Újranézem valamikor, mert az értelmezésed egy teljesen más végsõ üzenetet hordozna.
Mondjuk akármelyik verzióban is értelmezzük - így is úgy is erõs zárás.

Egyébként abszolút 10/10 és az éves toplistámba is bekerül. Én is Bergmaninak éreztem, helyenként letaglózó erejû (az utolsó elõtti nap zárójelenete például) és hát jobban építi a feszültséget, mint a The Loneliest Planet, ami ugyanezt a koncepciót dolgozza fel, egyébként az sem rossz film, de az csak nyomasztó, ez szó szerint maga alá temet.

SPOILER

A buszos dolgot én másképp interpretálom. Én úgy vettem le, hogy ekkor már, megundorodva a helyzetétõl a nõ viselkedik úgy, mint korábban a férfi: azonnal pánikol és menekülne, a gyerekei is másodlagossá válnak. Itt annyira nem egyértelmû a helyzet, de azért a férjnek teljesen nyilvánvaló. Az, hogy elfogadja a cigarettát, holott elõször visszautasította volna pedig azt jelenti (szerintem), hogy elfogadja: nem kell tovább megjátszania magát, nem rosszabb a feleségénél, most már lehet önmaga, és ezt a fia felé is õszintén, mondhatni büszkén kommunikálja, "Igen, dohányzom."

SPOILER

A lemaradás megrendezett volt, a kölyköknek. Látszik abból, hogy utána miként viselkedik a nõ a film hátralévõ perceiben.

Válás lesz a vége, sajnos.
És ezzel (a gyerekeken át) bõvítve újratermeli azokat a karaktereket, akik megküzdés helyett elmenekülnek.
Persze ennek nincs sok jelentõsége, dédunokáink maradékát valószínûleg már Darwin tanítja küzdeni :-(

@pepsiiphone:
Jó kérdések, akkor tételesen válaszolok, aszerint amit én értettem belõle:

-SPOILER ON-

"- mi volt ez a ködös próbatétel a végén? nem tudtam megfejteni, vagy ha jó a megfejtésem, akkor az nagyon béna"
- számomra se volt világos, hogy a nõ szándékosan marad-e le, és ha igen, akkor azért,
hogy megnézze történik-e egyáltalán valami? segít-e a férje?
vagy azért hogy a férfi megtépázott önhitét segítsen kicsit helyreállítani?
Mindenestre ez a jelenet is mutatja, hogy az ösztönös és az átgonolt cselekvés jól elkülönül.

"- mit akart megtestesíteni az egyik mellékszereplõ, a takarító?"
- Szerintem nem biztos, hogy okvetlenül bele kell képzelnünk valamit.
Végsõsoron nem egy David Lynch filmet nézünk, ahol minden karakter egy szimbólum. :)
De ha valakinek van jó ötlete, szóljon. :)

"- ha jól értettem, bevallotta a férj, hogy megcsalta a feleségét, de õ ezt le se reagálta?"
- Ez valószínûleg egy korábban már átbeszélt eset volt, ami miatt nem tekint magára túl büszkén a férfi, ezért jön elõ belõle most újra ebben a vallomás szerû felsorolásban. Legalábbis én így értelmeztem magamnak.

"- miért kellett teljesen öncélúan levetkõztetni a fõhõsnõt?"
- Ezt én se tudom, de nekem tetszett a látvány, szóval nem bántam. :)

"- mi volt ez a buszos dolog a végén? semmi köze nem volt a cselekményhez."
- Szerintem nagyon sok köze volt.
Több fontos dolog is itt kristályosodik ki.
Egyrészt látszik, hogy a ködös kicsit "idealizált" síelõs feleség-megmentõs jelenet egyáltalán nem oldja fel az alap konfliktust, hogy ki lép fel férfiként egy családban.
Megint úgy néz ki hogy a feleség várná, hogy a férfi lépjen, de ez nem történik meg, és neki kell intézkednie hogy álljon meg a busz, és le tudjanak szállni.
Szintén érdekes, hogy a szakállas ex-trónok harca szereplõ, itt már - megsértõdve a barátnõje szavain - próbál férfiként rendet tartani a buszon, és levezényelni az emberek leszállítását, és ezzel elég nagy hatást is gyakorol a kiábrándult feleségre, aki ezek után nem a férjét kéri meg, hogy vigye az elfáradt kisgyereküket, hanem õt - kvázi jobban férfinek tartva õt. (Nem véletlen, hogy ezen ponton szív el egy cigit mégis a férj - aki valószínûleg nem dohányzó.)
Egy szó mint 100: a kérdés nyitva marad, hogy a férj fel tud-e nõni a családfõi szerepbe, vagy ennek válás lesz a vége.
Ilyen szempontból nézve ez a film kulcsjelenete és méltó lezárása - semmiképpen sem lehetett volna kihagyni a film cselekményébõl.

