Ha már ennyire fitogtatjuk filmes tudásunkat, tegyük már meg, hogy Godard nevét helyesen írjuk...

Bámulatos egyveleg Truffaut mozija.

Egyveleget írtam, hiszen a film lényegében - s ezt nem én találtam ki - a hangnemek, a mûfaji sajátosságok keveredésére épül, melyek szinte minden pillanatban rákényszerítenek arra, hogy ne tudjuk, hogyan is reagáljunk az eseményekre.

Ennélfogva roppant zavarba hozza az embert ez az egész sztori: néha kifejezetten undorodik karaktereinek kisszerûségétõl, szûk látókörûségétõl máskor Truffaut széles pszichoanalitkus eszköztárán döbbenhet meg, amellyel bámulatosan fejti fel a lélek rétegeit - mint az akkurátus korboncnok - határtalan mélységeit.

A novue vague alkotói közül rajta kívül csak Goddard szeret néhol meghökkentõ összhangzati megoldásokkal élni - de, míg õ gyakran a "valamit marhára el akarok mondani arról, hogy a fogyasztói társadalom egy kilátástalan trágyatömeg" dühével esik neki az alapanyagnak, addig Truffaut - az egyébként kérlelhetetlen kritikus - szinte egy öregember aprólékos mozdulataival csiszolja azt saját képére.

Ez azt eredményezi, hogy a kevert hangnem inkább bájos kis furcsasággá, mintsem érthetetlen szellemi tömeggé, a film pedig sokkal könnyebben befogadhatóvá válik, mint Goddard mind több elidegenítõ effektussal telezsúfolt mozija.

Goddard szeret a társadalmi-politikai oldalára koncentrálni a dolgoknak - Truffaut ellenben mindig az egyszerû emberi kapcsolatokra alapoz, az õ cinemaphil-i magatartása mindig azokból az egyszerû, háború utáni lélektani drámákból táplálkozott, amelyek nem bonyolítottak túl semmit a baloldali szellemiségû rendezõk által oly igen kedvelt "thársadalmi mondhanivalóval".


Ez a lélektani vonulat ebben a filmben is megfigyelhetõ - mint ilyen, egyrészt a háború elõtti és utáni líraibb realista francia film, így elsõsorban Marcel Carné alkotói mechanizmusának kritikájává terebélyesedik, de, ami manapság jóval könnyebben észrevehetõ, a "film noir" egyfajta félszatírikus paródiájává is.

Hiszen a filmünkben kétarcú Charles Aznavour kiégettsége és valaha volt sikerei, valamint a feleségéhéez való "odi et amo" (gyûlölök és szeretek)viszonya egyértelmûen remekül kiviláglik a viszonylag erõsebb drámai flashback-szálból, vagyis Edouard Saroyan-énjének történetébõl, ám a többi nõvel folytatott viszonya, nem ritkán a gúnyos komikumba fordul át - "Bossácsanak meg, hogy közbeszólok, de apámnak errõl az volt a véleménye, hogy akinek egy nõ megvolt - mind megvolt".

Csakhogy még egy példát hozzak a hangnemek keveredésére: a két bûnözõ alakja sokkal inkább a börleszkbõl lett átmentve, mint bármely más mûfajból.

Na, itt nem az akrobatikus-börleszkrõl van szó, hanem inkább a szellemi-börleszkrõl - komikus mivoltuk tagadhatatlan, habár végig a Bresson-i eszköztelen színészi játék segítségével magyarázzák bizonyítványukat. Pancserségük kétségtelen, de, ahogy a való életben is oly sokszor, Truffaut nem teszi igazán nevetségessé õket, mint valami Stan-t és Pan-t - õk teszik magukat azzá.

De soha nem úgy, hogy mi is kacagjunk rajtuk: SPOILER ON - a film végén például, mielõtt lelõnék Edouard/Charlie öccsét, az egyik, mint egy westernfilmben, duplán megpörgeti a fegyverét, mielõtt lõne - SPOLIER OFF.

A furcsa, kevert hangnem és a nem ritkán abszolút eszköztelen színészi játék teszi az alkotást mesterkéltsége ellenére rendkívül életszagúvá.

