A film végére kezdtem azt hinni hogy a valóságban is pontosan igy történhetett...zseniális. 10/10

Láttam már, talán többször is, de nem marad meg.
Valószínűleg azért, mert nem a legjobb háborús film, amit láttam.
Csak úgy csordogál.

A Japánoktól ez a háborúban való öngyilkosság egy kicsit meredek. Akkor már miért nem szalad neki az ellenfélnek?!

Tökéletes ,remekmű!

A legjobb amerikai film, amit valaha láttam. Semmi hollywodi nyál. Tökéletesen visszadja, mit érezhettek a japán katonák a háború végén.

Ez egy nagyon jó film, fõleg így eredeti nyelven. Kissé hatékonytalanok ezek az öngyilkosságok, öngyilkos akciók.

Mennyire értelmetlen dolog a háború

ebben a fordított nézõpontú és szokatlan közegben játszódó filmben is mûködnek a rendezõ értékei

Nekem ez, a japán oldalt bemutató film, jobban tetszett.

Ez a film nálam olyan 8-10 pont között mozog.

Hogy miért?
Egyszerûen azért, mert láttam már jobb háborús filmeket is, de ez a mû mindezt leszámítva, úgy érzem egy megkerülhetetlen alapmû.

A zene, a történet, a karakterek, a rendezés mind nagyon jól el lettek találva. Hibát, én megmondom õszintén, nem nagyon véltem felfedezni.

A történet végig lekötötte a figyelmemet!

A színészek mindegyike nagyon jól játszott. Legfõképpen a két fõszereplõt, Kuribayashi tábornokot és Saigo-t bírtam a legjobban, de Nishi karaktere is nagyon megkapó volt! :)

A rendezés is tetszett! Eastwood papa mindent szépen (pontról-pontra) kidolgozott.
Nem csak úgy odadobott nekünk egy sztorit, amiben a két ellenséges tábor katonái egymást halomra lövik.
A lövöldözés itt úgy van bemutatva, mint a fegyveres háború egyik következménye, és nem úgy, hogy aki a z ellenséget lelövi, az micsoda nagy hõs. Persze lövöldözés itt is van, méghozzá nem is kevés. Hõsködni vágyókból is akad elég. De több olyan katonát is láthatunk, aki ha nem lenne rákényszerítve, hogy fegyvert fogjon, hazamenne szépen a családjához, és a háborúsdit meghagyná az olyanoknak, akik fentrõl dirigálnak...

A zenét külön ki kell emeljem! Egyszerûen fantasztikus volt!
A kissé szomorkás zongora játék sokat dobott a film hangulatán. :)

9/10

Jó film volt, ennek ellenére csalódtam.
A legnagyobb bajom az, hogy nagyon lehet érezni a filmen, hogy a Díj-szezonra készült.
Sajnos engem nem tudott meghatni :(.
7/10

Kedves Margit, én is csak azért, mert készültem egy elõadásra a keleti harcmûvészetekrõl és a halál rítusokról , így gyûjtöttem anyagokat.

Köszi az infot, jó volt olvasni a film elõtt ezt a kis tájékoztatást, egyébként én sem tudtam pláne nem ilyen részletesen

Ha már ennyire bele mentünk a témába:

"(japán, khinai nyelven szeppuku) a. m. felmetszett has; a mostani mikádótól, Mutso-Hitótól megszüntetett, elõbb hagyomány szentesítette szokás japánban, a has fölmetszésével elkövetett öngyilkosság. Csak a magasabb társadalmi osztályokra szoritkozva, az a célja volt a H.-nak, hogy az elitélt lekerülje a meggyalázó és családjára nézve végzetes kivégeztetést. Az illetõ nagy ünnepéllyel hajtotta magán végre a H.-t és abban a pillanatban, melyben a belek a keresztmetszés következtében kiestek, az elitélt legjobb barátja, néha pedig legidõsebb fia, karddal leütötte fejét. Ha a H. nem önkéntes volt, meg volt határozva a helyiség, a tanuk és az az egyén, ki a halálos ütést tette. Ritkább esetben a H. a párbajt helyettesítette. A sértett fél, ki elégtételt nem szerezhetett magának, a sértõ fél jelenlétében és annak megszólításával hajtotta végre magán a H.-t, s az utóbbi, ha nem akart becstelennek tartatni, kénytelen volt magán a H.-tszintén végrehajtani."

"A végrehajtás módja
A szeppuku a hûség bizonyításának a módja. Ha a szamuráj valami komoly vétséget követ el, vagy urának bizalma megrendül benne, felajánlhatja a szeppukut, vagy az ura kérheti tõle azt. A szeppukut megtagadni nincs mód.
A rituálé elõtt a szamuráj kiválaszthatja segítõjét. Valaki segítõjének lenni szintén nagy megtiszteltetésnek számít. A szamuráj a lelki felkészülés és a végrendelkezés után a földre térdepel és maga elé helyezi rövidkardját (tantóját). Öltözékét leveti, hogy szabadon hagyja felsõtestét. Ha végez, a segédje mögé áll hosszúkardjával (otantó).

