekem sem tetszett (meg összecsapott volt az utolsó rész, ahogy te is írod) mégis sok szép jelenet volt benne"

"Mégsem bántam meg, hogy végignéztem ezt a sorozatot, mert néhány dolog tetszett."
"Jók voltak a jelmezek, a helyszínek, a zene is illett a történet hangulatához."

Ezek alapján nem bánom,hogy a második résznél feladtam :)

Nem korhû, csak a kor hangulatát idézõ, csinált nyelv.

A történet céltalanul csapong sokáig, bár a végére azért csak kikerekedett. A korhû beszéd hatalmas pozitívum volt a számomra,de

(SPOILER) az õrnagy és az apja karaktere annyira rossz, hogy tönkrevágták a sorozatot (SPOILER VÉGE)

Történelmi kalandfilm egy szürreális világban, ahol bármi megtörténhet, és a szereplõk nevükben, megjelenésükben, karakterformálásukban, mintha egy Rejtõ regény lapjairól léptek volna be a történetbe. Zöld delizsánsz kontra halottaskocsi, üldözõk és üldözöttek, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy követik õket. Jól indult a történet, és úgy tûnt, hogy a szereplõk is elég érdekes és színes egyéniségek ahhoz, hogy hamar megkedveljük õket....pontosabban, szorítsunk a jóknak, és utáljuk a rosszakat, de van itt egy probléma. Minden kalandfilmben van egy fõhõs, aki a történet középpontjában áll, aki nem feltétlenül egy makulátlan jellem, de hibái ellenére is a szívünkbe zárjuk, mert a jó oldalon áll, irányítja az eseményeket, és nem követ el semmi elítélendõ dolgot. Én ebben a filmben ilyen szereplõt nem találtam. Swappach õrnagy lehetett volna ebben a filmsorozatban a "jófiú", a fõhõs, afféle amorózó, egy Gerard Philipe, de alig kezdõdött el a történet, hamar szembesülnünk kellett azzal a ténnyel, hogy ez a szereplõ egy pszichopata. Swappach Amadé amennyire tudta, irányította az eseményeket, de az idõ elõrehaladtával inkább utálatot, mint szimpátiát éreztem iránta. Érdekes figurák voltak a többiek, a két kocsin utazók, mellékszereplõkként jól alakították karakterüket, de valójában nem voltak mások, mint zsinóron (vagy inkább kötélen) mozgatott bábuk, akik a két erõs egyéniség, a két Swappach, apa és fiú játszmájának áldozatai. A történet elõrehaladtával, talán a fõhõs hiánya miatt egyre kevésbé lelkesedtem ezért a történetért, a vége felé már nem vártam annyira a következõ részt. Az utolsó rész volt egyértelmûen a legnagyobb csalódás, mert a történet befejezése sem a jól bevált sémák szerint zajlott. Például a két kocsinak, apának és fiúnak, csak a vége felé, Debrecenben kellett volna találkozniuk. Nem tetszett, ahogy a két kocsi megszokott utasai sorra léptek ki a történetbõl. Mégsem bántam meg, hogy végignéztem ezt a sorozatot, mert néhány dolog tetszett. Amadé kivételével jól formált karakterek voltak a történetben. Jók voltak a jelmezek, a helyszínek, a zene is illett a történet hangulatához. A film alkotói különleges atmoszférájú világot elevenítettek meg, a történelmi események és a különös mesevilág csodáinak, varázslatainak szerencsés ötvözetébõl. A film régies nyelvezete inkább használt, mint ártott a filmnek. Láttam már ilyen különös, szürreális történetet. Az a filmsorozat is egy regény alapján készült, és nekem nagyon tetszett: A Mester és Margarita