-SPOILER OFF-

Mint láthatod, nem tudtam a 100%os tuti választ megmondani a kérdésekre, de szerintem az hogy egy ilyen kaliberü filmnél maradnak nyitott kérdések, az nem azt jelenti hogy rossz a film, hanem pont azt, hogy önállóan gondolkodni tudó lényként tekint a rendezõ nézõre, aki tovább akarja gondolni, és értelmezni maga számára a filmet.
Szóval leginkább saját magadnak kell megtalálnod a film kulcs kérdéseire a választ.

Számomra egyébként mindig azok a filmek a képvisselik legnagyobb értéket, ahol nincs minden elrendezve a végére, hanem rád hagyják a megfejtést, ami akár több fajta is lehet.
Ez nem egy szájbarágós amcsi film, inkább egy gondolatébresztõ alkotás.

Nálam 10/10

HA NEM LÁTTAD MÉG A FILMET, AKKOR EZT NE OLVASD EL!!!

én egy csomó dolgot nem értettem és egy csomó téma megnyitásra került, de nem bomlott ki
- mi volt ez a ködös próbatétel a végén? nem tudtam megfejteni, vagy ha jó a megfejtésem, akkor az nagyon béna
- mit akart megtestesíteni az egyik mellékszereplõ, a takarító?
- ha jól értettem, bevallotta a férj, hogy megcsalta a feleségét, de õ ezt le se reagálta?
- miért kellett teljesen öncélúan levetkõztetni a fõhõsnõt?
- mi volt ez a buszos dolog a végén? semmi köze nem volt a cselekményhez.

nem volt rossz összességében a film hangulata, de ez a sok apróság zavart

szívesen várok válaszokat...

8 pont nálam. Nem rossz film, de valahogy nem szögezett a székhez. Vannak persze erõs jelenetek benne, a vége elõtti vége (ködben való síelés) kissé mesterkélt, de a legvége (buszozás és utána gyaloglás) valahogy már nem igazán illeszkedik szerintem a történetbe. Fölösleges.

Nem szoktam ilyet írni általában egy filmrõl, de valahogy ennél többet vártam. Valószínûleg azért nem, mert általában úgy nézek filmet, hogy elolvasom az elõzetest, megszerzem a filmet, elteszem a polcra, elfelejtem az elõzetest és csak aztán nézem meg a filmet. Na lehet, hogy ennél a filmnél is jobban jártam volna, ha így teszek. Nem volt igazi dráma, nem volt elég a feszültség, és ráadásul elõre tudtam, hogy mi lesz az alapkonfliktus.

Hát, ezért kár volt elmenni a moziba. Borzalmasan gyenge film, cselekmény 0, dráma túljátszott. Egy pozitívum volt, hogy meleg fûtött helyen töltöttünk két órát. Apropó, nagyon hosszú a két óra...

Nekem az egész család nagyon ellenszenves volt. Még a gyerekek is. És pont ezért gondolom, hogy jól rendezték meg a filmet, mert bemutat egy olyan családot ahol a felszínesség van elõtérben. Az ahogy a gyerekek viselkednek a szüleikkel, ahogy a szülõk a gyerekekkel.. Hát ha én így beszéltem volna anyámmal akkor sallert kaptam volna, hogy a fal adta volna a másikat :D
Viszont a mai világban már tényleg hagyják a szülõk, hogy a gyerek a fejükre nõjön. Az apa meg egy tutyimutyi :D Látni, hogy Õ csak a pénzt hordja haza, az érzelmi rész az anyára maradna, de nekem Õ is elég felszínesnek tûnt. De aztán a végén talán tanulnak az esetbõl. Tehát bemutatott ez a film egy modern kori családot, azt hogy milyen rossz irányba haladunk, mert a gyereket egy tablettel vagy mivel akarjuk lekötni. Mondjuk legalább síelni elvitték Õket.
A végén az a cigis jelenet.. Azzal akarták szimbolizálni a változás szelét az apában???