Harakiri segéddel
Harakiri segéddel

A helyesen kivitelezett szeppuku 2 vágásból áll. A szamuráj az ágyékába döfi a rövidkardot és felrántva ejt egy vágást hasfalán. Ezt követõen hasfalának bal oldalába döfi a kardot és jobb oldalra vágja fel. A második vágás az elsõ fájdalmaiból adódóan jelentõs koncentrációt kíván. Egy szépen kivitelezett második vágás különlegesség, ezért nagy tiszteletnek örvend, mert nem minden szamuráj képes rá. Ha az elkövetõ megejtette mindkét vágást a segédje levágja a fejét a hosszúkard segítségével úgy, hogy nyakának elülsõ felét ne vágja át, így a fej nem esik le. Ezért számít megtiszteltetésnek a segédi szerep, hiszen a vágás minõségén múlik a szenvedés végetérésének gyorsasága. A lefejezés lényege, hogy elkerüljék, hogy a harakirit elkövetõ a halál elõtti fájdalom miatt megszégyenüljön.
Minamoto Tametomo volt az elsõ aki 1170-ben ilyen formában végzett magával. A szeppukut használta Minamoto Joriszama is, aki egy nagyon magas rangú szamuráj volt. Csapatai vesztettek az Udzsi-híd melletti csatában, két fia is elhunyt a küzdelemben és maga Jorimasza is súlyosan megsebesült egy térdébe lõtt nyílvesszõtõl, ezért magához hívatta fegyverhordozóját (Vatanabe Csódzsicu Tonau-t) és kérte, hogy fejezze le. Mivel azonban az apród nem volt hajlandó ezt megtenni, ezért nyugat felé fordult, tízszer elkántálta a Dzsódzsó-iskola nembucuját („Üdv Amida Buddhának”) majd megalkotta dzsiszei no ku-ját, azaz búcsúversét: „Mint egy elszáradt fa / ami nem hozott virágot / szomorú volt életem / de még szomorúbb napjaim vége / mert nem hagyok hátra gyümölcsöt.” E sorok kimondása után felvágta a hasát és holtan arcra borult. Tonau ezután levágta ura fejét, egy kõhöz kötötte és az ellenséget megkerülve a folyóba dobta azt.
Késõbb, az Asikaga-bakufu idejében megjelent a kaisekunin intézménye, ami azokra az esetekre specializálódott, amikor a szeppukut a kivégézés egyik formájaként végezte el az elítélt saját magán. Amint a térdelõ bûnös megejtette a kereszt alakú vágást a hasán, a segéd, aki mellette állt lefejezte, ezzel kímélve meg a fájdalmas haláltusától. Viszont aki lassan vérzett el és eközben írta meg az életét összefoglaló verset, sõt azt még a saját vérébe mártott ecsettel is jegyezte le, annak önuralmát sokáig magasztalták.

"A két név egy és ugyanazt a dolgot takarja,a rituális öngyilkosságot."

Nem ugyanaz. Igen, mind a kettõ öngyilkosság de leírtam a lényeget.
Olyan nehezetekre esik felfogni a kettõ közti különbséget?

Amit beírtál egy nagy semmi.

OFF
Seppuku, also known less formally as harakiri, is a form of ritual suicide that was practiced by the samurai and daimyo of Japan.

S ez biza nem a wikibõl van.A két név egy és ugyanazt a dolgot takarja,a rituális öngyilkosságot.

ON Hatalmas kedvencem,jobban bejön,mint a testvérfilmje,a dicsõség zászlaja,az egy tipikus amcsi háborús film,de ez legalább a tényeket mutatja be és végre a japán szemszögbõl,én csak ajánlani tudom mindenkinek Eastwood papa egy zseni:)

Nagy film hatalmas mondanivalóval! Aki ezt meglátja benne, az 9-10 közötti értékelést fog adni, aki nem fogja látni azt, amit egy háború lényegérõl mondani akar, hogy az emberek fejében mi zajlik le, annak 4/10 lesz, mint az elõzõ hozzászólások között is látható. Jogos volt az az Oscar! 9,5/10

Hatalmas film, megrendítõ! Clint Eastwood itt is nyújtja a tõle megszokott kiváló rendezési stílust. Erõsen ajánlott film.

Nagyot akar durrantani, de nálam lebõgött a film. Az Oscar színvonalát mutatja, hogy ilyen filmeket jelöltetnek, de ez már szerintem sokaknak nem újdonság:) Nem szeretnék belemenni a vitákba, mindenkinek magánvéleménye mi tetszik rajta de nálam egy vontatott, semmit mondó, idõrabló film, ami nem is ér meg több energiát hogy rá pazaroljak ezért be is fejeztem. 4/10

Szerintem ismerem annyira, mint te, épp ezért tartottam badarságnak.