Ez a fajta, a kevert hagnemen alapuló "életszagúság", ami végig nyugtalanságot és zavart kelt bennünk a film során, nem elõször bukkan fel a filmtörténetben - az elsõ mozi, amely ezzel a dramaturgiai megoldással operált, Jean Renoir 1939-es "Játékszabálya" volt, amelyet Truffaut is nagyon kedvelt és alighanem igen nagy hatással volt rá, hiszen ennek reminiszcenciái lépten-nyomon elõbukkannak a "Lõj a zonhgoristára" vizualitásában.


Mindez, e jellemzõk keveréke: Truffaut szerzõi kézjegye.

Utánozhatatlan, egyedi, megismételhetetlen produktum, a szerzõi egyéniség szókimondó, tabut nem ismerõ Truffaut-i látásmód lenyomata.


A fiatal szerzõ korábbi, a gyerekek szemével figyel világa (Csirkefogók, Négyszáz csapás) helyett itt foglalkozik elõször a felnõttekkel: mintha eddig gyermekként, lábujjhegyre állva lesett volna be a tabuk és titkok pszichoanalitikus sötétkamrájába, s most végre csak belépett volna abba a szobába, amelynek világát oly sokáig zárták el elõle rideg szülei, a kispolgári kiserkölcs csõlátású õrei...

9.9/10

"bartender"! :QQQQQQQQQQQQQ Tetszett az írásod, köszönöm, így fogom szemlélni! :))

(SPOILEREZNI fogok kissé)
Jó ez a film, szerintem. Csak megfelelõen kell szemlélni XD.
Biztos nem tartanám ilyen jónak, ha nem ismerném a film noir mûfaját. Mert ugye ez annak egy igen csípõs paródiája, szerintem. Zseniálisan forgatja ki és karikaturizálja az egész mûfajt Truffaut.
Ugye egy noir-ban általában valami nagy ember van a központban, vagy legalábbis alakja naggyá lesz a történések által. Itt meg egy lepukkant bárban vagyunk, egy egykoron ugyan híres, de mára nevét is elfedõ zongoristával. Aki ráadásul nõ problémákkal küzd, nem nagyon mer kapcsolatot teremteni (így végülis lehet femme fatale egy nõ, akinek õ megtetszik, vagy aki neki megtetszik, de fél megismerni).
Ott van ez a "tévedések vígjátéka" is, mikor a hõs véletlenül keveredik bele egy ügybe (bár ez már inkább Hitchcock-reflexió Truffaut részérõl). De itt bénák nagyon a bûnözõk, és igazából nevetségesek, Charlie-t nem tudják elkapni.
Egyik leghumorosabb jelenet, mikor SPOILER! a végén a bártulajdonos és Charlie csatát vívnak: Charlie egy késsel, a "bartender" meg egy telefonkagylóval LOL.

Igazából nekem azért tetszett, mert kiváló paródiája a film noir-nak, illetve Hitchcock thrillereinek is.

még mindig off, de már nem sokáig: Nem egy film b*szogatásának jogosságát vontam kétségbe, hanem egymás hozzászólásainak nyelvtani/etikai elemzéseit és azon való értelmetlen szopakodást. Nem vagyok én bigott, naná hogy azért van a fórum, hogy rossz és jó is elhangozzon, de elõnyös lenne mondjuk a témának megfelelõ hozzászólásokkal teleírni egy fórumot. Lehet nem fogalmaztam érthetõen, de én ezt neveztem észosztásnak, nem azt ami a filmre/filmekre/rendezõkre vonatkozott. Ezzel viszont részemrõl ezt rövidre is zárnám, mer így most én is felesleges marhasággal tömöm a topikot. Lehet, hogy a hozzászólásomból nem tudni meg többet errõl a filmrõl, de az tuti, hogy abból se, hogy "hogy mondhatsz ilyet errõl meg arról?".

OFFTOPIC
Pedig elég nyilvánvaló, hogy ha ezen a fórumon (értem ez alatt, hogy nem tömöríti a Világ összes filmrajongóját) bizony 20-nál több hsz egy filmnél már vitára és szõrözésre utal.

Másrészrõl (félig) igaza van efes-nek: nem csak pozitív véleményeknek van helye a film topic-jában. Egy nagyon rossz film is meg kell hogy kapja a maga vagy harminc leszólását.