Remek film, de a feleség rendkívül ellenszenves, szfõleg a pasizós barátnõjével szembeállítva. Viszont az egész nagyon életszerû.

Odavagyok a filmekért, fõleg a drámákért, ennek ellenére nem vagyok nagy moziba járó. Most mégis úgy döntöttem, hogy rászánom azt az összeget, mert az elõzetes és a vélemények lebilincselõ programot kínáltak.

Sajnos csalódnom kellett. Nem tudom, hogy mennyiben volt más ez a film, mint amiket eddig láttam, de nem jött át a családi dráma-feeling, helyenként azt is éreztem, hogy rettentõ túljátszással szembesülök. A másik a technikai oldal, a kameramozgás teljes hiánya tuti mond valamit, csak sajnos nem nekem.

Az egyedüli, ami megmaradt a jövõre nézve az az, hogy mit nem tennék a családommal.

A férfi nem szereti a nõt és a gyerekeket.

Nagyszerûen mutatja be a férfi lélek érzékenységét és a nõ öszetartó és motiváló erejét. A film rendezése, képi világa, a történet felépítése, a színészi játék, az egész tökélesen egyben van, magával ragadó módon emberi. Úgy gondolom némi élettapasztalat kell ahhoz, hogy igazán értékelni tudd ezt a történetet, mert üzenete érett gondolkodást és érzemeket fetételez.

A film tenyleg a bergmani hagyomanyokon folytatja az elbeszelest. Nagyon jo szineszek, szepen fenykepezett film, meghato csendek. Aki szereti e teret a filmekben, es azt, amikor szinte semmi nem tortenik, elvezni fogja.

Még annyit hozzátennék a hozzászólásomhoz, hogy szerintem a film egyáltalán nem arról szól, amit az Index-es kritika sugall : "A film, amitõl többen válnak el". Szerintem a film egyáltalán nem a válásról szól, hanem inkább arról, hogy nem tudhatjuk, hogy mit fogunk egy kiélezett helyzetben tenni és, hogy ezt a filmen szereplõ pár, hogyan kezeli.

Annak aki szereti az ilyen mûfajú filmeket, annak ajánlom megnézni.
Szerintem jóval értelmesebb film, mint "A szabadság útjai".
Valahol olvastam a film elõtt azt a véleményt, hogy a film mondanivalójának elég lett volna a 1,5 óra is a 2 óra helyett. Ezzel teljes mértékben egyetértek.
Van akinek lassú a film folyása, nekem ezzel nem volt gond.

Azért is néztük meg a filmet, mert a 30-as éveink vége felé járunk, van három gyerekünk és járunk síelni.
Nekem a film alapproblémája és a szituációk is egy picit mesterkéltnek tûntek. Nem tudom elképzelni, hogy egy apa aki ennyit törõdik a családjával, így otthagyja õket. Szerintem aki így otthagyja õket, annak már elõtte is vannak jelei. Tudom, hogy erre azt mondják, hogy az ember nem tudja, hogyan fog viselkedni egy vészhelyzetben, de szerintem mesterkélt, hogy az elõzõ pillanatban még fogja a fia karját, majd a fián keresztül elfut. Szerintem, ha abban a pillanatban is csak magára gondolt volna, akkor is valahogy a fiát magával húzta, tolta volna (nem kikerüli). Szóval nekem mesterkélt volt az alapszituáció. Majd nem beszéltek. De se a nõ, se a gyerekek. Hát tõlem a gyerekek is és az asszony is megkérdezték volna rögtön, amikor visszamentem, hogy miért futottam el és, hogy nem volt szép, hogy így ott hagytam õket.

A gyerekekkel is elbeszélgettünk volna, hogy feloldódjon bennünk a feszültség. Bár mi tabletezni sem és így beszélni a szülõkkel sem engedjük õket.

A mû a legnagyszerûbb skandináv filmes hagyományokat folytatja.
Csak annak ajánlom, aki képes megérteni a belsõ vívódások celluloid-ábrázolását.
Egyszerûen zseniális!