És ha már a felesleges nyújtás szóbakerült: mivel téged személyesen nem ismerlek, számomra semmi információt nem tartalmaz a 'jó film' hsz-od. Bár az kiderült belõle, hogy neked tetszett. És ha nagyon sok embernek tetszik, és alig van, akinek nem, az nyilván jó film. De ezért még nem szoktam megnézni egy filmet. Csak ha valaki ír róla valami olyan (gyakran apró) dolgot, ami felkelti az érdeklõdésemet (a film fõlapján található Port-os íráson túl, mert az nekem ritkán elég). De persze nem kötelezõ nekem minden jó filmet látni.

s ha már itt vagyok, elmondom, hogy két igazán nagy "észosztó" volt a filmvilágban: truffaut és godard, mégpedig a cahiérs du cinema 50-es évekbe kiadott évfolyamaiban. és azért õk a legnagyobbak, mert amelett, hogy kiopsztották a jónépet, meg is mutatták, hogyan kéne. de ha õk a legnagyobak, akkor hadd legyünk mi ilyen kis jóskapisták már, lécci, lécci. bocs&kösz.

mi másra való a fórum, mint telefirkálásra, szõrszálhasogatásra és egymás bosszantására??
amirõl te beszélsz, az a rajongói oldal. nyiss egyet truffaut-nak és rajongj.

off: Már meg ne haragudjatok, de tényleg képesek vagytok egy ilyen istencsoda film topic-ját telefirkálni végtelen sok más helyen milliószor átrágott és sehova nem vezetõ etikai virgonckodással?? Mikor megláttam mennyi hozzászólás van, megörültem: no lám, mennyien szeretik ezt a filmet, erre már megint azt látom, hogy három ember osztja az észt valami szõrszálhasogatásra alkalmas kijelentés kapcsán.

on: Összehasonlításoktól és kortársaktól függetlenül: ez egy marha jó film, tele van rengeteg apró poénnal és ötlettel és azzal együtt is, hogy újít, végig nagyon élvezetes. (tudom, körülírtam Truffaut-t, akkor is ezért k*rvajó..)

meg hát :)

Hmm, 97 évesen elég nehéz bárkit és bármit szeretni. :)
A szabadság tényleg ott kezdõdik, hogy kedvedre utáljad vagy kedvedre kedveljed amit akarsz.
Az is bizonyos, ha szakavatott, ítészek egybe hangzó vélemény szerint ez magas filmmûvészet, akkor, valami érdemleges érvvel is elõ állhatnál.
56 éves vagyok, nekem izgalmas volt az ábrázolt idõszak.
Szóval, bácsi kérem jobbat, szebbet neked. :)

nem értünk egyet. passz.

OFFTOPIC
A (szükségtelenül) csúnya beszéd szememben egy lépés a Világ rosszabbá, csúnyábbá válása felé. Ezért kerülendõ, amikor mód van rá. Márpedig egy írásos megnyilvánulás formáját mindenkinek módjában áll megfontolni.

kicsit még OFF: sõt, odáig elmegyek, hogy engem kifejezetten idegesít ez a kis *, amely több kifejezésbe is belekerül. szólásszabadság nem rulez? annyiban helyénvaló a moderálás, amennyiben a csillagos szavak öncélúan vannak a szövegben, de amíg stíluselemként, indokolt súlyú jelzõként, addig felesleges. fõleg ahhoz mérten, hogy míg bárki nyíltan nácizik, zsidózik, addig a szart kicsilagozzák... nem azonos súlyú csúnyaságok ezek... ON

ugyanolyan. egy kifejezés.

van egy sejtésem, hogy valószínûleg azért nem jön be a mai húszéveseknek godard, mert nem ismerik azt, ami ellen lázadt. nem éltek akkor. inkább választják jules és jim fütyörészõs sétafikáját, mint pierrot-t, aki dinamitot köt a fejére. megértem, persze, de azt is tudni kell, abban a korban mindkettõ reveláció volt. még nekem is az volt, a nyolcvanas évek elején, amikor még voltak filmklubok.

OFFTOPIC
Sajnos így van.
Amúgy nem kell feltétlenül minden valaha kitalált szót használni. Fõleg nem nyomdafestékkel.